Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
4. oldal im tanús s* szerit* Fehértói képek Június 17-én kezdődött, augusztus 34-én fejeződik be az általános iskolások nyári üdülése a Kecskemét melletti fehértói úttörőtáborban. Az első kéthetes turnusban a megyeszékhely 12 iskolájának ötszáznegyven kisdiákja pihente ki a tanév fáradalmait Felvételeinken a táborozás epizódjait örökítettük meg. ftol-beat hangverseny Kecskeméten Jól esik a pihenő ebéd után, a délutáni Játszadozás előtt, a hús sátorban. Készül a vacsora. A táborban — miként az elmúlt években —, az idei nyáron is a kecskeméti napközisek konyhájának dolgozói gondoskodnak a gyerekek étkeztetéséről. A konyhán Mozo- lai Józsefné főszakács irányításával folyik a nyári melegben bizony cseppet sem könnyű munka... Az új műfaj, mely két nappal a televízió által is sugárzott budapesti döntő után Kecskeméten bemutatkozott, tulajdonképpen nem is olyan új. Évszázadokon át fel-felbukkan az aktuális közösségi problémákra frissen reagáló, alapjában „könnyűzenei” ihletésű dal, mely a legtöbb esetben .nem művészi színvonalával, vagy csiszolt formálásával hatott közönségére, hanem szenvedélyes, vagy szatirikus hangvételével, tartalmi igazságával. Ez a műfaj éledt a közelmúltban újjá, az ifjúság hangját hallatva a politikai élet kis és nagy kérdéseiben, vitathatatlanul pozitív szándékkal. Külföldről jött be hozzánk, ahol a műfajnak olyan „klasszikusai” működnek, mint például Bob Dylan, de szinte hónapok alatt rendkívül népszerű lett hazánkban, amit az is bizonyít, hogy a KISZ Központi Bizottság által meghirdetett pályázatra több mint 600 dal érkezett be. Zenei intonáció tekintetében általában járt ösvényeken haladnak a szerzők, bár a „pol-beat” elnevezés nem egészen találó, hiszen az elhangzott számok többsége nem a beat-stílust követi. Az újszerűséget, eredetiséget inkább a mondanivaló és a modern hangvételű zene találkozása biztosítja. Nehéz erről az estről egy cikk keretében teljes és egységes képet adni, főleg azért, mert maga ez a felvirágzóban levő műfaj sem mutat kiforrott képet. Az első lépések bizonytalanságai természetesen érződnek, még akkor is, ha a szerzőelőadók szinte minden szakmai aggálytól mentesen formálják meg mondanivalójukat. A sok lehetőséget, melyet a műfaj kínál, még korántsem aknázzák ki teljesen, amit persze nem vehetünk zokon. Máris törekedni Több mint kétszáz Tagon őszi árpát Tettek át Műszaki konferencia a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál A Gabanafel vásárló és Feldolgozó Vállalat megyei felvásárló telepeinek vezetői kedden műszaki konferencián tárgyalták meg az átvételre való fel készülést. A megbeszélésen részt vett dr. Maár András, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője, Balogh György, az ÉDOSZ megyei titkára. A felkészülés helyzetéről Sarok Antal igazgató tartott beszámolót Az idén mintegy 700—800 vagonnal több gabonát szándékoznak átvenni, mint az elmúlt évben. Tavaly bevált a natúrgabona felvásárlása, a termelő- szövetkezetek a kombájntiszta gabonát közvetlenül szállították a vállalat telepeire. A nagyobb gépesítettség lehetővé teszi, EGYPERCES RIPORTOK Emberek a kánikulában A FAGYLALTOS. — Hány éve méri a fagylaltot? — Tizenöt. — Mikor volt a legnagyobb forgalma? — Az ötvenes években, mikor a Hírős Napokat tartották. Volt olyan napom, hogy százhúsz kilót mértem szét. A férjem hordta ki a tégelyeket, az üreset vissza — mondja Adám Sán- domé, aki Kecskeméten az Állami Aruház sarkánál szokott megállni a Vendéglátó Vállalat fagylaltos kocsijával. A rekordot azonban nem a mostani kánikulára hivatkozott panaszként kell felfogni, hiszen a forgalom ezekben a napokban is jó. — Kedden, június 27-én — igaz, hogy piaci nap volt — negyvenöt kilót adtam el Ma már harmincon felül vagyok. Ha bezár az Állami, már nem érdemes maradni. Csappan a kereslet. — Szokott-e fagylaltozni? — Nem szeretem a fagylaltot. Nagy ritkán kóstolom meg __l • A Z UTCASEPRŐ. A Szabadság tértöl a posta felé haladó út — egészen a Vörösmarty utcáig — Kocsis Pál utcaseprő területe. Most is itt «epri a forróságban összekunkorodott, lehullott leveleket, néhány papírdarabot. Könnyű nyári ingben, hosszú nyelű seprűjével, egyensapkában nagy nyugalommal dolgozik. Mikor megszólítom, feljebb tolja a sapkát és beszél: — Az ilyen forró nyarat szeretem a legjobban. Az utcaseprőnek mindig van munkája, de nyáron a legkevesebb. Ilyenkor egy pár hónapig nem hullnak a levelek, csak elvétve, egyéb apró szemét pedig nem számít. Reggel héttől délután négyig dolgozunk — másfél óra ebédszünet. — Mikor a legrosszabb? — ősszel, amikor fúj a szél, hordja a lehullott levelet. Az ember azt se tudja, hová kapjon. Persze, télen se jó. Akkor sokat fázunk, küszködünk. a hóval, o jéggel. — Mióta utcaseprő? — Hat éve dolgozom itt — válaszol és megtörli homlokát a sapka alatt. Aztán megmozdítja a nagy seprűt, jeléül annak, hogy részéről véget ért a beszélgetés. Kisded porfelhő csapódik fel, amint egy nagyot lendít... • A LOCSOLÓ. — Három locsolóautó van Kecskeméten, mi megosztottuk magunk között az utakat és ki-ki a maga területét locsolja — mondja egy kis pihenő közben Tábi János, az FD 10—88 rendszámú, új Skoda locsolóautó ve zetője. Félmeztelen áll a hűvösben, és időnként elégedett pillaútást vet a sötétszürkére festett, jól működő gépre. Reggel négykor kezdik a munkát, délután négyig járják a város utcáit és hűvös vízzel öntözve a burkolatot, enyhítik a hőséget. — Naponta általában húsz, huszonkét fordulót teszünk, illetve ennyiszer töltjük fel a tartályt. Az autóba hetvenkét hektoliter víz fér. A feltöltés könnyen megy, öt-hat perc alatt készen vagyunk vele, — mondja és már nyugtalan, mert integetnek neki a fülkéből, hogy indulás. — Még egy kérdés: Egy tartállyal mennyi idő alatt végeznek? — Nyolc, kilenc perc alatt szórjuk szét a hetvenkét hektó vizet — válaszol Tábi János és a következő percben már morog a motor és széles vízsugarakkal átölelve az úttestet, folytatják a munkát. • A JEGES. — Legtöbb dolga talán a jegesnek van a kánikulában. Népszerű ember ezért o városban Hardi József, aki zöld lovaskocsijával reggel négytől a délutáni órákig járja a várost, és ahol megjelenik — elsősorban közületeknél —, úgy fogadják, mint régen várt embert, ő azonban nemcsak ezért népszerű és ismert, hanem széles körű kapcsolatai vannak, mint esz- perantistának. A világ minden tájáról naponta kap levelet. A jeget azonban nem Grönlandból, hanem a Kecskeméti Hűtőipari Vállalattól szerzi be. — Tejboltok, húsüzletek, vendéglátó egységek, üzemi konyhák tartoznak hozzám. A magánosok a gyárban vehetnek jeget — sorolja a jeges és nagy gumikesztyűs kezében ölel egy táblát. — Mennyit hord szét naponta? — Attól függ, hogy milyen meleg van. A nyári átlag 150—200 tábla. De ne haragudjon, iszonyúan sok a munkám. A jég ilyenkor nagyon fontos... Gál Sándor hogy az idén az elmúlt évhez viszonyítva kétezer vagonnal több ilyen gabonát vegyenek át A felvásárlás egyébként megkezdődött. Árpából 212 vagonnal vettek át. Az átlagtermés az eddigi tapasztalatok szerint 12—16 mázsa között van. Beszállították a bácsbokodi Üj Otthon Termelőszövetkezetből az első búzát is, ötven mázsa San Pastoret. kellene viszont a témák költöi- leg is igényesebb megformálására, ez sajnos sok esetben hiányzott Zeneileg és szövegileg egyaránt legjobban Nemenyi—S. Nagy: Ki ölte meg Kennedyt? c. száma tetszett. Kár, ho%y Neményi Béla a torzításig erőitetten énekel, ami sem —egyébként kellemes — énekhangjának, sem a szöveg érthetősége- nek nem használ. A kitűnően muzsikáló Atlantisz-együttes állandó fortisszimója ugyancsak igénybe vette a hallgatóság dobhártyáját. A háromtagú Gerilla-együttes a politikai sanzon (ez is egyik neve a műfajnak) egyik úttörője hazánkban. Műsorukból Vámos Tibor: A disz- szidensek című száma volt a legötletesebb. Dinnyés József és Doleviczényi Miklós számait bizonyos rokonszenves „borzas- ság”, kiforratlanság jellemezte. Leginkább ők igyekeztek mindennapi életünk több aktuális jelenségéről véleményt alkotni dalaikban, s ezt mindenképpen javukra írhatjuk. A műsorban tíz külföldi vendég is fellépett. Közülük az angol lan Campbell -együttese volt zeneileg a legigényesebb, egyszersmind a leghagyományosabb is. Igen rokonszenves énekesként ismertük meg a francia Max Rongiert, a legnagyobb sikert az olasz Gazziera Nives aratta. A műsort Fikár László rádióriporter (és nem Vikár, ahogy a plakát hirdette!) helyes mértéktartással konferálta — vezette. Kör bér Tivadar A Vörös Hadsereg útján... A szovjet fiatalok emléktúrája Bács-Kiskun megyén keresztül Kedden, a déli órákban, Bács-Kiskun és Pest megye határán a KISZ megyei bizottsága, az MHS, és a belügyi szervek megyei képviselői ünnepélyesen fogadták a szovjet kom- szomolisták és a Szovjet Honvédelmi Sportszövetség (DO- SZAAF) 90 tagú gépkocsin, motoron utazó emléktúrájának résztvevőit A szovjet fiatalok május óta járják a Vörös Hadsereg második világháborúban megtett győzelmes útját A vendégek — akiket a megyeszékhelyen a KISZ megyei, városi vezetői, az MHS vezetői és szovjet katona-komszomolisták fogadtak —, a Kecskeméti Szal- vai Mihály Üttörőházban tartottak rövid pihenőt A kölcsönös üdvözlések után, a hangulatos vendéglátás alkalmából, meghallgatták Borsos György, a KISZ megyei bizottsága első titkárának tájékoztatóját, megyénk mezőgazdasági és ipari fejlődéséről. Ezután az emléktúra Kiskunfélegyházán keresztül Szeged felé folytatta útját s a Tisza parti városból tovább indulva, Röszkénél vesznek búcsút hazánktól. További útjuk Romániába, Bulgáriába, innen pedig a Szovjetunióba vezet Negyedórányit bolyongtak az Ermitázs csendes termeiben, amíg meg nem érezték azt a leküzdhetetlen, sajátos fáradtságot amit csak a múzeumokban érez az ember. Ezután sétáltak a Nyevszkij sugárúton, a Neva partján, ahol az öböl felől fúvó éles, hideg szélben feloldódott bennük a fáradtság. Ebédelni egy Gosztinnij Dvor környéki étterembe tértek be. Remény most jó étvággyal evett. Ebéd után színházba indultak. Az esti előadáson a Spar- tacus-balett ment. Jegy a pénztárban persze most se volt. Pá- velnek minden ékesszólását ösz- sze kellett szednie, hogy két páholyjegyet szerezzen a színházi titkártól. Remény az egész előadás alatt egyetlen szót sem váltott Pávellel. Hallgatott a szállodáig vezető úton is, mélyen elmerülve és egy cseppet sem zavarta, hogy hallgatása udvariatlanságnak tűnhet Csak amikor lefeküdtek és eloltották a villanyt hallotta Pável Remény halk szavait — Első számú ellenség... — Te meg miről beszélsz? — kérdezte. Remény nem válaszolt mindjárt: — Ott, ahonnan én jöttem, mindezt együtt első számú ellenségnek hívják. — Találó elnevezés — moso- lyodott el Pável. Másnap reggeli közben összeállították a további programot. Remény azt hitte, hogy két napjuk van még Leningrád nevezetességei számára, de Pável tagadóan rázta a fejét: — Ezt mind ma kell megnéznünk: — Hiszen te azt mondtad, három napig maradunk...
