Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
J«n. Július 0. vasárnap 3. oldal után fongyár. a konzervgyár és a Húsfeldolgozó Vállalat emelkedik ki. Körültekintőbb. tervszerűbb gazdálkodásra utal néhány olyan tényező, mint a felesleges készletek jelentős csökkentése, ugyanakkor lényegesen kevesebb volt a szállítási szerződések, és a minőségi követelmények be nem tartása miatti kötbérek összege. Javult a termelés szervezettsége, kevesebb volt a túlóra, növekedett a termelékenység. AZ EREDMÉNYEKHEZ nagymértékben hozzájárult az üzemi demokrácia növekedése, a dolgozók alkotó kezdeményezésének szélesebb körű kibontakozása. A műhelyekben tartott termelési tanácskozásokon, brigádértekezleteken már az év elején sok hasznos javaslat hangzott el. Különösen figyelemre méltó, hogy a fizikai dolgozók és műszakiak között szorosabb kapcsolat alakult ki, ami lehetővé tette, hogy a szocialista munkaverseny magasabb színvonalra emelkedjen. Az üzemi pártszervezetek, szak- szervezetek és KISZ-szervezetek érdeme, hogy az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére tavaly indított munkaverseny tulajdonképpen a kongresszus után sem maradt abba. hanem átfejlődött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját ünneplő versennyé. Az átlageredmények természetesen nem kendőzhetik el azokat a fogyatékosságokat, amelyek még néhány üzemben tapasztalhatók. Egyes gazdasági vezetők nem fordítottak kéllő gondot a termelőterületek, munkaeszközök és munkaerő tervszerűbb kihasználására. Helyenként még mindig nem kérik számon a termékek minőségét, s emiatt a megengedettnél több a selejt. MAR ÁTLÉPTÜK az év második felének küszöbét, s ha az ipar előtt álló feladatokról beszélünk, sokkal többről kell szólnunk, mint az éves tervek teljesítése. 1968. január 1-é» már az új gazdasági mechanizmus keretei között kell megkezdeni a termelést. Ez azt jelenti, hogy a jövő évi tervet — még az idén — önállóan kell előkészíteni a vállalatoknak. Bács- Kiskunban az ipart a megye sajátos helyzetéből adódóan ex- tenzív módon is kell fejleszteni, ám az országos célkitűzések emiatt nem hagyhatók figyelmen kívül. Ezért a vállalatok vezetőinek nagy gondot kell forlantással nézi — megvan-e még. Most fékez a vonat, majd csikorogva megáll a kisállomáson. Egyetlen felszálló van: virágos ruhás lány, könnyű kézitáskával, fiús frizurával. Könnyedén felugrik, és már fütyülnek is a vasutasok. Indul a vonat. A lány tétován körülnéz a kocsiban, aztán megkönnyebbülten veszi észre, hogy az idős bácsi mellett még van hely. Mielőtt letelepedne, felismeri hajdani tanítóját. Az ismerős arc pillanatok alatt eszébe juttatja a tanyai iskolát, a kopott padokat, vakítóan fehér falakat, s a kifüggesztett képeket. A tábla mellett lógott a térkép és ő egyszer ötöst kapott, mert meg tudta mondani — harmadik osztályban, hogy a piros vonal a vasút, a kék pedig a folyó. — ló napot, tanító bácsi! ■— szólal meg a lány, s a feléforduló arcon látja, hogy nem ismeri meg. — Jó napot lányom! Meleg van igaz? — Nem tetszik megismerni? Földi Jutka vagyok. Az első padban ültem, középen. — Áh, te vagy a Jutka, aki mindig lekváros kenyeret hozott uzsonnára! Hogyne emlékeznék. Mi lett veled, fiacskám, hol jársz ezen a vidéken? Ügy tudom, főiskolára kerültél a gimnáziumból. A múltkor találkoztam édesapáddal. A városban akadtunk össze, de elfelejtettem kérdezni a lányát. Szóval te vagy az? Nahát, ilyen véletlen találkozást! — újjong az öreg tanító, de szavain kívül az arca, mozdulatai is elárulják a nagy örömöt. A lány alig jut szóhoz, csak kezét emelgetve mosolyog, bólint, helyesel. Aztán elmondja, hogy valóban főiskolát végzett. — Most fejeztem be az idén, és ide jövök tanítani — mutat hátra a kis falura. — Magyar —történelem szakos vagyok, felsőtagozaton nevelem majd a nebulókat. Éppen ma szaladtam ki, gondoltam megnézem, milyen helyre kerülök. Szép, új iskola van itt, két éve épült. És a tanító bácsi még mindig ott tanít? — Már nem, kislányom — mondja az öreg némi sajnálattal és hozzáteszi: — Nyugdíjba mentem. Éppen az idén. Most jövök onnan végleg. Nagy harc volt körülöttem, mert a járás nem engedett tovább maradni, hiszen a korhatárt régen betöltöttem. A körzetemben meg nem akartak elengedni, mert tanácstag vagyok, esti iskolát vezetek, én kezeltem a könyvtárat és szerettek az emberek ott engem. De hiába. Eltelt az idő. Fáradt vagyok már, ez az igazság. Meg aztán kell a hely nektek, fiataloknak, az új generációnak — teszi hozzá a tanító bácsi mosolyogva. S most látja meg a lány pici kezén a gyűrűt — Jaj, bocsánat. Te már nem is lány vagy, hanem asszony, én meg letegezlek itten! — Csak menyasszony vagyok, és tessék tegezni, hiszen a tanítványa voltam. Azám, most hová tetszik menni? — kérdezi nagy szemekkel az ifjú pedagógus, mert eszébe jut, hogy hajdani nevelője világéletében egyedül élt, agglegény volt. Hacsak azóta meg nem nősült. — Itt a város szélén vettem egy kis vityillót. Kertje is van, behozattam a méhecskéimet, s majdcsak megleszünk valahogy — mondja az öröm és a keserűség vegyes érzéseivel és hosz- szasan nézi a menyasszony pici fehér kezén csodálatos tisztasággal ragyogó gyűrűt. Igen. Ö soha nem nősült meg. Mikor elvégezte a tanítóképzőt, oda került, arra a nyomorult tanyára. Tanyasi lányt nem akart elvenni, mert mégis tanító ú* volt. A gazdagabbak között meg nem akadt kedvére való, s azok kissé húzódoztak is tőle. Ilyen kétségek között lobbant el az ő ifjúsága, s ahogy most visszagondol, látja magát a repedezett tábla előtt a tanteremben. Kezében kréta, és fiatalos lendülettel rajzolja fel a betűket. Kint az ősz vegyes illatú szele kavarja a fák lombjait, érett gyümölcsök pottyannak a földre... A vonat hirtelen fékezni kezd, váltókon csattog át. Az öreg tanító, bizonytalan mozdulatokkal áll fel. — Na, én megérkeztem — néz a lányra, de az már ugrik, hogy segítsen. A többi utas is készülődik a leszálláshoz. Ez a végállomás, de Földi Jutka átszállással még tovább megy. Most egyre az ablakon néz kifelé, várja a vőlegénye. S valóban integet egy szőke, középtermetű fiú, Jutka majd kiugrik a bőréből örömében. A tanító bácsi szeretne valami szépet, maradandót mondani búcsúzóul, de alig jön szó a nyelvére. Mikor átballag az üvegcsarnokon, az állomás várótermén, még ott cseng a fülében a lány kedves hangja: — Viszontlátásra, tanító bácsi... r-1 —r, megszervezésére, a piacon jelentkező igények kielégítésére. Az élet által diktált hasznos törekvések tapasztalhatók a vezetés hatékonyságának növelésére, ehhez a szervezeti és személyi feltételek kialakítására. Szinte valamennyi vállalatnál folyik az eszközállomány felülvizsgálása, korszerűsítése. Másutt a beruházási program felülvizsgálásával igyekeznek a felesleges kiadásokat lefaragni. Vannak üzemek, mint például az Alföldi Cipőgyár, amely már rendszeresen bemutatja minta- kollekcióit a kereskedelemnek, hogy figyelembe vehesse a piac igényeit. Követendő kezdenfé- nyezés a bajai vasipari üzemek együttműködése, amelyek különösen segítik egymást munkaerőben. szakmunkáskéozésbpn, gépi kapacitásban, hulladék- anyagok hasznosításában. HASZNOS tapasztalatok tehát máris vannak, amelyek általánossá tétele a második félévi tervek teljesítése érdekében az év hátralevő részének feladata. Ezt az időszakot kell most nagyon tevékenyen kihasználni a gazdasági vezetőknek, a párt- és szakszervezeti alapszervezeteknek és az üzemi koHektíváknak. Nagy Ottó Baján is megalakult a termelőszövetkezeti szövetség előkészítő bizottsága Szombaton tartotta első ülését a Szövetkezeti Szövetség bajai előkészítő bizottsága a járási tanácsházán. Baja és a járás közös gazdaságainak képviseletében megjelent tsz-vezetők az elökésztíő bizottság elnökévé Galicz Józsefet, a tataházi Petőfi Tsz elnökét, titkárává Vá- radi Albertet, a járási tanács vb-elnökhelyettesét választották. A két elnökhelyettes Babits Antal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnöke, és Kar ajké János, a városi tanács vb-elnökhelyet- tese lett. Az előkészítő bizottság első ülésén egy szűkebb körű munkabizottság alakult, melynek tagjai az említetteken kívül dr. Varga Antal, a járási pártbizottság titkára, Vuity József, a tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Rácz István, a bácsbokodi Szalvai, Sümegi Alajos, a bajai Lenin, és Varga Pál, a nagybaracskai Haladás Tsz elnöke. A munkabizottság kidolgozza a termelőszövetkezeti szövetség programját, s előkészíti a termelőszövetkezeti szövetség választó közgyűléseket. Vasutasok kitüntetése u ,Vizes tanácskozás n (Tudósítónktól). Az Alsódu- navölgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozó vízgazdálkodási társulatok választmányának elnökségi ülését a hét végén tartották Kalocsán. A napirenden a társulatoknak az új gazdasági mechanizmus szellemében folytatandó további tevékenysége szerepelt A résztvevők megvitatták az átadásra kerülő csatornahálózattal kapcsolatos feladatokat, tennivalókat Ezt követően a társulati tevékenység némely ágának specia- lizálásáról hoztak határozatot. Ennek alapján a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat a többi társulat igényeinek figyelembe vételével gyártja majd a műtárgyak építéséhez szükséges beton átereszeket és egyéb elemeket A társulat a megye egész területén végzi a vízrendezési tevékenységet. Feladatuk ezen túl a megyében már jóváhagyott öntözőtelepek megépítése, valamint a nagy gyakorlati tapasztalatot igénylő kútfúrási és tisztítási munkák elvégzése is. A 17. vasutasnap alkalmából tegnap este megyénkben a kecskeméti, kiskunhalasi, bajai, kiskunfélegyházi, kiskőrösi és ke- lebiai vasútállomáson rendeztek nagyohb szabású ünnepségeket A vasutasnap alkalmával kitüntetést kapott nyolc vasutas. Kiváló Vasutas kitüntetésben részesült Tóth Mihály, főintéző, a kiskunfélegyházi kerületi állomásfőnök helyettese, Nagy István, a Kiskunhalasi Fűtőház főellenőre. Érdemes Vasutas kitüntetést kapott Petrák Mihály főtiszt, a kecskeméti vasútállomás forgalmi szolgálat- tevője, Koza András MÁV intéző, a kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség belső ellenőre, Solymosi József, MÁV főintéző, a kecskeméti Pályafenntartási Főnökség vonaltisztviselője, Rédei Béla, MÁV felügyelő, a Kecskeméti Fűtőház főnöke, Fábián Ferenc, a kelebiai állomás pénztárosa. Pintér Károly főellenőr, a hetényegyházi vasútállomás vezetőja Milliókat termelő gép Mint már hírt adtunk, több új, korszerű gépet állítottak üzembe, a Bács-Kiskun megyei Gumifeldolgozó Vállalat kalocsai telepén. A képünkön látható gumivulkanizáló géppel évente 2 millió forint értékű színes gumiárut készítenek. Körmöczi Mihály, a gép kezelője a légpárnás fehér gyermekkerékpár gumiabroncs minőségét ellenőrzi. Ezt a terméket svájci és dániai megrendelésre gyártja az üzem. (Pásztor Zoltán felvétele.) FéEidő FÉL ÉVE elmúlt már, hogy poharak százezrei csendültek össze megyeszerte, s kívántak egymásnak boldog új esztendőt az emberek. Akkor zimankós hideg volt. most rekkenő a hőség, s közben eltelt hat hónap. A szilveszter éji jókívánságok egy része azóta valóra válhatott, s miután a boldogulás alapja szocialista társadalmunkban a munka, sok kívánság teljesedése attól függött, hogyan dolgoztunk az elmúlt évben. Megyénk ipara nem üres kézzel vágott neki ßz új esztendőnek. Rendelkezésére állottak azok a gazdasági, politikai irányelvek, amelyeket ősszel tartott megyei pártértekezlet határozatai rögzítettek. Ezek többek között megszabták, hogy a szocialista ipar az idén mintegy 6—7 százalékkal nagyobb termelési értéket produkáljon, az egyes vasipari üzemek — mint például a Ganz Villamos- sági Művek bajai gyáregysége, a Kismotor- és Gépgyár, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár — újabb termékek gyártására is készüljön fel, az élelmiszeripar, a fémipar, s a textilipar pedig jelentősen növelje exporttermelését. AZ IDEI termelésre való felkészülés erőpróbát is jelentett, hiszen a gazdasági vezetőknek a nagyobb önállóság jegyében már sok kérdésben maguknak kellett dönteniök. S megállapíthatjuk, hogy jól éltek megnövekedett jogkörükkel, felelősségérzettől áthatott, körültekintő munkát végeztek a rendelésállomány kitöltésében. időben megrendelték a termeléshez szükséges anyagokat, megkötötték a kooperációs szerződéseket, s jól előkészítették a termelést fejlesztő beruházásokat. Mindez lehetővé tette, hogy kedvező eredmények szülessenek az első félévben, s az előzetes adatok szerint a megye ipara mintegy 10—11 százaikkal termelt többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az átlagosnál is gyorsabb volt a növekedés a Kecskeméti Konzervgyárban, ahol 60 millió forinttal több terméket állítottak elő, mint 1966 első hat hónapjában. Hasonlóan jó eredmények születtek az ÉM. Fémmunkás Kecskeméti Vasszerkezeti Gyárában, Baján a Kismotor- és Gépgyárban és még több más üzemben. Az exporttermékek értékesítésében különösen a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár, a Kecskeméti Magneto-
