Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
ä 4. oldal 1961. .június 11, vasárnap Az ügyész súlyosbítást kér Reklám a küszöb alatt * * Kamera les ránk a kirakatból Hipnózissal is próbálkoztak A FIATALKORÚAK bűnözését, erkölcsi züllését nagymértékben elősegítő ok a szülők hibás életmódja, rendezetlen családi élete, alkoholizmusa. Ezért az a szülő, aki kiskorú gyermekének testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti, tetteiért, magatartásáért a bíróság előtt felel. Gyakran elhangzik a bírósági tárgyalás befejező aktusaként ez a néhány, súlyos következményeket jelentő szó: „Bűnös ifjúság elleni bűntettben!” S olyan kegyetlen, lelkiismeretlen szülők kerülnek megérdemelt helyükre, mint az alábbi esetben szereplő apa. „... Bűnös ifjúság elleni bűntettben, ezért a bíróság egyévi és nyolchónapi szabadságvesztésre ítéli. A szabadságvesztést szigorított bü ntetésvégnpha j tási munkahelyen kell letöltenie. A bíróság arra kötelezi a vádlottat, hogy kényszerei vonó-kezelésnek vesse alá magát, amit a büntetés végrehajtása alatt kell foganatosítani” — hangzott el az ítélet nemrégiben a kecskeméti járásbíróságon, Antal István, - Kecskemét, Kadafalva 40. szám alatti lakos bűnügyében. A VÁDLOTT előzetes letartóztatásban várta a tárgyalást. A bíróság idézésére — a szomszédokon és a munkatársakon kívül — a tárgyalóterem előtt várakozott meghallgatásra Antal István felesége és. hat kiskorú gyermeke is. Azok a gyermekek, akik apjuk magatartása miatt évekig rongyosan jártak, éheztek, nélkülöztek, most szépen felöltözve, szinte öreges közönnyel nézik, hogy apjuk börtönőrök között lép be a tárgyalóterembe. Antal István a bírói kérdésekre, az ellene felsorakoztatott terhelő tényekre nem tanúsít megbánást. Igyekszik a felelősség egy részét a gyermekek rosszaságára, felesége nemtörődömségére hárítani. Az sem zökkenti ki a tények elferdítését célzó védekezéséből, hogy gyermekei rebbenés nélkül a szemébe mondják az igazságot: az éhezést, az ok nélküli bántalmazásokat, az éjszakánkénti szomszédba meneküléseket. Megállapította a bíróság, hogy Antal István 1966. nyara óta olyan nagymértékben italozott, hogy 1200 forint keresetét az 1000 forint családi pótlékkal együtt elitta. Egy fillért sem adott haza. noha valamennyi gyermeke iskolai tanuló, ruházatra. tanszerekre, élelemre szorult. A CSALÄD lakása mindössze egy szobából állt. A tető beázott, az ablakon nem volt üveg, s alig volt tüzelőjük. Ugyanakkor a vádlott hetenként négy-öt alkalommal is részegen tért haza. Ilyenkor mindig a nagykést kereste, megöléssel fenyegette reszkető családját, amely vagy a szomszédoknál keresett menedéket, vagy a ház környékén várta meg, hogy az apa kitombolja magát. Emiatt a gyakran késő éjjel „nyugovóra” térő gyerekek elaludtak másnap az iskolában. Ittas állapotban Antal István tört-zúzott a lakásban, felborította a parázzsal teli tűzhelyet, összetörte a bútorokat. Az asszonyt — a gyermekek füle hallatára — súlyos szidalmakkal illette. A család a legnagyobb nyomorban tengődött, de a vádlott két tangóharmonikát is vásárolt, ezekkel járt muzsikálni, mulatozni. A második tangóharmonikát 3500 forintért OTP-hitellevélre vette, de részegen összetörte. A szomszédok már nem tudták tovább elnézni Antal István családjának szenvedését, így szereztek tudomást a kegyetlen apáról az illetékes hatóságok. A kiéhezett, agyonsanyargatott gyermekek ma már —mint államunk gondozottjait — pót- szülők nevelik. Nem szalmán és szárkupokban, hanem tiszta ágyban alszanak. El akarják felejtetni a velük történteket, hallani sem akarnak apjukról. A megpróbáltatások, a nélkülözések azonban kitörülhetetlenül, fájdalmasan bevésődtek emlékezetükbe. MEGVÁLTOZTATNI a szenvedésekkel teli .múltat a hat Antal-gyerek számára már nem tudja a szigorú bírói ítélet. Ám a hasonló szülőknek intő például szolgál! Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhítésért fellebbezett. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze A reklám régi találmány, de gyakran a tudomány legújabb felfedezéseit is a szolgálatába fogadja. Valami történt Moziban vetítenek például egy filmet. A néző csak a cselekményhez tartozó képeket látja, alig várja azonban a szünetet, hogy a büféhez szaladjon, — s megigyon egy pohár utas koktélt. Nem sört, és nem is narancslét, mert a film vetítése közben mégis történt valami..; A vetített filmszalagra ugyanis 30 kockánként bevágtak egy olyan filmkockát, amelynek szövege a reklámozott ital fogyasztására buzdított. A néző ezt tulajdonképpen nem látta, mert az egyetlen kocka olyan villanásnyi idő alatt futott át a vásznon, hogy azt a szem képtelen volt felfogni. A film cselekménye egy pillanatra sem szakadt meg, a reklám mégis hatott. Miért? A pszichológia egy sajátos ága, a reklámpszichológia ezt így magyarázza: A szem valóban nem fogja fel, a csupán villanásnyi képet, mivel az nem látható olyan hosszú ideig, hogy elérné az úgynevezett ingerküszöb értékét. .Az ingerküszöb olyan határ, mely alatt az emberi szervezet érzékelő szervei már nem képesek felfogni jelzéseket. Ha azonban sikerül megtalálni azt az értéket, amely pontosan megegyezik a „küszöbszámmal”, akkor az történik, hogy sokszori ismétlés után az agy mégis csak rögzíti a feléje küldött jelzést, jelen esetben a reklám- szöveget. Tulajdonképpen ugyanezt a jelenséget használják fel az álom közben történő nyelv- tanulásinál is. A reklám,pszichológia emellett a régebbi, bevált, módszerek hatását is vizsgálja, s igyekszik fokozni azt. Megakad a szem A kirakat vásárlásra ösztönző szerepe például jó ideje köztudott: elismert, önálló szakma lett a kirakatrendezés is. Azonban mindeddig nem tudták pontosan megfigyelni, hogy a kirakatban elhelyezett áruk közül melyiken akad meg legjobban a szem. Most többhely ütt rejtett kamerákat építenek be a kirakat portálja mögé, s ezek filmszalagra rögzítik a néző mozdulatait. A film leve- títése után meg tudják majd határozni a leghatásosabb elrendezési módokat, így legközelebb a legfeltűnőbb helyre azt az árut teszik, melyet leginkább akarnak reklámozni. A nagyvárosok és a kisebb települések utcáit is ellepik a plakátok. Különféle vizsgálatokkal meghatározzák a plakátkészítéshez legalkalmasabb betűtípusokat és színeket, melyek alkalmasak a figyelem felkeltésére. A reklámpszichológus feladata ilyenkor az elképzelt formák hatásának elemzése, „meg- jósolása”. „Boszorkánykonyha“ ? Csak néhány példát hallottunk a pszichológia és a reklám újszerű kapcsolatáról, de ez elég ahhoz, hogy felmerüljön a kérdés: értünk — a vásáróért — vagy ellenünk irányul ez a tevékenység? „Laboratóriumok boszorkány- konyhájában kísérletezik ki azokat a módszereket, melynek segítségével minden vacakot ránk sózhatnak...” — így aggódik az egyik ember. „Korunkban, amikor az üzletek annyiféle és fajta árut kínálnak, közös érdek, hogy felkeltsük a vásárló igényét a jó és hasznos dolgokra..— ez a másik álláspont. Mindkettőt példák támasztják alá. Egyes nyugati országokban még a hipnózist is alkalmazzák „rábeszélő” módszerként. Benedek B. István — Tudja maga, milyen káros a dohányzás! Falra borsó... Kezdjük ott, hogy a tsz-tagok betegségi segélyezésére vonatkozóan több mint egy éve jelent meg az országos rendelkezés,amely egyúttal intézkedésként írta elő, hogy a szövetkezeti gazdák közgyűlésen foglaljanak állást a segélyezés mértékére és rendszerére vonatkozóan — legkésőbb 1966 végéig. Nos, mint legutóbb kiderült, a kecskeméti járás öt szövetkezete még máig sem terjesztette közgyűlés elé a rendelkezésben foglaltakat. Ezt a városi-járási ügyészség is kifogásolta, majd pedig Molnár András, a járási tanács vb-elnökhelyettese — hivatali hatáskörénél fogva — sürgető felszólítást küldött a gazdaságok címére, hogy mielőbb pótolják mulasztásukat. Nem pótolták. Sőt, a sürgetésre még csak nem is válaszoltak. Ezt a magatartást, ha csak any- nyi lenne, mint az emberi-társadalmi kapcsolatok általánosan elterjedt normáinak a semmi- bevétele, akkor is el kellene ítélnünk. De itt többről van szó! Mégpedig, ha jól sejtjük, az önállóság egy olyanfajta veszélyes értelmezéséről — pontosabban — szándékolt félreértésről — amely már majdnem azonos a törvényenkívüliség, vagy méginkább a törvények felettiség gondolatával. S ami érdekes még, ám egyúttal jellemző is: e magatartás mindig csak a kötelezettségek elhanyagolásában és sohasem a jogok érvényesítésében nyilvánul meg. Egyébként, ami az utóbbit illeti, bizonyára nagyon furcsálnák a szóbanfor- gó gazdaságok vezetői, ha jogos igényeik teljesítésében mellőzve lennének; ha a bank nem válaszolna a hitelkérelmükre, ha az AGROKER nem küldene részükre műtrágyát és a felvásárló minden szem gabonát a nyakukon hagyna. Ami a dolog konkrétumára, a betegségi segély megszavazására, pontosabban annak „ elmulasztásába vonatkozik. mindössze két eset feltételezésére van módunk. Ha fizetik a betegségi segélyeket, ezt — közgyűlési határozat híján — milyen alapon teszik? Ha pedig nem fizetik, akkor meg nyilvánvaló a tsz-gazdák jogainak a csorbítása. Mindkét ' esetben a szövetkezeti demokrácia szenved durva sérelmet. Bízva figyelmeztető cikkünk hasznosságának reményében, ide írjuk a mulasztó gazdaságok neveit: bugaci Béke Tsz, fülöphá- zi Petőfi Tsz, kerekegyházi Előre Tsz, ladánybenei Rákóczi Tsz és lajosmizsei Vörös Csillag Tsz. —ni —el 24. Balkézről vett anyja zsákjában hétszáz aranypénzt talált, csupa tízrubelest. Korához mérten szokatlan óvatossággal járt el. Rendelt egy vattabéléses lélekmelegítőt, azután a házigazdái előtt is titkolva, darabonként bevarrta az aranyakat a vatta közé. Képtelenül nehéz lélekmelegítő kerekedett, de mint mondani szokták, csak az a teher nyom, amit mások tesznek az ember vállára. így aztán le sem vetette többé a kabátot, míg csak el nem jutott Kazanyba. Itt a sors összehozta a péter- vári vasúti egyetem egyik volt hallgatójával, akit Hermannak hívtak. Három évvel idősebb volt nála és épp úgy mint ő, a polgárháború kegyéből teljesen szabad és önállói állampolgár lett. A zsibplacon ismerkedtek meg. Koka revolvert szeretett volna venni. Herman pedig el óhajtott adni. Mindjárt megtetszettek egymásnak, és a zsibpiacról már együtt távoztak. Az adás-vétel pillanatától fegyverbarátoknak lehet tekinteni őket. Hermanról kiderült, hogy Bakunyin anarchista eszméinek lelkes követője. Ez eszmék gyakorlati megvalósítójának Mahno tatát tartotta, akinek híre Ukrajnában és Oroszországban tacsánkákon, brics- kákon, marhavagonokban terjedt, s azonkívül is szabadon szárnyalt. Koka fejében teljes ideológiai zűrzavar uralkodott. Egyáltalán nem tudott eligazodni a politikában. Olyan volt, mint a macska, amikor egyedül bolyong az éjszakában. Ám a lelkes anarchista Herman két nap, két éjjel agitálta, és Koka ily módon szilárd világnézetre tett szert. Követte tehát Her- mant délre az Azovi-tengerhez, ahol a Mahno-féle szabadcsapatok garázdálkodtak. Magát a tatát sohasem sikerült megtalálniuk, de annak a mahonista alakulatnak a vezére. amellyel volt szerencséjük összeakadni, szintén nagyon szép és lelkesítő figura volt. Herman és Koka megcsókolták a zászlót, minek következtében a lobogó oltalma alá fogadták őket. Megparancsolták, hogy szerezzenek maguknak lovat. De Koka úgysem tudott volna a nyeregben maradni (bár junkeriskolában tanult, ahol a lovaglás szaktantárgy). A ló az ő számára nem volt létszükséglet. Besorolták tehát az írnok mellé, aki egész hivatalával egy sátoros cigánykocsin közlekedett. Herman pedig egyik öreg mahnoistától vett lovat egy ezüst zsebóráért. Ráadásul adott kettőt Koka aranyaiból. Nem sokáig szolgálta Koka a mahnoista lobogót. Súlyos okok kényszert tették ezúttal, hogy kettős árulást hajtson végre. Most egyszerre árulta el a zászlót és barátját, Hermant, akivel Kazanyban úgyszólván vérszerződést kötöttek. t Az anarchista testvérek a forró nyári napok beköszöntésével csodálkozva nézték Kokát: Hát ez meg miféle félkegyelmű kis imokocska? Másokról meztelenül is patakban folyik a verejték, ez meg vattakabátban párolja itt magát! Nem sokkal azután, hogy Koka megérezte magán a testvérek fenyegető figyelmét, alakulatuk — amely eddig békés ukránok, oroszok és zsidók fosztogatásával foglalatoskodott — véletlenül nekiszaladt a vörös lovasságnak, és alig bírta elhordani az irháját. Koka megértette, hogy minden szempontból jobb lesz neki, ha beszünteti a harcot a rend anyjáért — az anarchiáért — és egy sötét éjszakán útilaput kötött a talpára. Zárójelben megjegyezzük, hogy Herman, szerencsétlenségére, még találkozik Kokával. ... Mint ahogy a szél össze- söpri az őszi faleveleket a gödörbe, úgy sodródtak akkor egész Oroszországból Odessza anyácska kebelére, azok, akiknek égett a föld a talpa alatt, Kokát, bár igen nehéz volt arannyal bélelt lélegmelegítőjé- ben, szintén felkapta a szél és letette a Primorszkij bulvár kellős közepén. B útorozott szobában telepedett meg. Szállásadója egy német nevű. törökös külsejű ember. Megérkezése után a második, vagy harmadik napon eszébe jutott Kokának a templomi énekes lánya. Az emlék lángra lobbantotta ifjonti képzeletét. Tanácsért a házigazdához fordult. Az bemutatta egy nőnek, aki francia hangzású revet használt ugyan, de tiszta volo- godsziki tájszólással beszélt. Ha hozzátesszük, hogy az éltes hölgy rögtön elvitte ifjú lovagját városszéli rossz illatú kéjlakába, s ott gitárkísérettel elénekelt neki három románcot az afrikai szenvedélyekről, akkor nem csodálkozhat az olvasó azon a zavaron, amely Ko- kán erőt vett. Aztán konyaknak mondott, teával kevert répapálinkát szolgáltak fel neki. Arra sem volt ideje, hogy tisztázza a hamisítással kapcsolatos gyanúját, máris kábán, nadrág és — ami a legfontosabb — lélekmelegítő nélkül találta magát az ágyban. Éjféltájt nem gyengéd női kezek rázták fel, s a hang. amely ráparancsolt, hogy szedje a cok- mókját és takarodjon, szintén nem bársonyos női hang Volt. A lélekmelegítőjét visszaadták ugyan, de már olyan könnyű volt. mint amikor Omszkban e' - hozta a szabótól. (Folytatása következik}
