Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

J961. Július 9. vasárnap 5. oldal Komhájnos „öreg" kombájnost keresek Kiskunhalason. Olyat, aki an­nak idején elsők közt nyergelte meg ezt a szokatlan formájú masinát. Amit bizony a hagyo­mányos cséplőr és aratógépek­től erősein különböző alkata miatt olyan idegenkedve fogad­tak, mint mondjuk a festészet­ben az absztraktat. A mondott régi kombájnosok közül Jelenics Sándort érem legközelebb. Öt a helyi Vörös Október Tsz-be irányította a gépállomás, melynek gépei 32 tsz-ba rajzottak ki. Kombájnos riportot — stílszerűen — a ter­mészet nagy, forró katlanában Szokott felvenni az újságíró. Mikor vállalkozni kell az izgal­mas kalandra: állni a forró olaj­szagot árasztó, remegő gépen, „úszni” vele együtt a pattaná­sig hevült gabonatáblában, amely szinte vakítóan szórja a magába gyűjtött tengernyi nap­fényt. Ezúttal nem. süt hétágra a Nap. Esett, most is hol szemer­kél, hol abbahagyja. A Vörös Október majorja szélében egye­lőre hiába várják a vörösbama gépek a bevetési parancsot. A sárga táblák felett esőfelhők nyargalnak, sár van. A kombáj­nosok karbantartással foglal­kozhatnak. De most ebédszünet is van. Jelenics Sándor is a gép tövébe húzódott, egy csomó ku­koricacsutkán üldögél társával. Miután a vendégnek körülmé­nyes lenne a kombájn „eresze” alá kucorodni, a közeli magas színben telepedünk le — dupla pokrócra. Egykettőre a szakmá­nál tartunk. — Mióta kombájnos? Először kurta a válasz. — Eleitől fogva. Aztán kikerekedik a kez­det. Földosztó volt, érdekelték a gépek, tudta, hogy azokkal le­het másfajta mezőgazdaságot csinálni. Huszonöt éves volt, amikor — 1953-ban — kom{ bájnra ült. — AC 400-asra — mosolyint csendesen, s mondja, amire a nem idősek is emlékeznek még. — Amerre mentünk, sokan ki­röhögtek bennünket. Nem egy tsz-be be se engedtek... Hát az még olyan félmaszek világban történhetett meg ... Felnagyí­tották a gép hibáit... — Hogy sok a szempergés, ugye? — Érthető ma már. A mosta­ni konstrukció jóval hosszabb. Akkor rövidebb távolságon rá- zódhatott a kalász, sok szem maradt a szalmában... A mai SZK 4-esnek 1200 mm-es a dob­ja, az AC 400-asé 900 volt — Teljesítményük? — Ma 3—400 mázsa naponta. Akkor — ha jól ment a gép — 100—150 mázsát értünk el. Megáll a beszédben. Dús szemöldöke alatt valami olyas­mit tükröz a szeme, mintha még hiányoznék az igazság má­sik oldala. Míg ültőhelyzetén változtat, meg is fogalmazza. — Persze, a szövetkezetek se adtak olyan talaj munkát mint ma. Egyenetlen föld, rossz szán­tás, gyom kínozta a gépet meg a kombájnost • ..Ilyen egyszerűen az tudja védelmezni a gépet aki idestova másfél évtizede, az el­ső — nem mindig biztos lépé­sektől vele van, megismerte, megérti. Szereti, és évről évre — a kombájnosok seregnyi ta­pasztalatával ő is azon iparko­dott, minél többet tudjon a kor­szerű gép, s azt mindig tökéle­tesebben csinálja Fölöttünk megroppan valami. A szín végében, letakart halom tetején fiatalember szúnyókált. Most felemelt fejjel figyel. Biz­tosan a kisegítő, a tsz embere. — Mennyi kalászost arat-csé- pel egy szezonban? — Időjárástól, terméstől, sok mindentől függ... Tavaly 7000 mázsa körül jártam. A mostani géppel 6—700 hold a szezon­átlag; a régivel 300 körül moz­gott. Gyorsan egy nagyjaszámítás: mintegy 7000 holdon aratott- csépelt 1953 óta. — Milyen rekordkeresetet ért el eddig? 1963-ban tizennégyezer forin­tot — 2 hónap alatt. Akkor kaptam kiváló dolgozó jelvényt is ... Ügy... az első, második, harmadik helyezést ütögettem — jegyzi meg olyan szerényen évenkénti eredményeiről, hogy majdnem később kapcsol az ember, mit is mondott. — Havi 4—5 ezer forintra általában számítani lehet, ha nincs külö­nösebb zökkenő. — Ezért viszont korán kell kellni... — Ha jó az idő, háromkor; zsírozni, karbantartani. Mikor felszáll a harmat, indulás. Este 9—10-ig... Tegnap 11-ig me­hettünk, a száraz meleg enged­te. — Alkatrészhiány van-e még? Ekkorra többen körénk gyűlnek. A véleményekből olyan kép alakul ki, hogy na­gyobb baj már nincs. Több tartalékkaszát szeretnének azon­ban az itteni öt géphez, leg­alább kettőt. De tudják, hogy egyelőre az összes kombájnhoz kapott ennyit a gépállomás. Látják, a tsz-eknél egyszerűbb már az alkatrész biztosítás, fel­töltés. Gépeik újabbak, s egy- egy gazdaságban nincs annyi, mint a gépállomáson. Hasznos előrejelzés: a gépállomás — bi­zonyára máshol is így van — 1962—63-tól üzemelő kombájn­jai eléggé elhasználódtak már. Javításuk, karbantartásuk több pótlást, alkatrészt, tehát egyre nagyobb költsége igényel már a téli felkészülés alatt. Jól ér­zékelteti ezt két szám: Halason tavaly 300 ezer forintot kellett erre fordítani, az idei felkészü­lésre már 1,5 milliót. — Mit kívánnak a tsz-től? — Meleg ételt... Ma már megkaptuk. — Anyagi ösztönzést? — Nem ártana... Igaz, mű­szaknormánk szerint megkap­juk a fizetést a gépállomástól. Lesz versenydíj is az első 8 helyezettnek 2000 forinttól szá­mítva 200 forint csökkenéssel minden alsóbb helyezésnél — 600 forintig. Ezenkívül 340 hol­don felül még 10 forint juta­lom holdanként... — De legtöbb tsz-nél dicsére­tes szokás már, hogy ők is ho­norálják valamivel a lelkiisme­retes munkát — veszi át a szót más kombájnos. — Kisszállá­son 2—3 kg búzát adott a tsz holdanként... — Tavaly Ászáron — a Du­nántúlon — segítettem, a tsz 100—150 kg gabonákat adott — jegyzi meg Jelenics Sándor. — Kunfehértón kukoricát... Mert az sem közömbös a tsz szempontjából, mekkora tarlót hagy a kombájn, hiszen a szal­ma minden centije mázsákat jelent a száz holdakon. Milyen jó, ha nincs gond az alommal... — Ezt nem azért mondjuk — megvan a keresetünk —, s az embernek az ád örömet, ha szép munkát végzünk —, de csak jól esik, ha a jobb mun­kát, . több küszködést a tsz így is elismeri. Ezzel egyetért mindenki. Tóth István len? Szándékos? Tételezzük fel, hogy véletlen. Akkor nincs ok a nyugtalanságra. De ha szán­dékos? Akkor sincs különösebb okuk izgulni, legalább is neki. Kokának. Hadd izguljon a fő­nök. Amilyen gyorsan csak lehet, tudomására kell hozni ezt a legújabb fejleményt. Koka az órájára nézett. Ész­re se vette, a házuk elé ért. Felballagott a harmadik emelet­re. Sokáig piszmogott az ajtón, amíg kinyitotta mind a négy kombinált zárat. Gyorsan levet­kőzött, elővette az íróasztalból a titkosíráshoz szükséges kellé­keket. Gondosan kirajzolt be­tűkkel megírta a sifrirozott je­lentést. Azután megelőzésként bevett huszonöt csepp valeriá­nát, lement az utcára és taxit kerített. Másfél rubelt mutatott a taxaméter, mire Koka az új rejtekhely közelébe ért. Elhe­lyezte a levelet és más útvona­lon hazatért. Két nap múlva Akulov kioszkjában megkapta a főnök válaszát. Az állt benne, hogy haladéktalanul tudakolja meg a kórházban, mi történt Borkov- val és látogassa is meg. Ha ön­gyilkossági kísérletről volna szó, igyekezzen megnyugtatni, és bátran ígérjen neki több pénzt. Aztán sürgősen küldjön értesí­tést az eredményről Akulov út­ján, a rejtekhelyét pedig csak égetően fontos ügyben használ­ja. ... Az egyes számú kórház tudakozójában azt mondták Ko­kénak, hogy Borkovot nagy adag Barbaráid okozta mérge­zéssel vitték be. Állapota már javult, nem életveszélyes, és a sebészeti osztályon fekszik. Kokát nem engedték fel a beteghez. Azt mondták, látoga­tója van. Várja meg. amíg a másik távozik. Mit tehetett, a vaskalapos szigorúság fölött há- borogva ült és várt. Ezalatt rá­ért megfigyelni, hogy az utána érkezett fiatal hölgy már vissza is jött. ö pedig egyre csak vár, vár. Mikor a nő távozott, Kaká­nak kitűnő ötlete támadt. A ru­határhoz lépett, bemondta a be­teg nevét, akinél a hölgy járt — unalmában megjegyezte az imént — és miután megkapta a fehér köpenyt, felsurrant a má­sodik emeletre. A folyosón emberek sürög- tek, hangosan beszélgettek. Va­lakit a műtőbe vittek éppen. A nyitott ajtón át meglátta az ötös kórteremben Borkovot. Rimma volt a látogató. Halkan beszélgették. Koka visszalépett az ajtóból... Arról, hogy oda- merészkedien Borkovhoz, szó sem lehetett. Amint Borkov kijött a kór­házból, Koka tüstént felhívta. Borkov rövid gondolkodás után beleegyezett, hogy találkoznak. A Majakovszkij téren jelölte meg a helyet, az emlékműnél. A fiatalember lefogyott, meg­tört, sápadt volt. Koka meghív­ta a „Szófia” étterembe. Bor­kov nem ellenkezett, de a vod­kát visszautasította. Koka nem erőltette. Megértette, hogy most nem lehet. — Mi történt magával? — Semmi. Apróság — vála­szolt elfintorodva Borkov. — Megkérték, hogy a történ­tekkel kapcsolatban adjam át őszinte együttérzésük kifejezé­sét, ezt pedig egészsége helyre- állítására. — Koka Borkov elé tett egy borítékot, ötszáz rubel volt benne. A mérnöknek a szeme sem rebbent. Teljesen részvétlen volt minden iránt, ami körülvette. {Folytatása következik} V. A livádiai szovhozban Festői helyen fekszik a livá- diai szovhoz Masszandra üzem­egysége. A szőlősorok a tenger felé futnak, a teraszos műve­lés dívik. Vladimirovics Vaszil- jevics Kosztrinov, a szovhoz fő- agronómusa és Alekszandr Pet- rovics Zsdanov, az üzemegység vezetője nagy örömmel foga­dott bennünket. A gazdaság 1921-ben létesült, nagyrészt szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. A magyar csoport szakemberei számos kérdést adtak fel a látogatás során, élénk eszme­csere alakult ki, annak ellenére, hogy itt egész mások a körül­mények, mint nálunk az Alföl- dön. Á klimatikus viszonyok miatt a szüret sokkal később van. Megvárják míg a szemek aszúsodnak. Ezekből az aszú­szemekből készítik a jóminő- ségű, különleges borokat. Tavaly a tervezett 32 mázsa helyett 45 mázsát szüreteltek hektáronként. Mlvél állatte­nyésztés nincs a gazdaságban, a szőlők tápanyag utánpótlása kizárólag műtrágyával történik. Az ősszel 10 mázsa vegyes mű­trágyát dolgoztak a talajba. Te­kintettel, hogy az időjárás itt enyhe, nem kell betakarni a szőlőt. Becker Antal, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság főagronómusa az új módszerek iránt érdeklő­dött. Kosztrinov elvtárs elmondta, hogy alkalmazzák a földalatti öntözést. Hatvan centiméter mélységben csövek segítségével juttatnak vizet a szőlőgyökerek­hez. A mesterséges csapadékot műtrágyával keverik. Eddig a terület 30 százalékán, 1970-re már a szőlőültetvény felén al­kalmazzák ezt a módszert. A következő években újabb szőlőültetvényeket hoznak létre Geberics Antal, a kelebiai Népfront Termelőszövetkezet tagja nagy szakértelemmel vizs- gálgatja a szőlőtőkét. Az ő ter­melőszövetkezetének is van 85 hold új telepítése. A livádiai és a többi tizenöt szovhoz a masszandrai borkom­bináthoz tartozik. A kombinát alustai telepére is ellátogattunk. Érdekes tapasztalatokat gyűj­töttünk. Dániel Fodoravics Szó- bolavszki igazgató, valamint a gyár főmérnöke elmagyarázták, hogyan is készülnek a világ­hírű csemegeborok. A telep udvarán hordóhegye-' két láttunk. A napon érlelik évekig a csemegeborok egyik fajtáját, az úgynevezett Madei-i ra borokat. Négy év után kerül palackokba. Kidolgoztak egy másik eljárást is, melynek se­gítségével két évre csökkentik az érlelési időt. A desszert borok úgy készül­nek, hogy különböző fajta sző­lők levét keverik, szeszezik, de semmiféle mesterséges anyagot, ízt, vagy színt nem kevernek az italokba. Például az úgyneve­zett Krími Madeira 19,7 szesz­fok mellett 4 százalék cukrot tartalmaz. A krími vörös 10,5 százalék cukorfok mellett 17,5 szeszfokú. Megkóstoltunk egy még eddig név nélküli desszerté \. P. Tyerecsenko főmérnök a négy évig szabadban érlelt Madeira borok hordóit ellenőr zi. és nagyobb mértékben alkal­mazzák a gépi művelést. Az új telepítések már ennek meg­felelően széles sortávolságúak lesznek. A növényvédőszerek és a műtrágya rendkívül olcsó, ami jelentősen befolyásolja az ön­költséget. Ez utóbbinak na­gyobb részét a munkabér teszi ki. A napi munkaidő 7 óra. A havi átlagkereset 80 rubel és tervteljesítés esetén ehhez jön 25 százalék. A terv túlteljesítése után prémiumot kapnak a dol­gozók. Ez évenként 400—800 rubelt tesz ki. (Egy rubel = 13,10 forint.) Tizenhat nap évi szabadság jár. Nagy gondot for­dítanak a szociális ellátásra, napközi otthonok, üzemi kony­hák segítik a munkás családo­kat. bort is. Cukorfoka 23 volt, szesz­foka 13,5. A kombinát telepének szak­emberei valóságos mesterei a szín, íz, illat keverésének. Érdemes kitérni arra is, hogy milyen ésszerűen alkalmazzák a szőlő tartósítását. Igaz, hogy az itteni fajták alkalmasak is erre. Még májusban is van hűtőházi szőlőjük. A masszandrai borászati kom­bináthoz tartozik a Magarac-s Központi Szőlészeti Borászati Kutató Intézet. A nagyszabású nemesítési munkák során mint­egy 800 új szőlőfajtát állítottak elő, többek között jól hasznosí­tották Mathiász János és Ko­csis Pál világhírű kecskeméti nemesítek fajtáit. (Folytatjuk.) pereskedő Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents