Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-06 / 157. szám
lSXn. Július 6. csütörtök 3. oldal Nem mindegy, hogyan kerül a raktárakba... Új üzem, régi munkásokkal A felső képünkön két önfő: Sebők Béla és Kalmár Béla hosszú évekig állt helyt az elavult öntödében, az izzó kemence mellett. Most csak az „okos” gép mozgását kell irányítaniok. Beszélgetésünk során elmondták, hogy amióta átkerültek új munkahelyükre, jóformán el sem fáradnak a műszak végéig, jobb kedvvel térnek haza családjukhoz és több energiájuk marad művelődésre, szórakozásra. Sikeresen zajlott le a próbaüzemelés időszaka a ZIM Kecskeméti Gyáregységének automatizált nagycsarnokában: több mint két és fél ezer jó minőségű Icád került le a szalagokról. Nemcsak a gépek „vizsgáztak?’, hanem a munkások is, akik néhány hónappal ezelőtt még kézi erővel formázták, öntötték a kádat, most pedig a kapcsolótáblák, indító gombok, emelőkarok bonyolult rendszerében kell eligazodniok. Szívesen tanulták újra a szakmát, hiszen ezentúl kevesebb erőfeszítéssel, tisztább, egészségesebb környezetben dolgozhatnak. Békés M* Tóth Alsó képen: Szabó Lajos főmérnök — akit indokoltan nemeznek az automataüzem „atyjának” — sűrűn ellenőrzi a géppel készült kádak minőségét. Látogatásunkkor Mezei Sándorral. a zamáncozóüzem íőműve- cetőjével „méricskélte”, megfelel-e a zománcréteg vastagsága a nemzetközi piac kívánalmainak. Az eredmény megnyugtató, továbbra is keresett cikk lesz a kecskeméti kád külföldön. NAPJAINKBAN kezdődik megyénk jellegzetes és mennyiségben is egyik legjelentősebb gyümölcsféleségének a baracknak érése. A gyengébb termésű évek után gazdaságaink kedvező, jó közepes terméssel számolnak. Ez azt jelenti, hogy csaknem háromezer vagon termést fognak a fák megérlelni. Kétezer vagont meghaladó felvásárlást terveznek a gyümölcs forgalmazását végző vállalatok; a földművesszövetkezetek és a MÉK-telepek. A megyei tanács illetékesei a napokban ellenőrizték a nagyobb felvásárló telepek felkészülését a barackidényre. A föidművesszövetkezeteknek az a feladata e téren, hogy elsősorban a szakszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok gazdáinak termését átvegyék, s azt egy mennyiségben — a MÉK diszpozíciója alapján — a feldolgozó raktárakba, vagy fogyasztókhoz szállítsák. Az ellenőrzés tapasztalatai általában azt bizonyítják, hogy egyes földmű vessző vetkezetek a nagyobb termés zökkenőmentes átvételére nem készültek fel kielégítően. Nemcsak a nagyobb árumeny- nyiséggel kell számolni, hanem azzal is, hogy a meleg időjárás megrövidítheti az érést, így naponta még a vártnál is több gyümölcs jelentkezhet. AZ ELŐZŐ évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy több felvásárló telepen a termelők 5—6 órát, vagy ennél hosszabb időt is várakoznak az áru átadásáig. Ebben az időszakban még tart az aratás, igen nagy munkát jelent a szőlő növényvédelmének időbeni elvégzése, a barack szüretelése és egyéb betakarítás ami jelentős mértékben igénybe veszi a termelők munkaerejét és munkaidejét. Nem szabad tehát megengedni, hogy az idén is előforduljanak hasonló esetek. A felvásárló vállalatok legfőbb feladata a gyors átvétel megszervezése. Tarthatatlan helyzet, hogy például Ágasegyházán 50—60 vagon barackot akarnak átvenni mindössze két tizedes mérleg segítségével. Sorolhatnánk más példákat is. Még egy hét van hátra a nagyobb termésmennyiség jelentkezéséig. Nem sok idő, die még lehet egy-két dolgot tenni. Ha szükséges, újabb átvevőtelepeket kellene létesíteni ideiglenes jelleggel. Másrészt folyamatossá kell tenni a felvásárlást egész napon át. Az átvételt természetesen az is elősegíti, ha a termelők megfelelően, lelkiismeretesen csomagolják, készítik elő az árut. A BARACK népgazdasági szempontból -egyik legjelentősebb cikkünk. Mind a termelők, mind a felvásárlók tegyenek meg mindent, hogy az áru a kívánt minőségben és gyorsan eljusson a belföldi és külföldi fogyasztókhoz. K. S. A felső képen: A legtöbb posztra az üzem régi munkásai kerültek — nem kellett elbocsátani senkit —, de néhány új dolgozóval is kiegészítették a létszámot. P. Kovács Lászlóné másfél hónappal ezelőtt még csak házi munkát végzett, ma viszont már ügyesen irányítja a vezérpad mellett a görgősor futását Megalakullak a Homokhátságon a termelőszövetkezeti területi szövetségek előkészítő bizottságai Megyeszerte megkezdődtek az előkészületek a termelőszövetkezeti területi szövetségek megalakulására. Előzetes tanácskozások, a gazdasági körülmények alapos figyelem-bevétele alapján olyan döntés született, hogy a Homokihátságon két területi szövetséget hoznak létre. Az egyik Kecskemét és Kiskunfélegyháza városok és járások termelőszövetkezeteit fogja össze, a másik pedig Kiskőrös, Kiskunhalas járásainak mezőgazdasági nagyüzemeit. Ennek alapján már létre is hozták a termelőszövetkezeti területi szövetségek előkészítő bizottságait. Ezekben a bizottságokban részt vesznek az Országos Termelőszövetkezeti Tanács, a megyei előkészítő bizottság tagjai a párt és tanácsszervek képviselői. A Kecskemét—Kiskunfélegyháza körzetéhez tartozó területi szövetség előkészítő bizottságának elnökéül Kása Antalt, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökét választották. Elnökhelyettesek: Laczkó József, a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettese, és Nagy Béla, a ja- kabszállási Népfront Tszcs elnöke. Titkár Molnár András, a Kecskeméti Járási Tanács V. B. elnökhelyettese lett. Titkárhelyettes Körösi József, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese. A Kiskőrös—Kiskunhalas körzetéhez tartozó területi szövetség előkészítő bizottságának elnöke Jónás Dániel, a császártöltési Űj Barázda Tsz elnöke. Elnökhelyettesek: Muity Sándor, a mélykúti Alkotmány és Szeitz Ádám, a kiskunhalasi Vörös Október Tsz elnöke. Titkár: Kré- besz Károly, a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese. Titkárhelyettes Horváth István, a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese A megtorlás Elbocsátottak egy tanerőt az egyik intézettől. Az illető az egyeztető bizottsághoz fellebbezett, s az visszahelyezte a beosztásába. Ezek után a munkaadó élt a fellebbezés jogával, s a felettes szerv neki adott igazat. Maradt tehát az elbocsátás ténye. Az esetet az újság is megírta, elmarasztalva a pedagógust, mivel izgága, összeférhetetlen magatartást tanúsított, sőt — ha hinni lehet a feljelentésnek — egyik felettesét tettleg is in- zultálta. (Mellesleg mindketten ittas állapotban voltak.) Az ügynek bírósági folytatása is van, egyelőre még ítélethozatal nélkül. Az állás nélkül maradt férfi — egyébként kettős diplomás mezőgazdasági szakember —í próbált a szakmájában elhelyezkedni, de nem sikerült. Amikor véleményt kértek róla valahol, az annyira ellene szólt, hogy eleve elijesztette a netáni munkaadót. Nős. családos ember, nem volt más választás, vagonkirakást vállalt, s jelenleg is segédmunkásként dolgozik az egyik gyárban. Könnyű volna most utólag „szentté avatni”, s kibogozni, hogy hol tévedtek volt felettesei. Rájuk bizonyítva, hogy a tantestület légköre, az iskolai morál sem volt megfelelő. Gyakori volt a kiszállások alkalmával rendezett italozás. Időnként szabálytalanságok is előfordultak, melyeket „hősünk” a felettes szervekhez intézett levelekben próbált leleplezni. Voltak jogos sérelmei és megbántásai is. De mindezt lehet, sőt valószínű, hogy „kézből kontráznák” azok, akik kivetették maguk közül. Nem lehet mentség számára az sem, sőt csak súlyosbító körülmény — mégin- kább kellett volna vigyázni magára! —, hogy valamikor államunk ösztöndíjasa volt, sőt párttag is az illető, fegyelmi büntetéssel sújtott párttag. Aki ellen — mint mondja — min-' den ellene esküdött. Most szinte idegroncs már.' Nehéz vele nyugodtan beszélni ügyéről, volt munkaadóiról, és önmagáról. De tárgyilagosságot ki is várna tőle ezek után. Nem kelti a higgadt ember benyomását, ez érthető. Lehetséges, hogy ideges, ingerlékeny, gyakran vádaskodó, izgága és kötekedő, összeférhetetlen ember volt már évek óta? Ebben sem kételkedünk. De azt mégis vitatni kell, hogy a legjobb módja-e a nevelésnek, ha valakit könyörtelenül az utcára dobnak, s még arra sem adnak neki lehetőséget, hogy valahol a szakmájában újra kezdhesse. Kemény lecke lehetett ez az időszak számára. Nem keltene talán mégis módot adni rá, hogy din- lomájával a zsebében a szak- képzettségének megfelelő munkakörben — ha nem is pedagógiai pályán elhelyezkedhessen? Mert ez esetben nem X-ről, vagy Y-ról van szó, hanem az elvről, az emberségről, amely társadalmunkban mindenkire nézve kötelező. T. P.
