Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-15 / 165. szám

4. oldal 1961. Július 15. szombat ———^5 Hz SZB-titkár „asztala“ A SZAKSZERVEZETI műn. kával — mint aktivista — ti­zenhat évvel ezelőtt kezdett is­merkedni közelebbről. A Kecs­keméti Cipőgyárban hatodik éve tölti be az SZB-titkár tiszt­jét. S mint mondja: napjai egy­formán kezdődnek mindig. Reg­gel nyolcig általában végez a postabontással, utána irány: az üzembe. — Hogy mi mindennel is fog­lalkozik a szakszervezet? — ve­ti fel a kérdést Fazekas Bélá- né, s nyomban sorolja is: — Mindennel törődni kell, ami nem az igazgató reszortja. Az igaz­gatóé a termelés. A szakszerve­zeté pedig? Ha nagy a meleg, gondoskodni kell például arról, hogy legyen ventillátor. Vagy: július 18-tól 30-ig nyári nagy­javítás céljából leáll az üzem. Nagy örömünk, hogy egy-egy részen három méter hetven cen­tivel meghosszabbodik a tűzö- dei szalagunk. Az egész szala­gon ez tizenhat méter bővülést jelent. A gyakorlatban pedig: nem szoronganak majd egymás mellett dolgozóink. Ez fontos egészségügyi szempont, az eddigi kapkodást pedig az egyenletesebb ütemű munka váltja fel... Ám a nyári leállás azt is jelenti, hogy nagyon-nagyon sokat fog­nak dolgozni a TMK-saink.., — teszi hozzá az SZB-titkárasz- szomy együttérzően. Halk kopogtatás után fekete­hajú fiatal lány nyitja meg az ajtót, és épphogy bedugta a fe­jét. Kedvesen, segítséget kérőn néz Fazekasnéra, aki már tud­ja, miről van szó. — Megyeik nemsokára. Ad­dig nézd meg hogy a napok beszorzásával kijön-e a terme­lés összmennyisége... Aztán ne­kem magyarázza: — Magam is számviteli ember vagyok, na­gyon szívesen besegítek... Csak március óta dolgozom függet­lenített SZB-titkárként. Közben ismét benyitottak a szakszervezeti irodába, s a tit­kárasszonyt elszólították egy percre. Miután visszatért, új irányt vett fel beszélgetésünk. — V ÉLEM ÉN YE M szerint a szakszervezeti munka tartalma nagyrészt azon múlik, hogy mi­lyen a bizalmiak tevékenysége. S ilyen szempontból a mi üze­münk nagyon szerencsés. Hu­szonkilenc bizalmink van, s több mint hetven százalékuk legalább tíz éve végzi ezt a munkát. Rájuk mindenkor szá­mítani lehet. Pár pillanatra oldalt fordít­ja a fejét. Tekintete egy pontra szegeződik, közben kedvesen el­mosolyodik. Aztán mintha tit­kos gondolaton kapták volaa, hirtelen ismét rámnéz, s meg­jegyzi: i * — Olyan derék emberek mind! A sirfelő (szélező) üzemrészben dolgozik például Kosa Józsefné. Ö jutott eszembe az előbb... Háromgyerekes anya. Elképzel­hető, hogy akad gondja. Talán azért is érzékenyebb a mások, a vele egy üzemrészben dolgo­zók problémái iránt, ö jelezte nemrégiben az égjük munka­társnője sorsát: Harmincegy éves asszony pár héttel ezelőtt szülte a negyedik gyermekét. S két héttel a szülés előtt férje bejelentette: Neki többé nem kell, mert ő mást szeret. — Ez aztán kíméletlenség, embertelenség! — vélekedtünk mi —sorolja Fazekas Lászlóné. Módját ejtettem, a munkahe­lyén beszéltem a férjjel: Érzé- lemre és értelemre egyaránt apellálva bizony nagyon határo­zottan megmagyaráztam neki, hogy ezt most nem teheti meg. Az eredmény? Meglátogatta a szülészeten, s vitt az asszonynak egy csokor virágot. Ugyanakkor tartotta a korábbi álláspontját: az asszony nem érti őt meg, nincsenek közös gondolataik... Átlátszó ürügy! Négy gyermek kellett, felnevelésük gondja nem. Csak azért, mert a háttérben ott van a harmadik: egy huszon­egy éves lány, aki a férfivel azonos munkahelyein dolgozik. AZ SZB-TITKÁR asszony fel­kereste azt a lányt is. Ami a szívén volt, mindent megmon­dott neki. Beszélt még egyszer a férfivel. Nem azért, hogy erő­szakosan próbálja összeková­csolni azt a házasságot, amely a férj nyughatatlansága miatt már régen rossz. Hanem, mert meg­tudta, hogy nem adja haza a fizetését és figyelmeztette, hogy letiltatják a bérét. „Megelőztem én már önt, asz- szonyom. A fizetésem ötven szá­zalékával rendelkezik a család!” — válaszolta cinikusan a férfi. Aztán felelősségre vonta az SZB-titkárt: milyen jogon avat­kozik a magánéletébe, a családi dolgaiba... Fazekas Lászlóné szinte újra élte a beszélgetés okozta bosz- szúságot. Egészen nekipiroso­dott, homlokára kiült a verej­ték. Visszazökkenve megszokott higgadtságába, karjait széttárva hozzátette: — Sajnos, ilyen ügyeink is vannak... Ezzel kapcsolatban az bánt a legjobban, hogy a férfi munkahelyén nem talál­koztam határozott szövetsége­sekkel. Még a pártszervezet­nél sem. Pedig az illető párt­tag ... Az általános emberi ma­gatartás, az erkölcs mércéje te­hát számára is magasabb kell legyen az átlagosnál! Sokszor éj­szakánként is eszembe jut az­óta: nagyobb összefogásra lenne szükség ilyen esetekben az üze­mek szakszervezeti bizottsá­gai és pártszervezetei között is. Aztán arról tett említést az SZB-titkárasszony, hogy az ő tisztségével nem mindig jár együtt a népszerűség. Csak áll­jon fel például a termelési ta­nácskozáson, s fejtse ki őszin­tén a gondolatait nevezetesen arról, miért nem helyesli, hogy a cipőgyár egyik, a napi munká­ban alaposan igénybe vett dol­gozójának kisipari engedélyt adott ki a tanács — bizony, könnyen szerez haragost. Fáj- lalóan említette meg, hogy ép­pen ebben az ügyből érdekelt egyik dolgozó — már öt hete nem köszön neki. — NEM KÖZHELY, amit most mondok: Amikor harminc­hat fokos melegben százhetven dolgozónk jött el meghallgatni a szakmai szakszervezetünk XXI. kongresszusának beszámolóját, akkor egészen elfelejtettem, hogy T. elvtárs nem köszön. Mert az az érdeklődés, a bizal­mi elvtársak szervező munká­jának sikere sok mindenért kár­pótolt. Az a taggyűlés olyan öröm volt számomra, hogy nem is találok rá megfelelő szava­kat ... P. L Megváltozott a szélirány A dávodi Rákóczi Termelő- éves kertészmunkásképző tanfo- ráfordítási költségek három- szövetkezetben megváltozott a lyam harminc hallgatóval. Le- négyszeresét nyerik vissza. Té- szélirány, bizonygatja Tamai morzsolódás nem volt. Igaz, fél len a nádat termelik ki a ta- János, az elnök. Mindjárt meg munkaegységet jóváírtak napon- vakról. Tavaly például 25 ezer is magyarázza, miről van szó. ta a résztvevőknek. kéve nádpallót készítettek. Zomborl Mihály brigádvezető irányításával szedik a paprikát A kertészet nagyrészt az asszonyoknak ad munkát — Már tavaly többen haza- Keresik, kutatják az egyéb le- Ez azonban csak a kezdet jöttek, az idén pedig negyven hetőségeket is. Átvétték a Mint az elnök elmondja, a leg- új tagot vettünk fél az év ele- dombóvári halgazdaságtól a te- nagyobb fantázia a kertészet tő­jén. A vezetőségnek természete- nyésztést. Az idén már nagy vábbi fejlesztésében van. Ha si- sen ez gondot okozott, hiszen jövedelemre számítanak a ha- kerül a püspökpusztai melegvíz módot kell teremteni az új lastavakból. Az egyik próbaha- feltárása, megnyílik a lehetőség munkaerők foglalkoztatására, lászás azt bizonyította, hogy a hajtatóházak létesítésére. Nekünk ugyanis az az elvünk, hogy minden jó munkást szíve­sen látunk; Ezután szinte önkéntelenül kívánkozik a kérdés, hogy mit tesznek az egyre növekvő tag­létszám foglalkoztatása érdeké­ben. — Az egyik lehetőségünk a kertészet. Most szedjük a para­dicsomot, a paprikát és a zöld­babot. A kalászosok gépi beta­karítása lehetővé teszi, hogy a tagság nagyobb része mással foglalatoskodjon az aratás Ide­jén. A zöldségtermesztés új dolog ezen a vidéken, hiszen a Bács­kában főleg szántóföldi növény- termesztéssel és állattenyésztés­sel foglalkoznak ősidők óta. A dávodiak azonban gondolnak a jövőre, hiszen a piac az igények növekedése egyre inkább kíván­ja a zöldségfélék nagyobb mér­tékű termesztését. Mivel új do­logról van szó. szakmunkáskép­zésről is kellett gondoskodni. Az A paradicsom az idén jó hozamot ígér. Szállítás előtt gondosan elmúlt évben megindult a két- válogatják a termést. Folytatta munkáját a II. Országos Véradó Konferencia A Kecskeméti Városi Tanács székházának dísztermében a csütörtökön kezdődött II. Orszá­gos Véradó Konferencia, dr. Si- monovits István egyetemi ta­nár, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója, dr. Ta­kács Sándor, a Bács-Kiskun megyei kórház igazgató-főorvo­sa, a megyei vérkonzerváló ál­Féltékenységi dráma Kéleshalmán Tragikus kimenetelű félté­kenységi dráma történt csütör­tökön a késő esti órákban Ké­leshalmán, Hugyecz János, 35 éves erdészeti dolgozó lakása előtt. Taskovics József, 35 éves erdészeti dolgozó kékeshalmi la­kos éjszaka 11 óra után Hu­gyecz János lakásához lopódzko- dott, s bezörgetett az egyik ab­lakon, ahol Hugyecz Jánosnét sejtette. A kopogtatásra azon­ban a felháborodott férj je­lent meg az ajtóban, s felelős­ségre vonta Taskovicsot, majd vitatkozni kezdtek. A szóváltás hevében Hugyecz János felka­pott egy szőlőkarót, s azzal a hívatlan vedég fejére sújtott. Taskovics József olyan súlyo­san megsérült, hogy a helyszí­nen meghalt. A megyei redőrfőkapitányság Hugyecz Jánost előzetes letar­tóztatásba helyezte, s ellene em­berölés elkövetése miatt indí­tott bűntető eljárást. Az ügyben a vizsgálat még tart. Fürdőzésből gyermekhalál Csütörtökön délelőtt néhány perccel tíz óra előtt Szatmári József 10 éves iskolai tanuló, ötéves öccsével szülei engedé­lye nélkül a kerekegyházi Béke Tszcs juhhodálya melletti vá- lyogos gödörhöz futott fürödni. A gyermek felhevült testtel azonnal a vízbe ugrott, s fel sem merült. Az öccse a közelben dolgozókhoz szaladt segítségért, akik holtan húzták ki a gyer­meket a pocsolyából. Az orvos megállapítása szerint Szatmári József halálát valószínűleg az ijedtség okozta. a. a lomás vezető főorvosa és dr. István Lajos, a Szombathelyi Vérellátó Alközpont vezető fő­orvosa elnökletével, pénteken tovább folytatta munkáját. A megjelentek — többek kö­zött — a térítésmentes véradók megtartásának, a véradómozga­lom egészségügyi jelentőségé­nek, a községi véradónapok szervezésének, a vérvételi bri­gádok szerepének kérdéseiről fővárosi, debreceni, győri, bé­késcsabai, hatvani, veszprémi, tiszacsegei előadók referátumait hallgatták meg. A konferencia Bács-Kiskun megyei résztvevői közül dr. Losoncz Mihály, a Magyar Vöröskereszt Országos Elnökségének tagja, a Kecske­méti Honvédkórház parancsno­ka tartott előadást. Dr. M"lát Luhrrmir, az olo­mouci klinikai kórház igazgató­főorvosa a térítésmentes véradó­mozgalom csehszlovákiai ered­ményeit ismertette a konferen­cián, és átnyújtotta a Csehszlo­vák Vöröskereszt ajándékát, amit dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkár-helyettese és dr. Takács Sándor köszönet­tel vettek át a Magyar Vörös- kereszt nevében. A konferencia második nap­ján hangzott él dr. Sreten Bős- kovics, a Jugoszláv Vöröske­reszt küldöttének, a Bosznia— Hercegovinái Véradó Állomás igazgató-főorvosának a véradók szervezésének jugoszláviai mód­szereiről szóló előadása. A pén­teken megtartott 20 referátum után a konferencia résztvevői közül több mint kétszázan Bu­gáéra utaztak. B. Gy. Jugoszláv Vöröskereszt képviselői a II. Országos Véradó Konferencián, dr. Losoncz Mihály társaságában.

Next

/
Thumbnails
Contents