Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

19«1. július 28. péntek 5. oldal Beszéljenek a művek Nem tudom, mond-e valamit az olvasónak: B. Mikii Ferenc még soha nem ajánlotta a gra­fikáit közlésre. Ha mi nem kér­tük, maga nem jelentkezett. Ugyanígy nehezen bírható szóra is. A képzőművész körről, amit vezet, szívesen beszél. Ám amint ismét őrá terelnénk a szót, elhallgat. Legfeljebb meg­mutat néhány képet. A leg­újabbakból. Beszéljenek he­lyette. Ékesen szólnak. Üdén, egyé­nien, kedvvel. Sokkal inkább, mint szűk szavú alkotójuk. Húsz gouache egy dossziéban. Sajátos színvilág. Uralkodó zöl­dek és sárgák. Ellenpontként fekete, sötétkék és — rózsaszín. Valami megfoghatatlan derű árad ezekből a képekből. Észre se veszed: mosolyogsz. Egyetlen hét termése a húsz kép. A Bajai Képzőművész Kör a városi tanács üdülőjében töl­tött egy hetet a dunántúli dom­bok között B. Mikii Ferenc és a kör tizenöt tagja. Ezekből a képekből Ítélve nemcsak a vi­dék gyönyörű, hanem szép le­hetett az az egy hét is. — Sikeres volt Esténként elő­adásokat tartottam, filmeket ve­títettünk a mai magyar képző- művészetről, nagy mesterek­ről... És rengeteget dolgoz­tunk. — Mindenki ilyen szorgalmas volt? — Mindenki jó kedvvel dol­gozott. Amikor megjöttünk, ki­válogattam a képek javát hogy el ne ajándékozzák. A nyár végén kiállítást rendez a kör, legalább addig megmaradja­nak ... B. Mikii Ferenc igen elfog­lalt ember. A bajai körnek csaknem ötven tagja van. Deko­rációt tanít a Bányai Júlia Ke­reskedelmi Szakiskolában és ő A tanítványokkal eltöltött alkotó hét termése az egyik üzem dekorátora is. Csendesen él a város szélén egy szép házban, amely igazi művészotthon. És egy kissé mú­zeum. Nagy István és mestere, Rudnai Gyula művei, ö mel­lette volt tanársegéd B. Mikii Ferenc a Képzőművészeti Fő­iskolán. Most egyszerre beszédesebb lesz: — Rudnai a romantikus festé­szet utolsó nagy alakja volt. ö maga így mondta: a roman­tika vége... Egyszer bejött hozzám a műterembe. Valami miatt dühösen, vagy elkesere­detten, már nem is tudom, egy csendéletet festettem. Csak úgy, megnyugvásképpen. Éppen be­fejeztem. Rudnai rámnézett: Miért festesz úgy, ahogy én. Látod, ezt kell neked csinálni — mutatott a képre. — Nagyon büszke voltam rá. Azóta is, amibe belefogok, végigcsinálom, de nem horgonyozok le mellet­te. A művészet folytonos meg­újulás. — Nem fárasztják a tanítvá­nyok? — Arra tanítom őket, hogy lássanak. Ebbe nem lehet bele­fáradni. A rajz — készség dol­ga. Látni kell megtanulni. Ahogy őt hallgatja az ember, minduntalan elcsodálkozik a szerénységén. Minden emberben van hiúság, a művészek ritkán is titkolják, ö azonban szem­mel láthatóan több örömét leli a munkában, mint a sikerben. Pedig sikeres művész. Figyel­nek rá, számon tartják, az éven­kénti területi kiállításokon mindig feltűnést kelt. Jövőre saját kiállítása lesz a fővárosban. Néhány hete pedig tisztelői őszinte örömére felvet­ték a Magyar Képzőművészek Szövetségének sorába. Ö az egyetlen a megyében, M. L. Két óra kecskeméti történelem Szerény újsághír jelezte és néhány meghívó, hogy kedden este hat órakor műemléksétát vezet Kecskeméten Juhász Ist­ván városi főmérnök. Jelentős műemlékek megismertetése volt a cél, a Nagytemplomé, a váro­si tanácsházáé, a Barátok temp­lomáé és a Szentháromság­szoboré. Nem újkeletű rendezvény ez Kecskeméten, hiszen több ízben vezetett Juhász István, a város történetének lelkes kutatója ilyen műemléki sétát. Volt már úgy, hogy kétszáz ember gyűlt össze, volt, hogy csak húsz. Sok függ a szervezéstől is. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy nagyon megnőtt az érdek­lődés a lakóhely, szülőhely tör­ténete és számtalan nevezetes­sége iránt A Kecskeméti Városi Műve­lődési Házé az érdem, hogy a hasonló műemléki sétákat elin­dította és így a legutóbbit is szervezte. Tegyük hozzá: nem is rosszul, mert mire a séta el­kezdődött, mintegy száz-száz- húsz érdeklődő várakozott az Aranyhomok Szálloda előtt Elsőként a szálloda Széchenyi téri falának szobrát Makrisz Agamemnon alkotását mutatta be a főmérnök. Ez a szobor, amely az aranyhomok termé­kenységét fejezi ki, különleges eszközökkel, sok vitára adott már okot. Stílusban hasonlatos hozzá a művésznek az az alko­tása, amely a mauthauseni mártír emlékművet díszíti. A római katolikus Nagytemp­lom ismertetése volt ezután so­ron. Rendkívül érdekes a temp­lom története. Az épület külső és belső értékelése,' építőművé­szeti ismertetése külön megér­demelne egy műemléki sétát A városi tanácsháza idegen- forgalmunk egyik legvonzóbb látnivalója, az itthoniak számá­ra is mindig új és érdekes. Az építkezést megelőző korok tör­ténete, a régi városkép, a terv- pályázat és maga az építkezés — ha írásban olvasnánk, izgal­mas regény lenne. Most itt van előttünk és a sétavezetőtől halljuk a lüktető, gondokkal teli történelmet Érdemes volt erre a sétára eljönni! Sajnos, ekkora érdeklődésre nem számítottak a rendezők, mert a kezdés időpontját elég későre tették. Sötétedett már erősen, amikor a Barátok temp­lomának megtekintésére került sor. A hasznos kezdeményezésnek néhány tanulságát érdemes le­szűrni. Mindenekelőtt: a sza­badtéri ismertető előadáshoz hasznos lenne egy hangerősítő beszerzése. A másik pedig: az érdeklődés is indokolja, hogy gyakrabban rendezzenek mű­emléki sétákat. A honismereti ismeretterjesztés gyümölcsöző, nagy érdeklődésre számot tartó formája ez. Hasznát, célszerűségét tanú­sítja: másnap már sokan ke­resték fel a könyvtárat, hogy a megtekintett műemlékek tör­ténetéről bővebb irodalmat sze­rezzenek. B. J. AZ UJ KUBA Cubanának hívják Neve valahogyan tekintély­tiszteletet kelt: Empresa Conso- lidada Cubana de Aviación. De itt minden ékesség hélkül csak úgy hívják, hogy még sajnálni is kezded a hangzatos címet. Egyszerűen Cubana: kubai. Négy „komaasszonya” volt, régi légiforgalmi magántársa­ságok, de saját maga már a kubai forradalom gyermeke. Nem hallgatott amerikai va­rázsigékre, amelyek azt paran­csolgatták, hogy Kubának for­radalma után nem szabad re­pülnie. Még légiforgalmának sem. S a Cubana repült, méghoz­zá mindig többet. 1965-ben kö­rülbelül kétszázszor repülte kö­rül az Egyenlítőt, s tavaly re­pülőgépei olyan távolságot tet­tek meg, mint hét holdrepülés oda s vissza és még egy darab­ka. öt és fél millió kilométert repül most évente a sziget fe­lett, kétszer annyit, mint az alapításkor, s partjain túl — Prágába, Madridba, Mexikóba — 2,5 millió kilométert, egy egész millióval többet, mint 1962-ben. 1964 minden órájában a Cu­bana tizenöt vendéget szállított, 1965-ben negyvenötöt, s min­den tavalyi órára ötven utas jut. A tavalyi első félévben a ku­bai légiforgalmi társaság 3925 tonna terhet szállított, egy év­vel korábban 1533 tonnát 189 tonna hazai, s 300 tonna kül­földi postaszállítmány járult ehhez; az 1962-es évben 156 tonna hazai s 70 tonna tenge­rentúli posta volt a teljesít­mény. Kubának nincs saját nyers­olaja, szovjet hajók hozzák a Szovjetunióból, mert Texasból, csavarosok szovjet kerozénnel repülnek. S a repülőgépek is — 29 van belőlük most a Cubaná­nak — nagyrészt szovjet gyárt­mányúak már. Kuba rövidebb légi utain az ismert IL—14-esek közlekednek. S korszerű szovjet gázturbinás típusokból három van a kubai légiforgalomnak. Tizenkét tonna rakományt szál­lít a négymotoros AN—12. Rö­vid távú hazai vonalaira tavaly hat új kétturbinás AN—24-est kapott a Cubana, tropikalizál- takat, kubai éghajlatra módosí­tottakat. Hosszabb távokon Ku­ba felett három IL—18-as repüL Egyikük, a CU 831. számú, alapos szépséghibákat szerzett amikor tavaly Floridára akarták elhurcolni. Személyzete túljárt a támadók eszén, s Miami he­lyett a havannai repülőtéren szállt le. A személyzet két tag­ját a gonosztevők meggyilkol­ták. Ma a CU 831. ismét repül, rendbehozták a kubai főváros repülőterének mechanikusai 400 órás brigádmunkában. Ilyen munkát s leleménye»-' séget a Cubana emberei gyak­ran tanúsítanak. Elég sok meg­maradt még ugyanis az elődök amerikai eredetű vagyonából. Egyszerűen eldobni kár volna, habár pótalkatrészeket az ame­rikaiak Kubába nem engednek be. De egy DC—4-es s több Curtiss C—46-os még mindig repül. Egy régi amerikai DC— 3-as Dakotából, s egy szovjet LI—2-esből a Cubana mecha­nikusai vadonatúj repülőgépet „kereszteztek”, amelyet félig komolyan, félig tréfából LI— 3-asnak neveznek. Utasokkal, s teherszállítmányokkal repül Oriente megye felett — annyi sikerrel, hogy Rancho Boyeros- ban, Havanna repülőterén a Kubai repülőtér, szovjet gyártmányú repülőgépekkel. vagy Venezuelából, melyek iga­zán macskaugrásra vannak, szállítani tiltja az amerikai blo­kád. A Cubana dugattyúmoto­ros gépei magas oktánszámú szovjet benzinnel, a turbólég­Szerenád ütőhangszerekre Legédesebb álmom­ból arra riadtam fel, hogy valahol egy iszo­nyatos méretű bádog­hordót vernek valami­lyen több mázsás ka­lapáccsal. A vekkerre pislantottam: a vihar­vert időmérő jószág hajnali fél négyet mu­tatott Olykor-olykor ré­gebben is sor került már ehhez hasonló he­tedhét országra szóló koncertre. Sajátságos módon azonban a kör­nyéken sohasem olyan­kor veszi kezdetét a dübörgés, amikor tör­ténetesen beat-számok hangjainál házibulit tartunk, vagy cimbo­ráim társaságában pa­rázs ultipartit vívunk. Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem! — mint az édesbús nép­dal mondja Kizárólag holdas éj­szakákon — midőn a földön mindent béke fed —, esetleg szundi­kálásra csábító vasár­nap délutánokon, egy­szóval amidőn az em­ber elszánja magát, hogy no most azután istenigazában kipiheni magát. Mindig ilyen­kor üt be a kozmikus hangerejű szerenád, a .fémek velőtrázó ná­sza, az önfeledt, má­moros, egy egész vá­rosrésznek fittyet há­nyó gigászi tivornya! S még talán ezt is megérteném, ha a lá­zas, megfeszített mun­ka, egy verejtékes mű­szak igényével lépne fel. De az esetek több- ségéban hármat — leg­feljebb ötöt — kon­gatnak, aztán mintha elvágták volna. Arra mindenesetre jó ez, hogy a békés lakosság szeméből kiszálljon az álom. Ha rosszmájú len­nék, úgy képzelném, hogy a neves fémmeg­munkáló cég háza táján külön „bosszantó ügye­letet” szerveztek. Az ügyeletes páros éberen figyeli az órát: — Gyerünk, szaki, rögtön fél négy, leg­főbb ideje a kongatás- nak! — Ma hányat ve­rünk rá? Hat elég lesz? A hatodik után mély álomba merülnek, amíg a szomszédos la­kótelep népe fogcsi­korgatva lesi-várja: követik-e újabb deto­nációk az eddigieket Alvásról persze a to­vábbiakban már szó sem lehet Tudom: az export­szempontok nem elha­nyagolhatók, azokért sokszor áldozatot is kell hozni. De könyörgöm: mibe kerülne azt az 5—6 csinnadrattát dél­előtt fél 10-kor vagy teszem azt 16.50 és 17 óra között véghezvin­ni? Amennyiben prre sor kerülne, szerény, minden szakértelem híján levő, de annál lelkesebb szolgálatai­mat magam is kész­séggel ajánlom fel a vasasoknak! —a —r DC—3+LI—2=LI—J egyenlet szerint már további felújított gépeket szerelnek a Cubana részére. Egy már kiselejtezett IL—14-es 357 önkéntes munka­órában teherszállító repülő­géppé lett átépítve — 1200 kiló­val magasabb teherbírással, mint amikor utasokkal repült Egy másikat úgy módosítottak, hogy 36 helyett 44 ülőhelye van. Az Iljusinok szovjet gyártói a Kubában módosított repülőgé­peket felülvizsgálták és alkal­masnak találták őket a forga­lomra. A földi személyzet is sokat tesz a kubai légiforgalomért A múlt év végén Holguinnál új repülőtér épült és Nicaro s Moa nikkelkohó gócpontok re­pülőtereinek kifutópályáit úgy bővítették, hogy szovjet csavar­turbinás gépek is használhas­sák. Egy pezóért, amelyet az Empresa Consolidada Cubana de Aviación 1962-ben keresett, egy pezót s negyven centavót adott ki. Múlt év első felében már minden pezón egy apró, kerek centavót nyert. Nem sok ez, valóban nem. De van-e a világon sok olyan légiforgalmi társaság, amely egyáltalában nyereséggel dolgozik? Józef Fukatscfa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents