Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

i. oldal 1967. július 9. vasárnap &zrek a fehér asztalnál Három évvé1 ezelőtt. 1964 nyarán, Kecskemét is bekapcso­lódott a Dunavidéki Üzend Vendéglátó Vállalat ellátási kör­zetébe és megalakult — akkor még nagyon szerény keretek között — a vállalat megyei ki- rendeltsége. Kezdetben csupán a megyei tanács és a reszelő­gyár dolgozóinak étkeztetéséről gondoskodtak, de hamarosan a többi üzemek, vállalatok, intéz­mények is belátták az új köz- élelmezési megoldás előnyeit és egymás után kötöttek megálla­podást a dunaújvárosi központ­tal. Ma már Kecskeméten nyolc üzemi konyhát, hat büfét; és egy előkészítő húsüzemet mű­ködtet a vállalat, amelynek me­gyei kirendeltség vezetője Sol­ti János; A vállalatok mentesítése — Amikor három évvel ez­előtt létrejött ez a kirendeltség, annak az igénynek tettünk ele­get, hogy a vállalatok válláról levegyük a dolgozók étkezteté­sével járó gondot Ez azért je­lentett nehézséget egy-egy ter­melő egységnél, intézménynél, mert a feladat ellátásához nem rendelkeztek adminisztratív munkaerővel, de a pénzügyi kereteik sem voltak elegendőek erre a célra — mondja Solti elvtárs. Nem voltak felkészülve a közétkeztetésre, s azt mint szükséges rosszat fogták fel. Szakemberhiánnyal küzdöttek, továbbá beszerzési gondok is nehezítették az igények kielégí­tését. Éppen ezért örömmel fo­gadták, amikor az üzemi ven­déglátó kirendeltséget hozott létre a megyében. A gond azon­ban több vonatkozásban gond maradt a vállalatnak is. Kalória, mennyiség, választék nak fel az asztaltól. Tehát olyan mennyiséget és választékot kell nyújtanunk, amely elegendő ka­lóriával látja el a szervezetet, ugyanakkor az egyéni ízlést is kielégíti. Nem könnyű ezt elér­ni, és nem is állítom, hogy si­került mindenhol megvalósíta­nunk. Kecskeméten, a nyolc, kezelésünkben működő üzemi konyhán naponta ötezer ember számára főzünk ebédet. Milyen lehetőségek kínálkoz­nak az igények jobb kielégíté­sére? Elsősorban a választék bővítése. Több helyen bevezet­ték már az étlapról történő vá­lasztást — ahol erre mód van. Sok helyen azonban — ahová központi konyháról hordják ki az ebédet — ezt nehezen, vagy egyáltalán nem tudják ' meg­valósítani. A megyei tanács, a városi tanács étkezdéjében már ilyen választással történik az ebédeltetés. Előre kiadják a jö­vő heti étlapokat, ki-ki megje­löli rajta a választott ételt, s a konyha ennek alapján főz. A változatos étrend kialakítása nagyobb gondot jelent az anyagbeszerzőknek. Milyenek a lehetőségek ezen a téren? — Sokszor nehéz helyzetben vagyunk — mondja Solti János. — A hús mennyiségével nincs probléma, de a minőség időn­ként kifogásolható. Az úgyneve- vezett töltelékáruból nincs ele­gendő és a választék sem bő­séges. Nehezíti a helyzetünket, hogy a magyar ember nem nagy híve a tejtermékeknek, bár élet­tani, egészségügyi szempontból kívánatos volna a nagy tápérté­kű, de nem hizlaló élelmisze­rek fogyasztása. Azért említem ezt, mert néhány vállalatnál mi adunk reggelit is a munkások­nak, s az a tapasztalatunk, hogy a sajt, vaj. túró, nem tartozik a kedvelt ételek közé. lalat kecskeméti