Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-29 / 177. szám
4. oldal 1961. július 29. szombat Pesti lányok Mátéházán A talpraesett, tekintélyes brigádvezető bűntudatosan lehajtja fejét. Zavarában megigazítja fiúsra nyírt frizuráját, úgy hallgatja Keszthelyi Istvánná tá- bqrparancsnok „fejmosását”. — Ez legyen az utolsó eset! Ha még egyszer valaki akár egy perccel is meghosszabbítja a hatórás munkaidőt, mehet haza. Pedig innen, az első turnusból sem kellett senkit fegyelmi miatt elküldeni. — De Mária néni, md nem csináltunk még szőlőkötözést, a a Zuglói Kállai Éva Gimnáziumból: — Pillanatnyilag a második a brigádunk, tavaly Kunfehér- tón turnuselsők lettünk. Most is szeretnénk így szerepelni. Fischer Gabriella és Képes Judit, a két leendő kertészeti technikus azonban közbeszól: — Ebbe még a 17-eseknek is lesz beleszólásuk! — Kik azok a 17-esek? — A mi brigádunk. Évek óta hagyomány, hogy a technikumunk táborozói a 17-es brihogy „Szörnyű öreg Tyúkok Egyesülete.. — De hát ez hitelrontás! — Nem baj. Vagy nem vagyunk olyan csinosak, hogy megengedjük magunknak az önirónia luxusát?! Egyedül vagyok, hogy mernék hát ennyi szép lánnyal vitatkozni ...? • Humorban kifogyhatatlan a tábori élet Az esti program: Műsoros tábortűz. Vallatom Pintér Ágit, a sportfelelőst, az I. István Gimnázium tanulóját. — Nincs meghatalmazásom a brigádtól, nem árulhatok el semmit — mondja — Talán Strempek Irén, a tábor sportfelelőse nyilatkozhat. Irén éppen edzésre indul egy kis csapattal. — Ez a bukfencgárda — súgja —, de el ne árulja senkinek! Elsőnek akarnak „begurulni” a célba... Körülöttünk napoznak, két lány tollaslabdázik, amott a ping-pongosok ütögetnek. Távolabb, egy fa alatt, verset memorizál egy kis szöszi, mindenki készül a műsorra, de senki nem nyilatkozik. Az irodában Almás! Lajos brigádvezető a parancsnokkal a napi teljesítményeket összesíti. De itt vannak a brigádok megbízottai is, mert a táborban nemcsak a munka, hanem az értékelés is kollektív tevékenység. Zuglói gimnazisták a szőlőben: Berták Éva, Hubik Ibolya és Papp Erzsi sem akarnak lemaradni társaiktól. gádszámot kérik —, és meg is kapják. Közismert nevünk egyébként: SZÖTYE..; Hangos nevetés a válasz, amikor kérem: „fordítsák” le magyarra ezt a rövidítést. A „gimisták” tapintatosan hallgatnak, a szőlész-kertész lányok azonban harsogva bátorítanak: — Tessék megírni nyugodtan, hogy a SZÖTYE annyit jelent, — Ezt is fontosnak tartjuk — fejtegeti Keszthelyi Istvánná. — A gyerekek munkájának annyi a haszna, amennyi kárt megakadályoznak. Hangsúlyozom: Szerintem az építőtáborozásban a döntő a nevelő, az erkölcsi hatás. S ennek jelentősége — ezt pedagógusként mondom —, a gazdasági haszonnál is sokkal nagyobb... B. Gy. normát viszont teljesíteni akarta a brigád... — Teljesítsétek, de ne Így. Tessék a munkát megszervezni, az időt beosztani — zárja le a szigorú parancsnok most már megenyhült hangon a „rapor- tot”. A brigád vezető becsukja maga mögött a parancsnoki iroda ajtaját Mária néni most már mosolyog. — Látja — fordul hozzám —, ilyenek... Megtudták, hogy az első turnus 122 százalékra teljesítette a tervét most ők is hajtanak. Az első két nap ment is minden, akár a karikacsapás, alig győzték szállítani a teherautók a barackkal teli ládákat. A mostani, harmadik napon, a tábor fele — száz lány — szőlőt kötözött, nem akartak lemaradni a barackosoktól, és így próbáltak magukon segíteni... — Kik végezték a szőlőkötözést? — Ezt sorshúzással döntöttük el, de a oarackszedőkre is sor kerül... A Bajai Állami Gazdaság mátéházi üzemegységében levő Hámán Kató ifjúsági építőtábor jelenlegi lakói pesti, pontosabban zuglói lányok. Gimnáziumba, egészségügyi, kertészeti-szőlészeti szakiskolába járnak. Sokan közülük már második-harmadik alkalommal iktatták bé vakációs programjukba a tábo- Hazafelé a barackosból. Az esti értékelésnél az is kiderül, hogy rozást. Tavaly nyáron például Bakk Júlia, Keresztessy Györgyi, Strempek Irén (a tábor sport- a Kunfehértói Állami Gazda- felelőse) és Horváth Éva hányszor szedte tele vödörjét Ságban dolgoztak jónéhányan. az illatos gyümölcsből. Ridács Magda brigádvezetfi. (Pásztor Zoltán felvételei.) Kádár János látogatása a Ganz-MÁVAG Mozdony- és Gépgyárban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja — Katona Imrének, a budapesti pártbizottság titkárának és Nagy Tibornak, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjének társaságában — pénteken meglátogatta a magyar gépipar egyik legnagyobb üzemét, a csaknem 20 000 munkást foglalkoztató Ganz-MÁVAG Mozdony- és Gépgyárat. A kedves vendéget, akinek KISZ-ista lányok virágcsokrot nyújtottak át, Dapá Károly, az MSZMP VIII. kerületi bizottságának első titkára, és a Ganz-MÁVAG vezetői közül Csergő János vezérigazgató, Rachfát László, a pártbizottság titkára. Paizs Jenő szb-titkár és Langfelder György, a KISZ-bizottság szervező titkára fogadta a főbejáratnál. Az igazgatóság tanácstermében Csergő János tartott rövid tájékoztatót. Délután Kádár János a Ganz- Mávag Gépgyárának nagycsarnokában nagygyűlésen találkozott az üzem mintegy ötezer dolgozójával. Óvatosan, szabályosan Naponta beszámoltunk a megye közútjain történt balesetekről, ám mégis megdöbbentő az a felmérés, amelyet legutóbb készítettek el a megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályán. Egy hét alatt, pontosabban július 15-e és 22-e között összesen 21 baleset történt. Ha azonban a számok mögé tekintünk, sajnos sokkal tra- gikusabb képet látunk: a 21 baleset következtében — minden napra három jut — hat ember életét vesztette, 12-en sérültek meg súlyosan, közülük nem egy egész életére nyomorékká vált, s 13-an könnyebb sérülésekkel kerültek a kórházba. Az okokat keresve utalhatnánk a rendkívüli hőségre, a naponta megismétlődő légnyomáskülönbségekre, ám ezek mégsem közvetlenül ható tényezők. Sokkal inkább azok az okok játszottak szerepet e szerencsétlenségeknél, amelyek nemcsak a rendkívüli időjárás esetében, hanem egyébként is hatnak, s ezek: a közlekedés- rendészeti szabályok durva megsértései. A halálos áldozatokat követelő balesetek közül mindössze egy történt műszaki hibából, a többit már az ittasság, a kivllágítási kötelezettség elmulasztása, a figyelmetlenség okozta. Hasonló a helyzet a súlyos sérülésekkel járó baleseteknél is, ám ezeknél már szélesebb a szabálytalanságok skálája. A hőség, a szokatlanul meleg időjárás ténylegesen befolyásolja a gépkocsivezetők koncentrálóképességét, ám az ezekből származó szerencsétlenségek rendkívül csekély arányt képviselnek a szabálytalan előzésből, a gyorshajtásból bekövetkezett esetekhez viszonyítva. Kétségtelen, hogy az országutakon a gyorsabb járművek megelőzik a lassabban haladókat, azonban vannak olyan gépjárművezetők, akik nem szeretik, ha megelőzik őket, s mindenféle módon akadályozzák a gyorsabb járművek haladását. Ismerjük azokat a vezetőket is, akik erőszakosan, félredobva minden megfontolást, józanságot, akkor is előznek, amikor az csak szerencsétlenséget okozhat. Ezzel a rohanó, semmivel sem törődő tempóhoz hozzájárul még a járművekből kihozható legnagyobb sebesség is, amikor az ember, a vezető képtelen már uralkodni a gép felett, s a tragédia bekövetkezik. Az országutak megnövekedett forgalma vitathatatlanul nagyobb figyelmet kíván a járművezetőktől, de az ittas ember képtelen erre! Sokan mégis azt tartják, — s ez rendkívül káros álláspont —, akkor megy igazán a vezetés, ha egy fél decit felhajthatnak, s egy pohár sör sem árthat meg. A gyakorlat, s a közlekedési statisztika éppen az ellenkezőjét bizonyítja: az ittas vezetők szinte kivétel nélkül részesei a baleseteknek, vagy közvetlenül vagy közvetett módon. Számtalanszor elhangzott már, s most ismét szóvá tesszük, hogy az országutakon közlekedő fogatos járművek hajtói annak ellenére, hogy erre kötelezve vannak, nem világítják ki kocsijaikat. Mint fentebb utaltunk rá, a kivilágítás hiánya egy ember életét követelte. Nos, a lovaskocsi hajtók közvetve előidézői a baleseteknek, ezért nem mentesülhetnek a jogos felelősségre- vonás alól. Vészjelek érkeznek az ország- utakról, ahol naponta halnak meg emberek maguk, vagy mások hibájából, ahol nyomorékká válnak, vagy hosszan tartó kórházi kezelést igénylő sérülést szereznek. Az egy hét baleseti statisztikája súlyos figyelmeztetés: az országutakon közlekedők óvják saját és mások testi épségét, életét! Gémes Gábor Rendőrségi krónika Háláló» áramütés a szántóföldön Csütörtökön este szokatlan, s egyben tragikus baleset történt a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet borbásl üzemegységében. Este 6 óra tájban Kollár Lukács, 31 éves traktorvezető, Kecskemét, Kisfái lakos az intézet egyik traktorával tarlóhántást végzett a borbási üzemegység földjén. A traktor után kapcsolt tárcsával túlságosan közel ment el a földön keresztül vezető magasfeszültség egyik oszlopa mellett, s a tárcsa az oszlopba akadt. Emiatt a vezeték elszakadt, s a traktorra zuhant. Kollár Lukács halálos áramütést szenvedett. A tragikus baleset ügyében a rendőri vizsgálat még tort. Munkagép és kerékpár karambolja Pénteken, a kora reggeli órákban halálos kimenetelű közlekedési baleset történt La- josmizsén. A Dózsa György út 89-es számú ház irányában Budapest felé haladt Vidéki József 27 éves gépkezelő, a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat 003 HON típusú rakodó munkagépével. A munkagép vezetője a rakodó kanáltól nem látta be az úttest jobb oldalát, s ezért elütötte az úttest szélén kerékpározó Vígh Imre 33 éves tsz-gazdát. Vidéki József a balesetet csak akkor vette észre, amikor a munkagép keresztül haladt a kerékpároson, Vígh Imre olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. A baleset okának és körülményeinek tisztázása céljából a rendőrség vizsgálatot indított. G. G.
