Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-13 / 163. szám
Megkezdte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) zettségeinket az új gazdaság- irányítási rendszer feltételei között is teljesíteni fogjuk. Szükséges, hogy a jövőben már nemzetközi egyezmények előkészítésébe megfelelően bevonjuk a gazdasági minisztériumokat és az érdekelt vállalatokat. A következő időszak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő új módszereket Érthető módon a lakosság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus reformja az árrendszerben, ezért erre bővebben kitérek. Igen fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk a népgazdaság egységes termelői árrendszerének megteremtése. 1968-ban ebben jelentős lépést teszünk előre.' A termelői árreform a jelenleginél kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését és — többek között emiatt — lemaradtunk más országok mögött új anyagok és nagyteljesítményű új gépek igénybevételében. Az iparban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezéseket régebben teljesen díjmentesen bocsátotta rendelkezésére. Ez nem ösztönzött takarékosságra. Az utóbbi időben néhány területen bevezettük az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek s ezért az eszközlekötési járulékot most általánossá tesszük. A telekhasználati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok által igénybe vett földterület ésszerű kihasználását is. Az iparvállalatok az import nyersanyagokért általában any- nyit fizetnek majd, amennyibe azok az államnak kerültek. Az exportért pedig a vállalatok annyi árbevételhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékekért a külföldi vevő fizet. A vállalatoknak további fejlesztési terveik kidolgozásában ezt már figyelembe kell venniük. Vannak vállalatok,: amelyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vállalatok, illetve a termékek bizonyos körében az exportot az állam támogatja. Ami a mezőgazdasági termelői árak problémakörét illeti: a felvásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fejlesztést sikeresen alkalmazzuk a baráti országokkal való együttműködésben. E feladatot nagy körültekintéssel, a szocialista országokkal egyetértésben kell megoldanunk. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a termelés folyamatossága és az 1968. évi árucsereforgalmi egyezmények előkészítése és megalapozása kívánatossá teszi; a vállalatok minél nagyobb mértékben kössenek külföldi partnereikkel szerződéseket. felvásárlási többlet-költségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés- és marhahús, a zsír, a tej- és tejtermékek fogyasztói ára tehát 1968-ban nem emelkedik. A fogyasztói áraiknak elvileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helyes. A munka szerinti elosztás ugyanis következetesen csak akkor érvényesíthető, ha mindenki annyit fizet az általa megvásárolt termékekért és igénybe vett szolgáltatásokért, amennyibe azok társadalmunknak a valóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása különböző okok miatt csak lassan és fokozatosan történhet. A termelői és a fogyasztói árak egységbe foglalása ugyanis a fogyasztói árak igen nagy arányú mozgásával járna. A fogyasztói árarányok alapvető megváltoztatása a jelenlegi helyzetben — és még néhány évig — végeredményben veszélyeztetné azt az alapvető törekvésünket, hogy a dolgozó emberek életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmiszerek egy részét, továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolSzáles körben vetődnek fel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggésben, miként alakul majd a foglalkoztatottság és az élet- színvonal. Az új mechanizmus a vállalatokat a szükségletnek megfelelő termelés ■ dinamikus fejlesztésére serkenti, mi pedig arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékenységet ésszerűen fokozzák, bővítsék. Ahol mindezek ellenére is létszámcsökkentésre kerül sor, az emberekről való gondoskodás, a szocialista humánum jegyében mindent megtesznek a vezetők, a szakszervezetek és az állami szervek, hogy mindenki, alá dolgozni akar, munkához jusson. Továbbra is számolunk azzal, hogy gáltatásokat továbbra is támogatjuk államilag, ezenkívül forgalmi-adóreformot hajtunk végre. Mindezek eredményeként a termékcsoportok együttes árszínvonala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek' árát változatlanul hatóságilag rögzítjük, más termékeknél pedig megszabjuk az árak felső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített árak az áruforgalomnak mintegy 45 százalékára terjednek ki. A lakosság ellátása szempontjából különösen fontos elsőrendű árucikkeknek szabott ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én közzétesszük, és ezek az árak — kevés kivételtől eltekintve — megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mintegy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági korlátok között a kereslet és kínálat formáló hatására alakulhatnak. Olyan termékcsoportokra alkalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai korszerűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a termék ki van téve a divat változásainak és ahol az árak kialakításának ez a módja, feltétele annak, hogy az ipar gyorsan reagáljon a társadalmi keresletre. Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk akadályozni, hogy veszélyeztessék a lakosság életszínvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tendenciák esetén az állam piacszabályozó eszközeinek alkalmazására kerül sor. A mostani 15 százalékos aránnyal szemben az áruforgalomnak mintegy 25 százalékára terjednek ki majd a szabad árak. diginél is jobban áthatja a felelősség azért, hogy jobban gazdálkodjanak munkahelyükön, maguk fognak őrködni azon, hogy lefaragják a fölösleges kiadásokat, ésszerűen növeljék a nyereséget. A kormány beszámolójának arányai is azt kívánják érzékeltetni, hogy most a kormányzati tevékenység homlokterében a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése áll. A gazdálkodási stílus, a vezetés módszereinek változása nemcsak a termelés, az elosztás és forgalmazás viszonyaira hat. Az új gazdasági mechanizmus hatást fog gyakorolni a kulturális és művészeti életre, illetve az itt folyó gazdálkodásra is. Alapelveink e téren is tisztázottak, kidolgozottak. A részletes szabályok kimunkálása még előttünk áll. A kulturális célokat szolgáló állami kiadásokat a nemzeti jövedelem növekedésével arányosan növelni kívánjuk. Az anyagi eszközök felhasználásában olyan változtatásokat szándékozunk megvalósítani, melyek révén a kulturális célkitűzések nagyobb összhangba kerülnek a kulturális intézmények és vállalatok gazdálkodásával. Ezen a területen is növekszik az intézmények és vállalatok, a tanácsok, az alkotó műhelyek önállósága és felelőssége. Egyszerűbbé válik az irányítási rendszer, csökkennek az igazgatási költségek. Kulturális alapot létesítünk, ebből segítjük a kul- túrpolitikailag értékes művek, alkotások létrehozását, terjesztését és népszerűsítését. Fock Jenő ezután az oktatás és a kultúra, majd pedig az egészségügy néhány kérdésével foglalkozott. Elmondotta, hogy a jövőben a szakközépiskoláknak nagyobb terület, egész megye, sőt esetenként több megye iskolázási igényét kell kielégíteniük, s ezért — a mezőgazdaságiak kivételével — szakközépiskolát csak nagyvárosokban létesítünk, kollégiumokkal együtt. A kollégiumi elhelyezés feszültségeit a legközelebbi években még nem tudjuk megszüntetni. Az ipari szakközépiskoláknál 200 millió forintot költünk a tanműhelyek korszerűsítésére, bővítésére. Szólt az ösztöndíjrendszerről, amelyen valamelyes módosítást hajtanak végre. Differenciáltabbá teszik a szociális jellegű támogatást és serkentőbbé a tanulmányi ösztöndíjat A társadalmi ösztöndíjat úgy reformálják meg, hogy segítse a vidék munkaerőellátásának biztosítását, határozottabban szolgálja a szociális szempontból rászorult tehetséges fiatalok továbbképzését A fiatal szakembereket, a kezdő szakembereket a jövőben főhatóságok közbejötté nélkül, közvetlenül a vállalatok alkalmazzák. Fock Jenő érintette a magyar művészeti ágak fejlődését, majd az egészségügyi ellátás helyzetére tért ki. Megállapította, hogy bár a lakosság 97 százaléka részesül ma Magyarországon ingyenes orvosi és kórházi ellátásban — a fejlődés nem minden tekintetben tartott lépést a megnövekedett mennyiségi igényekkel. Jelenleg körülbelül háromezer lakosra jut egy körzeti orvos. Legközelebbi célnak azt tekintjük, hogy 2100 lakos jusson egy-egy körzeti orvosra. A kormány határozatot hozott arra, hogy a szakképzett egészségügyi dolgozók számát is növeljék. Ezután a Minisztertanács elnöke áttért a külpolitikai kérdésekre. Ismertette a közel- keleti válság indító okait és a feszültség éleződése folytán kialakult helyzetet, a Magyar Népköztársaság kormányának álláspontját és kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ENSZ közgyűlése végül is megfelel rendeltetésének és hathatós döntést hoz, a válság felszámolására. ★ Kállai Gyula ezután szünetet rendelt el. Az ebédszünet után Vass Istvánná elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés, s megkezdődött a Minisztertanács beszámolója feletti vita. A délutáni ülésen felszólalt: Rapai Gyula Baranya megyei, Reszegi Ferenc Hajdú-Bihar megyei, Báli Ferenc Bács-Kis- kun megyei képviselő. A tavalyi árintézkedések alkalmával a mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonalát mintegy kilenc százalékkal emeltük. Szükség van azonban további emelésére. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a felvásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben nagyobb, a növénytermelésben kisebb mértékben emelkednek. Ez év október hó 1-től az élő sertés átvételi árát, a nagyüzemi felárral együtt, 3 forinttal emeljük. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertés- tenyésztés fejlesztésére és meg tudjuk javítani a lakosság sertéshús ellátását. A többi felvásárlási áremelés 1968-ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meghirdetjük, hogy ennek ismeretében a mezőgazda- sági üzemeke’, jobban orientáljuk a társadalmi érdekekről. A a harmadik ötéves terv időszakában nem mezőgazdasági ágazatokban mintegy 260 ezerrel növekszik a dolgozók száma. A mezőgazdaságban dolgozók száma kb. 80 ezerrel csökken, s ez a folyamat úgy megy végbe, hogy javul az ott dolgozók korösszetétele; az idősek élnek a nyugdíj lehetőségével. A felnövekvő fiatalságnak az eddgi- nél nagyobb része választja a mezőgazdasági munkát élethivatásul és ezen kívül a városban. dolgozó fiatalok közül is mind többen térnek vissza falura. Tisztelt Országgyűlés! A reform bevezetésével fontos politikai és gazdasági célkitűzésünket közelítjük; az üzemi és a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztését. A dolgozók az eddiginél nagyobb beleszólási jogot kapnak üzemük, vállalatuk, közös gazdaságuk munkájába. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dolgozókat az edTovább növekszik a foglalkoztatottság Báli Ferenc: Műszaki fejlesztés a mezőgazdaságban Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A Minisztertanács elnökének beszámolójához két szempontból kívánok hozzászólni. Az első problémakörben a mezőgazdaság műszaki fejlesztésével, a másodikban a mezőgazdasági dolgozók szocialista munkaversenyének, illetve ezzel összefüggésben erkölcsi megbecsülésük kérdéseivel foglalkozom. Minden jelentős, a gazdaság- irányítás reformjával foglalkozó megnyilatkozásban — és nagyon helyesen, mindinkább a gyakorlatban is — előtérben áll a műszaki fejlesztés koncepciója. Ez feltétlenül helyes. Rá kell azonban mutatni, hogy nagyon sokan még ma is úgy látják: a műszaki fejlesztés problematikája szinte egészében csak az ipar keretein belül értelmezhető. Ez magától értetődően helytelen szemlélet. A termelőszövetkezetek vezetőit, szakembereit legalább olyan mértékben foglalkoztatja a műszaki fejlesztés, mint az ipar bármely területének irányítóit, dolgozóit. A mezőgazdaság ma már több vonatkozásban is komplex műszaki fejlesztési terveket igényel. Ilyen többek között a belvízrendezés, vagy az úthálózat kiépítése, továbbá a korszerű termelési eszközök biztosítása. A megoldás: a csatornák, árkok stb. rendszerét — a meglevők korszerűsítése mellett — a jelenleginek háromszorosára kell bővíteni. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági területek útviszonyai általában nem ki- elégítőek, de különösen rosszak Bács-Kiskun megyében, választókerületemben. Főleg a nagyközségekben — a szövetkezeti gazdaságok szállító, erő- és munkagépei nem is annyira a természetes kopás, mint inkább a rossz útviszonyokra visszavezethető törések miatt mennek tönkre. A rossz utak miatt lassú szállítás sok munkaidőt és üzemanyagot igényel. A gyorsan növekvő szállítási feladatok figyelembevételével a távlati tervekbe éppen ezért nagyobb teret kell kapniok a mezőgazdasági üzemek útproblémáinak. Véleményünk szerint az e célra adandó beruházások gyorsan visszatérülnek. Helyi kezdeményezések kibontakozása és támogatása is sokat javíthat a helyzeten. A Bács-Kiskun megyei gépjavító állomások igazgatósága máris részleget szervezett a dűlőutak javítására. Első megrendelője — mégpedig 10 kilométernyi dűlőútra — a mi termelőszövetkezetünk. Az egyébként biztató vállalkozás azonban jelenleg még technikai nehézségekkel — felszereléshiánnyal — küzd, s e tekintetben feltétlenül megérdemli a támogatást. Tisztelt Országgyűlés! A műszaki fejlesztés témakörén belül kell szólnom arról, hogy mezőgazdasági üzemeinkben kevés a tehergépkocsi, a betakarító és rakodógép és még mindig sokszor és sokféle fontos alkatrész hiányzik. Hiány van komplex munkagépsorokban és gépekben is. Mindez nagy veszteséget okoz a népgazdaságnak, és mind észrevehetőbben fékezi a mezőgazda- sági termelés növekedését. A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének széles körű problémaköréből még egy kérdéssel, a gépjavító állomások helyzetével kívánok foglalkozni. A gépjavító állomások kapacitása az utóbbi évek beruházásainak eredményeként növekedett. A tapasztalat azonban máris bizonyos visszásságokat jelez. így például nem egy helyen az ipari üzemekkel kialakított kooperáció révén tudják csak lekötni szabad kapacitásukat, de ez a szabad kapacitás csak azért jelentkezik, mert bővítésük, korszerűsítésük során nem azokat a speciális megmunkáló gépeket, eszközöket kapták, amelyek birtokában segíthetnék például a mezőgazdaság akadozó alkatrész-ellátását. Javasoljuk, hogy a megyei igazgatóságok a minőségi panaszok elhárítása érdekében alaposabb műszaki ellenőrzést vezessenek be. A reformjavaslat központjában az ember áll. A legfőbb termelő erő az ember. Az emberi kezdeményezőkészség egyszersmind a legnagyobb tartalékunk is. Az érdekek összehangolása minden bizonnyal hozzájárul az alkotó munka és a ' ezdeményezőkészség még szé(Folytatás a 3. oldalon) Termelői és fogyasztói árak
