Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Z. oldal 1967. július 30. vasárnap A% amerikaiak legsúlyosabb vietnami katasxtrófája Merész partizántámadás Phu Lói és Lai Khe támaszpontok ellen TfizTész dühöng a Forrestal anyahajén SAIGON. (MTI) x A dél-vietnami szabadsághar­cosok szombatra virradólag az utóbbi idők egyik legmerészebb támadását hajtották végre: Sai­gontól alig 24. illetve 45 ls3s>- méterre aíknavetőkkel és Í2Sí mm-es szovjet gyártmánya ra­kétákkal támadták a Phu Lói és a Lai Khe amerikai támou- pontókat. A rdbbamások nem sokkal éjfél után keltették fed az amerikai hadsereg első had­osztályának katonáit. Támadás ért két másik amerikai őrséget is Saigon körzetében. A támadás következtében meghalt három amerikai kato­na és megsebesült 25, továbbá megsemmisült vagy megrongá­lódott több amerikai helikopter, és könnyű repülőgép. Az AP kiemeli, hogy szovjet gyártmá­nyú rakétákat eddig sohasem használtak a partizánok flyen közel Saigonhoz. Az amerikaiak összrsen 268 aknát és rakétát számoltak össze. A nyugati hírügynökségek egymásnak ellentmondó jelen­tésekben számolnak be a For­restal amerikai repülőgép-anya­hajón dühöngő tűzvészről: a ka­tonai szóvivők körében a leg­nagyobb zűrzavar uralkodik. Sai­gonban és Washingtonban. Any- nyi máris kitűnik a jelentések­ből, hogy az amerikai haditen­gerészet egyik legsúlyosabb vietnami katasztrófájáról van szó. A tüzet a jelentések szerint egy robbanás indította el — ar­ról azonban, hogy erre milyen körülmények kőzett került sor, különböző magyarázatokat ad­nak. Egyes hírek szerint az egyik gép a katapultálás során felrobbant és rázuhant a fe­délzeten sorakozó többi harci gépre. Egy másik variáns sze­rint egy benzintartály esett le, lés robbant fel. Washingtonban a Pentagon szóvivője azt mond­ta, Tehet, hogy egy visszatérő gép zuhant a többire. A tűz helyi idő szerint szom­baton délelőtt 11 órakor kez­dődött, és negyed egykor sike­rült csak eloltani a fedélzeti lángokat —, az úszó sziget más pontjain azonban továbbra is tart a tűzvész. Időről időre ra­kéták és bombák lobbannak a lángokban. A UPI jelentése szerint a Forrestal 80 gépéből legalább 29 elpusztult. A ha­lottak és sebesültek számát még nem közölték. A Tonkini-öbölben tartózkodó összes amerikai hajókat a For- restalhoz irányították. Az égő óriás fölött helikopterek kö­röznek. Saigonban helyi idő szerint 15 órakor csupán annyit tudtak közölni, hogy a hajó még lángol. A hivatalos közlés szerint 29, egyenként több millió dol­lár értékű szuperszonikus re­pülőgép teljesen megsemmisült, számos más gép megrongáló­dott a Forrestal mintegy 80 gé­péből. A halálos áldozatok szá­ma az első jelentések szerint 26, de számos tengerész az el­tűntek listájára került. Keddent arab külügyminiszteri értekezlet Gussing, U Thant ENSZ^őtit- kár személyes képviselője szom­baton újabb megbeszélés-soro­zatot tartott kairói vezetőkkel a menekült-helyzetről, majd Beirutba utazott. Gussing láto­gatást tett a Sinai-sivatag és a ghazai övezet menekültjeinek szaharai táborában. Látogatását követően jelentést készít U Thantnak a menekültek helyzetéről és a hadifogolycse­réről. Khartoumban folytatódnak a kedden kezdődő arab külügy­miniszteri értekezlet előkészü­letei. Kairói értesülések sze­rint legalább tíz arab állam képviselteti magát, közöttük két újabb jelentkező: Tunézia és Marokkó. Algéria és Szaúd- Arábia állásfoglalása egyelőre nem ismeretes. Jelezték már részvételi szándékukat: Egyip­tom, Szíria, Libanon, Jordánia, Jemen, Kuwait, Líbia és — mint házigazda — Szudán. Szombaton Moszkvából visz- szautazoitt Kairóba az az egyip­tomi katonai küldöttség, amely Zaharov marsall szovjet vezér­kari főnök meghívására a Mo­hamed Abdel Memam Riad al­tábornagy, vezérkari főnök ve­zetésével látogatást tett a Szov­jetunióban. A katonákat leszerelik? Kiesingerék nemrégiben beje­lentették, hogy kereken hatvan­ezer fővel csökkentik a Bundes­wehr létszámát, tekintettel a pénzügyi nehézségekre. Lehetséges, hogy a gazdasági kényszer végül is megszelídíti a revansista szellemű bonni poli­tikát? A terv belül is nagy ellenzé­ket alakított ki. Schröder had­ügyminiszter kevesli a kor­mánytól kapott pénzt a Bundes­wehr problémáinak megoldásá­ra. Strauss pénzügyminiszter vi­szont az egész elképzelést „cél- zatos és hangzatos propagandá­nak” nevezi. Schröder vélemé­nye szerint a nyugatnémet had­seregnek továbbra is meg kell tartania atomhordozó repülőgé­peit, (ami sokba kerül) mert, mint állítja, ezek az egyedüli „megbízható eszközök az ellen­fél elijesztésére”. Az NSZK-ban mostanában ugyanis ismét sokat emlegetik a „kommunista ve­szélyt”. Bonn pedig friss ener­giával reklámozza önmagát, mint a NATO és a szabad világ támaszát, amelynek már csupán egy dolog, az atombomba hiány­zik ahhoz, hogy ezt a szerepet biztonságosan betölthesse. Ma­riere, a Bundeswehr főfelügye­lője után, Kielmansegg, a NA­TO közép-európai egyesített fegyveres erőinek főparancsno­ka nyíltan azzal a követeléssel állt elő, hogy legyen képes a Bundeswehr mind a hagyomá­EGY HÉT Á VILÁGPOLITIKÁBAN A lengyel népgazdaság 1967. első féléri eredményei VARSÓ. (MTI) A lengyel statisztikai hivatal közzétette a népgazdasági terv 1967. első félévi teljesítéséről szóló jelentést. A globális ter­melés a tervezett 6,2 százalék­kal szemben 8,9 százalékkal emelkedett. Az állami beruházás 58,3 mil­liárd dal nőtt, 11 százalékkal nagyobb, mint az előró év ha­sonló időszakában. 56 000 lakást — összesen 153 00 lakóhelyiség­gel — adtak át rendeltetésének. A növekedés 11 százalék. Lengyelország lakosadnak szá­ma 1967. június végén 31 900 000 volt. Yietnami veteránok anyaországi bevetésen Arab csúcs előtt Megzavart centenárium Kanadában zadik születésnapját, ahogyan mondják: „fél- ____ milliárd dolláros szüle­tésnapi tortával”, a mont- reáli világkiállítással. Az ün­nepségsorozat lehetőséget ad számos külföldi kormányférfiú látogatására; ezek eddig a meg­szokott keretek között zajlottak le. A francia elnök, De Gaulle látogatása azonban korántsem a protokoll előírásainak meg­felelően ment végbe... K anada egyik sarkalatos problémája ugyanis lakosságá­nak összetétele. Mintegy har­minc százalékban francia ere­detű, s ez a nyelvi csoport fő­ként Quebec tartományban he­lyezkedik el. Panaszolják, hogy gazdaságilag, valamint kulturá­lis téren háttérbe szoroulnak az „angol-kanadaiak” mögött. Az elégedetlenség általános, de a többség — a jelek szerint — az egységes Kanada kereteiben kí­ván orvoslást találni sérelmei­re. Egy mind jobban szervező­dő kisebbség azonban szeparis- ta elveket vall, sőt az elmúlt évek során merényleteket, sza­botázsakciókat is végrehajtott egy független, Szabad Quebec létrehozása végett. A kanadai­franciák általában nem titkol­ják Amerika-ellenes érzelmei­ket, de a többség azért aggo­dalommal tekintene egy teljes szakításra, féltve gazdasági és anyagi helyzetét. De Gaulle már korábban is célzott rá, hogy nem lenne kedve ellené­re egy független Francia Ka­nada, mostani útja során azon­ban annyira nyíltan kiállt e gondolat mellé, hogy az otta­wai kormányt egy ellennyilat­kozat kiadására késztette. Sér­tődés sértődést követett, végül- is a francia elnök megszakítot­ta útját. Egyelőre csak találgatnak: mi indíthatta a francia elnököt ar­ra, hogy kiváltsa a „kanadai botrányt”. Annyi bizonyos, hogy a francia-angol-amerikai-kana- dai kapcsolatok négyszögében komoly feszültség keletkezett, s a hosszú, forró nyári hét hő­mérséklete néhány fokkal meg­emelkedett ... Réti Ervin HIÁBA kúszott a hő­mérő higanya sokhe­lyütt a harminc fok fö­lé — a nemzetközi po­litikában nincsen vakáció. Hosszú, forró nyári hete volt a világnak, s tegyük rögtön hoz­zá: nemcsak a kifejezés mete­orológiai értelmében. Délkelet— Ázsiában és a Közel—Keleten, ha lehet, tovább bonyolódott a helyzet és a hagyományos vál­ságközpontok mellett új viszá­lyok gócai jelentkeztek. Amikor a tavasz derekán Martin Luther King Nobel-bé- kedíjas néger lelkész arról be­szélt, hogy legalább tíz helyen számít súlyos faji összecsapá­sokra, az amerikai sajtó kézle­gyintéssel intézte el vélemé­nyét, vagy „rémlátásokkal” vá­dolta. Ám jött a forró, hosszú nyár, amikor a nagyvárosok néger gettóiban tömött sorok kígyóznak a vízért, pattanásig feszülnek az idegek, s ilyenkor egy szikra is elég a robbanás­hoz. Newarkban egy összeszó- lalkozás, Detroitban egy rutin­razzia kiválthatta az indulatok­nak olyan összecsapását, amely halottak tucatjait, sebesültek és letartóztatottak ezreit hozta magával. Valójában — s ezt ugyancsak jelezte King — a szikra szerepét többnyire a bru­tális, egyre brutálisabb rend­őrség játsza. A részletek jól ismertek a napi 'tudósításokból, ezúttal csupán egyetlen mozzanatot szeretnénk hangsúlyosan kira­gadni. A lángoló autó-főváros­ban, Detroitban ejtőernyős és páncélos alakulatokat, a viet­nami háború veteránjait vetet­ték be, hogy rendet teremtse­nek. Jó iskola ez az Egyesült Államok lakosságának, s az egész világnak, hogy a bel- és külpolitika mennyire nem vá­lasztható el egymástól. Ezek az alakulatok tegnap talán Dél- Vietnam valamelyik „szabad gyilkolási övezetté” nyilvánított tartományában szerezték meg a tapasztalatokat, amelyeket ma Detroitban használtak fel. Az indokínai „feneketlen hor­dó^ újabb áldozati igényekkel lép fel. Ennek jegyében me­nesztették Taylor tábornok, volt saigoni nagykövetet távol-kele­ti körútra, hogy az USA szö­vetségeseinél is újabb csapat­erősítésekért kilincseljen. Egye­lőre ugyanis még az olyan „hű szövetségesek”, mondhatjuk: csatlósok, mint Thaiföld, Dél- Korea, vagy a Fülöp-szigetek, sem sietnek tízezrekkel emelni a dél-vietnami expedíciós csa­pataik számát. Egy amerikai tudósító szerint a Taylor-út tu­lajdonképpen annak előkészí­tése, hogy könnyebb legyen az elhatározott, szükséges ameri­kai egységeket Dél—Vietnamba vezényelni. Washington másik új saigoni gondja, hogy a kö­zelgő elnökválasztások előtt he­ves belharc bontakozott ki a dél-vietnami tábornoki jun­tában. Legalább tizenkét ma­gasrangú tiszt szeretne az el­nöki székbe ülni. A KÖZEL-KELETI válság ezen a héten kevéssé látvá­nyos, de nem kevéssé fontos szakaszához érkezett. Az arab országok nagy erőfeszítéseket tesznek soraik, belső helyzetük rendezésére. Nasszer elnök hosszasan elemezte az EAK helyzetét az 1952-es egyiptomi forradalom tizenötödik évfor­dulóján, s felhívta a figyelmet a harc különböző módozatai­nak, a politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai tevékeny­ségnek összehangolására. Több arab országban bizonyos gazda­sági megszorítások váltak szük­ségessé, de az első jelentések szerint a lakosság nagy önfe­gyelemmel és áldozatkészség­gel vette tudomásul a nem ép­pen népszerű rendelkezéseket. A jelek szerint augusztus ele­jén a szudánl fővárosban, Khartoumban létrejön az arab csúcsértekezlet — a további és általánosabb önvizsgálat jegyé­ben. NEM LENNE TELJES a heti beszámoló a kanadai incidens említése nélkül. A kétnemzeti­ségű Kanada idén ünnepli szá­nyos, mind az atomháború-vise­lésre. A New York Times sze­rint Bonn, akárcsak Izrael, ma­gas készültségű tartalékot ké­pez ki. Másrészt, szorgalmazzák a bel­politikai helyzet militarizálását — ezt bizonyítja, hogy éppen ezekben a napokban ismét az úgynevezett szükségállapot-tör­vények kidolgozása van soron. A Szovjetunió berlini nagykö­vete épp most tiltakozott az USA, Franciaország és Nagy- Britannia bonni nagyköveteinél, mert a nyugat-berlini városi ha­tóság is részt vállal e munkából, ami azt jelenti, hogy Bonn Nyu- gat-Berlinre is ki akarja ter­jeszteni az antidemokratikus rendkívüli törvényhozást. Miközben Schröder hadügy­miniszter Kiesinger kancellárral próbált alkudozni a Bundes­wehr költségvetésének szolidabb alapokra helyezéséről — ahogy a kancellár megfogalmazta a büdzsé-követelményt — más ol­dalon az NSZK kormánykörei mindent elkövetnek az atom- stopszerződés aláírásának meg­akadályozására, amelytől jövő­beni „nagyhatalmi” szerepüket féltik. Noha ezért Washington roeszalását is kivívták, bizonyos tekintetben éppen a Fehér Ház inspirálja Bonn atoméhségét. Pénzügyi zavaraik megoldására például azt javasolta, hogy a hírhedt starfightereket — eze­ket a veszélyes, túl gyakran le­zuhanó és drága gépeket épít­sék fel atomhordozókként. Bonn jó szövetségese a Fehér Háznak, támogatója a vietnami háborúnak, a NATO oszlopos és megbízható tagja. De Washing­ton érdekei ellen valónak tart­ja a katonai leépítést Bonnban! A bonni tárcaközi vita a Bún- deswehrről — egyes hírek sze­rint még Schröder pozíciójába is kerülhet. A közeljövőben még magasabb szinten folytatódik, Kiesinger és Johnson között a Fehér Házban. És az általános helyzetet tekintve, annak elle­nére, hogy Schröder nem lesz ott — kevés a valószínűsége an­nak, hogy leszerelik a bonni katonás légkört. Bár az enyhü­lésnek, a Kiesingertől az oly régen hangzó „új keleti politi­kának” ez valóban dokumentu­ma lehetne, még pedig olyan dokumentuma, amely üdvözöl­hető. B. K. Nyugalom Detroitban A hat napig tartó öldöklés után Detroit városába vissza­tért a nyugalom. A négerek le­verésére kivezényelt ejtőernyő­sök jórészét kivonták a város keleti negyedéből. összesített adatok szerint a harcokban harminckilencen pusztultak el, a sebesültek szá­ma megközelíti a kétezret és legalább ötezer ember van tömlöcben. HÓilátui QUEBEC (MTI) A Quebec-i tartományi kor­mányzat vezetője pénteken de Gaulle elnök pártjára kelt a francia—kanadai viszályban. Dániel Johnson miniszterelnök nyilatkozatban jelentette ki, hogy a francia elnök kijelenté­sei hem sértették Quebecet, de Gaulle bátorságéról és éles­látásáról tett tanúbizonyságot. Quebec kormánya továbbra is azt az alapvető célt követi, hogy új alkotmányt kapjon a tartomány. „A legélesebben el kell ítélnünk, hogy a kanadai kormány olyan nyilatkozat ki­adását tartotta szükségesnek, amely vendégünket hazatérés­re kényszerítette” — fűzi hozzá a közlemény.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents