Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
1961. Július 20, csütörtök 8. oldal Megfontoltan, egymást támogatva Fejlődik a mezőgazdaság és az együttműködése élelmiszeripar A Minisztertanács legutóbbi ülésén elfogadta azt a rendeletet, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemek számára gazdasági tevékenységük kiszélesítését E rendelet szentesítette azokat az örvendetes kezdeményezéseket, amelyeket a megye termelőszövetkezeteiben is tapasztalhattunk az utóbbi időben. Különféle segédüzemeket hívtak életre a közös gazdaságok és ezek közül sok életrevalónak bizonyult: jól szolgálja a lakosság szükségleteinek kielégítését, a gazdák jövedelmének a növelését és nem utolsósorban számos tsz-tagot juttat munkához egész éven át Példaként megemlítjük a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz sütödéjét, amely néhány hónap alatt egészséges konkurrenciát teremtett a Sütőipari Vállalatnak foszlósbélű, fehér cipóival. Működése óta észrevehetően javult Kecskeméten a kenyér minősége. Ráadásul a tsz vezetői szerint szép hasznot is hajt a kis sütöde a közös konyhájára. Közgazdaságilag megalapozott döntést Csak bátoríthatjuk a tsz-eket arra, hogy keressék tovább a helyi lehetőségeket a feldolgozó tevékenység megszervezésére. De mindjárt hozzá kell fűznünk ezt is: közgazdaságilag megalapozott döntéseket vár népgazdaságunk a tsz-vezetők- től, thiazen a helyes elvből kiindulva, elhamarkodottan olyan vállalkozásba is kezdhetnek, ami “megingatja a gazdaság erejét és ezzel természetesen károsítja a népgazdaságot is. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venniök, hogy a mező- gazdasági termékek készáruvá való feldolgozását — legyen bár a legegyszerűbb savanyúságról szó — az ipar jól gépesített üzemekben, tudományos alapon kidolgozott technológiák alkalmazásával, képzett munkás- és vezetőgárdára támaszkodva végzi. Ezekkel az adottságokkal pedig a — viszonylag kis költséggel létrehozott — tsz-segédüzemek nem rendelkezhetnek. így általában termékük minősége sem igen éri el az iparban kialakult színvonalat, sőt sokszor a szabványban meghatározott követelményeknek is alatta marad. Néhány hónappal ezelőtt a megyei minőségvizsgáló intézet ellenőrizte a termelőszövetkezetekben gyártott savanyúságokat. Nemcsak a megyei tsz-ek készítményeiről van szó. Az eredmény — kevés kivételtől eltekintve — nem volt megnyugtató. Mit tegyenek tehát a tsz-ek? Mondjanak le a konzervipari tevékenységről, vagy jelentős beruházásokkal próbálják elérni az élelmiszeripari vállalatok műszaki színvonalát? Sem az egyik, sem a másik... A leginkább járható útnak az mutatkozik, hogy a konzerviparral kooperálva, zömmel félkész terméket gyártsanak. Készárutermelésre csak ott rendezkedjenek be, ahol ehhez minden feltétel adott, vagy legalábbis reális lehetőség kínálkozik a megteremtésére. Mindkét fél számára hasznos Javaslatunkkal félig-meddig nyitott kaput döngetünk, hiszen gz említett kooperáció szépen fejlődik a megyében. Legnagyobb élelmiszeripari üzemünk, a Kecskeméti Konzervgyár, az idén már a nyersanyag 35—40 százalékát előkészített állapotban veszi át a közös gazdaságoktól. Tizennégy tsz-ben működik előkészítő telepe a gyárnak. Állandó, jól „bedolgozott” telep például a megyeiek közül a ti- szakécskei, félegyházi, szabad- szállási, kerekegyházi, bugaci és a tiszaújfalui. Többek között paprikaszeletelést, gyümölcsfelezést végeznek a tsz-ek, s ez mindkét fél számára igen hasznos, hiszen a tagság jelentős hányadának munkaalkalmat nyújt, A lehetőségek azonban még koránt sincsenek kimerítve. A konzervgyár vezetői elmondták, hogy a következő években szélesebb körben kezdeményezik a kooperációt a nyersanyagot szállító 120 közös gazdasággal. Közös vállalkozások A nyersanyagtermeltetés területén megoldhatónak látszik, hogy egyes tsz-ek a konzervgyárral közös vállalkozásban telepítsenek olyan gyümölcsféléket, amelyek — konzervvé feldolgozva — keresett cikkek a bel- és külföldi piacokon. Ily módon növelhetik az öntözött zöldségterületet is. De kínálkozik más mód is. Például a konzervgyár kezességet vállalhat a banknál a tsz-eknek nyújtott hitel visszatérítéséért. A gazdaságok ennek fejében hosszú lejáratú — öt-tíz éves — nyersanyagszállítási szerződést köthetnek az üzemmel. Korábban számos tsz-szel tárgyalt az üzem arról, hogy a málnatelepítést közös hitellel oldják meg. Az akkori törvények nem adtak módot a terv valóraváltására. Most ismét elő lehet venni ezt a témát. Bővíthető az együttműködés, a félkészáru gyártásban is. A konzervgyár vezetői szerint az évi zakuszkagyártáshoz szükséges 250 vagon paprikahüvelyt teljes egészében a tsz-ek készíthetnék elő a jövőben. Ehhez szerszámokat, gépeket adna a gyár. Segíteni tudja az ipar a zöldség- és gyümölcsszárítás bevezetését is azzal, hogy megfelelő berendezéseket bocsát a tsz-ek rendelkezésére. Vagy áruért cserébe, vagy használatra. Utóbbi esetben a tsz-ek bérmunkában végeznék a feldolgozást. A hitelfedezet megteremtésén és a közvetlen műszaki segítsé- \ gén kívül, azzal is támogatni kívánja a konzervgyár a koo-, perációt, hogy segítséget nyújt | a dolgozók betanításához, a helyi körülményekhez igazodó technológia kidolgozásához. Nem vészharangot kongatunk Nem állítjuk természetesen azt, hogy önálló készáruterme- j lésre egyetlen tsz-nek sem ta- nácsos berendezkedni. Ahol nagyobb anyagi kockázat nélkül is megteremthetők a feltételek az olyan cikkek előállításához, amelyek iránt kereslet mutatkozik — elsősorban a helyi piacon —, de nagyüzemi gyártásuk nem kifizetődő, ott nincs ok késedelemre. Kérdés azonban, hogy kellően megalapozott-e például a tisza- kécskei tsz-eknek az a terve, hogy a következő években — közös erővel — egy miniatűr konzervgyárat létesítsenek, ösz- szesen mintegy 4,5 millió forint beruházásáról van szó. Az ösz- szeg egy részét bankhitelből fedeznék. Igaz, hogy jelenleg keresett cikk a belföldi piacon a paradicsom ivóié és sűrítmény — ez lenne a fő profilja a tsz- üzemnek —, de vajon képesek lesznek-e: gazdaságosan gyártani az igen érzékeny konzerve- ket a rendelkezésükre álló körülmények között. Nem vészharangot kongatunk. Csak arra intjük az érdekelt gazdaságokat, hogy készítsék elő alaposan a tervet a megyei vezetők, közgazdasági és konzervipari szakemberek segítségével. S ha pedig úgy döntenek, hogy érdemes a megvalósításra, akkor feltétlenül kérjék az ipar támogatását már a beruházás időszakában. A népgazdaság, azaz mindannyiunk érdeke, hogy az új törvények adta lehetőséggel előrelátó, bölcs gazda módjára éljen a mezőgazdaság és természetesen az ipar is. Békés Dezső Sürget as idő Gondolatok a gyümölcskeríészek ankétjárói Egyszerűbben, jobban Sok problémát okozott az ÉM Fémmunkás halasi gyáregységében a melegágy panelek gőzölése, mert 16—18 óráig is eltartott, amíg megszáradt a cement. Ezt az időt négy órára csökkentette Móczár Sándor és Tóth Mihály újítása. Ennek lényege a képen látható gőzölőszekrény, melyet az alatta elhelyezett 500 darab panelre műszak végén egyszerűen leeresztenek és bekapcsolják a gőzt. Négy óra múlva a tökéletesen száraz lapokat ki lehet szedni. De nemcsak a szárítási idő csökken, hanem kevesebb cementtel is sokkal jobb minőséget sikerült elérni. A nemrég tartott gyümölcstermesztési ankétra azért is érdemes visszatérni, mert az eddigiektől eltérő légkörben zajlott le. A gazdasági reformra való előkészület tükröződött az egész tanácskozáson. A vita során, a szakmai kérdések mellett mélyrehatóan elemezték a gyümölcstermesztés közgazdasági jelentőségét. Minél gazdaságosabban termelni, a növekvő igényeknek megfelelőéin, tehát a mennyiség mellett az eddiginél jóval nagyobb gondot fordítani a minőségre, — ezek a gondolatok tértek vissza a felszólalások során. Mindehhez tegyük hozzá: az ország legnevesebb gyümölcskertészei adtak találkozót Kecskeméten és megállapításaik, véleményük jól tükrözte a a szakmai tapasztalatokat, az előrelátást,' a megfontoltságot. A kajszi- és a meggytermesztésről szóltak legtöbben. Érthető, hiszen az előző évszázadokban futóhomokjainkon kialakult kétszintes — szőlő- és gyümölcs együttes termelése — kultúrában a legnagyobb mennyiséget adták. A kajszi laza lombkoronája különösen alkalmas volt a szőlővel való együttélésre, védte azt a különböző időjárási károsodástól, fagytól, jégtől, homokveréstől, de ugyanakkor árnyékot is adott a görnyedező, verejtékező szőiőmunkásnak. Nagyszabású tervek A Kecskemét környéki baracktermesztés — ez közismert — világhírű. Elég ha csak any- nyit említünk meg, hogy 1965- ben a kajsziexport 68,7 százaiéBevált az Engheles Az idén 500 holdon vetették az Engheles nevű angol őszi- árpafajtát a dunavecsei járásban. Három éve foglalkoznak termesztésével. Jól bevált búzával vetve, kétszeresként. Egyes helyeken, például a solti Rákóczi Termelőszövetkezetben 24 mázsa volt a holdankénti hozam. Perczel Jánosnak, a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának fő- agronómusa szerint érdemes búzával együtt vetni nagyobb területen is, mert a kétszeres magas terméshozamával jelentősen hozzájárul a takarmánygondok enyhítéséhez. Az őszi árpa önmagában 10—12 mázsa holdankénti termést ad, a kétszeres helyenként eléri a 20 mázsát, sőt néha ennél magasabb hozamot is. A tapasztalatok szerint, bár a száraz időjárás következtében némi terméscsökkenés tapasztalható búzánál, a várható holdankénti hozam körülbelül egy mázsával lesz több, mint tavaly. Az elmúlt évben átlagosan 15 mázsa búza termett holdanként a járásban. Egyébként a búza aratása jól halad. A betakarítást a vetés- terület mintegy felén végezték el» ka innen származott. S 1963-ban az ország meggye*portjának 74 százaléka a megyében termett meg. A gyümölcstermesztés további útja a csonthéjasak telepítése, ezen belül a kajszi és a meggv arányának növelése — ezt állapították meg az említett tanácskozásokon. A világpiacon jól tudjuk értékesíteni, szinte korlátlan mennyiségben, az említett két gyümölcsöt. Éppen ezért a távlati fejlesztés során a jelenlegi 500—600 vagonos meggytermesztést 1500, a baracktermelést pedig a mostani két és fél—háromezer vagonról hétezerre akarják a távlati tervek szerint felemelni. Nem elég elhatározni Ehhez azonban nem elég csak az elhatározás. Számos dologról kell gondoskodni, többek közöt Szaporítóanyagról, s növény- vódőszerről. Néhány akadály leküzdése nélkül ezt az elképzelést nem tudjuk megvalósítani. Egy korábbi cikkünkben már említést tettünk a meggytermesztéssel kapcsolatos gondokról, amelyek ezen a tanácskozáson szintén napirendre kerültek. Nagy vita volt a kajsziról is. Megállapították, hogy a jelenleg köztermesztésre kerülő fajták üzemi termelésre kevéssé alkalmasak. Az úgynevezett Magyar a legjobb, ízes, zamatos, Hatos és értékes gyümölcs de, hirtelen beérése miatt szedése az üzemi termesztésben gondot okoz. Egyes rózsabarack típusaink legtöbbször igen aprók maradnak. Erre jó példa az idei esztendő. A kísérleti intézetek kutatói keresik az utat. Jó eredményekről, a kajszi-gutaiütés elleni nagy erőfeszítésekről számolt be Nyújtó Ferenc, a Duna—Tisza- közi Mezőgazdasági Kísérleti intézet gyümölcstermesztési osztályvezetője. Gyorsabban és bátrabban kell elszaporítani az új fajtákat, amelyeket a kutatók állítottak elő. Sokféle gond Oldalakat venne igénybe a sürgető felszólalások részletezése. Többek között a növényvédelem jobb megszervezését tették szóvá. Sok szerünk, kombinációnk van már, de jobbak kellenének, amit ha szükséges, külföldről is érdemes lenne behozni. Ojabban egyre jobban terjednek a korszerű koronaalakítási formák, valamint a sövénygyümölcsösök. Az ahnástermésűek mellett ma már a kajszira és a meggyre is javasolják. Azonban a tapasztalatok szerint 4—5 év múlva, — ahogy szokták mondani — a sövény kicsúszik a kertész kezéből, nem tudja hogyan művelje tovább. A szedés gépesítése pedig úgyszólván évek óta egyhelyben topog. A meggyrázógépeket már prógálgatják, de az így szüretelt gyümölcs csak ipari célokra alkalmas és természetes azonnal kell szállítani. Rosszul áll a vegyszeres gyomirtás ügye. Nincs kidolgozva a legmegfelelőbb tápanyag-utánpótlási rendszer sem. Ehhez kapcsolódva a csonthéjasok öntözése is csak kezdeti eredményeket mutat. Íme csak vázlatosan felsorolva néhány probléma. A tanácskozáson bátran szóvá tették ezeket és számos javaslat hangzott el. Ezeknek megvalósítása jelentősen elősegítheti a gondok megszüntetését. Csak így tudjuk megvédeni jelenlegi értékes helyünket a világpiacon, % ,
