Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

4. oldal 1967. július t%. pint«* Belvízrendezés — gondokkal n. — Ponciustól Pilátusig el kellett mennünk, míg a felhő- szakadás után több mint egy hétre segítséget kaptunk — mondja a lajosmizsei tanács­elnök. Hasztalan Június 10-én, miután telefo­non hasztalan keresték a Bajai Vízügyi Igazgatóságot, a víz- gépészeti vállalat személygép­kocsiján elutaztak a dunave- csei vízgazdálkodási társulat­hoz. „A belvizek elleni véde­kezés hivatalosan megszűnt” — kapták a választ, s azt a taná­csot, hogy menjenek el Kun- szentmiklósra, az illetékes sza­kaszmérnökséghez. Szombat délután lévén, itt nem találtak senkit, ezért a szakaszmérnököt fülöpszállási lakásán keresték fel. A mérnök, ígéretének megfelelően, másnap megjelent Lajosmizsén, s be­jelentette, hogy azonnal felke­resi Baján a feletteseit Ezzel egyidőben a lajosmizseiek teher­gépkocsikkal Dunavecsére utaz­tak, hogy a vízgazdálkodási tár­sulattól, ennek korábbi ígére­tére, elhozzák a víz szivattyú­zásához szükséges csöveket. Ám üresen tértek haza, mert a tár­sulásnál nem találták meg a csövek kiadását engedélyezhető személyt Hétfőn reggel Soltész Ferenc tanácselnök telefonon felhívta a Kecskeméti Járási Tanács il­letékes csoportjának vezetőjét, aki az egyik tanácselnök­helyetteshez utasította. A ta­Lesz-e meleg víz? Mióta megnyitották a kiskőrösi gyógyfürdőt sokan fordultak itt meg, hogy gyógyítsák izületi bán- talmaikat. Most azonban ezt a mindenki ál­tal kedvelt gyógyfürdőt a megszű­nés veszélye fenyegeti, ugyanis egy hónap óta nincs gyógyvíz. Állítólag a meleg forrás vezetéke eldugult. Itt a nyári szezon és sokat sze­retnék szabadidejükben a víz gyó­gyító hatását kihasználni. Kellemetlen még az is, hogy so­kan 50—60 kilométerről utaznak Kis­kőrösre a viz kedvéért és hiába jönnek. Véleményem szerint annyi figyelmességet legalább megérdemelt volna a közönség, hogy a bajai víz­mű vállalat egy hirdetést tegyen közzé, amiben - közli „kedves ven­dégeivel”, hogy technikai okok mi­att a strandfürdő gyógyvíz szolgá­lata szünetel. Ezzel sok kellemetlen­ségnek vehették volna elejét. Preiszinger Andris Csengőd nácsnál azonban értekezlet volt, így nem ment ki Lajosmizsére senki, — miközben a község még mindig „úszó falu”-hoz volt hasonló. A megyei tanács vízügyi csoportjánál, majd a járási tűzoltóparancsnokságon csengett ezután a községi ta­nácselnök segítségkérését to­vábbító telefon, — s a tűzoltó- parancsnok személyesen meg is jelent a községben. Megállapítot­ta azonban, hogy a tűzoltósági szivattyúk üzemeltetésének csak akkor van értelme, ha a kotró­gép a csatornákban utat nyit a víznek. A járási párttitkárnak is közbe kellett lépnie Kotrógép, csövek — telefo­nálgatás értük a megyei ta­nácshoz, s Bajára. Válasz: az utóbbiakért menjenek a fajszi Kék Duna Tsz-be. Június I3-án az AKÖV négy bérelt tehergép­kocsijával a lajosmizseiek fel is keresték a tsz-t, itt azonban az elnök semmit sem tudott arról, hogy csöveket kellene adnia a bajba jutott községnek. Űjabb telefonálgatás — s vé­gül Varga Ferenc elvtárs, a kalocsai járási pártbizottság el­ső titkára személyesen adott utasítást a segítségnyújtásra. Nem folytatjuk. Még kétszer ennyi esetet felsorolhatnánk, ami mind azt bizonyítaná, hogy a különböző szervek hatáskörei közötti réseken (stílusosan szól­va) jócskán elfolyt — a felelős­ség. Csak annyit még, hogy a kotrógép végett a vízgépészeti vállalat telex-én a községi ta­nácselnök segítséget kért az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság­tól is, ahonnan sürgető utasítást adtak a bajai vízügyi igazga­tóságnak. Említésre méltó az is, hogy a belvíz megszüntetésében az említetteken kívül a Lajosmi­zsei Vízgépészeti Vállalat igaz­gatója és termelési felelőse, Varsa és Kiss elvtárs, maximá­lis segítséget nyújtott a községi tanácsnak — jóllehet „hivatal­ból” ez nem is kötelességük. A kivezető — csatorna A kotrógép június 18-án fo­gott munkához (számos lakás tíz napig állt vízben), — s a bajai, a szolnoki vízügyi igaz­gatóság, a dunavecsei vízgaz­dálkodási társulat hat, két, il­letve egy szivattyújával, és a fajszi Kék Duna Tsz-tői, a szolnoki, s a Pest megyed víz­ügyi igazgatóságtól, a Kvassai- zsiliptől, valamint a Kecskemé­ti Konzervgyártól kapott csövek segítségével a múlt hónap vé­géig a belvíz elvezetésének munkáját 60 százalékban vé­gezték el a községben. E hónap elején már nem volt belvíz, amiben segített a nap párolog­tató ereje is. — De mi lesz, ha újból ha­sonló katasztrófa fenyegeti a községet? — aggódik Soltész elvtárs. — Megint tíz napig kell kálváriát járnunk, mire segít­ség érkezik? És az őszi belvi­zek! Most, a nyáron kellene a szükséges rendezést elvégezni, de a kotrógép is abbahagyta a munkát július 4-én. Állítólag javításra szorul... A belvízren­dezés terve készül ugyan, de ez is csak fele részben. A külső területekét ugyanis a szolnoki és a bajai vízügyi igazgatóság, a belterületét viszont az előbbi ké­szíti. Ám ebben a munkában sem tapasztalható összhang, mivel a határban elvégezték már a fel­méréseket, a belterületen vi­szont még szó sincs e feladat­ról... A választ beszélgetésünk után a Népszabadság július 7-i szá­mában olvastuk. A központi pártlap közli a Minisztertanács legújabb határozatát, miszerint: . a vízügyi ágazat tekinteté­ben az ágazati miniszter fel­adatkörét az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője látja el”, akinek az irányító tevékenysége és felelőssége kiterjed a belvíz- védekezésre, a helyi vízkár- elhárításra is, „függetlenül at­tól, hogy az ilyen tevékenységet folytató szervek milyen szerve­zeti alárendeltségben működ­nek. A főigazgatóság vezetője hatósági jogkörében ___ellátja a vízügyi és az egyéb jogszabá­lyokban ráruházott államigaz­gatási feladatokat”. Van tehát már felelős gazdá­ja a belvízrendezésnek, s re­mélhetően ez azt eredményezi, hogy nemsokára sikerül — is­mét stílusosan szólva — kiveze­tő csatornát találni a vízügyek intézésének eddig bizonv eléggé mocsaras területéről. És nem­csak Lajosmizsén, de másutt is! Tarján István A ingosziáv tu műsora I v FENTEK 17.05: Hírek. — 17.10: Fejtörő. 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv* újdonságok. — 18.15: Szereti at ze­nét? — 19.00: Tudomány 1967. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hlradó. — 20.30: Hirdeté­sek. — 20.35: Játékfilm. —- 22.08: Tv- híradó. m Valahol Magyarországon... Rádiólokációs rendszerek és műszerek biztosítják a tájékozódást a földön és a levegőben. 18 éves korban bevonult légvédelmi tüzérek bemutató gyakorlata, .. (MTI-foto — Friedmann Ferenc felvj ■Várjuk as Intézkedést Négy évvel ezelőtt lakásom abla­kából négy méterre épltetett a sü­tőipari vállalat egy kéményt. Azóta a korom állandóan ellepi lakásom környékét. Ügy hiszem, senkinek sem kell különösebben magyarázni, hogy ez milyen bosszúsággal jár. Két évvel ezelőtt levélben kértem a sütőipari vállalatot, hogy változtas­sanak ezen az állapoton. A vállalat illetékesei gyorsan válaszoltak, s kö­zölték, hogy megoldják problémá­mat. Azóta két év telt el. Azonban az ígéretet tartalmazó levél elkül­désén kívül semmi más nem tör­tént. A levél pedig nem riasztotta el a kormot. Kíváncsi vagyok, az én helyemben a sütőipari vállalat megelégedett volna-e az ígéretet tar­talmazó levéllel. Csűrt László Kecskemét Miért nem árulnak pasztőrözött tejet? Lajosmizsén az utóbbi időben be­szüntették a pasztőrözött tej árusí­tását. Ez több szempontból is kelle­metlen a község lakóinak. A legna­gyobb bosszúság azonban abból származik, hogy a nyers tejet ami állítólag zsírosabb a pasztőrözöttnél magasabb áron, 3,60-ért hozzák for­galomba. Így az intézkedés hatásá­ra a tej fogyasztása is csökkent a községben, a régebbi 900 literrel szemben jelenleg naponta csak 4— 500 liter tej fogy. Arra szeretnék választ kapni, hogy az új intézkedés bevezetése kinek az érdekelt szolgálja, és ml tette indokolttá a pasztőrözött tej árusí­tásának beszüntetését községünk­bea? B. K. Lajoemlzae Az üdülés Mint gyakorlott üdülő állítom, hogy az arany­szabadság utolsó napjai­ban pánikba zuhan min­denki, és megfeledkezve szokásos elővigyázatos­ságáról, feltárja legben­ső énjét. Első hallásra talán kissé merésznek tűnik ez a kijelentés, de bőséges tapasztalatanya­gom meggyőzheti a ké­telkedőket. A két hét tíz-tizenkét napja alatt a legélesebb megfigyelő sem tapasz­talhat lényeges különb­séget nyaralótársai visel­kedésében. Szinte csak ámyalatbeli eltérés mu­tatkozik abban, ahogy a panorámát, a Balaton langy hullámait dicsérik vagy ahogy a kosztot és a közeli vendéglátóhe­lyeket szidalmazzák. Egységes az egész kol­lektíva, akár lepényevő­verseny, akár tekebaj nokság kerül napirend­végnapjai Ámde eljön a tizen- valahányadik nap, ami­kor valaki az ebédlőben, társalgóban, a mólón, vagy bárhol felsóhajt: — Már csak ... napunk van hátra. És akkor jön a pánik, a leleplező pánik. Mert a sóhaj nyomán például Bősz Alajosnak az villan eszébe, hogy bár több palack Szürke­barátot, mérhetetlen mennyiségű evezőcsa­pást és sok-sok órára tehető szellemdús cseve­gést áldozott Lassú Man­cika oltárán, az ered­mény megfoghatatlanul csekély. És ettől kezdve Alajost mintha kicserél­ték volna. Egyetlen kéz- legyintéssel intézi el Thomas Mannt, a csilla­gászatot, vagy bármi más témát az esti séta alkal­mával, viszont sűrűn cé­loz arra, hogy rövid az élet és ha két ember igazán kedveli egymást, akkor,., Sőt, nemcsak szóban céloz, hanem eszerint is cselekszik, s ha netán elutasításra ta­lál, pánikszerű gyorsa­sággal pártol át a Man­cikánál néhány évvel idősebb és számos kiló­val nehezebb elvált asz- szonyhoz. Aki egyébként kezdetben minduntalan azt hangoztatta, hogy egy életre elege van a férfiakból, de most már általában kiegészíti a mondatot a „mulya” szócskával is. Természetesen Manci­ka is pánikba zuhan, amikor közeledni látja a nyaralás befejeztét, s Alajos pálfordulását■ Sutba dobja tehát a megközelíthetetlenül tisztességes leányzó sze­repét és a tettek meze­jére lép. No, nem kell mindjárt a legrosszabb­ra gondolni. Lehet, hogy nem tesz mást, mint né­mi hajlandóságot mutat a holdfényes sétán, más­nap pedig tüntetőén be- lékarol Alajosba az ebéd­lőben és alig tiltakozik, amikor a kultúrfelelős nyilvánosan gratulál az eljegyzéshez. Talán mondanom sem kellene, hogy nem min­denki a szívügyekkel van elfoglalva az utolsó órákban. A ,,már csak ennyi nap" sóhaj Sumá- ki Vendelnek például azt juttatja eszébe, hogy még mindig nem sike­rült kellőképpen össze- barátkoznia asztalszom- szédjával. Pedig már az első nap tudta róla, hogy sógora abban a mi­nisztériumban főosztály- vezető, ahová az ő vál­lalata is tartozik. Ha ed­dig csak tátott szájjal hallgatta minden szavát, és elcserélte vele a hús­adagját a kelkáposzta­főzelék feléért, ettől kezdve levakarhatatlan kísérőjévé szegődik. Di­cséri korát meghazudto­ló ruganyos termetét, s nem titkolja el, hogy vállalatánál nagyra hi­vatott, ámde szerénysé­ge miatt elnyomott em­bernek tartják. Zsirosné döbbenten ál­lapítja meg, hogy tervé­vel ellentétben nem a közeli hegyekbe rándult ki sűrűn, hanem a sarki cukrászdába, és ebből ki­folyólag, alakja változat­lanul nem hasonlít So­phia Lorenére. Késő éji órán csendesen leoson tehát a partra és váltott lábbal szökdécsel végki­merülésig. Mások éppen ellentétben, gyorsan híz­ni szeretnének még va­lamennyit és azzal ejtik ámulatba szomszédjai­kat, hogy a nagy adag halászléből és túróscsu­szából álló vacsora után negyed kiló abáltszalon- nát csomagolnak ki az asztalon. Szóval nem kell mást tenni, mint éles szem­mel figyelni az embere­ket az utolsó napokban. Sajnos, erre olyan ke­vés idő jut éppen ilyen­kor. Mert eszünkbe jut, hogy rövidesen vége az egésznek és még min­dig nem ... eleget. (A pontozott rész tetszés szerint tölthető ki.) Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents