Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-27 / 175. szám
4. oldal 1961. július Tt. csütörtök A Nők könyvespolca mozgalom országos találkozója Szegeden Szeged a színhelye, augusztus H1 7 az időpontja a „Nők könyvespolca” olvasómozgalom idei országos találkozójának, amelyet a tavalyi akcióhoz hasonlóan rendez a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, a mozgalom szervezője, gondozója. 1566 júliusa óta tízezer taggal gyarapodott, s így jelenleg 23 ezer fölötti tagsága van a nők könyvespolcának. Hatszázan képviselik az olvasó asszonyok, lányok népes seregét a szegedi összejövetelen. Vidékiekből adódik a tagságnak csaknem 90 százaléka, a legtöbben mimkásnők, parasztaaszonyok. Sok- sok kedvezménnyel kapják kézbe az érdeklődési körüknek leginkább megtelelő könyveket. Négyszáz forint „erejéig** folyószámlát nyithatnak, külön könyvsorozatuk is van (ebben legutóbb Somogyi Tóth Sándortól a „Próféta voltál szívem” jelent meg, a legközelebbi az Iszony lesz Németh Lászlótól), évente kétszer 50 százalékos árengedménnyel juthatnak hozzá egy sereg kiadványhoz, állandó tájékoztatást kapnak a frissiben megjelent, illetve várható Uönyvújdonságokról. A „Nők könyvespolcáéhoz tartozók évente kétszáz forint fölötti ösz- szeget fordítanak könyvvásárlásra. A nők olvasó- és vásárlókedve 1966- ban 3 464 000 forintos forgalmat eredményezett a Művelt Nép-nek (csupán az olvasómozgalom részéről.) (MTI) Belvízrendezés — gondokkal Bajai csárda Halason A píroscserepes tető ée a toszkán-oszlopos tornác a nemesi udvarházak hangulatát idézi. De esténként a sugarasra gyűlt kerti neonlámpák és a sűrű sorban parkírozó gépkocsik nagyon is a jelenbe zökkentik vissza a bajai Űj Elet Halászati Termelőszövetkezet kiskunhalasi csárdájának képét. A múlt és a jelen összefonódásával hosszabban is el lehetne játszadozni. Például az orrcsiklandó halié kormos bográcsban bugyborog, ám a ragyogó csempés konyha gépesített, elektromosság hevíti a rostet. Hangulatos és célszerű egymás mellett élés. A modem étteremből nyíló kis szoba „sajátos halasi” faldíszeinek kevert stílusa viszont bántó. Nem ártana mindjárt az elején átfestetni egy pingáló asszonnyal. — A bajai és a nagybaracskai után ez a harmadik csárdánk — tájékoztat Felvidéki István, a szövetkezet elnöke. — Nemcsak a várható jövedelem biztatott bennünket megnyitására. A vendéglátóipar és az fmsz-ek kapacitásánál egyelőre jóval nagyobb a lakosság halfogyasztó étvágya. Mayer András, a városi tanács csoportvezetője, a tervező: — A bajai tsz és a halasi tanács összefogása hozta létre a csárdát Hétszázezer forintba került a korábban sóraktámak használt öreg ház átalakítása. Az összes munkát — a három kilométernyi vízvezeték-hosz- szabbítást is — házi kivitelező brigádunk végezte el Zsebő Sándor irányításával. Gombos Istvánná üzletvezető: — A két teremben és a kerthelyiségben százhúsz vendég foglalhat helyet Halfőző mesterünk, a fiatal Rébék Benő nagybaracskai tanítvány. Néhány hete a Bajai Napokon, élete első halfőző versenyén, aranyérmet kapott Ügy látszok, minden feltétel együtt van tehát, hogy az új csárda jóvoltából fellendüljön Kiskunhalas halfogyasztása, amely jelenleg jóval kisebb, mintsem a város nevéből következtetni lehetne. Sz. J. Lajosmizsén az előző két esztendőben és az idén is súlyos károkat okozott a belvíz. A községi tanács vb elnöke, Soltész Ferenc szerint 1965-től évente min%->y 7 millió forint értékű termés ment tönkre a természeti csapás következtében. Főként a paradicsom- és a szamócái) ltetvények károsodtak, de számos gyümölcsfa k! pusztulását, s jelentős mennyiségű gabona megsemmisülését is okozta a belvíz. A község belterületén is További káros következménye — és nemcsak az említett, hanem a korábbi években is — az volt, hogy nagy területeken meggátolta az őszi vetemények földbe juttatását, s a tavaszi Nagy érdeklődés Mensáros László előadóestje iránt „Ritkán hozhat kirobbanó siker olyan őszinte örömet a kultúra barátainak, mint most... Mensáros műsora, amely kronologikusan a huszadik század születésétől napjainkig ível, leginkább lírai dokumentum-drámának tekinthető” — írja egyik irodalmi hetilapunk Mensáros László A XX. század című műsoráról. A műsort a kecskeméti közönség is végighallgathatja július 31-én, hétfőn este 7 órakor a Városi Művelődési Házban. Az előadás iránt régen nem tapasztalt érdeklődés nyilvánul meg, ezért ajánlatos a jegyeket elővételben megszerezni a művelődési ház irodájában. földművelő munkákhoz is csak egyhónapos késéssel lehetett hozzáfogni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nemcsak a község határában, hanem a belső területén is nagyarányú kár okozója a belvíz. Az idén például a külterületeikkel együtt mintegy hatvan ház összedőlt, s csaknem 300-at alá kell falazni. A gyakran megismétlődő elemi csapás legfőbb oka az, hogy a község mély fekvésű területre, „teknőbe” települt Erről az ősök tehetnek, akiktől az utódok a belvízveszély elhárításának a gondját is örökölték. Ez a gond nagyobb, mint általában másutt —. és nemcsak a község fekvése miatt, hanem azért is, mert Lajosmizse közepén húzódik a vizváiasztó. Az itteni vizek a Duna és a Tisza vízrendszeréhez tartoznak. s emiatt a lajosmizsei vízügyekkel több — a bajai, a Pest megyei és a szolnoki — vízügyi igazgatóság foglalkozik. Kellő összhang nélkül Közbevetőleg szükséges megjegyeznünk: három-négy évtizeddel ezelőtt a vízügyi szervek hatásköre a székhelyük köz- igazgatási területének a határáig terjedt, ami nehezítette az egyazon vízrendszerhez tartozó helységek belvizeinek egységes rendezését. (Szeged város rendkívüli közgyűlésén például 1941- ben elhangzott: „Örületes hiba volt, hogy a vízügyileg egységes területen közigazgatási tagoltság szerint történtek intézkedések. s kecskeméti, halasi, szegedi érdekek kerültek összeütközésbe”.) Ezt az állapotot, a vízrendezés irányításának rendszerét, nagyon helyesen megváltoztatták, — ám Lajosmizse esetében az a baj, hogy a különböző köz- igazgatási területeken működő vízügyi igazgatóságok munkája még nincs kellően összehangolva. Ráadásul a nagyközségiben nemcsak a vízügyi szerveken múlik, hogy a belvíz pusztíthat-e, vagy sem. Korábban példáid Felső-Lajoson a vasút és betonút alatt volt áteresz, amelyen keresztül a község jelentős területeiről elfolyhatott a víz. A MÁV azonban megszüntette a műtárgyat, s — a községi tanáccsal 1957 óta folyó vitája eredményeként-e, vagy azért, mert a felgyülemlett belvíz a vasúti töltést is veszélyeztette? — csak ez év tavaszán állíttatta újra helyre. A község Pest felé eső oldalán így kevésbé okoz veszélyt a belvíz, de jogosan veti fel a tanácselnök: Van-e biztosíték arra, hogy a MÁV nem változtatja meg mostani magatartását? Katasztrófáiig helyzet Hogy a belvíz ’elhárításának, illetve elvezetésének jó néhány gazdája közül veszély esetén végül nehezen található meg a segítségnyújtást vállaló illetékes, ehhez sajnálatosan szemléltető példával szolgál mindaz, ami Lajosmizsén másfél hónapja történt. Június 8-án és 9-én a községre felhőszakadás zúdult, s a helyi tanács jelentése szerint „katasztrofális helyzet alakult ki”. A belterületnek mintegy 80 százaléka víz alá került, ami a lakosság körében — érthetően — pánikot keltett. A második nap a község lakói hozzáfogtak a felgyülemlett víz elvezetéséhez, de ez a feladat meghaladta erőiket. A tanácselnök feljegyzést tesz elénk, amely naplószerűen tartalmazza: Segítségnyújtás végett mikor kivel beszélt telefonon, kihez utaztak el személyesen, ki kereste fel őket megszemlélni a belvizet —, míg végül a sok huzavona. felelősségtologatás után Intézkedés született. Nings helyünk részletesen ismertetni a tortúrát, csupán néhány epizóddal hadd érzékeltessük — Soltész elvtárs szavaival élve —: Mennyire „zavarosan folynak a vizek” a lajosmizsei belvíz elhárítása és rendezése körül. (Folytatjuk.) Tarján István Vétkes könnyelműség A 9. számú AKÖV XA 107? rendszámú, pótkocsis rakó mányát — a teherautón olvasha tó felirat szerint — háztól házi fuvarozó teherjárművé az ál lomás felől szabályosan ka nyarodik ki a Bethlen körűi nak a MÁVAUT-állomá menti szakaszára. Valanc azonban mégsincs rendbci Mert az út szélén várakozó közül többen is szinte felszisa szénnek a kétsorosán pakol Imbolygó rakomány, a rögzi Szintetikus tízórai Jóllehet, Igen-Igen halvány reményem sincs arra, hogy még a harmadik évezredben is a tollforgató szakma méltatlan bár, de szerény katonája legyek, felkavart egy hír. Egy tudományos feltevésről, amely a híres profesz- szor szerint a harmadik évezredben élő emberekre lesz érvényes. Azt mondja ez a tudós, hogy szerinte abban az évezredben mintegy duplájára nő majd az emberek életkora. Nem írnak panaszleveleket a hírközlő szervekhez, melyekben a csabai kolbász mó- csingtartalmát sokallják, illetve a tej zsírfokát keveslik. Hidegen hagyja a harmadik ezred dolgozóit az is, hogy az élelmiszerboltokba egyáltalán nem érkezik meg sem a félbarna, sem a fehér kenyér. Tudniillik szintetikus élelmiszereket fogyasztanak majd utódaink. Mindenesetre az akkori táplálkozás nem jár majd a maihoz hasonló ceremóniával. Tapasztaljuk, mennyire rohan már a mai ember is, alig van ideje időnként ebédelni. — Pontosan és igazságosan felporciózzuk a nappalokat, s azokban minden ténykedésünknek megvan a tudományosan kiszámított, tehát optimális ideje. Ebédidő: fél óra. Semmiféle fényűzésnek nincs helye. De mondjuk 2967-ben már nem kell az embernek ilyen kisszerű gondokkal emésztenie magát A szintetikus koszt tubusból is nyugodtan elfogyasztható. Ahhoz pedig miért ülne az emberfia asztalhoz? Sokkal egyszerűbben túl lesz az élelmiszerfogyasztás nyűgén. Az esztergályos időnként úgy is félkézzel kormányozza a fogantyút, nos ilyen pillanatban előkapja a zsebéből, a tolómérő mellől a tubust szippant belőle egyet,' s már nyalhatja is a száját, hogy aj de jóllakott Ugyanezt megteheti a tanár, az egyetemi professzor is, hiszen alig van foglalkozás, amelynél az embernek mind a két keze le lenne kötve. Ez lesz a helyénvaló, hiszen utaltunk rá, hogy már ma is milyen hajszás az élet Hát még a harmadik évezredben! De nem csupán az étkezésen, hanem azon is töméntelen sok időt nyernek, hogy a jelenlegi életkor megduplázódik. A harmadik időtágító körülményt még nem is említettük. Azt mondja ez a professzor, hogy a harmadik évezred dolgozóinak jóformán sosem kell aludniok, mert éjszakánként egy óra alvás,teljes felfrissülést biztosít a szervezetnek. Hát kérem, megáll az ész. Fantasztikus perspektíva! De ha az ember amúgy is kétszer annyit él, mint ma, aludnia sem szükséges, mi a csudáért kell majd úgy sietnie az evéssel? ... A múltkoriban láttunk a moziban egy tudományos kisfilmet. Arról szólt, hogy Földünkön minden élőlény — növény, állat, ember — szervezetének funkciói, életritmusa csodálatos szinkronban van a nappal és az éjszaka váltakozásának ritmusával. Mutatta a film, milyen idegrendszeri, élettani zavart okoz, ha ezt a ritmust mesterséges módszerekkel — például az éjszakának mesterséges napfény létrehozásával való eltüntetése, illetve megrövidítése, megnyújtása — megzavarjuk. Mégis, ha a harmadik évezredben már egyetlen órahosszás alvással friss erőre kapva folytathatjuk a szintetikus élelmiszerek fogyasztását és a munkát, valamit azért valószínűleg tenni kell a megszokott éjszaka-nappal, éjszakanappal ritmus akkori egyenetlenségének pótlására. Hogy a rengeteg ébrenléti időt ugyebár nappalként élvezhessék utódaink, mesterséges napfényforrásokat kell létesíteni a Föld lakott részein. Mivel ez óriási kiadásokkal járna, volna egy áthidaló javaslat a harmadik évezred emberének. Hirdessenek annak idején pályázatot olyan szerkezet megkonstruálására, amely úgy meggyorsítja a jó öreg Föld forgását saját tengelye körül, hogy a mai 24 órából mindössze 1 óra lesz az éjszaka. Ehhez persze ugyanakkor a következőt is meg kell oldania a szerkezetnek: a Föld forgását akképpen gyorsítsa fel, hogy ennek ellenére 24 óráig tartson, míg megfordul saját tengelye körül. Nem lehet mondani,- hogy ez könnyű feladat, dehát a harmadik évezred emberének nagyon sok ideje lesz stu- dírozni ezen a találmányon. Tóth István tés nélkül szállított jókora boroshordók láttán. — Még ekkora felelőt... — tör ki az elmarasztaló megjegyzés egy szemüveges férfiból, de a „lenség” már a torkán ragad. Mert a főútvonalra térve lezuhant a pótkocsiról az egyik hordó, s gurul a forgalmas úttest túlsó oldalára. Lehullott abroncsai pedig, míg nyugalmi állapoba nem kerülnek, másodpercekig vergődnek az úttest közepén. Integetés és nagy füttykoncert figyelmezteti a kocsiban ülőket a hordó elvesztésére. Vagy húsz méterrel odébb lestoppol a jármű, s a kiszálló fiatalembereket haragos Indulattal fogadják a gyalogosok: — Magukra nem vonatkoznak a szabályok?! Hogyan lehet ilyen fuvart rögzítetlenül szállítani.? Csak hajszálon múlott, hogy nem arra motorosra zuhant a hordó! És ha abban a pillanatban éppen egy személygépkocsi halad maguk mellett?!... Am a fiatalemberek látszólag nem jönnek ki a sodrukból. Egyikük mosolyogva megjegyzi: — Nem az a probléma Itt kérem, hogy leesett, hanem, hogy hogyan fogjuk felpakolni. —y —n
