Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Célunk: új eszközökkel és módszerekkel erősíteni társadalmunk szocialista jellegét •• Összeült az országgyűlés Szerdán délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülé­sen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjak Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentetté, hogy az országgyűlés külügyi bizottsága kedden ülést tartott, s úgy határozott, hogy határozati javaslatokat ter­jeszt az országgyűlés elé az európai biztonság kérdéseiről, vala­mint a közel-keleti helyzetről. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak napirendjét: 1. A Minisztertanács beszámolója. 2. Az országgyűlés külügyi bizottságának határozatai, ja­vaslatai. Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke emelkedett szó­lásra. Fock Jenő beszéde Tisztelt Országgyűlés! Ígéretet tettem arra, hogy az országgyűlés ma kezdődő ülés­szakán beszámolunk a Minisz­tertanács tevékenységéről és terveiről. Ehhez híven most számot adunk azokról a bel­politikai és nemzetközi kérdé­sekről, amelyek népünket, kor­mányunkat foglalkoztatják. A szocialista társadalom teljes felépítése folyamatában a mi viszonyaink között most külö­nös fontosságúak a gazdasági kérdések. Ezért számadásunk más fontos társadalmi, politikai kérdéseknél részletesebben szól az ország gazdasági helyzetéről. 1967. első hónapjaiban nép­gazdaságunk a tervezettnél na­gyobb mértékben fejlődött Az ipari termelés eddigi eredményeiből arra követ­keztethetünk, hogy az ipar éves tervét túlteljesíti. A mezőgazdaságban azzal szá­molhatunk, hogy a termelési tervek megvalósulnak. A lakos­ság áruvásárlásai várhatóaji meghaladják a tervben elő­irányzott szintet Népgazdaságunk egészséges fejlődése és tervszerű előre­haladása mellett azonban ta­lálunk kedvezőtlen jelenségeket is. Több árucikkből nem lehe­tett teljes mértékben kielégíte­ni a megnövekedett keresletet. Nem lehetünk még megeléged­ve iparunk exportképességével. A műszaki és a minőségi szín­vonalat tovább kell javítani és fokozni kell termékeink ver­senyképességét. E feladatok megoldásáért az év hátralevő részében még igen sokat tehe­tünk — s kell is tennünk. Dolgozunk ötéves tervünk fő célkitűzései alapján az 1968-tól 1970-ig terjedő években meg­valósítandó feladatok meghatá­rozásán. Számolunk azzal, hogy a jövő év elejétől kezdve már érvényesülnek az új gazdasági mechanizmusra jellemző szabá­lyozó eszközök. Különös figyelmet fordítunk a beruházásokra, mert ezeknek helyes aránya lényegesen befo­lyásolja a népgazdaság egészé­nek egyensúlyát. Enyhíteni kell a beruházások területén a je­lenlegi feszültséget, ezért felül­vizsgáljuk beruházási tervein­ket. Költségvetésből elsősorban a már folyamatban levő nagy- beruházásokat folytatjuk. Úja­kat csak szigorú takarékosság, sokoldalú mérlegelés alapján a struktúra javításáért kezdünk. Csak annyi nagyberuházást in­dítunk, amennyinek befejezése optimális idő alatt megvalósít­ható. Arra törekszünk, hogy a vállalatok mind több beruhá­zást saját erőből valósítsanak meg és a gyorsan megtérülő befektetéseket helyezzék elő­térbe. A továbbiakban is előny­ben részesítjük a vidéki ipar- telepítést. Gazdasági munkánkban a je­len feladatainak megoldása mel­lett, a következő évek tenni­valóit is szem előtt tartjuk, hogy helyes döntéseket hoz­hassunk. Ezek feltétlenül szük­ségesek a negyedik ötéves ter­vünk elkészítéséhez is. Bejelentem, hogy már meg­kezdtük a hosszú lejáratú ter­vezés előkészítő munkálata­it. A következő ötéves terv céljainak meghatározásánál már úgy kívánunk dönteni, hogy hosszabb távra — 1985-ig — lássuk a fejlő­dés főbb irányait. A továbbiakban arról szá­molt be, hogy a kormány a IX. pártkongresszus határozatainak megfelelően, milyen fontosabb intézkedéseket hozott, majd így folytatta: Évek óta gazdasági életünk fejlődéséről számolhatunk be — és hozzáteszem, mindenkor teljes joggal tesszük ezt — en­nek ellenére azt is tapasztaltuk, hogy léteznek olyan nehézsé­gek, amelyek gátolják gyorsabb előrehaladásunkat Ezeknek a tényezőknek az elemzése arra a felismerésre vezetett hogy gazdasági életünk mechanizmusát kell megváltoz­tatnunk, továbbfejlesztenünk. Ezért került sor — pártunk irányításával — a gazdasági mechanizmus reformja alap­elveinek kidolgozására. Az új mechanizmus beveze­tésének célja, hogy új eszkö­zökkel és módszerekkel erősít­sük társadalmunk szocialista jellegét, tegyük hatékonyabbá tervgazdálkodási rendszerünket, szolgáljuk szorgalmas munká­val _ a közösség és egyén alap­vetően azonos érdekeit és így gyorsítsuk meg a szocializmus teljes felépítését, mozdítsuk elő népünk életkörülményeinek fo­lyamatos javítását. A gazdasági mechanizmus re­formján más szocia’ ~ta orszá­gokban is dolgoznak. E tény is bizonyítja, hogy megérett a szo­cialista gazdálkodás módszerei megváltoztatásának a szüksé­gessége. A tapasztalatokat ösz- szevetve megállapítható, hogy az elképzelésekben sok a ha­sonlóság, de egyszersmind az országok adottságaiból fakadó különbözőség is. Mi a saját vi­szonyaink között azt láttuk a legcélravezetőbbnek, ha a re­formot megfelelő előkészítés után a népgazdaság egészében egyidőben hajtjuk végre. Az egyes részletkérdések ki­A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA xxn. evf., 163. sz. Ara 60 fillér is«. jüxius is, csütörtök érdekeltség fokozása mellett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők. Ezt már figyelembe veszi az új munkalörvény- könyv. amelyet széles körű vi­tára bocsátottunk. A jogos ész­revételek és helyes javaslatok figyelembevételével átdolgozott tervezetet a Minisztertanács új­ra megtárgyalja, s ez év őszén az országgyűlés elé terjeszti. Fontosak tartjuk, hogy me­zőgazdasági termelőszövet­kezeteink jól beilleszkedje­nek az új gazdasági mecha­nizmus rendjébe. Ebből a célból rendeztük a ter­melőszövetkezetek álló- és for­az árrendezések, a termelőszö­vetkezeti tagokat érintő szociál­politikai intézkedések, az emlí­tett hitelrendezés és az elter­jedő rendszeres munkadíjazás máris kedvező eredményeket hozott. Csökkent a mérleghiá­nyos szövetkezetek száma, ja­vult a' gazdálkodás szervezett­sége és szilárdult a tagok mun­kafegyelme, megkezdődött a fa­luról korábban elvándorolt fia­talok visszatérése — természe­tesen elsősorban a jól működő — szövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti demok­rácia továbbfejlesztésében je­lentős előrelépés, hogy a ter­melőszövetkezetek küldötteinek Fock Jenő miniszterelnök a kormány expozéját tartja. dolgozásában sok vita folyt. Ezen nem is lehet csodálkozni. A különböző nézeteknek, elkép­zeléseknek és javaslatoknak nemegyszer igen éles össze­ütközése azzal az előnnyel járt, hogy kialakultak az adott kö­rülmények között a lehető leg­jobb megoldásokat biztosító módszerek. A hatékonyabb tervgazdálkodás érdekében A Minisztertanács és a kor­mány Gazdasági Bizottsága szá­mos határozatot hozott, amelyek a Központi Bizottság irányelvei­nek megfelelően az egyes rész­területeken megszabják az új mechanizmus alkalmazásának szervezeti kereteit és módsze­reit. A közvélemény előtt isme­retesek legfontosabb határoza­taink, rendeleteink. Erre tekintettel most csak az új gazdaságirányítási rendszer néhány vonatkozásáról kívánok szólni. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy az új gazdaságirányítási rendszer­ben a tervgazdálkodás sze­repe és hatékonysága jelen­tős mértékben megnő. A jövőben a központi irányító szerveknek kevesebb, de na­gyobb jelentőségű üggyel kell foglalkozniok. Figyelmüket a fontosabb dolgokra összpontosít­hatják, nagyobb körültekintéssel, gondosabb elemzések alapján dönthetnek. Továbbra is a nép- gazdasági tervben határozzuk meg a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és a fo­gyasztás mértékét, a beruházá­sok összmennyiségét és főbb irányait. Emellett a terv szer­ves részévé tesszük azokat a gazdasági szabályozó elveket és eszközöket, amelyek biztosítják a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A mechanizmus reformjának egyik jellemző vonása a döntési jogkörök decentralizálása. Az eddig a kormány és a minisz­tériumok hatáskörébe tartozó számos kérdés eldöntésében a vállalatok és a tanácsok lesznek illetékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és a szükségletek kö­zött vállalati és társadalmi méretekben egyaránt Így bővül rendszerünk demokratizmusa, növekszik a dolgozók aktív köz­reműködése a közös feladatok megoldáséban és mindez a bü­rokratizmus csökkentését ered­ményezi. Az üzemi demokrácia terve­zett nagyfokú kiszélesítésének feltétele, hogy a szakszerveze­tek megfelelő jogkört kapjanak. A dolgozók kötelességének és jogainak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anyagi góeszköz hiteleit és töröltük tartozásaiknak azt a részét, amelyekre állóeszközeik újjá- értékelése szerint a termelés­ben nem volt fedezet. A törlés után az ilyen jellegű adósság- állomány lényegesein csökkent és a megmaradóra is kedvező visszafizetési határidőket álla­pítottunk meg. Bevezettük a termelőszövet­kezetek teljes állóeszköz állo­mányára az amortizáció-képzés kötelezettségét. Fokozatosan te­remtjük meg a pénzügyi felté­telét annak, hogy saját árbevé­teleik alapján minél szélesebb körben rátérhessenek a havon­kénti munkadíjazás rendszeré­re. A tavalyi jó termés mellett kongresszusa életre hívta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. A tanács jogot ka­pott a kormánytól arra, hogy állást foglaljon minden olyan szövetkezet — politikai, gazda­sági, szociális és kulturális kér­désben, amely a szövetkezetek működését alapvetően érinti. Az év folyamán megalakulnak a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Ezt fontos politikai eseménynek tartjuk, s működé­süktől sokat remélünk. A szö­vetkezeti szervek a mozgalom koordinálására, az elvek egy­séges érvényesítésére szüksé­gesnek nyilvánították egy fő­tanács létrehozását. A kormány a kezdeményezést támogatja. Külkereskedelem és gazdasági mechanizmus A gazdasági mechanizmus re­formja népgazdaságunknak ke­vés területét érinti olyan mé­lyen, mint a külkereskedelmet. Lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmusban szorosabb kap­csolat alakuljon ki a belső és a külső piac között. Azért fon­tos ez, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac ösztönző hatását a hazai termelésre, ér­tékesítésre és fogyasztásra, a műszaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi mun­ka termelékenységének növeke­désére. Mivel hazánk gazdasági fej­lődésében nagy jelentősége van a nemzetközi munkamegosztás­nak, ezért továbbra is szüksé­ges a nemzetközi kapcsolatok központi állami irányítása. A külkereskedelmi monopó­lium fenntartása mellett a gazdasági folyamatok átfogóbb egysége céljából jobban össze kell kapcsolni a termelést a külkereskedelemmel, és ahol ez indokolt, ennek szervezeti fel­tételeit is meg kell teremte­nünk. Ez azonban csak fokoza­tosan valósítható meg. Néhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi — szervnek már megadtuk a közvetlen ex- .port-, illetve importjogot. Szá­mos további termelővállalat, megfelelő felkészülés után, igé­nyelheti e tevékenység átvéte­lét. Az államközi szerződésekben — közöttük a KGST-országok- kal kötött hosszú lejáratú egyez­ményekben — vállalt kötele­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents