Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
CSATÁRI JÁNOS: IDILL A nap-szikrák végre elpattogtak és tág tüdővel lélegzik a föld; a rőt fátyol lassan kékké olvad s gyöngy-harmattal sötétül a zöld. Mintha kürtszó zengene a pusztán, hasogató, éles hallali — elhallgat a kaszák suhogása, lazulnak az izmok rostjai. Illő pára az alkonyba fullad, hogy a légen füttyszó harsan át, s gáton állva hallgatom a lányok hívogató nagyszerű dalát Fáradt testből már megújult lélek szépíti a nyers pillanatot: az ég roppant süvegére tűzi hirtelen az első csillagot. Újjászületett hagyomány az ARANYPONTY ünnepe MAJD NEGYVEN éve, hogy a bajai Halásztársaság az utolsó „siltmenést”, halászbúcsút megrendezte. A közösségi szellem ébrentartására az utolsó erőfeszítések voltak ezek. Még a múlt század közepén, amikor virágzott a halászcéh, az egész város szeme láttára tartották a péter-páli halászbúcsúkat. Zeneszóval vitték a „sittet” (az üvegbárkába zárt aranypontyot) egyik mestertől a másikhoz. szépen zengő ritmusokkal köszöntötték a gazdát, ürítették a poharakat egymás egészségére. A legényszabadító céhgyűlések után reggelig mulatott a halászifjúság. 1872-ben megszűnt a céh, de a hagyományok tovább éltek. A számadáskönyvekben Péter Pál körül mindig szerepelt egy summa, amit a süt csinosítására fordítottak. Az egykori újságok is említik a mulatságot. 1907-től aztán nyoma sincs a halászbúcsúnak 1924-ig. Ekkor vették ki a bajai vizeket a tolnai halászok, s az itteni mestereknek ettől igencsak elment a kedvük a mulatozástól. Aztán jött a világháború, a szerb megszállás, és ezalatt a nagy halászsztrájk. A halászmunkások szövetkezeteket alakítottak — tudomásunk szerint az elsőt —, és szembenállásuk a mesterekkel eleve kizárta a lehetőségét a hagyományos halászbúcsúnak. Egyébként sem voltak alkalmasak az idők akkor a mulatozásra. 1924-ben elcsitultak a kedélyek. A halászgazdák az ipartestület tagjai voltak, a legények a Munkásotthon halászmunkás szakcsoportját alkották. Ismét megrendezték a hagyományos búcsút. A munkásotthon színjátszó gárdája is fellépett, az Akáclevél című egyfelvonásos vígjátékot adták elő, melyet Lichter László bajai szerző irt. 1925-ben a Színházi Élet is megemlékezett a Bajai Halász Ifjúság műkedvelő gárdájának Cigányok című előadásáról. A BÉRLETI viszonyokkal megváltozott a halászélet. A régi legények megházasodtak, az újakból már hiányzott az a közösségi szellem mely a nyilvános kiálláshoz kellett. A 30-as évektől a Péter, Pál a halászok csöndes ünnepe lett, melyet maguk közt ültek meg. A halászszövetkezeteken belül is megtartották a búcsút, de ahogy erősödött a szövetkezet, úgy lett az Aranyponty ünnepe mindinkább közösségi üggyé. El kellett jönni az időnek, amikor a halászok újra a nyilvánosság elé lépnek. Volt Bajának egy másik látványos hagyománya is, a molnárok Jánoskaeresztése. Több kísérlet történt ennek felelevenítésére, de nem sikerült új tartalommal megtölteni. Mikor felvetődött a Bajai Napok rendezésének gondolata, akkor javasoltuk a két hagyomány összekapcsolását. A múlt évi színpompás víziparádé bizonyította, hogy sikerült. A HALÁSZOK a Sugovicán zeneszóval, tűzijáték kísérettel hozták a búzakoszorúba kötött 15 kilós élő pontyot a viziszín- padra, ahol az Országos Halászati Felügyelőség igazgatójának dr. Ribiánszky Miklósnak adták át, jelképezve, hogy a bajai halászok munkájuk gyümölcsét az ország népének adják. A koszorú vizbevetése, mely a dunaszekcsői halászok szokása volt, hajdan áldozati ajándékot jelentett. Ajándék a bő zsákmány biztosítására a vizek szellemének, és megemlékezés azokról, akik a Dunában lelték halálukat. Ma már ez is új értelmet nyert: a koszorúba kötött magvak vízbevetése azt is jelenti, hogy a mai halász nemcsak aratni akar, hanem vet is, gondozza a vizet, a halállományt, nemcsak halászik, hanem halasit is. De talán nem tévedünk, ha azt mondjuk hogy a legracionálisabb halász is a szive mélyén úgy érzi, hogy ennyi ajándékkal tartozik is éltetőjének, öreg barátjának a vén Dunának. Elismerés illeti az Üj Elet Halászati Tsz tagságát, hogy a régi halászok és vízenjárók hagyományait a magukénak érezték és új életre keltették. Ez bizonyíték arra is, hogy az elmúlt két évtized alatt kialakult egy olyan közösségi szellem, olyan halászöntudat, mely elég erőt adott ahhoz, hogy a halász- tonyák szűk köréből kilépve az egész város, és az idesereglett idegenek számára felejthetetlen estét szerezzenek. AKIK PEDIG végignézik az aranyponty felvonulását, mindig szeretettel gondolnak majd azokra a halászokra, akik egész éven át dacolva széllel, esővel, hideggel, hőséggel, keményen dolgoznak, hogy minél több kellemes órát tölthessünk el ízletes halvacsora mellett. Dr. Sólymos Ede A Tóth Kálmán Társaság tíz éve' TÍZ évvel ezelőtt, 1957. májusában alakult meg a Bajai Tóth Kálmán Társaság. Tíz esztendő nem nagy idő. Mégis egy kicsit ma már történelem. Történelme az országnak, történelme ennek a megyének ós Baja városának is. Az ellenforradalom után néhány, a fővárosban élő kommunista író újra bontogatni kezdte a magyar értelmiség tűzpiros lobogóját. Vidéken elsőnek éppen Baja értelmisége, itt élő írók és alkotók sorakoztak fel mögéjük. Valamennyien visszaemlékezünk arra a vasárnap délelőttre, amikor Darvas József, Mesterházi Lajos, Földeák János. Vaád Ferenc, a fiatalabbak közül Győré Imre, Hárs László jöttek közénk. Micsoda forró hangulatú volt ez a találkozás. S ekkor született meg a Tóth Kálmán Társaság alapításának gondolata. & ekkor kezdődött a nagy merszek, mindentvállalások ideje. Ami jót tettünk, jól tettük, ami hiányos maradt, kitölthető lett az évek során. Nem dicsekszünk sikereinkkel, állandó munkánk és küzdelmünk a legjobb megoldásokért főleg törekvést, igyekezetét jelentett s jelent ma is. Hiszen akkor is. azóta is annyi a tennivaló. Ha visszapillantunk az elmúlt tíz esztendőre, eredmények és sikertelenségek, örömök és csalódások villanóképeiből állíthatjuk össze a társaság történetét. Voltunk ingó fiatal fák és a homokos földből kitéphetetlen gyökerek. Voltunk az anyaföld és a vele ölelkező ország. A szocialista forradalomért voltunk, amilyenek voltunk, mind. A társaság megalakulása idején a város és a környék egész értelmiségét mozgósította. Valamennyi művészeti ág a Társaság keretei között tevékenykedett. Csak az elkövetkező évek konszolidációjával maradt a Tóth Kálmán Társaság kizárólagosan az irodalom helyi művelőinek fóruma Vidéken a társadalmi és emberi viszonylatok kétségtelenül egyszerűbbek, áttekinthetőbbek, könnyebbé teszik a tájékozódást. A SSűhebb korlátok miatt talán közelebb állhattunk mi is a dolgozókhoz: munkásokhoz, parasztokhoz, az értelmiség legjobbjaihoz. Ennek köszönhető, hogy a Bács megyei írók, művészek, régi és új értelmiségiek nagyon kevés kivétellel az ellenforradalomban is megőrizték becsületüket. Figyelmen kívül hagyva az irodalom és művészet országos jelenségeit, már 1957. tavaszán jelentkeztünk alkotókedvünkkel, határozott állásfoglalásunkkal a szocializmus ügye mellett. A Kortárs, Élet- és Irodalom, Kiskunság, Tiszatáj. Petőfi Népe, országos és vidéki lapok, a Kossuth Rádió és a pécsi rádió közük a társaság tagjainak írásait. A megyei művelődési osztály országos pályázatán három díjat ítéltek a bajai íróknak. Az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján újabb sikerek koronázták a bajai írók pályaműveit. 1958-ban a Kortárs bajai irodalmi estjén nem kevesebb, mint 8 Kossuth-díjas író, közel tucatnyi fiatal költő lép a publikum elé. Vendég ezen az esten Lamar, a bolgárok nemzeti költője és olyapok tolmácsolják a magyar irödalom gyöngyszemeit, mint Palotai Emssi és Horváth Ferenc. Ásóin a társaság mintegy 80 irodalmi estjén, író—olvasó találkozóján a magyar élő irodalom reprezentánsai közül mintegy másfélszázan fordultak meg városunkban, járásunk községeiben. Kis statisztikát állítottunk ősze. A különböző rendezvényeken eddig mintegy 40 ezren jelentek meg. A társaság nem egy rendezvényén emlékezett névadójáról, Tóth Kálmánról. Értékelte irodalmi és közéleti munkásságát s haladó eszméit. Nevét felvette egyik bajai gimnázim. Művelődési otthont neveztek el róla. szülőházát műemlékként kezelik, s szobrát újabb évtizedekre erős talpazatra emelték. Munkálkodott a Társaság azért, hogy Baja szülöttjéről mindazt megtudja az utókor, amit róla tudni és megőrizni mindannyiunk kötelessége. A Tóth Kálmán Társaság szervezeti munkájában a legutóbbi években bizonyos fokú megtorpanás következett be. Ennek oka az volt, hogy a Társaság tagjai társadalmi tevékenységükkel más tömegszervezetek munkájába olvadtak bele. Az elmúlt hetekben a Tóth Kálmán Társaság új alapszabályát vitatta meg az elnökség. Rövidesen sor kerül a tisztújító közgyűlésre, a SZOT-kultúrotthon Tóth Kálmán termében, amely a jövőben a társaság új otthona lesz. Néhány személyi változástól a társasági élet és a társaság kereteiben történő irodalmi alkotómunka felpeizsdülését várhatjuk. Kiosztásra kerülnek a társaság tiszteletbeli tagjainak diplomái s új tagok felvételéről döntünk. A Társaságnak jelenleg 29 rendes tagja van. Tiszteletbeli tagjai között találjuk Fodor József, Szabó Pál, Simon István, Darvas József, Földeák János, Vaád Ferenc, Mesterházi Lajos, Berkesi András, Féja Géza, E. Fehér Pál írókat, Jancsó Adrien előadóművésznőt Javasoljuk a társaság közgyűlésének Kincses Ferenc örökös tiszteletbeli elnökké történő megválasztását A javaslatba hozott új tiszteletbeli tagok között találjuk dr. Ortutay Gyula irodalomtörténész, akadémikust, Tolnai Gábor akadémikust, Mila Zadrasilova cseh írónőt és másokat. A Tóth Kálmán Társaság új munkaterve különös gondot fordít a jelentkező fiatal tehetségek felkarolására. A Baján működő két iskolai jellegű oktatási intézmény, a Felsőfokú Vízügyi Technikum és a Tanítóképző Intézet irodalmi szakköreinek patronálását vállaltuk el. így véljük, hogy a Tóth Kálmán Irodalmi Társaság maradéktalanul és mindazt teljesíti, amelyre tíz esztendős múltja kötelezi, amelyet joggal vár tőle ennek a vidéknek dolgozó népe. Felvidéki István •Elhangzott az Ünnepi Könyvhét megyei megnyitóján. Ezúttal a bajai alkotók írásaiból közölt összeállítás bevezetőjének szánjuk. Göldner Tibor: Illusztráció Bartók Cantata Profana című művéhez.
