Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-18 / 167. szám
¥987. Július 18, kedd W. «Wal „Félfogadás11 naponta — 20 óra Kiskunhalas járási és városi termelőszövetkezeteiben teljesen gépi erővel folyik az aratás, s a gabona átvétele is zökkenőmentes valamennyi kijelölt átvevőhelyen. A Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kiskun- halasi üzemében, illetve raktárában, július 14-ig 260 vagon árpát és 25 vagon búzát vettek át kombájntiszta állapotban. Valamennyi átvevőhelyen, s így természetesen a halasi malomban és raktárában is. napi 20 óra az átvételi idő, ám amint arra szükség lesz, úgy vasárnap is fogadják a gabanaszállítmá- nyokat Megjegyzések Az utcán - nemcsak a téma hever... Borítékba zárt iratcsomagot hoztak be kedden szerkesztőségünkbe. Tartalma: az Esztergomi l. István Gimnázium és Ipari Szakközépiskola igazgatóságának jegyzőkönyve több példányban, a IV. géplakatos osztály szóbeli, valamint gyakorlati vizsgáját megelőző értekezletről. Rejtély előttünk, hogyan került Kecskemét belvárosába a feltétlenül értékes aktahalmaz, amelyet az említetteken /cinül még F. M. szakközépiskolai érettségi oklevele is „súlyosbít”? A borítékot, tartalmával együtt természetesen visszajuttatjuk a tanintézetbe. De talán érthető, ha közben felmerül bennünk a kérdés: a fontos dokumentumok hoayan kerülhettek az utcára témának, amit az újságíró — hivatásából kifolyólag — nem hagyhatott ott heverni?... — a — r Egy kis éji zene — de nem Mozart, hanem a vízvezeték jóvoltából. Ez az, ami bosszúságot okoz a kecskeméti Leninváros legfiatalabb toronyházában lakóknak. Elég kinyitni valahol a csapot és máris felcsendül a muzsika, amely leginkább nagybőgőkkel kisért üstdobszólóhoz hasonló. Hétalvó legyen a hátán, aki ilyenkor nem riad fel. S ez így megy hónapok óta. Panaszkodtak már a lakók az Ingatlankezelő Vállalatnak. Azt a választ kapták, hogy a vízcsapügy az EM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalathoz tartozik, mivel még nem járt le a garanciális idő. Az építővállalat szakemberei pillanatig sem késlekedtek ígéretet tenni. Sajnos, mind ez ideig nem váltották be. Egyes lakók — a pesszimista fajtából — azt kezdik emlegetni, hogy hiába is várnak segítségre. Nincs más megoldás, mint a füldugó. Mások — a technikában járatosak — viszont azt hajtogatják, hogy a vízcsapzenére berezonálnak a csövek, s köny- nyen el is repedhetnek. A cső- repedés javítása pedig igen kínos, mivel lakásonként nem lehet elzárni a vizet. Jöjjön hát végre a karmester, azaz a vízvezeték-szerelő és vessen véget a kellemetlen éji zenének! — s — ő Egy vagon: egy óra, egy ember A Gabonafelvásárló és Fel- geken keresztül lehet a raktár- dolgozó Vállalat legnagyobb hoz jutni. Torlódás, fönnakadás megyei raktára másfél éve épült szinte elképzelhetetlen. Kecskeméten, a Halasi úton. — Milyen szállítmányok ér- Az' aratási idényben mintegy keztek eddig? 800 vagon gabona érkezik be — Még csak az árpánál tar- ide. Ha körkérdést intéznénk tunk. A városföldi Dózsa Tsz olvasóinkhoz: hány munkás és a nyárlőrinci Petőfi voltak végzi el ennek a gabonaözön- az elsők, 55 vagonnal adtak át. Tisztul az árpa. Micsonai László ellenőrzi útját a gépben. Drubi nek ki- és berakását, többségében a valóságtól jócskán távol eső válaszokat kapnánk. A kecskeméti raktár épületébe lépve első kellemes meglepetésünk a hűvös levegő. Egy De hamarosan itt a rozs, a búza ideje is. A gabona nagy részét itt tisztítjuk, bár amint hallom, a kombájnosokra erősen ösztönzően hatott, hogy prémiumot kapnak, ha nem kell tisztíta-l nunk a natúrgabonájukat. — Előfordulhat, hogy helyhiány miatt visszafordítják az érkező gabonát? — Ha győzik a malmok, nem. A négyszáz vagonos silótorony és belső raktáraink mellé a napokban elkészült egy fedett színtér, amely újabb 300 vagonnal növelte a befogadóképességet. Még ebben az évben felépül takarmánytápüzemünk is, ami napi 6 vagonos teljesítményével nagymértékben csökkenti a környék keverőmalmainak terheltségét. Aratásidőben a híradás sohasem lehet igazán friss. Mire ez az írás nyomdafestéket lát, már legalább négyezer mázsával több gabona pihen a szántóföld és a malom közti állomáson, a magas betontoronyban. (sz) Nagyncha még zsákos szállítmány is érkezik. (Pásztor Zoltán felvételei) — Haladnak a kombájnok? — E pillanatban igen. Mind a három. Kivételesen. — Miért? félrebillent platós gépkocsiról aranysárga árpazuhatag ömlik a garatba. Percék alatt elnyeli. Néhány méterrel arrább egy pótkocsi rakodóterét tölti a kivezető csőből tóduló magsugár. De mintha csak a gabona maga döntené el útját, embert sehol sem látunk. Rosszkor jöttünk volna? Kiss István kirendeltségvezető, akit néhány perc keresgélés után megtalálunk, mosolyogva oszlatja el aggodalmunkat. — Javában üzemelünk, bár a csúcsforgalomig még egy jó hét hátra van. De akkpr sem fog több embert látni. Mindössze hat munkás végzi a szállítmányok kirakását, betárolását. A legtöbb gabona vasúton érkezik. Egy vagont egy ember, egy óra alatt kiürít elektromos kirakólapáttal. A zsákolás lassan kimegy a divatból. Ha néha kapunk is zsákos árut, nagy köny- nyebbségünkre van az új emelővillás targonca, 20 mázsát bír el egyszerre. Közúti járművekről 25 vagonnyi gaboná tudunk fogadni naponta. Úton és vágányon egyaránt csak a hídmérle— Mert június 27, az aratás kezdete óta nem volt olyan nap, hogy valamelyikkel ne lett volna hiba. A pálmonostori Keleti Fény Tsz gépműhelyének bejáratánál dr. Hangya Mihály és köztem zajlik a párbeszéd. Aztán a tanulságos társalgáshoz csatlakozik Drubi Péter műhelyfőnök is. Kezén vastag, koromfekete olajréteg, mintha beosztásának lenne a jele. Arcvonásai fáradtságról és érdeklődésről tanúskodnak. — Hát hiba csakugyan volt, jócskán — kezd beszélni. — Az egyik már a második nap lerobbant, de úgy, hogy be kellett vinni a kecskeméti gépjavítóhoz, motorcserére. Ez két napba került. A másiknak összetörött a szalmarázó ládája. Ezt már helyben javították, de újból ráment két nap. Es a harmadik? Ennek a felhordó csigatengelye, a kuplungja romlott el, szekrénye pedig egy helyen behorpadt. Ezt is megjavították helyben. Alkatrészt adott hozzá a gépjaÉrtékes áru — hulladékanyagból léi kamatozik a műszaki fejlesztésre fordított isszeg a Faipari Vállalatnál Az országgyűlés most befejeződött ülésszakán ismét hangsúlyozták a kormány vezetői, hogy következetesen végre kell hajtani a harmadik ötéves terv időszakára előirányzott lakásépítési programot. Különös figyelmet érdemel tehát minden olyan termelési információ, amely az építő- és építőanyaggyártó vállalatoktól érkezik. Az ÉM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyáregysége ajtó-, ablakkereteket, parkettát gyárt a belkeres- delem megrendelésére. Így az üzem jó, vagy rossz munkája évről évre sok száz kislakás- építtetőnek okozhat — közvetett módon — örömet, illetve gondot. Sietünk kijelenteni, hogy a halasiak első félévi munkája csak örömre adhat okot. Néhány számadat bizonyítékul: a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 7,9 százalékkal növelte termelési értékét az üzem és csaknem 22 millió forint értékű építőanyagot szállított a kereskedelemnek. Parkettából például 68 ezer négyzetmétert készített. A termelésnövelést a termelékenység fokozásával érték el. Az egy főre eső termelési érték 20,4 százalékkal volt magasabb, mint 1966. első félévében. Ezzel párhuzamosan növekedett a munkások átlagkeresete is, mintegy 2,4 százalékkal. Az üzem vezetői elmondták, hogy mindenekelőtt a műszaki fejlesztéssel sikerült emelniök a muíika hatékonyságát. Parkettagyaluló, ■ illetve kötözőgépet helyeztek üzembe és növelték az emelővillás targoncák számát is. A termelékenység javulása önmagában is előnyösen befő-’ lyásolta a munka gazdaságosságát, de emellett szerepet játszott az önköltség kétszázalékos csökkenésében a hulladékanyag hasznosítása is. A nyílászáró szerkezetek készítésénél keletkező nagy mennyiségű léchulladékot eddig tűzifának adta el az üzem. Most ebből is készárut gyárt. Vásároltak külföldről egy olyan ügyes gépet, amely fogazattal látja el a dirib-darab léceket, majd műanyaggal hosz- szú, feldolgozásra alkalmas lécekké ragasztja össze. Az idén megvalósuló műszaki fejlesztés során a vállalat saját erőből 2,5 millió forintot fordít a géppark korszerűsítésére, az anyagmozgatás további gépesítésére. Ennek eredményeképpen 1969-től kezdődően évente 4 millió forinttal több értékű építőanyagot szállíthat a kereskedelemnek. B. D. Kétszázféle iparág, évente 750 millió forintnyi ipari termelés a fogyasztási szövetkezetekben Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek a kereskedelmi és szolgáltatási munkájukkal párhuzamosan kereken 200 féle ipari tevékenységet folytatnak. Országosan 3200 üzemmel rendelkezek, amelyekben az évi termelési érték eléri a 750 millió forintot. Legnagyobb termelési „felfutás” tapasztalható a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemekben: hűtőházakban, aszalókban, savanyító üzemekben és szeszfőzdékben. Minden második fogyasztási szövetkezet rendelkezik szeszfőzdével. A szövetkezeti betnoáruüze- mekből a múlt évben már 70 millió forint értékű áteresz-... csatorna, kerítésoszlop, cement- és mozaiklap került ki. Ezek az .üzemek adják az ország beton- áru-termelésénak egyötödét. A vidéki húsellátás javítása érdekében a szövetkezetek saját sertéshizlaldáiból 21 000 hízó került vágásra, az idén pedig több mint 30 000-re számítanak. A fogyasztási szövetkezetek faipari üzemei többnyire kisbútorokat, kiegészítő bútorféléket készítenek. Legbuzgóbb kezdeményezői ennek a népszerű ipari tevékenységének a Baranya megyei szövetkezetek, amelyek főleg a mohácsi farostlemezgyár készítményeit használják fel. Péierék helytállása vító. Legalább ennyivel tartozott — garanciális kötelezettségéből eredően. — Száznegyven ezerbe került a három kombájn téli nagyjavítása — mondja homlokát ráncolva a főkönyvelő. — Az 50 százalékos kedvezmény folytán ennek a felét fizettük. De állítom, helyben ötvenezerből kihoztuk volna a javítást, s lehet hogy különbül... Drubi Péter bólogat, s hozzáteszi még, hogy a kombájnosok mindegyike gyakorlott, nem először ül már a gépen. Az aratócséplőket — SZK—3-asokat és 4-eseket — is az elmúlt pár évben vásárolták. Tehát jóval innen vannak még a „kihordási időn”. Bizonyos, hogy nem egyszerű dolog a gépjavítás. Ugyanolyan fáradtsággal és költséggel sokféleképpen lehet csinálni. Sok függ a lelkiismeretességtől. Ezt Drubi Péter is nagyon jól tudja, hiszen a megalakulás óta, másfél évtizeden át dolgozott a félegyházi gépállomáson. Négy évvel ezelőtt került a szövetkezetbe. Míg beszélgetünk, a határ felől előberreg egy motoros ember; valamelyik brigádvezető. Elmondja, most jön a kombájnoktól, az egyiknél az olaj fen lyik a motorba, nem tudja, mit csináljanak. — Na, látja... — mondja gúnyos mosollyal a főkönyvelő. A műhelyfőnök gondban van, maga elé néz. Majd ezt mondja: — Szólni sem kell a gépjavítónak, ezt mi is meg tudjuk csinálni. Felteszünk egy szimmer- ringet és kész. így megy ez. Mostanában. Azt mondják, ha lenne elegendő alkatrész, már áttértek volna teljesen a saját javításra. Most még jóformán csak gyorsan fogyó eszközök vannak a raktáron. De ennek előteremtéséhez is úton kell lennie az anyagbeszerzőnek, állandóan. Mégis, az a legnagyobb kiesés, ha a gépek Kecskeméten vesztegelnek, vagy pedig a javítószolgálat megérkezésére kell várakozni. Ezért van hát résen Drubi Péter és hat társa, a pálmonostori közös gazdaság gépműhelyében, készen bármiféle javításra. Nem nyolc, hanem inkább kétszer nyolcórás műszakot tartanak, reggel öttől esti sötétedésig. S reménykednek, hogy a már megvásárolt esztergapadot, s néhány más műszert mielőbb fel is szerelhetik, hogy segítségükkel még több javítást elvégezhessenek. Hatvani Dániel
