Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
wer jűitas s., BMrds 5. oldal UBORKASZEZON? A Sötétedő égen már pislákolnak a csillagok. Hús ^ esti fuvallat suhan át a nézőtéren. Két oldalt a fák sötét falat alkotnak, elöl az épület körvonalai zárják le a kilátást. A színpad fényözönben emelkedik ki a képből. Minden szem odatapad, szomjasan isszuk a szavakat, a nézőtéren másfél ezren ülünk. Szabadtéri előadás a kecskeméti Üjkollégium udvarán. Mindez csak álom. Hét évvel ezelőtt így képzeltük el, amikor a városi tanács határozatot hozott a szabadtéri színpad felállítására. Ma áincs meg. Sem az Oj- kollégium udvarán, sem pedig másutt. Sokan ezzel magyarázzák, hogy szegényes a megyeszékhely kulturális programja nyáron. Van is benne igazság. Legalábbis ami a látványos, a népes közönséget vonzó előadásokat illeti. Efféle rendezvényeket nem lehet a kánikulában megtartani zárt helyen: a szín? házban, vagy másutt. Különben ez a „másutt” is erősen kérdéses, hiszen egyetlen valamirevaló terem a színházon kívül Kecskeméten a művelődési ház nagyterme. Az átforrósodott falak közé még az sem megy el, aki különben kedvet érezne a színházhoz, ORI-műsorhoz, s egyéb kulturális rendezvényhez. Ilyenkor még a mozi is csak azért telik meg, mert egyetlen egy van belőle a városban. S az is csak akkor, ha népszerű filmet játszanak. Mondom, nagy veszteség, hogy nincs Kecskeméten szabadtéri színpad. Pedig nem is kerülne túlságosan sokba, mindenesetre sokkal olcsóbb volna, mint bármiféle művelődési terem megépítése. S bizonyosan kifizetődő, hiszen kétszer-há- romszor olyan népes közönséget fogadhatna be, mint a színház nézőtere. Külön kell szólni a szabadtéri moziról, hiszen ez még kisebb befektetés. A tavasszal szóba került, hogy a leninvárosi iskola udvarán kellene a vakáció idején mozit nyitni. Zárt terület, s a moziszegény Kecskeméten kétszeresen nagy népszerűségnek örvendene. Nem lett belőle semmi, továbbra is izzadhat, akinek kedve van az Árpádban, ahol ráadásul még a szellőzőberendezés is rossz. Ennyit a szabadtérről. A város nyári kulturális helyzetének másik oldala jóval bonyolultabb. Van-e kulturális élet a nyári hónapokban Kecskeméten, s elég-e, vagy többet is lehetne tenni? A színház nem játszik, a hangversenyévad befejeződött, a különféle előadássorozatok, író—olvasó találkozók ebben az időszakban szünetelnek. Ügy tűnik, mintha megállt volna a szervezett kulturális élet Annyi bizonyos, hogy nyáron nem is annyira az ilyen rendezvényekre van szükség, mint inkább a könnyed, látványos, szórakoztató műsorokra. A művelődés vezetőinek alkalmazkodniuk kell a közönség igényeihez, és mégis meg kell találni a módját annak, hogy nyújtsanak is valamit az érdeklődőknek. S amit nyújtanak, ne pusztán szórakozás legyen, hanem a művelődést is szolgálja. Lássuk, mi történt ennek érdekében a megyeszékhelyen az idén. Ügy tűnik, hogy az eddigieknél eredményesebb lesz a nyári program, s az imént vázolt szűkös lehetőségek ellenére is tartalmasabb. Kibontakozóban vannak a jövő jo-bb módszereinek főbb vonalai. Mindenekelőtt: lesz szép számmal nagyobb szabású rendezvény is. Talán a jövő jellegzetesen kecskeméti, országos figyelmet keltő kulturális eseményévé válik a népzenei találkozó. Fesztivál jellegű eseménysorozat a népi hangszerek legjobb művészeinek részvételével. Az idén augusztusban, az első alkalommal már 40—45 népzenész és zenekar szereplését várhatjuk a jelek szerint. A másik ilyen nagyszabású esemény az Alföldi Színjátszó Napok címen megrendezésre kerülő program, a műkedvelő színjátszás seregszemléjének ígérkezik, amelyen már most, az első alkalommal is részt vesz egy külföldi csoport: a vajdaságbeli Magyarkanizsa Jugo- szlávia-szerte híres öntevékeny együttese. Ezek mellett várható egy lengyel együttes vendégszereplése, s — kivételesen — érdekes zenei eseménynek is tanúi lehetünk, augusztusban orgonahangversenyt rendeznek a Nagytemplomban. , A ^ többi esemény kisebb jelentőségű, de a maga helyén nem kevésbé fontos. A népfront tanyanapokat rendez, a TIT folytatja a tanyai és a külvárosi filmvetítéseket, s szó van arról, hogy meghívnak néhány írót, színészt, találkozni a közönséggel. Szerepel még a programban városnéző séta, kutató- intézetekben tett látogatás, kiállítások a múzeumban és esetleg a leninvárosi iskolában is... stb. Ezúttal nem célom a program mindenre kiterjedő ismertetése, hiszen az eseményekről időben tájékoztatjuk alkalmanként a közönséget. De szeretném felhívni a figyelmet a munkásőr-zenekar hamarosan megkezdődő térzene sorozatára és egy új kezdeményezésre: a Kecskeméti Művelődési Házban nyitott olvasóteremre, ahol naponta délután 4-től este 8-ig minden fontosabb folyóiratot megtalálhat a közönség, a szomszédos teremben pedig a tv-t nézheti. Mindezek mellett még bizonyára más lehetőségek is volnának. Nagy kár például, hogy a strandon nincs könyvkölcsönzés, valamint hírlap- és könyv- árusítás. Pedig szinte elképzelhetetlen, hogy ne lenne hasznos még pusztán üzleti szempontból is. Abból, amit — igazán csak nagy vonalakban — felsoroltunk, nyilvánvaló: nem uborka- szezon a nyár Kecskeméten a művelődésben. Ám abból, amit a kihasználatlan lehetőségekről mondtunk, az is nyilvánvaló, hogy korántsem beszélhetünk valamiféle kialakult és jól működő kulturális szervező munkáról, helyes gyakorlatról, követendő példáról. Folytonosan kutatni kell az új lehetőségeket, a jobb módszereket, nem szabad megelégedni azzal, ami van. És itt sürgősen megjegyzem, hogy nem szabad csak a városi tanácsra hagyatkozni. Helyileg, az üzemekben, a munkahelyeken, a tömegszervezetekben, s a különféle intézményekben önmaguknak is meg kell találni az újabb lehetőségeket. A városi tanács illetékes osztálya jelenleg nem rendelkezik megfelelő apparátussal, s ha rendelkezne, sem volna feladata az irányításon és az összefogáson túl az úgynevezett aprómunka elvégzése. De ha ebben az aprómunkában vannak és lesznek is hibák, bizonyos, hogy a város kulturális életében alapvető változást és igazi fellendülést csak az intézményekkel való ellátottság javítása hozhat. A jelenleginél sokkat többet mindaddig nem lehet tenni, amíg nem lesz szabadtéri színpad, új mozi és művelődési ház. Mester László I4QI01T Napfény, levegő, víz i A Krím-f élszigetet bátran nevezhetjük Ukrajna gyöngyszemének, Jaltát pedig a Krím gyöngyének. Mark Tivain-tól, a nagy amerikai írótól olvastam ezt az idézetet. Rajta kívül sok világhíresség volt gyakori vendég ezen a csodálatos üdülőhelyen. írtak is róla sokat. Majakovszkij, Tolsztoj, Gorkij, Saljapin, Csajkovszkij — hogy csak néhányat említsek közülük — elragadtatással nyilatkoztak Jaltáról. Az elmúlt évben 1 millió 400 ezer ember üdült itt. Az idén csaknem háromszáz megyénkben turista utazik a testvérkerületbe, a Krím-félszigetre és Kecskemét testvérvárosába; Szim- feropolba. Az első hatvan tagú csoport — főként mezőgazdasági szakember — már meg is érkezett a nyolcnapos turistaútról. Köztük volt e sorok írója. A MAGYAR—SZOVJET barátság ezer jelével találkoztunk. Látogatásunk bizonyára mélyítette a kapcsolatokat. Erről a későbbiekben még sok szó esik. Egyelőre azonban maradjunk a Krím Mekkájában, Jaltában. Napfény, levegő és víz —ezek a mi legjobb barátaink. Ez a szólás-mondás járja errefelé. Ideális fekvés, enyhe éghajlat. A város a Jalják jóvoltából nem ismeri az északi szeleket, az évi középhőmérséklet plusz 13 fok. cember 21-én. A lényege ennek a dekrétumnak, hogy Krímet népüdülövé kell fejleszteni. A határozat végrehajtására felállították a krími üdülőigazga* tóságot, amelynek első irányítója Lenin orvos öccse, Dimitrij Uljanov volt, Ma Jaltában és környékén több mint kétszer annyi üdülő és szanatórium van. mint a háború előtt. Nem maradhat M a beszámo— Holnap más dolgunk lesz. Hogy mi, azt Pável nem mondta, Remény pedig restel- te megkérdezni. Attól a pillanattól, hogy a pályaudvar peronjára lépett, mindent mintha lélegzetvisszafojtva csinált volna. Mint aki fél, hogy a véletlenül megpillantott csodálatos madarat elriasztja. Reggel kilenctől este tízig egy percre sem ültek le. Nem ettek, ritkán gyújtottak rá, és jóformán nem is beszélgettek. Csak szemlélődtek és hallgattak. Igaz, Pável