Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-06 / 157. szám
4. oldal 1961. július 6. csütörtök Lakástextil bemutató és vásár Szerdán 12 órakor nyitották meg Kecskeméten a Fegyveres Erők Klubjában a lakberendezési áruház lakástextil bemutatóját. A bemutatón helyet kaptak a hagyományos és modern padlószőnyegek, faliszőnyegek, függönyök és bútorhuzatok. A kiállítást rendező lakberendezési áruház célja ezzel a bemutatóval, hogy megismertesse a közönséggel a legújabb árucikkeket és felmérje a lakosság igényeit. A bemutatót vásárral kapcsolták össze. A textiliák mellett bemutatnak egyéb lakberendezési tárgyakat is. Így helyet kapott a kiállításon egy Carmen-típusú lakószoba és a közkedvelt Bástya lakószoba. Érdeklődésre tarthatnak számot a különböző kovácsoltvas tárgyak is, melyeket a megyében egyedül a lak- berendezési áruház árusít. Biztosan sok érdeklődőt vonz a jugoszláv fémvázas hasítottbőr kagylófotel és az NDK habszivacsbetétes, lemosható, forgó lábú fotel is. A kiállítás július 11-ig mindennap déli 12 órától este 8 óráig tart nyitva. A kiállításon a bolt eladói szak- tanácsadással szolgálnak. Szelidi Napok ' Elkészült az augusztus 17-től 20-ig tartó „Szelidi Napok” programja, amely minden eddiginél nagyobbszabású lesz. A háromnapos eseménysorozatból kiemelkedik az Alkotmány napi munkás-paraszt találkozó. A többi között országos horgászversenyt, pingáló- és rajzversenyt, divatbemutatót, csónakversenyt, a víziszínpadon pedig nyolc együttes részvételével megyei népitánc-fesztivált rendeznek. A munkás-paraszt találkozó tűzijátékkal ér majd véget. Országúti kaland r Az E—5-ös út betonja fölött remegett a levegő. A szürke betonszalagtól néhány méterre egy bokor hűse alól lihegő puli okos, gombszemével az embert figyelte, aki az út szélén álló baton és vasárnap az E—5-öst, Felsőlajostól a pálmomostori bejáróig. Az a feladatunk, hogy a hazai és a külföldi autósoknak és motorosoknak — főleg az autóklub tagjainak — elromA Magyar Autóklub kecskeméti helyi csoportjának segélyszolgálati kocsijának két szerelője egy jugoszláv autósnak nyújt segítséget A tudósításból kimaradt Szálkák a Bajai Napokról Protokoll Az állattenyésztési ankéten az illusztris résztvevők neve és funkciója után érdeklődtem. Buzgón jegyeztem, szigorú, hierarchikus sorrendben, ahogy a nagy könyv előírja. — Nem kell protokoll! — legyintett közbe Kőházi Ferenc, a járási pártbizottság osztály- vezetője. — Elég annyi, hogy száz ember volt itt, akiket érdekelt az állattenyésztés és szívügyük, hogy a legkorszerűbb módszerekkel dolgozzanak. (Biztos, ami biztos, a protokollt mégiscsak közöltük. De ez a kijelentés mindennél jobban jellemzi a Bajai Napok lényegre törését, demokratizmusát.) Segíts MHS! A Napok idejére minden tanácsi dolgozó felfüggesztette szokásos ténykedését. Ki étkezési felelős, ki szállásmester, ki jegybizalmi, vagy ilyen, amolyan szervező lett. Zsubory Györgynek, a városi tanács személyzeti előadójának a műszaki teendők összehangolása ju-t tott. Épp büszkén újságolta, hogy sikerült megnyernie az MHS hangerősítő berendezését, amikor valami érthetetlen harsány szózat zümmögéssé silányította a honvédzenekar remek rézfúvósait, poharaink rezgőcsárdásba kezdtek az asztalon, Zsubory elvtárs pedig dobhártyájához kapott és felsóhajtott, mint a hajdani muzulmán: — Segíts MHS, de ne ilyen nagyon! Mi magyarázzuk? „Köszöntőm Jelky András, Mészáros Lázár, Türr István, Teles Ede városát.” Bárcsak annyi százasom volna, ahányszor hallottam ezt a sztereotip fordulatot üdvözlő beszédeken, ’ pohárköszöntőkön. De senki egyetlenegyszer sem mondta, hogy Tóth Kálmán városa. Pedig hát Tóth Kálmán szerelmi költészetének népszerűsége egy időben Petőfiével vetekedett, remek szerkesztő, harcos képviselő... mi magyarázzuk a bajaiaknak, hogy ki volt? Hal-álos interjú főzte a hallét, illetve az angolnapaprikást, de egymást nem tudták lefőzni. A verseny végén két-két aranyérem csüngött a nyakukból, két-két serleget szorongattak. — Biztos nagy gyakorlatot kíván a halfőzés — fordult Farkas Józsefhez igazi belvárosi „szakértelemmel” a tv-ripor- ter. — Egy a biztos — lengette meg kupáit a népszerű „Sobri Jóska”. — Ezekből ma nem vizet iszunk. Centenárium A halászati szövetkezetek központi intéző bizottsága ünnepi ülést tartott megalakulásának tízéves évfordulóján. Este mellettük ültem a Katona József Színház gálaelőadásán. — Ember! — bökött meg egyikük. — Ne a mi tíz évecs- kénkről szövegeljen. Nem veszi észre, hogy centenárium van Baján? — Hogyhogy? — A műsor poénjai százévesek. Mi a „Baja”? Halász barátunknak csak 80 százaléknyi igazsága volt. A 20 százalék bizonyságára álljon itt néhány, terjedelmes komikusunk, Csorba István kitűnő csattanóiból, amelyek Baja közéletén csattantak. „Pánikot keltett a hír, hogy süllyed a Duna Szálló, de hamis a híresztelés. Csak a konyha színvonala süllyed. — Többszörösen helyet cserélt a patika, a zöldség- és könyvesbolt. Bizonyára ezért vannak patikai árak a zöldségüzletben és sok zöldség a könyvesboltban. — Van önkritikájuk a bajai orvosoknak. A temető mellé építették az új kórházat. — A Pe- tőfi-szigetet hajdan Pandúrszigetnek hívták. Ott áll most a halászcsárda és árai igazolják, hogy pandúrból lesz a legjobb rabló. — És mindezek után: Mi a „Baja”? Türr István városa. Mert csak türr, türr, tűr...” Rejtvény Mi ez? „Igen finom megjelenés, árnyalt színek, nemes fej, hibátlan fogsor, kívánatos sötétségu szemek, tökéletes végtagok. Fiatal kora ellenére meglepő mellbősége és méltósága.” Ne tessék találgatni. Nem a Miss Európa győztes hölgyének leírása. Szó szerinti idézet Barosi Bagó Csabagyöngye egyéves doberman szukának a bajai kutyakiállításon kelt minősítő jegyzőkönyvéből. Beat-iskola A vízi színpad homályos hátterében nem láttam jól a noteszemet. Az egyik szólógitároshoz fordultam, aki (mint elég sokan a tánczenefesztivál zenészei közül) vast?«, feketekeretes pápaszemet viselt, oldalt választott, homlokba kanyargó frizurát. — Ideadná egy percre a szemüvegét? — Izé, ablaküveg van benne. Csak a példaképem, Szörényi Levente miatt hordom. (Hiába, a zenei tudást kezdeni kell valahol.) A bölcs jegyszed 5 — A szemtelenje! — horkant föl a vízi színpad bejáratának derék őre. — Azt mondta, hogy a szigetre megy a kocsmába, engedjem át a korláton. Hát nem bepimaszkodik a nézőtérre? Dühösen a fiatalember után indult. — Igaz — fordult vissza néhány lépés után —, még mindig jobb, ha potyán nézi a népitáncot, mintha gavallérosan leissza magát. Jelképes lúdtoll Az ipari kiállítás egyik termében lúdtollat nyomtak a kezembe, hogy írjam alá a vendégkönyvet. Csakhogy ez egy az őseinktől öröklött írószerszám Parker-betétet rejtett magában. Ezt a furcsán kombinált eszközt a Bajai Napok címerébe foglalhatták volna szimbólumként: Hagyományőrző forma — korszerű tartalom. Szabó János Moszkvics felnyitott motorházában matatott. A kövér gépkocsivezető már a pokol forróságát, s kínjait érezte, mert a motor a sok küszködés, a kábelek ide-oda dugdosása után sem indult be. Dühösen végig! törölte jobb alkarjával a homlokát, amelytől fehér ingén, arcán az olajfoltök összekeveredtek az izzadsággal. Észrevette a pulit, s rákiáltott. — Eredj innen... Mit bámulsz! —. s egy villás kulcsot akart feléje dobni, amikor mellette hirtelen lefékezett egy sárgára festett Z as tava. Emberünknek felderült az arca. — Magukat az isten küldte.. 1 A kocsiból kilépő szerelő, Nyilas Imre nevetve körbevágott. — Nem az, hanem az autóklub. .. ^STo nézzük mért nem megy a „márka” — fordította a gépkocsivezetők argójára a szót — talán „elveszett” a szikra? S míg Nyilas Imre a motorházban a csavarhúzókkal, villáskulcsokkal zsonglőrködött, addig a Magyar Autóklub kecskeméti helyi csoportjának segélyszolgálati kocsijában Kovács Imrével, a másik szerelővel beszélgettünk. , — Egy hónapja járjuk szom-1 lőtt járműveit megjavítsuk, üzemképessé tegyük. A javítás nem sokáig tart. hiszen csak az apróbb, a kellemetlen hibákat hárítjuk el. Ha olyan baja van a járműnek, intézkedünk, hogy vontassák be a szervizbe... Hány kocsit javítottunk? Nehéz volna pontosan megmondani, de több száz autót és motorkerékpárt indítottunk el... A Moszkvics motorja hirtelen felbőgött. Nyilas Imre intett: kevesebb gázt! Lecsapta a motorháztetőt. s amíg a kezét tö- rölgette, néhány hasznos tanácsot is adott: — Időnként tessék a gyertyákat és a porlasztót megtisztítani, nem lesz ilyen kellemetlensége. — Köszönöm — hálálkodott a vezető —, mennyivel tartozom? — Látom a hűtőrácson az autóklub emblémáját. Ön nem tartozik... Jó utat. A gyorsan haladó sárga kocsi mögött az út felett ismét megremegett a levegő. Olyan volt az egész, s addig tartott, mint egy délibáb. A halkan dohogó motor, no meg a hűsben az autóra vakkantó puli azonban az ellenkezőjét bizonyította. Gémes Gábor Hűvösen fogadott. Szemhéja sem rebbent, amikor meghallotta, hogy a Petőfi Népe küldött. (Igaz, nincs is szemhéja.) — Hova készül? — kérdeztem —, csudajó a szerelése. Csillog a fény minden pikkelyén. — Ne pikkeljen rám, vacsorára megyek. — Mi lesz a menü? — Én. — Pardon, nem akartam megbántani. Hogy jutott idáig? — Behálóztak. — örül a megtisztelő Arany- ponyt címnek? — Ami azt illeti, beérném bronzfokozattal is hínáron, mintsem, hogy itt aranyoskod- jak magának hagymával, cseresznyepaprikával. — Mi az utolsó kívánsága? — Azt várja, hogy jó étvágyat kívánjak? — Nem fárasztja a beszéd? — Nem, ugyanis néma vagyok. De azért nyugodtan pont(y)ot tehet a végére, mert még meghúzza a szerkesztője. A biztos pont j A két nagy rivális, Farkas József nagybaracskai és Sala45. Amikor befejezte, Remény sokáig ült lehorgasztott fejjel. — És te? — szakította meg a hallgatást Mária. — Mindent megírtam neked a levélben. Mindent, amit megírhattam. — És mi lesz most? — Nem tudom. Ha megbíznak bennem... — Itt megakadt. — Lehetséges? Tőled függ? — Nincs jogom kérni... Enélkül viszont nincs értelme az életemnek... — Miket beszélsz, Misa? — Nem, nem akarok kezet emelni magamra. Ostobaság. Régi recept. — Elsétált Mária előtt, odébb tolta a lábával az útjában álló széket. — Hej, Mária, Mária! Három órakor megjelent Pá- vel. Ügy beszélt Máriával, mint régi ismerősével. A tizenhat óra valahány perckor induló repülőgépre hozott jegyet. Aztán taxit kerített és kikísérték Máriát a repülőtérre. A búcsúzás nem volt szomorú. — A közeli viszontlátásra? — kérdezte Mária a lépcső alsó fokáról. — Lehet, hogy közeli... — válaszolt Remény. — Csókold meg Szását... Pável és Remény még aznap este visszautazott Moszkvába. Ütközben nem beszélgettek. Csak amikor kiszálltak a vonatból-, a peronon szólalt meg Remény tompa, rekedtes hangon: — Ide figyelj, Pável... Nem tudom, hogyan mondjak neked..; bért István velencei halasz megRemény felemelte, magához vonta, megcsókolta.. 1
