Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

4. oldal im tanús s* szerit* Fehértói képek Június 17-én kezdődött, augusztus 34-én fejeződik be az álta­lános iskolások nyári üdülése a Kecskemét melletti fehértói úttö­rőtáborban. Az első kéthetes turnusban a megyeszékhely 12 isko­lájának ötszáznegyven kisdiákja pihente ki a tanév fáradalmait Felvételeinken a táborozás epizódjait örökítettük meg. ftol-beat hangverseny Kecskeméten Jól esik a pihenő ebéd után, a délutáni Játszadozás előtt, a hús sátorban. Készül a vacsora. A táborban — miként az elmúlt években —, az idei nyáron is a kecskeméti napközisek konyhájának dol­gozói gondoskodnak a gyerekek étkeztetéséről. A konyhán Mozo- lai Józsefné főszakács irányításával folyik a nyári melegben bizony cseppet sem könnyű munka... Az új műfaj, mely két nap­pal a televízió által is sugár­zott budapesti döntő után Kecs­keméten bemutatkozott, tulaj­donképpen nem is olyan új. Évszázadokon át fel-felbukkan az aktuális közösségi problé­mákra frissen reagáló, alapjá­ban „könnyűzenei” ihletésű dal, mely a legtöbb esetben .nem művészi színvonalával, vagy csiszolt formálásával hatott kö­zönségére, hanem szenvedélyes, vagy szatirikus hangvételével, tartalmi igazságával. Ez a mű­faj éledt a közelmúltban újjá, az ifjúság hangját hallatva a politikai élet kis és nagy kér­déseiben, vitathatatlanul pozi­tív szándékkal. Külföldről jött be hozzánk, ahol a műfajnak olyan „klasszikusai” működnek, mint például Bob Dylan, de szinte hónapok alatt rendkívül népszerű lett hazánkban, amit az is bizonyít, hogy a KISZ Központi Bizottság által meg­hirdetett pályázatra több mint 600 dal érkezett be. Zenei into­náció tekintetében általában járt ösvényeken haladnak a szerzők, bár a „pol-beat” elne­vezés nem egészen találó, hi­szen az elhangzott számok több­sége nem a beat-stílust követi. Az újszerűséget, eredetiséget inkább a mondanivaló és a mo­dern hangvételű zene találko­zása biztosítja. Nehéz erről az estről egy cikk keretében teljes és egysé­ges képet adni, főleg azért, mert maga ez a felvirágzóban levő műfaj sem mutat kiforrott képet. Az első lépések bizony­talanságai természetesen érződ­nek, még akkor is, ha a szerző­előadók szinte minden szakmai aggálytól mentesen formálják meg mondanivalójukat. A sok lehetőséget, melyet a műfaj kí­nál, még korántsem aknázzák ki teljesen, amit persze nem ve­hetünk zokon. Máris törekedni Több mint kétszáz Tagon őszi árpát Tettek át Műszaki konferencia a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál A Gabanafel vásárló és Fel­dolgozó Vállalat megyei felvá­sárló telepeinek vezetői kedden műszaki konferencián tárgyal­ták meg az átvételre való fel készülést. A megbeszélésen részt vett dr. Maár András, a megyei tanács vb mezőgazdasági osz­tályvezetője, Balogh György, az ÉDOSZ megyei titkára. A fel­készülés helyzetéről Sarok An­tal igazgató tartott beszámolót Az idén mintegy 700—800 va­gonnal több gabonát szándékoz­nak átvenni, mint az elmúlt évben. Tavaly bevált a natúr­gabona felvásárlása, a termelő- szövetkezetek a kombájntiszta gabonát közvetlenül szállították a vállalat telepeire. A nagyobb gépesítettség lehetővé teszi, EGYPERCES RIPORTOK Emberek a kánikulában A FAGYLALTOS. — Hány éve méri a fagy­laltot? — Tizenöt. — Mikor volt a legnagyobb forgalma? — Az ötvenes években, mikor a Hírős Napo­kat tartották. Volt olyan napom, hogy százhúsz kilót mértem szét. A férjem hordta ki a tége­lyeket, az üreset vissza — mondja Adám Sán- domé, aki Kecskeméten az Állami Aruház sar­kánál szokott megállni a Vendéglátó Vállalat fagylaltos kocsijával. A rekordot azonban nem a mostani kánikulára hivatkozott panaszként kell felfogni, hiszen a forgalom ezekben a na­pokban is jó. — Kedden, június 27-én — igaz, hogy piaci nap volt — negyvenöt kilót adtam el Ma már harmincon felül vagyok. Ha bezár az Állami, már nem érdemes maradni. Csappan a keres­let. — Szokott-e fagylaltozni? — Nem szeretem a fagylaltot. Nagy ritkán kóstolom meg __l • A Z UTCASEPRŐ. A Szabadság tértöl a posta felé haladó út — egészen a Vörösmarty utcáig — Kocsis Pál utcaseprő területe. Most is itt «ep­ri a forróságban összekunkorodott, lehullott le­veleket, néhány papírdarabot. Könnyű nyári ing­ben, hosszú nyelű seprűjével, egyensapkában nagy nyugalommal dolgozik. Mikor megszólí­tom, feljebb tolja a sapkát és beszél: — Az ilyen forró nyarat szeretem a legjobban. Az utcaseprőnek mindig van munkája, de nyá­ron a legkevesebb. Ilyenkor egy pár hónapig nem hullnak a levelek, csak elvétve, egyéb ap­ró szemét pedig nem számít. Reggel héttől dél­után négyig dolgozunk — másfél óra ebéd­szünet. — Mikor a legrosszabb? — ősszel, amikor fúj a szél, hordja a lehullott levelet. Az ember azt se tudja, hová kapjon. Persze, télen se jó. Akkor sokat fázunk, küsz­ködünk. a hóval, o jéggel. — Mióta utcaseprő? — Hat éve dolgozom itt — válaszol és meg­törli homlokát a sapka alatt. Aztán megmoz­dítja a nagy seprűt, jeléül annak, hogy részéről véget ért a beszélgetés. Kisded porfelhő csapó­dik fel, amint egy nagyot lendít... • A LOCSOLÓ. — Három locsolóautó van Kecs­keméten, mi megosztottuk magunk között az utakat és ki-ki a maga területét locsolja — mondja egy kis pihenő közben Tábi János, az FD 10—88 rendszámú, új Skoda locsolóautó ve zetője. Félmeztelen áll a hűvösben, és időnként elégedett pillaútást vet a sötétszürkére festett, jól működő gépre. Reggel négykor kezdik a munkát, délután négyig járják a város utcáit és hűvös vízzel öntözve a burkolatot, enyhítik a hőséget. — Naponta általában húsz, huszonkét fordulót teszünk, illetve ennyiszer töltjük fel a tartályt. Az autóba hetvenkét hektoliter víz fér. A fel­töltés könnyen megy, öt-hat perc alatt készen vagyunk vele, — mondja és már nyugtalan, mert integetnek neki a fülkéből, hogy indulás. — Még egy kérdés: Egy tartállyal mennyi idő alatt végeznek? — Nyolc, kilenc perc alatt szórjuk szét a het­venkét hektó vizet — válaszol Tábi János és a következő percben már morog a motor és széles vízsugarakkal átölelve az úttestet, folytatják a munkát. • A JEGES. — Legtöbb dolga talán a jegesnek van a kánikulában. Népszerű ember ezért o vá­rosban Hardi József, aki zöld lovaskocsijával reggel négytől a délutáni órákig járja a várost, és ahol megjelenik — elsősorban közületeknél —, úgy fogadják, mint régen várt embert, ő azonban nemcsak ezért népszerű és ismert, ha­nem széles körű kapcsolatai vannak, mint esz- perantistának. A világ minden tájáról naponta kap levelet. A jeget azonban nem Grönlandból, hanem a Kecskeméti Hűtőipari Vállalattól szer­zi be. — Tejboltok, húsüzletek, vendéglátó egységek, üzemi konyhák tartoznak hozzám. A magánosok a gyárban vehetnek jeget — sorolja a jeges és nagy gumikesztyűs kezében ölel egy táblát. — Mennyit hord szét naponta? — Attól függ, hogy milyen meleg van. A nyári átlag 150—200 tábla. De ne haragudjon, iszo­nyúan sok a munkám. A jég ilyenkor nagyon fontos... Gál Sándor hogy az idén az elmúlt évhez viszonyítva kétezer vagonnal több ilyen gabonát vegyenek át A felvásárlás egyébként meg­kezdődött. Árpából 212 vagon­nal vettek át. Az átlagtermés az eddigi tapasztalatok szerint 12—16 mázsa között van. Be­szállították a bácsbokodi Üj Otthon Termelőszövetkezetből az első búzát is, ötven mázsa San Pastoret. kellene viszont a témák költöi- leg is igényesebb megformálá­sára, ez sajnos sok esetben hiányzott Zeneileg és szövegileg egy­aránt legjobban Nemenyi—S. Nagy: Ki ölte meg Kennedyt? c. száma tetszett. Kár, ho%y Neményi Béla a torzításig erői­tetten énekel, ami sem —egyéb­ként kellemes — énekhangjá­nak, sem a szöveg érthetősége- nek nem használ. A kitűnően muzsikáló Atlantisz-együttes ál­landó fortisszimója ugyancsak igénybe vette a hallgatóság dobhártyáját. A háromtagú Ge­rilla-együttes a politikai sanzon (ez is egyik neve a műfajnak) egyik úttörője hazánkban. Mű­sorukból Vámos Tibor: A disz- szidensek című száma volt a legötletesebb. Dinnyés József és Doleviczényi Miklós számait bi­zonyos rokonszenves „borzas- ság”, kiforratlanság jellemezte. Leginkább ők igyekeztek min­dennapi életünk több aktuális jelenségéről véleményt alkotni dalaikban, s ezt mindenképpen javukra írhatjuk. A műsorban tíz külföldi ven­dég is fellépett. Közülük az angol lan Campbell -együttese volt zeneileg a legigényesebb, egyszersmind a leghagyományo­sabb is. Igen rokonszenves éne­kesként ismertük meg a francia Max Rongiert, a legnagyobb si­kert az olasz Gazziera Nives aratta. A műsort Fikár László rádió­riporter (és nem Vikár, ahogy a plakát hirdette!) helyes mér­téktartással konferálta — ve­zette. Kör bér Tivadar A Vörös Hadsereg útján... A szovjet fiatalok emléktúrája Bács-Kiskun megyén keresztül Kedden, a déli órákban, Bács-Kiskun és Pest megye ha­tárán a KISZ megyei bizottsá­ga, az MHS, és a belügyi szer­vek megyei képviselői ünnepé­lyesen fogadták a szovjet kom- szomolisták és a Szovjet Hon­védelmi Sportszövetség (DO- SZAAF) 90 tagú gépkocsin, mo­toron utazó emléktúrájának résztvevőit A szovjet fiatalok május óta járják a Vörös Had­sereg második világháborúban megtett győzelmes útját A ven­dégek — akiket a megyeszék­helyen a KISZ megyei, városi vezetői, az MHS vezetői és szov­jet katona-komszomolisták fo­gadtak —, a Kecskeméti Szal- vai Mihály Üttörőházban tar­tottak rövid pihenőt A kölcsö­nös üdvözlések után, a hangu­latos vendéglátás alkalmából, meghallgatták Borsos György, a KISZ megyei bizottsága első titkárának tájékoztatóját, me­gyénk mezőgazdasági és ipari fejlődéséről. Ezután az emléktúra Kiskun­félegyházán keresztül Szeged felé folytatta útját s a Tisza parti városból tovább indulva, Röszkénél vesznek búcsút ha­zánktól. További útjuk Romá­niába, Bulgáriába, innen pedig a Szovjetunióba vezet Negyedórányit bolyongtak az Ermitázs csendes termeiben, amíg meg nem érezték azt a leküzdhetetlen, sajátos fáradt­ságot amit csak a múzeumokban érez az ember. Ezután sétáltak a Nyevszkij sugárúton, a Neva partján, ahol az öböl felől fúvó éles, hideg szélben feloldódott bennük a fáradtság. Ebédelni egy Gosztinnij Dvor környéki étterembe tértek be. Remény most jó étvággyal evett. Ebéd után színházba indul­tak. Az esti előadáson a Spar- tacus-balett ment. Jegy a pénz­tárban persze most se volt. Pá- velnek minden ékesszólását ösz- sze kellett szednie, hogy két páholyjegyet szerezzen a szín­házi titkártól. Remény az egész előadás alatt egyetlen szót sem váltott Pávellel. Hallgatott a szállodáig vezető úton is, mélyen elmerül­ve és egy cseppet sem zavarta, hogy hallgatása udvariatlanság­nak tűnhet Csak amikor lefeküdtek és eloltották a villanyt hallotta Pável Remény halk szavait — Első számú ellenség... — Te meg miről beszélsz? — kérdezte. Remény nem válaszolt mind­járt: — Ott, ahonnan én jöttem, mindezt együtt első számú el­lenségnek hívják. — Találó elnevezés — moso- lyodott el Pável. Másnap reggeli közben össze­állították a további programot. Remény azt hitte, hogy két napjuk van még Leningrád ne­vezetességei számára, de Pável tagadóan rázta a fejét: — Ezt mind ma kell meg­néznünk: — Hiszen te azt mondtad, három napig maradunk...

Next

/
Thumbnails
Contents