Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

1961. július 2. vasárnap 5. oldal Kongresszusi pillanatok Az alábbi epizódokról, benyo­másokról nem adtak és nem is adhattak ki hivatalos „kommü­nikéket” a KISZ VII. Kong­resszusának sajtótudósítói. A mi célunk az volt, hogy nyo­mon kövessük: Miként tesz ele­get a Bács megyei delegáció küldetésének, mi történik a kongresszusi terem karzatán, a küldöttek szálláshelyén egy ilyen nagy fontosságú tanácskozás alatt — és után. A VII. kerületiek dicsérete A fővárosban, a Petőfi-híd budai hídfőjénél emelkedik a műszaki egyetem hatalmas di­ákszállója. Nem volt könnyű a kongresszus első napjának es­téjén rábukkanni a Bács me­gyei küldöttségre az épületlabi­rintusban. A fiúk a negyedik, a lányok a második emeleten kap­tak szállást a kétszemélyes szo­bákban. A fárasztó nap után a lányok már lepihentek, így a negyedik emeletre vettük utun­kat. — Jártunk a Ganz-MÁVAG- ban, a VII. kerületi KISZ-isták kíséretében — mondotta Borsos György, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, a megyei kül­döttség vezetője. — Egyébként nagyszerű fogadtatásban része­sültünk, a VII. kerületiek min­dent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat Balga György őrnagy Fejér, Póth László százados Heves megyei küldött ezúttal civilben ismerkedett a Bács megyeiek­kel. Még ők is érdeklődéssel hallgatták a Ganz-MÁVAG Egyiptomba induló ezüstvonatá­ról szóló beszámolót Aztán a csillebérci kirándu­lás kerül szóba, ahol a VII. KISZ-kongresszus közel nyolc­száz küldötte kivétel nélkül részt vett. Tapasztalat- és véle­ménycserére a folyosókon, a töb­bi szobában is van mód. Éltek is a fiatalok a lehetőséggel. Az első felszólaló A kiskunhalasiak szobájában Gszelmann Ádám és Katona István beszélgettek. A téma mi is lehetett volna más, mint Ka­tona Istvánnak, a Kiskunhala­si Állami Gazdaság főkertészé­nek az első napon elhangzott felszólalása. — Nem ez az első KlSZ-kong- resszus, amin részt veszek — magyarázta Katona István, aki különben tagja a KISZ KB-nak is. — De ilyen meleg időjárás­alatt mezítláb sétálgattam. Ha­nem a háború után minden év­ben legalább egyszer ellátoga­tok Leningrádba. — Rokonaid vannak ott? Pávelnek már kiment az álom a szeméből. Félrelökte a taka­róját. — Adj egy cigarettát. Rágyújtott és újra lefeküdt, mellére tette a hamutálcát és lassan beszélni kezdett: — Apám tizenhétben matróz volt a Baltikán. Pulkovo alatt halt meg negyvennégy január­jában, amikor a blokádot szét­törték. — Hivatásos katona volt? — Nem, békében hidakat épí­tett. A háborúban az ezredpa­rancsnok politikai helyettese volt. Régen „komisszár”-nak hívták. Remény sokáig hallgatott, majd tőle szokatlanul félénk hangon megkérdezte: — Sírkövet állítottál neki? — Közös sír. — Tiszt, "közös sírban? — nem titkolta a csodálkozását Remény. (Folytatása következik.) ra mégsem számítottunk... En­nél csak egy volt forróbb, az egész kongresszus hangulata. Katona István hozzászólásá­ban a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborain kívül sok min­denről beszélt tíz perc alatt. — Nem tudom — idézte fel a szónoki emelvényen töltött rö­vid időt —, hogy mennyire si­került gondolataimat érzékel­tetni. Azt, hogy a parasztfiata­lok ábrázolása a mai magyar irodalomban, valahogy a peri­fériára szorult. Pedig lenne itt is miről írni. Hát nem kívánko­zik hőskölteménybe például az a helytállás, amivel 1960—65. között 32 000 hold szőlő telepí­tésében részt vett a fiatalság Bács megyében? Akár a mi gazdaságunkban is. — S a másik gondolat? — Az volt, hogy — tapasz­talataim szerint —, mezőgazda- sági gépgyártásunk kissé lema­radt a nagyüzem követelmé­nyeitől. S jó, hasznos, szüksé­ges lenne, ha a fejlődésben kö­vetné a vegyipar gyors előretö­rését — Érdekes volt — vette át a szót Gszelmann Ádám —, az egyik Nógrád megyei küldött felszólalása. Arra a vándorzász­lóra gondolok, amelyre mindig rákerült azoknak a fiataloknak a szalagja, akik vietnami mű­szakot végeztek. Okos ötlet, szép kezdeményezés, alkalomad - tán mi is követjük a példát. A második nap Pénteken reggel és délelőtt kézről-kézre jártak az elem­meghajtású zsebventillátorok az Építők Rózsa Ferenc Kultúrott- hona hatalmas előadótermében. A díszemelvénnyel szemben, a karzaton ültek a Bács megyei­ek, szorgalmasan figyelve, je­gyezve a felszólalásokat. Fél 11 előtt pár perccel felhangzottak a fanfárok, jelezve, hogy meg­érkeztek az elnökség tagjai, a konrgesszust köszöntő úttörők és kisdobosok. Kiss Erzsébet, a mélykúti fiatalok küldötte is ott ült az elnökségben, ő is, akárcsak az egész kongresszus, ütemes tapssal köszöntötte a fiatalabb testvéreket Szünetben a Bács megyeiek Bodor Máriát, a KISZ KB tag­ját, a laki telekiek küldöttét vet­ték körül. — Ne félj! — mondta neki a tiszakécskei Bállá Ilona —, si­kerülni fog a hozzászólásod! S mivel nem akartuk zavar­ni a felszólalásának szövegét még egyszer átnéző Bodor Mari- , kát, a többi megyei küldött rész­vételével folytatódott a szünet­ben a rögtönzött „sajtókonfe­rencia”. Molnár József Kecskemétről, Keresztes Antal Tataházáról először vett részt KlSZ-kong- resszuson. A villanyszerelő és a tsz-tag, hamar megbarátkoztak egymással. — Hogy mit üzenünk haza? Boldogok vagyunk — mondot­ták —, hogy itt lehetünk és kö­szönjük választóinknak, hogy tagjai lehettünk a megyei kong­resszusi küldöttségnek. Fehérvári Imre, a bajai fia­talok küldötte másodízben vesz részt a KISZ kongresszusán. — Nekem — magyarázta —, azok a felszólalások tetszettek, amelyek hangoztatták: Még mindig sok a kiaknázatlan le­hetőség a munkás- és műszaki fiatalok kapcsolatában, jobb együttműködésében az üzemek falai között. Márpedig ez a kap­csolat a munkásfiatalok szak­mai, emberi fejlődése, a terme­lési (versenyek nagyobb ered­ményessége szempontjából sem lehet közömbös... Mindössze 17 éves Péter Ildi­kó, a Kecskeméti Katona József Gimnázium tanulója, a Bács megyei delegáció legfiatalabb tagja. t — Nemrég ‘ még úttörő voltam, álmomban sem hittem, hogy utána már három évvel KISZ- kongresszusi küldött lehetek — magyarázta kissé zavartan. — Én még nem is tudok mit mon­dani, de mire hazamegyünk, hogy beszámoljak a diáktársa­imnak élményeimről, akkorra már jobban rendszerezem él­ményeimet, gondolataimat. Gál Ágnes, a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet küldötte, a megye ifjúsági vezetői közül többen, és még néhány más megyéből érkezett küldött is részt vett a villlám-sajtóérte- kezleten. Ám, megszólalt a csen­gő, letelt a szünet, a kongresz- szus folytatta munkáját. Mindenki sietve foglalta el helyét, készítette elő jegyzetfü­zetét. Felszólalásra következett Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára. A legnagyobb élmény Amikor elhangzott Kádár elv­társ közel két és fél órás fel­szólalása, minden hallgató egyet­értett: Ez volt a KlSZ-kong- resszus legnagyobb élménye. A beszéd alatt figyeltem a magyar és külföldi fiatalok arcát, tanú­ja voltam a vastapsoknak, ami­kor helyükről felállva, szeretet­tel köszöntötték a kongresszus résztvevői a párt első titkárát. S hallottam, amikor a külföldi delegátusok is együtt dúdolták a kongresszusi küldöttekkel az ifjú kommunisták dalát... — Nehéz volt nem meghatód­ni — mondotta beszédében Ká­dár elvtárs —, amikor felidézte a kisdobosok, úttörők kongresz- szust köszöntő ünnepségét. De ugyanezt érezte a beszéd elhangzása után a KlSZ-kong- resszus minden küldötte. Azt, hogy a párt elismeréssel, segítő figyelemmel kíséri az egész ma­gyar ifjúság előrehaladását, munkáját, tanulását. Az ifjúsá­gét, amelynek legjobbjai — az ifjú kommunisták —, három napon keresztül tanácskoztak a kongresszus jelszava szellemé­ben, amely így hangzott: A szo­cializmus teljes felépítése az ifjúság érdeke és hazafias kö­telessége! Bubor Gyula Uj postahivatal nyílt Szombaton délelőtt új posta- hivatalt avattak Kecskeméten. A szolgáltató házban megnyílt új 5-ös számú postahivatal a Leninváros és környékének pos­tai felvételét bonyolítja le. Kü­lönösen nagy szerepe lesz az új hivatalnak a csekk és telefon befizetések lebonyolításában. Ezzel a feladatával tehermente­síti a megyei postahivatalt, a környék lakóinak pedig nem kell a központban levő posta- hivatalt felkeresni küldeménye­ik feladásával. Az új hivatal mindennemű postai küldemény felvételére alkalmas és minder postai értékcikk árusításává foglalkozik. A leninvárosia' régi kívánsága is teljesült. J három telefonfülke helyi és tr volsági beszélgetések lebonyol'' tására egyaránt lehetősége nyújt. A hivatal jelenleg eg- alkalmazottal dolgozik és 10-tc 18 óráig tart nyitva. A megye postahivatal tájékoztatása alap ján azonban lehetőség van ar ra — amennyiben a forgalom megköveteli — hogy akár há­rom dolgozót is alkalmazzanak. Egy csók és A bemutató mindig rangot esemény. Csemege a színház ba rátainak, izgalmak előzik meg és várakozás. Szép élmény je en lenni annál a pillanatnál, amikor egy mű a színpadon elő­ször életrekel. Lassan már szokássá vált, hogy a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház másfélhónapos ba­jai vendégjátéka során új be­mutatóval kedveskedik a duna- parti város közönségének. Az évad legjobb darabjai mellett az idén Eisemann Mihály — Halász Imre:- Egy csók és más semmi című zenés víg játékát mutatták be. A darab érdekes­sége, hogy utoljára az ötvenes évek elején játszották Magyar- országon. Korábban, a harmin­cas években Honthy Hanna és Törzs Jenő emlékezetes alakí­tást nyújtott benne. A darabnak óriási sikere volt \8aján. A meleg nyári napokon ritkaság a telt ház, most azon­ban hat előadást mindvégig zsúfolt nézőtér előtt játszottak a Katona József Színház művé­szei. A héten a bajai bemutató után az Egy csók és más semmi számos környékbeli színpadon is előadásra kerül. más semmi A megesett szobalány (Balogh Rózsa) az ügyvéd fiával (Sa* József) kettesben minden gond­ról, bajról megfeledkezik. Dr. Sándor Sándor, a csábító (Sárosi Gábor) a hiszékeny l ínm asszonnyal (Gyólay Viktória). mmz< Dr. Schön Tóni (Bdrbíró Andrea) sok gondot okoz Sáf­rány ügyvédnek (Csorba István).

Next

/
Thumbnails
Contents