kirendeltségé­nek. Zöldségszállításra megálla­podást kötöttek a MÉK-kel, en­nek ellenére nem kapnak min­dig jó minőségű, és elégendő árut. A FÜSZÉRT-tel kapcsolat­ban pedig az a kifogásolni való, hogy kevés, úgynevezett nagy- kiszerelésű áruja van, s a két- három dekásakból összeállított félkilós csomag drágább. Az em­lített vállalatoknak többet kel­lene törődni az üzemi vendég­látó Igényeinek kielégítésével, hiszen ez egyben a további fej­lődésnek is egyik előfeltétele. További igények Milyen fejlesztési tervék, le­hetőségek foglalkoztatják a ki- rendeltséget? — A kecskeméti üzemekhez hasonlóan igény van a Duna­vidéki Üzemi Vendéglátó Válla­lat szolgáltatására Kiskunfél­egyházán, Kiskunhalason, Kalo­csán és Baján is. Ezekből a városokból szintén több válla­lat, intézmény érdeklődött már és az a kívánság, hogy vegyük át konyháikat. Sajnos, ennek egyelőre nem tudunk eleget ten­ni, elsősorban azért, mert a ki­rendeltségnek nincs központja a megyében. Két-három helyi­ségre lenne szükség Kecskemé­ten, hogy kéziraktárt, irodát tudjunk kialakítani. Ugyanis ne­künk kell gondoskodni a mun­karuhákról, fogyóeszközökről, vagyis a konyhák működéséhez szükséges anyagi és személyi feltételekről. Ha a helyiséggon- dunk megoldódna, különösebb akadálya nem lenne a fejlesz­tésnek. A vállalat azonban más irányban is fejlődik. Foglalkoz­nak például saját büféik részé­re, valamint a kiskereskedelem, Álldogáló A tavaszi munkák kezdete óta többször előfordult már a miskei Egyetértés Tsz-ben, hogy a 35 traktorból 4—5 a legna­gyobb dologidőben is a gépud­varon parkírozott. Holott „túl- gépesítésről” egyáltalán nincs szó, az összterület majdnem 5300 hold. Talán a traktoros ke­vés? Nem, hiszen a képzett ve­zetők száma jócskán meghalad­ja az erőgépekét. Vagy használ­hatatlanok a traktorok? Az áll­dogáló gépek többnyire üzem­képesek. Mindenesetre az ok máshol keresendő. Mégpedig abban, hogy a traktorosok mindegyike vállalt öt—hatféle kapásnö­vényt, százalékos művelésre. Ez önmagában nem lenne baj, de azzal együtt, hogy a gépek ve­zetői évközben csak a bérük fe­lerészét kapják meg, már elő­idézi az említett gondokat. Vagyis előnyösebb a százalékos területtel bajlódni, mint a gé­pekkel. íme, a kellően át nem gondolt jövedelemelosztás követ­keztében így tolódnak el az ér­traktorok tékek, még egy gazdaságon be­lül is. A helyzeten alapvetően az sem segít, hogy több a traktoros, mint a gép. Mivelhogy az alkalmi be- segítők valamennyien részt vesz­nek a százalékos művelésben, s nekik is akkor van ott a legtöbb tennivalójuk, mint „profi” tár­saiknak. Ha pedig mégis gépre ülnek, azt — a naponkénti vál­tás következményeképp — első­sorban a traktor sínyli meg. A téli hónapokban történt, hogy a tsz 16 főből álló dele­gációja egy nap Csátaljára lá­togatott, hogy az ottani, kétség­kívül haladottabb módszereket tanulmányozza, Egyebek között a kitűnően szervezett traktoros brigád munkamódszereit is. Kár, hogy ezek közül eddig vajmi ke­veset, úgyszólván semmit nem honosítottak meg. Elismerjük, hogy ez' nem könnyű. Mégis, ott kellene kezdeni, hogy a gé­peket használják is, amikor szükség van rájuk. —ni —el Egymillió kilométer utón — Elsőrendű érdekünk, hogy Van azonban egy másik gond­vendégeink elégedetten állja- ja is az üzemi vendéglátó vál­Garán is hasonló történt Az idén 120 autóbuszt — Ikarusz 601-est és 602-st hoznak rendbe a Kiskunmajsai Gépjavító Állomáson. Az egy évvel ez­előtt meghonosított ipari tevékenység az idén 47 százalékos rész­arányt képvisel a gépjavítói munkában. A társas gépkocsik meg­lehetősen lerozzant állapotban érkeznek ide, sokszor 3—4 felújí­tás után, egymillió kilométerrel a futóművékben. Az itteni javí­tás még további 2—300 ezer kilométeres „nekifutást” tesz lehe­tővé. Többletbevétel gabonából HETEKKEL ezelőtt írtunk a Lajosmizsei Fa- és Építőipari Ktsz-ben elkövetett bűncselek­ményekről és az ügyben hozott bírói ítéletről. A tárgyalás anya­gát tanulmányozva nem volt ne­héz megállapítani, hogy a szö­vetkezeti tulajdon fosztogatói nem dézsmálhatták volna éve­kig a közösség vagyonát, ha az ellenőrzés hatékonyabb, ha nem elégszik meg csupán for­mális vizsgálódással. Ugyanez történt a Garai Vegyes- és Épí­tőipari Ktsz vezetőinek eseté­ben is, akik három éven át gát­lástalanul gyömöszölték a saját zsebükbe a súlyos ezreseket, s ezen kívül erkölcstelen maga­tartásukkal is lejáratták a szö­vetkezetei, de elsősorban önma­gukat. Garán a község lakói már évek óta rosszallóan nézték a ktsz volt elnökének, Dujmov Miksának kihívó magatartását, Vuity Má­riának, a volt főkönyvelőnek költekezését. A bűnügy harmadik vádlott­ja a ktsz műszaki vezetője, Milyacski János, akinek többek között feladata volt a szövetke­zetben folyó munkák műszaki irányítása és ellenőrzése. EZ A HÁROM ember — akik a Garai Vegyes- és Építőipari Ktsz vezetői voltak — sokszo­rosan visszaéltek a dolgozók bi­zalmával, türelmével. Az volt a módszerük, hogy bérkifizetési napokon több pénzt vettek fel az MNB bajai fiókjától, mint amennyi a munkabérek tényle­ges összege volt. A különbözetet Dujmov és Vuity Mária megosz­tották maguk között, de időn­ként jutott a zsákmányból a műszaki vezetőnek, M ilyacski Jánosnak is. Bevált módszernek bizonyult az is, hogy a banktól, különbö­ző címen vettek fel pénzt: sze­mélyi jellegű kifizetésekre, úti­költségre, napidíjra, fuvardíjra, stb., s ezeket az összegeket nem tették be a pénztárba, hanem saját zsebükbe csúsztatták. A bíróság ítéletének indoklá­sában összesen negyvenhat pontban sorolja fel azokat a bűncselekményeket, amelyeket a garai ktsz vezetői elkövettek. A BAJAI Járásbíróság több napos tárgyalás után hozott íté­letet. Vipty Máriát, aki egyma^ ga közel 243 ezer forint kárt okozott a ktsz-nek, halmazati büntetésül nyolc évi szabadság- vesztésre Ítélte és öt évre eltil­totta a közügyek gyakorlásától. Dujmov Miksa — az általa oko­zott kár 132 ezer forint — négy évi börtönt kapott és három év­re .tiltotta el a bíróság a köz­ügyekben való részvételtől. Mi­lyacski Jánost pedig egy év hathónapi szabadságvesztésre és két év közügyektől való eltiltás­ra Ítélték. A Garai Vegyes- és Építőipari Kisipari Termelőszö­vetkezetet a bíróság polgári jo­gi igényével — az okozott kár megtérítéséről van szó — egyéb törvényes eljárásra utasította. Az ítélet még nem jogerős. — dorgál — az fmsz és a kecskeméti Sza­badság téren levő csemegeüzlet részére sütemények készítésével is. Ezen túl cukrászüzem létre­hozását tervezik, ahol főleg há­zi készítésű süteményeket gyár­tanának. A Dunavidéki üzemi Ven­déglátó Vállalat többszörös ki­váló vállalat, és 1964. évi mun­kájáért elnyerte a Miniszterta­nács és a SZOT vándorzászla­ját. Bízunk abban, hogy a to­vábbi sikerekhez már a megyei kirendeltségeknek is sok köze 48. Antikvárius hidegen méreget­te. de nem szólt semmit. Koka magyarázni kezdett zavarosan, akadozva. Megsejtette, hogy a gyanúnak milyen pókhálóját szőhette a főnök a dollárhistó­riából. Lehet, hogy életében elő­ször, de tökéletesen őszinte volt Koka és elmondott mindent a legapróbb részletekig. — Mindkettőnknek van min gondolkodni — összegezte szenvtelenül Antikvárius, mikor Koka elhallgatott. — Meg fo­gom keresni. Elváltak. Koka, gyónása megnyugtatta Antikváriust. Kétségkívül őszin­te volt. Ezt bizonyította egy lát­szatra észrevétlen, de nagyon ékesszóló momentum: Koka nem tagadta, hogy kérte Borko- vot, haUgasson a dollárokról, és korábbi ismeretségükről. Aratják a búzát a Dunave- csei Virágzó Termelőszövetke­zetben, ahol jó termést igér a kenyérnek való. A termésbecs- lő szemléken megállapították, hogy az elmúlt napok rekkenő Azt, hogy Borkov nem állta a szavát és kitálalt mindent, bár senki sem faggatta, Antik­várius úgy tekintette, mintrosz- szul leplezett cselt. Borkov emelni akarta saját értékét. Más megoldást el sem tudott képzelni. De az előre kidolgozott terv lehetőségét sem vetette el. An­tikvárius elhatározta, hogy le­ellenőrzi Borkovot már az első feladat alkalmával. 18. ANTIKVÁRIUS PÁNIKBA ESIK A Borkowal folytatott be­szélgetés után Antikvárius maxi­mális elővigyázatosságot köve­telt K okától. Egész előadást tar­tott neki a konspiráció módsze­reiről. Koka roppant szófogadó lett, s mindenekelőtt abbahagyta az otthoni telefonálgatást, összes üzleti ügyeit ezentúl utcai fül­hőségében nem „fogytak” le a szemek. Egy-egy kalászban SO­SO szem fejlődött s így sikeres betakarítás esetén 1 millió fo­rint többletbevételt várnak ga­bonából. kéből intézte. Innen hívta fel megint Borkovot is. — Vologyával beszélhetnék? — harsogta a kagylóba a lár­más Puskin téren. — Kórházban van. Ki kéri? — válaszolt Dmitrij Mihájlo- vicsnak, a kis prémkabátos öre- gecskénék a hangja. — A barátja vagyok. Mi tör­tént vele? — Tegnap éjszaka vitték el a mentők. Mérgezés. Kokának elakadt a lélegzete. — Melyik kórházban van? Hányas kórteremben? — Az egyes számú kórház­ban. De kivel beszélek? — Nagyon köszönöm! — Az­zal óvatosan visszaakasztotta a kagylót. Mitévő tegyen? Először is je­lenteni kell a főnöknek, de azonnal. Másodszor, másodszor... Azt, hogy mit kellene csinálni másodszor, Koka nem tudta el­dönteni. ( Mi történhetett Borkowal? Hiszen a főnök azt mondta, hogy különösebb töprengés nél­kül elfogadta az együttműkö­désre tett javaslatot, sőt dicsé­retre méltó óvatosságot tanúsí­tott, amikor az összekötőben avartak megállapodni. Miféle mérgezés tehet? Vétet-

Next

/
Thumbnails
Contents