néha egyen s máson csú- folódott, de ez nem zökkentette ki Reményt áhitatos hangulatából. Nagy Péter palotájából a Pet- ropavlovszki erődbe indultak, onnan pedig a világos Szmol- nijba. Utána következett a ka- zanyi székesegyház, ahol hosz- szasan álldogáltak Kutuzov marsall hamvai előtt. A székes- egyházból a Piszkarjevi temetőbe mentek, ahol sokáig járkáltak levett kalappal. Pável mondta, hogy valahol itt, a sok tízezer eltemetett között fekszik apja is. Remény megtorpant, Pávelre nézett, akart valamit mondani, de nem talált szavakat. Visszatérve a központba fel akartak menni az Izsák székes- Remény kezéből kiesett az egyházba, de sajnálatukra már újság. Így, indulófélben mere- zárva volt. Az „Astoria” étté- vedett meg. Mária összeszűkült remben vacsoráztak, aztán ha- pillantással nézett rá, mintha zaindultak. Még Pável is elfá- távolból figyelné, radt a szüntelen járkálástól és — Te? — Remény, aki nem a rengeteg benyomástól, Re- hitt a szemének, csak ennyit ményről nem is beszélve. Már tudott kinyögni, több mint egy éve kevés moz- — Amint látod.. gással járó életmódot folytatott — Hol van Szása? — kérés most alig állt a lábán. dezte Remény még mindig mozÉél tizenegykor Remény meg- dulatlanul. ágyozott és lefeküdt. Pável még — Otthon hagytam Lénánál, kiment, mondván, hogy vala- a barátnőmnél. Nem akartam mit rendeznie kell a portással, gyötörni, hiszen repülőgéppel Talán húsz percig volt távol, jöttem... Amikor visszatért, Remény már Végre feloldódott Remény mélyen aludt... merevsége. Máriához lépett, Reggel Remény nem találta megölelte, arcát az asszony dús Pávelt a szobájában. Az aszta- hajába temette... Ion levél: „Kilenckor jövök.” Azután egymást átölelve ülMegborotválkozott, felöltözött, az ágyon, lement az előcsarnokba újsá- — Hogy élsz, mi van veletek? gokért és visszament a szobába. — kérdezte Remény. — Mesélj. Az asztalnál ült éppen és ol- Előbb te! vásott, amikor kopogtattak. Nem, tovább nem bírom, összerezzent. Ki lehet ez? Pá- Beszélj. vei mindig kopogás nélkül nyi- Mária beszélt arról a két év- tott a szobába. Talán eltévesz- ről> amely tíznek tűnt neki. Eltette valaki a számot? A kopo- beszélésének voltak olyan régás megismétlődött, félénken, sze'• amikor Remény lehajtotta csendesen. a fejét. Mária gyakran elhall_ Tessék' gatott, szükségtelenül törölgette R emény felállt. Az ajtó felé zsebkendőiével az orrát és azt indult, amely lassan kinyílt mondta: bizony.” A küszöbön Mária állt (Folytatása következik.) Jalta főútvonala: a Lenin utca. Ez a város tengerparti korzója. A szovjet fürdőhelyek közül itt a legenyhébb a tél. A város csupa akác, babér, pálma. Környékén gyönyörű gyümölcsösöket és szőlőskerteket találunk. A nyári hónapok fo-rróságát a tengeri légáramlás mérsékli. A napsütéses órák száma annyi, lóból Jalta világhírű érdekes-? sége: a nyikitai botanikus kert 1812-ben alapította H. H. Szte- ven orosz természetbúvár 280 hektáron. Figyelemre méltó kutatómunkát végeznek itt. Az aklimatdzáló kísérleteknek már eddig is világraszóló eredméA Tárász Sevcsenko nevű óceánjáró indulásra készen a kikötőben. mint Nizzában, a francia Riviéra híres fürdőhelyén — azért is nevezik a Krím déli részét a szovjet Riviérának. A Fekete-tenger csodálatos tiszta vizében kellemes a fürdés. Mikor mi jártunk kinn, még kicsit hideg volt a víz. A fürdőidény ugyan júniusban kezdődik, de az igazi szezon szeptemberben van. Ilyenkor már 21—22 fok meleg a tengervíz. Kissé elfogódottan álltunk a Primorszkij parkban levő obe- liszk előtt és elolvastuk az aranybetűs szöveget, amelyet Lenin fogalmazott meg 1920.de* nyei vannak. Fagyálló mandarin, narancs és citromfajtákat állítottak elő. Egyébként megtalálható itt öt világrész flórájának hétezer különleges fafajtája. Az arborétum büszkesége: az óriás gesztenye, a mammut- fa, a paratölgy. Az a vélemény alakult ki, hogy nálunk is érdemes lenne többet foglalkozni ilyen aklima- tizáló kísérletekkel. A mi arborétumaink is azt bizonyítják, hogy sok mindent lehetne tenni e témakörben kutatóinknak. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor
