Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
1961. Július 15. szombat $. oldal Befejezte munkáját • az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Varga Károly Somogy megyei, Varga B. István Győr megyei képviselő, majd ismét szünet következett. Szünet után az, elnöklő Be- resztóczy Miklós bejelentette, hogy a Minisztertanács beszámolójához Péter János külügyminiszteren kívül két képviselő kíván hozzászólni. Javasolta, hogy a hozzászólások meghallgatása után az országgyűlés a Minisztertanács beszámolója feletti vitát zárja le, s a kormány elnökének zárszava után térjen át a tárgysorozat második pontjára, a külügyi bizottság határozati javaslatainak megtárgyalására. Az ^országgyűlés az indítványt elfogadta. Ezután Péter János külügyminiszter emelkedett szólásra. Péter János felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A nemzetközi élet, a váratlan események és fordulatok sorozata egyre növekvő erővel, új arányokban veti fel a háború és béke kérdését, új meg új döntéseket követel a kormányoktól, felelősségteljes állás- foglalásokat a népektől. Fock elvtárs a kormány beszámolójában felvázolta a nemzetközi helyzet fő vonásait, s kifejtette álláspontunkat a legfőbb eseményekkel' kapcsolatban, ismertette kormányunk külpolitikai tevékenységének alapelveit és céljait. Az országgyűlés tagjai közül sokan szóltak hozzá a kormány beszámolójának külpolitikai szakaszaihoz és támogatásukról biztosították a kormányt külpolitikai tevékenységében is. Ennek figyelembevételével abban látom mostani Jel- adatunkat, hogy a nemzetközi élet váratlan fordulataiban keressük, milyen mértékig változik most a háború és béke esélyeinek aránya, s milyen új utakat kell törnünk a béke megerősítése felé. Két tendencia egyre erősebb ütközéseinek vagyunk tanúi, hol szenvedő, hol aktív részesei a jelenlegi nemzetközi események során. Az egyik tendencia a nemzetközi viszonyok javítására, a másik a nemzetközi viszonyok rontására irányul. Ennek az egész folyamatnak a gerincét a szocializmus és imperializmus világméretű harca alkotja, de ez a folyamat több és kevesebb is, mint ez a harc. Azoknak az elveknek megfelelően, amelyeket Fock elvtárs ismertetett, a magyar nép ügyét úgy szolgáljuk a kormány külpolitikai tevékenységével, hogy erősíteni igyekszünk a nemzetközi viszonyok javítására irányuló tendenciát és fékezni, hatástalanítani törekszünk a nemzetközi viszonyok rontására irányuló tendenciát. Külpolitikai téren így kapcsoljuk egybe nemzeti és nemzetközi feladatainkat. Így járulunk hozzá ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság minél kedvezőbb nemzetközi légkörben haladhasson előre a fejlődés útján. Lehetőségeink mértéke szerint külpolitikai tevékenységünkkel abban szeretnénk segíteni, hogy a békés egymás mellett élésnek és a nemzetközi együttműködésnek 1963 ősze óta fokozatosan sorvadásnak indult kedvező jelenségei újra sarjadjanak. A külügyminiszter ezután részletesen foglalkozott a közel- keleti kérdéssel, amelyben mint mondotta, a kolonializmus és antikolonializmus világos képletét körülveszi, át- meg átszövi, beárnyékolja, és olykor meghamisítja az egyéb problémák egész sora. A problémák sorában sok minden tájékozatlanságból, történelmi szentimenta- lizmusból, vallási vagy hitbeli meggyőződésből ered. Elmondotta: A mi kormányunk ebben a kérdésben is következetesen elvi politikát folytatott és folytat, figyelembe véve a kérdés minden lényeges nemzetközi összefüggését. 1956 — az angol—francia—izraeli agresszió, az arab népek ellen indított második nagy ko- lonialista támadás — után diplomáciai képviseletünket alacsonyabb szintre szállítottuk Tel Avívban. Követ helyett ügyvivő képviselte Magyarországot, s mi sem fogadtunk el követi rangú képviseletet Izrael részé ről Budapesten. Izrael állam kormányai sokszor kísérleteztek Budapesten, Tel Avívban, s az ENSZ-közgyűlések idején a magyar ENSZ-delegációk vezetőinél New Yorkban, hogy a diplomáciai kapcsolatokat magasabb szintre emeljék, és hogy általában bővítsék a gazdasági és a kulturális kapcsolatokat. Mi minden alkalommal — hol hivatalos, hol félhivatalos formában —, több mint tíz éven át ismételgettük nekik, hogy mindaddig, amíg Izrael állam a nyugati gyarmatosítók tövise az arab népek szívében, mi nem bővítjük, hanem szűkítjük Izraellel kapcsolatainkat. Ezeknek a diplomáciai közléseknek következetes folytatása volt mindaz a figyelmeztetés, amelyet az agresszió kezdetén Izrael kormányának tudomására adtunk, majd később ilyen logikus folytatás volt a diplomáciai kapcsolatok megszakítása is. Bizalommal jelentem az országgyűlésnek, hogy a baráti országok vezetőinek budapesti értekezlete reálisan tárta fel a közel-keleti válságból adódó nemzetközi problémákat. Közös erővel, mindent megteszünk a közel-keleti agresszió következményeinek felszámolásáért, a békés megoldásért. Kormányunk üdvözli az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatát az országgyűlés állásfoglalásának kifejezésére a közel-keleti kérdésben. Péter János feltárta a közel- keleti válság és az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója közötti szoros összefüggést, majd így folytatta: Éppen ezért a fő feladata ma minden jóakaratú erőnek, amely a háborús veszély ellen mozgósítható, az, hogy -a vietnami agresszió felszámolását segítse elő. Péter János foglalkozott a európai helyzettel, majd leszögezte: — Kormányunk külpolitikai feládataink támogatását látja az gának javaslatában: az európai béke és biztonság védelme kérdéseiben fogalaljon állást országgyűlésünk. A kormány külpolitikai tevékenységének hatékonysága döntő mértékben belpolitikai viszonyainktól függ. A kormány beszámolója a belpolitikai kérdések után tért át a nemzetközi kérdésekre. A dolog természeténél fogva én fordítva tettem. Itt most befejezésül különleges nyomatékkai hangsúlyozom belpolitikai viszonyaink jelentőségét, a nemzetközi életben betöltött szerepünk szempontjából. Egy ország- nemzetközi súlyát, sok egyéb mellett, az is meghatározza, hogy gazdasági és szellemi termékei mennyire állják a versenyt a nemzetközi piacon. A mi esetünkben ez különlegesen fontos kérdés. Nemzeti jövedelmünk mintegy negyven százaléka a külkereskedelem révén realizálódik és a népgazdaság termelő szektorában foglalkoztatottak csaknem 25 százaléka export-termékek előállításán dolgozik. 1960. és 1966. között külkereskedelmünk több mint 70 százalékkal növekedett. Kormányunk a Magyar Nép- köztársaság növekvő belpolitikai és külpolitikai erejével arra törekszik, hogy ezeket az erőket, a nemzetközi viszonyok javítására irányuló folyamatok érvényesülését segítse nemzetközi kapcsolataink ápolása útján is. Ehhez kérem az országgyűlés támogatását, a kormány beszámolóját elfogadásra ajánlom. (Taps.) Ezután Kovács Pál budapesti, Oláh János Szolnok megyei, Rá- dóczi Antal Vas megyei, Antal- fia Jenő Pest megyei képviselő szólalt fel. Majd dr. Lukács János Zala megyei, dr. Petri Gábor szegedi, Csizmadia Béla Veszprém megyei képviselő kapott szót. Ezután szünet következett, majd az elnöklő Kállai Gyula felkérte Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét, hogy válaszoljon a kormány beszámolója feletti vitában elhangzott kérdésekre, javaslatokra. A Minisztertanács elnökének beszéde után Kállai Gyula szavazást rendelt el. A Miniszter- tanács beszámolóját és Fock Jenőnek a vitában elhangzott kérdésekre adott válaszát az országgyűlés egyhangúlag jóváhagyta. illetve tudomásul vette. Az országgyűlés ezután áttért a második napirendi pont, a külügyi bizottság határozati javaslatainak megtárgyalására. A Bugár Jánosné által előterjesztett javaslatot az országgyűlés egyhangúlag jóváhagyta. Az országgyűlés befejezte munkáját. Kállai Gyula zárszavával az ülésszak véget ért. Export - bizományi alapon MINDEN NAGYOBB városban megtalálhatók a bizományi boltok. Így ha többet nem is, annyit a legtöbb ember tud erről a kereskedelmi formáról, hogy a bolt nem vásárolja meg a holmit, hanem csak az eladását vállalja. Most képzeljék el ugyanezt azzal a különbséggel, hogy a bizományi boltot az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat, az eladni szándékozót a Lajosmizsei HTSZ, a bolt vevőit pedig néhány külföldi cég helyettesíti. Az első hallásra bizony kissé furcsának tűnik ez a kereskedelmi kapcsolat, pedig 1968-ban már bizományi formában exportál az említett szövetkezet. Könnyű kitalálni, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának tulajdoníthatjuk ezt az újdonságot is. Közelebbről a Gazdasági Bizottság 13/1967. számú határozatának, amely az anyag- és termékforgalmazás új rendjét szabályozza. Vajon mi tette szükségessé és miért előnyös, hogy az évente 23 millió forint értékű kefeárut, seprőt és fatömegcikket exportáló HTSZ a bizományosi formát alkalmazza a hagyományos helyett? De bővítsük tovább a kérdést: miért határozott úgy a Gazdasági Bizottság, hogy a termelő vállalatok és a külkereskedelem között is újszerű, az eddiginél közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítani? ELSŐSORBAN azt a célt szolgálja a határozat, hogy az exporttermelés a lehető legszorosabb összhangba kerüljön a külföldi piacokon jelentkező kereslettel. Eddig talán nem volt meg ez az összhang? Bizony nem mindig. Hányszor találkozhattunk a boltokban olyan cikkekkel, amelyekre ezt a csábító címkéit akasztották: „Exportból visszamaradt.” Az igaz, hogy bizonyos árutartalékot képeznie kell a külkereskedelemnek is, s ezt évről évre a hazai boltokban hozza forgalomba. De az említett vevőcsalogató címkék jóval több árun himbálóztak az elmúlt években, mint amennyi az „aranytartalék” lehet. A következő kérdés: miképpen . érhető el, hogy a vállalatok a külföldi piac igényéhez igazítsák termelésüket? Nyilván csak úgy, ha egyrészt gyorsan és pontosan eljutnak hozzájuk a piaci jelzések, másrészt érdé keltek abban, hogy amit exportra szánnak, az mind egy szálig — és jó áron! — elfogyjon. Exportáljanak tehát teljesen önállóan a termelők, ez esetben ugyanis a „bőrükön” érzik majd mit érdemes gyártani és mit nem — adódik a következtetés az elmondottakból. Logikus, mégsem lehet ezt a módszert általánosan alkalmazni. Elsősorban azért nem, mert az önálló export olyan hatalmas értékesítési apparátust tételez fel, amelyet nem bírnának anyagi erővel a kisebb vállalatok. (Más kérdés, hogy az export bizonyos fokú központi irányítására még a nagyvállalatoknál is szükség van, hiszen a népgazdaság pótolhatatlan nyersanyagokat kap cserébe egyes áruféleségekért.) JÁRHATÓ ÜT viszont a kisebb vállalatok számára is, hogy olyan közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki a külkereskedelemmel, amely lehetővé teszi a piac jelzéseire való gyors reagálást és az eddiginél jobban érvényre juttatja az anyagi érdekeltséget is. Sok más mellett ilyen a bizományi értékesítés. A Lajosmizsei HTSZ vezetői szerint így nagyobb a kockázat, hiszen nem az ARTEX áll velük szemben vevőként, hanem 35 ország még több kereskedelmi cége. De ha jó az áru minősége, és valóban keresik külföldön — mindezt elmondhatjuk a szövetkezet cikkeiről —, akkor nagyobb lesz az exportjövedelem is. Ha ugyanis a vártnál magasabb áron adják el a kefét, söprűt, akkor a többlet is őket gazdagítja. EDDIG IS meglátogatta a la- josmizseieket sok külföldi cég képviselője. Ezután még sűrűbben érkeznek a partnerek, több lesz a közvetlen tárgyalás. Segíteniük kell a külkereskedelmi vállalatot az árupropagandában is. Sokasodnak tehát a feladatok, növekszik a felelősség. Termelni már megtanultak, most következik a kereskedelmi szakma elsajátítása. Nem félnek a vizsgaeredménytől. Azért sem, mert a felkészülés idején egy fiatal közgazdásszal is megerősítik majd a vezetőséget. B. D. Piaci jelentés Pénteken a kecskeméti piacon nagy áruválaszték várta a vásárlókat. A legnagyobb meny- nyiség — 121 mázsa — uborkából állt a vásárlók rendelkezésére. A salátának való uborkát 1.50— 2 forintért, a kovászolni valót 3—4 forintért árusították. A 95 mázsa burgonya — 2—3 forint —, a 26 mázsa bab — 3.50— 4 forint — és a tíz mázsa fejeskáposzta — 1,20—1,40 — is elegendő volt. Paradicsomból 23 mázsa érkezett. A tsz- és a MÉK-standok 3—4 forintért árusították, az egyéni termelők pedig 5—6 forintért. A paprika ára — amiből 28 mázsa érkezett — jelentősen csökkent. A országgyűlés külügyi bizottsá- hegyes paprikát 15—18 forintért, a tölteni való fehér paprikát 18—24 forintért árusították kilónként. Zöldségből 6 ezer csomó volt a felhozatal. A sárgarépa 0,50—2 forintért, a gyökér 0,50—2,50-ért kelt csomónként. Hagymából 12 mázsa érkezett, az ára 3 forint. A gyümölcspiacra legnagyobb meny- nyiség — 40 mázsa — őszibarackból érkezett. Az ára a minőségtől függően kilónként 5— 12 forint volt. Almából 37 mázsa volt a felhozatal, a nyári vajalmát 2,50—3 forintért árusították. A meggyből felhozott 11 mázsa pénteken sem elégítette ki az igényeket. Az üvegmegy- gyet 13—14 forintért árulták^ Külföldre utazik a halasi kajszibarack Kiskunhalason a földművesszövetkezet Kossuth utcai felvá- sérlótelepére (volt MÉK-telep) kora reggeltől alkonyaiig egymás után érkeznek a kajszi- és őszibarackkal megrakott teherautók és fogatok — a tornyosra pakolt kézikocsik és targoncák. Július 6-tól 13-ig csak 20 vagon kajszit és 60 mázsa korai őszibarackot vett át a telep. Az idén különösen jóminőségű kajszibarack 60 százaléka kerül exportra, s a pályaudvaron állandóan rendelkezésre álló hűtővagonokban gyorsáruként „utazik” a baráti és nyugati országokba. A most már szövetkezeti kezelésben levő halasi felvásárlótelep a Kecskeméti Konzervgyáron kívül a Szegedi Konzervgyárral is kötött szerződést napi 100 mázsa kajszibarack leszállítására, emellett azonban még saját szeszfőzdéjét is ellátja gyümölccsel. Rózsabarackból előreláthatólag mintegy 130—150 vagonnal várnak a telepre, s ennek is egy részét külföldre, más részét pedig a budapesti nangyvásár- telepre, illetve az egyéb hazai piacokra szállítják, s még a helyi zöldség- és gyümölcsboltokat, pavilonokat is ebből a mennyiségből látják majd el.' Sárgadinnyéből a halasi járásban kevés lesz, görögdinnyéből viszont rekordtermés Ígérkezik. A külföldi és hazai piacokon egyaránt kedvelt halasi kifferkörtéből ugyancsak bő termés várható, s nem kevésbé az illatos zamatos őszibarackból. A telepen az átvételnél, az osztályozásnál az exportcsomagolásnál és irányításnál egyelőre nyolcvanan dolgoznak, ám a főidényben, amikor az átvételben és továbításban nincs szünet, 140—150-en is, hogy a különféle gyümölcs- és zöldségáru gyorsan és frissen érkezhessek rendeltetési helyéire, (V.)
