Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

í. oldal 1967. Július 6. csütSrtök 53 ország yoksa az amerikai álláspont ellen (Folytatás az 1. oldalról) hogy legkésőbb egy héttel a ha­tározat elfogadása után terjesz- szen jelentést a közgyűlés és a Biztonsági Tanács elé e határo­zat gyakorlati megvalósításáról. A Szovjetunió és a szocialista országok a pakisztáni javaslat mellett szavaztak. A TASZSZ a közgyűlési sza­vazást kommentálva rámutat: az agressziót segítő Egyesült Államok és Anglia cinikusan és válogatott módszerekkel gya­korolt nyomást a latin-ameri­kai, afrikai és más fejlődő or­szágok küldöttségeire. A fenye­getőzés mellett az úgynevezett gazdasági segélyre vonatkozó ígéreteket is latba vetették. A szavazás megmutatta: né­hány kormány nem gondol arra, hogy a jövőben saját országa is imperialista fegy­veres agresszió áldozata le­het. Ezek az országok a kulisszák mögötti egyezkedésekben fel­áldozták az ENSZ alapelveit. Az ENSZ-közgyűlés szerdán, magyar idő szerint 20,00 órakor folytatta munkáját A küldött­ségek megindokolták szavazá­Az ENSZ fennállásának egész története során nem fordult elő, hogy ilyen sok ország szavazott volna az Egyesült Államok ál­láspontja ellen ilyen rendkívül fontos nemzetközi kérdésben. Az 53 ország, amely az ag- resszor csapatainak kivoná­sa mellett szavazott, a föld lakosságának túlnyomó több­ségét képviseli. Ami pedig azt a 46 országot il­leti, amelyek az Egyesült Álla­mok és Anglia politikájának uszályába kerülve megakadá­lyozták a kétharmados többség elérését, a következőket lehet mondani: az Egyesült Államok­kal, a NATO és tagországainak többségével és Izraellel egy csoportba került 22 latin-ame­rikai és a Karib-medence tér­ségében levő ország, az ameri­kai imperializmus vietnami ag­ressziójának résztvevői: Auszt­rália, Üj-Zéland és Fülöp-szige- tek, valamint néhány olyan or­szág, ahol a közelmúltban ka­tonai államcsínyre került sor, mint például Ghana és Togo. Ezek az országok sok ezer mér­földre fekszenek a Közel-Kelet­től. Izrael valamennyi közel- keleti szomszédja, beleértve Görögországot és Törökországot, a NATO tagjait, az el nem kö­telezett országok határozati ja­vaslatát támogatták. A Föld­közi-tenger menti országok kö­zül csupán Olaszország szava­zott az Egyesült Államok mel­lett. A KGST Végrehajtó Bizottságának új ülésszaka Szerdán Moszkvában megkez­dődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának 30. ülésszaka. Az ülésszakon Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió képviselője elnököl. Feqyerszünet A (lenben Az adeni Kráter-negyedben, amelyet több napos tűzharc után a brit haderők visszafog­laltak, szerdán fegyverszüneti megállapodás született Philip Tower vezérőrnagy, a Dél-Ará- biában állomásozó brit haderők parancsnoka és Mohammed Ib­rahim alezredes, a Krater arab rendőrségének főparancsnoka között. Tower az újságírókkal közölte, hogy a jövőben a brit csapatok és a fegyveres arab rendőrök eayütt ellenőrzik a ne­gyedet. (MTI) Thanh professzor jelölteti magát Troung Thanh professzor ked­den Saigonban bejelentette, hogy jelölteti magát a szeptem­berre kitűzött dél-vietnami el­nökválasztásokra. Hozzátette, hogy programja háborúellenes, mert úgy gondolja, hogy nem lehet katonai győzelmet aratni a gerillák felett. Keddi nyilatkozatában Thanh azt mondotta, hogy a tűzszüne­tet s a béketárgyalásokat kö­vetelő programja szöges ellentét­ben állThieu politikájával s ily módon lehetőséget nyújt majd a Szükségállapot Kongóban Külföldi zsoldosok akciói Katangában KINSHASA. (MTI) A kinshasai rádió szerdán délután, műsorát megszakítva jelentette be, hogy a Kongó ke­leti részén felevő Kisangani (volt Stanleyville) és Bukavu város körzetében az éjszaka fo­lyamán külföldi ellenséges zsol­dosokat dobtak le ejtőernyővel Első jelentéseiben a kongói rádió nem fedte fel az inváziós csapatok nemzetiségét. Csupán annyit mondott: a támadás ré­sze egy „machiavellista, impe­rialista tervnek a hatalom át­vételére”. A bemondó felszólí­totta hallgatóságát, maradjanak készülékeik mellett mert Mo­butu elnök hamarosan szózatot intéz a nemzethez. Kongó kele­ti részén — közölte a rádió — a helyzet rendkívül feszült, de a főváros nyugodt. A kongód sajtó és rádió az el­múlt hetekben, több ízben fog­lalkozott egy bizonyos „Kerilis”- terwel, ennek állítólag az volt a célja, hogy Kongóban helyre­állítsa Moise Csőmbe volt mi­niszterelnök uralmát. Mobutu bejelentette, hogy az ország egész területére szükség- állapotot rendelt el. Felhívta a lakosságot, hogy támogassa a hadsereget és legyen éber. Az elnök közölte, hogy Kon­gó tájékoztatta az ENSZ Biz­tonsági Tanácsát és az Afrikai Egységszervezetet — „az agresz- szióról, amely súlyosan fenyegeti Kongó szuverénitását”. választóknak, hogy egyfajta nép­szavazást bonyolítsanak le ab­ban a kérdésben, hogy béke le­gyen-e, vagy a háború folyta­tódjék. Általános sztrájk Líbiában A MENA egyiptomi hírügy­nökség jelentése szerint három­napos általános sztrájk robbant ki Líbiában. A munkabeszünte­tést az olajipari munkások kez­deményezték, tiltakozásul az el­len, hogy Líbia bejelentette: né- hiány „baráti országnak” — Spanyolországnak, G örögország- nak, Olaszországnak, Törökor­szágnak és Franciaországnak — továbbra is szállít olajat. A kairói lapok nagy jelentősé­get tulajdonítanak a líbiai sztrájkharcnak. Az olajmunká- sok tiltakozó sztrájkjához csat­lakoztak a kikötőmunkások, a bankalkalmazottak, a kereske­dők, sőt több helyütt az állami tisztviselők is. Tripoliban az ál­talános sztrájk miatt megbé­nult az élet. A városban tünte­tések zajlottak le. Brezsnyev beszéde a Kremlben MOSZKVA (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára szerdán beszédet mondott a szovjet katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére a Kremlben adott hagyományos fogadáson. Beszédében az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára foglalkozott a Szovjetunió külpolitikájával és egyebek kö­zött kitért a közel-keleti ese­ményekre. Kijelentette: Visszapillantva az eseményekre, nyugodtan ki­jelenthetjük, hogy a közel-ke­leti válság napjaiban cseleke­deteink helyesek voltak. Most, amikor a harci cselek­mények megszűntek mindenek­előtt arra van szükség, hogy az agrasszor csapatait vonják visz- sza minden megszállás alatt tar­tott területről. Nem engedhető meg, hogy az agresszor előnyö­ket húzhasson hitszegő táma­dásából, hogy az agresszió bün­tetlen maradjon. Az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára rámutatott, hogy a szocialista országok moszkvai nyilatkozata nagy szerepet ját­szott a közel-keleti háború be­fejezésében. A szocialista orszá­gok egysége —.mint az élet ta­núsítja — nagy erő. Az SZKP mindent megtesz azért, hogy előmozdítsa ennek az egységnek az erősödését. A vietnami helyzettel foglal­kozva Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta: az Egyesült Államok­nak be kell ismernie, mennyire kilátástalan vietnami kalandja és távoznia kell Vietnamból. Az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára ezután az euró­pai kollektív biztonság- kérdé­seit elemezve hangsúlyozta, hogy a kollektív biztonsági rendszer kiépítését makacsul ellenzi a nyugatnémet militarizmus és revansizmus. Leonyid Brezsnyev kijelen­tette, az imperialista reakció mesterkedései megkövetelik, hogy a Szovjetunió még na­gyobb figyelmet fordítson fegy­veres erőinek fejlesztésére. Min­den munkánkban a honvédelem kérdései állnak előtérben. Leonyid Brezsnyev végül gra­tulált a végzett hallgatóknak a magas katonai képzettség el­nyeréséhez. Pompidou Leningrádban LENINGRAD. (TASZSZ) Pompidou francia miniszter- elnök, aki a szovjet kormány meghívására hétfő óta hivatalos látogatáson tartózkodik a Szov­jetunióban. szerdán Leningrád- ba érkezett. Vele utaztak Couve de Murville külügyminiszter és a kíséretében levő más hivata­los személyiségek. Pompidout útjára elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökihelyettese. Keddi felvétel a Kreml-ből. Jobbról a francia küldöttség Pompidou miniszterelnökkel az élen. Balról Koszigin szovjet miniszterelnök. (Teleíoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Ahogy a szemtanú látta így él a harcoló Vietnam Foster: előterjesztik az atomstopteryezetet GENF (REUTER) William Foster, a genfi lesze­relési értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetője, kedden közölte, hogy hamarosan a konferencia elé terjesztik az atomsorompó-egyezmény nem végleges szövegtervezetét. Kije­lentette: „Csaknem pontosan négy évvel az atomstopp szer­ződés után. ' úgy vélem, most újabb nagyobb' haladásról szá­molhatok be: az atomfegyverek további elterjedésének megaka­dályozására vonatkozó szerző­dés-tervezet genfi előterjesztő séröl”. Amióta egy esztendei munka után nemrég haza­jöttem Vietnamból, a leg­gyakoribb kérdés, amire ismerőseim, barátaim vá­laszt kérnek tőlem: mi ad erőt e népnek, hogy ilyen szilárdan s hősiesen ellent- álljon a világ legerősebb tőkés hadserege ekkora nyomásának? Válaszul, nagy szavak he­lyett, inkább egy-két sze­mélyes benyomásomrór szá­molnék be. Hanoiban vol­tam azon az emlékezetes tavalyi nyári napon, arcú­kor az amerikaiak első íz­ben intéztek súlyos légitá­madást a főváros ellen. A vietnamiaknak bőséges ta­pasztalataik voltak már az­előtt is az amerikaiak bar­bárságáról, mégis sokan jó­hiszeműen úgy gondolták, hogy az amerikaiak talán megkímélik a nagyon sű­rűn lakott fővárost. A tá­madás súlyos károkat, nagy tüzeket okozott és a polgá­ri lakosság köréből sok ál­dozatot is szedett. Már a légitámadást követő órában megindult a romeltakarí­tás, a helyreállítás és a munka. A következő na­pokban gyorsított ütemben hozzákezdtek a főváros ve­szélyeztetett lakosságának kitelepítéséhez. Nagyon sú­lyos időszak volt ez. A Ha­noiból kivezető utak a vo­natok és a vasútállomások zsúfoltak voltak, a hatósá­gok nehezen birkóztak az emberfeletti munkával. Nem volt elég a szállítóeszköz, akadozott az élelmiszerszál­lítás, a kitelepülök — ért- .hetően — nehezen váltak el ottmaradó hozzátartozóik­tól. Az egyébként nyugodt természetű és rendkívül fe­gyelmezett vietnamiak kö­rében is bizonyos nyugta­lanság volt érezhető. így volt ez a VDK többi nagy­városában is. rületek, ahol egy négyzet- kilométerre 15 ezer ember jutott. Jelenleg az eredeti­leg háromnegyedmillió la­kosnak csak mintegy 35 százaléka lakik a főváros­ban. Az átutazó forgalom változatlanul nagy, sőt még fokozódott is, ennek elle­nére azonnal szembetűnik, hogy a forgalom erősen megcsappant. Az élelmi­szerelosztók előtt ugyan most is sorok állnak, de az ellátás szervezett és mindenki hozzájut a leg­fontosabb cikkekből a meg­szabott mennyiséghez. Hanoinak azonban nem egyedül, s nem is elsősor­ban a gyérebb lakosság kölcsönöz nyugodtabb kül­sőt. Két másik tényező ját­szik ebben fontos szerepet. Az egyik - s ez döntő — a főváros légvédelme, akár­csak az egész országé, je­lentősen megerősödött. Az emberekre nagyon meg­nyugtatóan hat, hogy a fő­város felett gyakran őrjá- ratoznak MÍG vadászgépek. A járókelők ilyenkor min­dig megállnak egy pillanat­ra, s követik tekintetükkel a ragyogó kék égen nagy sebességgel átsuhanó repü­lőgépeket. Hanoi nyugodt­ságát meghatározó másik tényező pedig az, hogy az emberek megtanulták és megszokták hogyan éljenek háborús körülmények kö­zött. Eszerint szervezik meg munkájukat, rendezik be életüket, ügyesen és rugal­masan alkalmazkodnak hoz­zá. Iparcikkek, élelmiszer Fegyelem és szervezettség Belőlünk, Hanoiban dol­gozó külföldiekből csak csodálatot váltott ki az a magasfokú öntudat és fe­gyelem, ahogyan a hanoiak ezt a megpróbáltatást és ál­dozatot kívánó feladatot^ a nagv nehézségek ellenére végrehajtották. Hanoi most az újabb és már rendsze­ressé vált légitámadások alatt sokkal nyugodtabbnak tűnik. A kitelepítést lénye­gében végrehajtották. El­költöztették az öregeket, a gyerekeket — az utóbbia­kat iskoláikkal és pedagó­gusaikkal együtt — továb­bá mindenkit, akit munká­ja nem köt feltétlenül a fő­városhoz. Hanoi korábban túl zsúfolt volt. Voltak ke­Leg jellemzőbb vonása en­nek az alkalmazkodásnak, hogy a vidék ellátását ipar­cikkekkel a helyi ipar gyors kifejlesztésével nagyrészt megoldották. Eszak-Yietnam ipara eddig elsősorban Ha­noiban, Haiphongban és még három városban össz­pontosult. Iparcikkekkel va­ló ellátásban a vidék tel­jesen a várostól függött. A nagy iparcentrumok bom­bázása, különösen pedig a közlekedési vonalak rend­szeres rombolása nagyon megnehezítette a szállítást és a falu számára kritikus helyzetet teremtett. A leg­utóbbi néhány hónap alatt a megyékben és a járások­ban kis üzemek egész so­rát hozták létre. Ezekben műtrágyát, rovarirtó- és nö­vényvédőszereket, építő­anyagot, edényt, porcelán- és faárut, gyufát, sört, tex­tíliát, egyszerűbb teherszál­lító eszközöket gyártanak, gépeket javítanak, mező- gazdasági termékeket t’.ol- goznak fel. E kis üzemeket a háborús helyzetnek meg­felelően szétszórtan telepí­tik, s mindenekelőtt helyi­leg található nyersanyagok­ra, valamint a környékbeli munkaerőre számítanak. Szorgalomban és helytál­lásban a gyárak munkájú mögött nem maradnak el a parasztok sem. Tavaly igen nehéz évet zárt a mer zőgazdaság. Mind a tava­szi, mind az őszi aratást megelőzően nagyon kedve­zőtlen volt az időjárás. A mezőgazdasági év az idén sem Indult jól. Januárban és február első felében'szo- katlanul hideg volt, előfor­dult, hogy a hőmérő plusz 5—8 fokra is leszállt. Ez Vietnamban télen Is ritka­ság. A rizst ilyen időben nem lehet palántáim. Ép­pen ezért február utolsó és március első heteit a pa­rasztok diákokból és a had­sereg egységeiből alakult munkacsapatok segítségével maximálisan kihasználták, és a most kezdődő első rizsaratás kedvező eredmé­nyekkel biztat. A háborús nehézségek el­lenére a napi munkákon kívül a parasztoknak más­ra is jut erejük. Észak- Vietnam fő terméke a rizs, és ennek árasztásához ren­geteg víz kell. Az amerikai légiháború tüze alatt Eszak- Victnamban most sok új víztárolót is építenek. Áp­rilisban fejeztek be 19 még tavaly megkezdett víztáro­lót és további 18 építése folyik. Ezek a víztárolók már az elkövetkező évekre — a béke éveire készülnek. — A háború múló dolog — mondják a vietnamiak. — A háború egyszer majd véget ér, és csak a békés építés marad feladatunkul, a jobb élet, az öröm, az ember szolgálatába. Aho­gyan a munkát, a terme­lést nem szabad abbahagy­ni egy percre, egy pilla­natra — még a bombák zu- hogása közben sem — épp­úgy nem feledkezhetünk meg a harc nehéz idején sem mindarról, amit majd a béke jelent számunkra. Fábián Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents