Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

1967. júnlns 11, vasárnap 5. oMá! r Bábok és bábosok Életmentő altatás 1961-ben a Bábművészek Nem­zetközi Szövetségének varsói kongresszusán nagy taps fogadta azt a bejelentést, hogy Magyar- ország elsőként tette kötelező tantárggyá a bábjátékot a pe­alapot, hogy majdan maguk is szakkörvezetők lehessenek. — A szakkörökben — mondja dr. Bakkay Tiborné, az óvónő­képző tanára —, a szakkör ve­zetéséhez, a rendezéshez kell Az egyes darabokhoz maguk készítik a bábokat a szakkör tagjai. Képünkön: Szamosi Ferenc rajztanár irányítása mellett az ősszel bemutatásra kerülő darab bábjait készítik. dagógusképző intézetekben. alapvető jártasságot szerezniük Ez a lépés nagyon is indokolt a hallgatóknak. Ezért foglalkoz- volt. nak dramaturgiai, darabelem­A bábjáték ugyanis nemcsak zési feladatokkal, a bábok és színházi élmény a gyermekek díszletek képzőművészeti sajá- számára, ezért egyre inkább tosságaival, a mozgás és táncok felismerik alkalmazási lehető- koreográfiái megtervezésével, ségét a nevelésben-oktatásoan. Az óvónőképző bábosai nem- Lélektani okai vannak ennek: Csak tanulnak, hanem szerepel- a kisgyermek életkori sajátos- jigjj jS; mégpedig szép sikerrel, ságaihoz alkalmazható eszköz és Nem múlik el bábfesztivál, be- módszer a nevelésben. Játékos mutató, ahol ne láthatnánk szí- formában, élménybe ágyazottan neSj kedves játékaikat, lehet vele ismereteket nyújta­ni közvetett módon és az er­kölcsi nevelés területén belát­tatni, megérttetni olyan törvé­nyeket, amelyeket e korosztály­nak elvont formában megma­gyarázni aligha lehet. E tapasztalatok nyomán a kecskeméti óvónőképzőben a bábjátékot kötelező órán tanul­ják egy féléven át, elsajátítva lélektani, pedagógiai alapelveit és a bábmozgatás elemeit. Ez alapot nyújt ahhoz, hogy gyakor­lati munkájukban majd igényes esztétikai formában alkalmaz­hassák ezt a leendő óvónők. Az óvónőképzőben még más formája is van a bábos képzés­nek: a szakköri foglalkozás. Ez nem kötelező. Egyik részében a bábkészítést tanulják meg, a másikban pedig arra kapnak Az asszisztensnő megtörli a főorvos gyöngyöző homlokát, s amikor előáll a tolókocsi, hogy „visszautazzon” a beteg a kór­terembe, mindenki megköny- nyebbülten felsóhajt. Sikerült a komplikált műtét, a páciens halkan, egyenletesen lélegzik. Dr. Vass-Eysen Ervin főorvos megszólal: — Nemsokára magához tér, óvatosan fektessék ágyba ... Sebész és anaesthesiológus A koncentráció miatti feszült­ség eltűnik a főorvos arcáról, amikor kilép a folyosóra. Elmo­solyodik, megsímogatja a mellé lépő hat—hétéves kislány haját. Pár nappal ezelőtt operálta vak­béllel, s a kicsi néhány nap múlva már mehet haza. — Az utóbbi időben keveseb­bet operálok, mint amikor kezd­tem a pályát —, magyarázza hozzám fordulva. — Általános sebész és gyermekgyógyász szakorvos vagyok. De elsődleges szakterületemnek mindinkább az anaesthesiológiát tekintem. Precíz, szabatos magyarázat­ba kezd: — Az altatás tudománya, va­gyis az anaesthesiológia, az utóbbi évtizedben hallatlanul sokat fejlődött. Odabenn, a ste­ril -műtőben láthatta a modern altató, lélegeztető gépeket. Száz­ezreket érnek, akad köztük amerikai , és magyar gyártmá­nyú. De nem ez a lényeges, hanem, hogy segítségükkel a maximálisra lehet fokozni a műtéti biztonságot, a legkomp­likáltabb esetekben is. Kevesen tudják: Egy közepes műtétnél 6—90Ó, bonyolultabb esetekben 1500 forintba kerül egy-egy al­tatás ... Noteszt vesz elő: — Ide jegyzem be, mikor, hol, milyen műtétnél kell altatnom, asszisztensnőmmel együtt. A se­bészeten kívülxa baleseti sebé­szeten, a fül-orr-gégészeten, a nőgyógyászaton, az urológiai osztályon igénylik az altatást. Nemcsak itt a munkahelyemen, a megyei kórházban, hanem a járási-városi kórházakban is. A sürgős eseteket természetesen nem lehet előre beütemezni, sokszor cseng éjszaka a telefon: Azonnal induljunk ... Pillantás a jövőbe Vass-Eysen főorvos évek óta nemcsak műveli, hanem ta­nulja és másokkal is tanítja az altatás tudományát. Ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a megyei kórházban évről-évre csökken a műtéti beavatkozások miatti ha­lálozási ezrelék, ami egyébként lényegesen kedvezőbb az orszá­Dr. Bakkay Tiborné vezetésével a bábmozgatás elemeit gyakorolják a hallgatók. gos átlagnál, és megközelíti a legkorszerűbb klinikák eredmé­nyeit. — De ez csak a kezdet — lendül bele ismét a magyará­zatba. — Egyik célunk, hogy az egyes betegségeknek, s a betegek fiziológiai alkatának megfelelő altatási variánsok skáláját nö­veljük. Ezért igyekszem magam is leszűrni a jelenlegi legkor­szerűbb módszerekkel végzett több ezer narkózis tapasztalatait, felhasználni a legfrissebb szak- irodalmi publikációit. Szakla­punk, és az anaesthesiológusok rendszeres, havonkénti tapaszta­latcseréje is segítséget nyújt az elméleti és a gyakorlati mun­kához. Egy idő óta új orvos és asz- szisztens is bekapcsolódott a megyei kórházban az altatások végzésébe, ök már a közepes műtéteknél önállóan képesek dolgozni. A főorvos elégedett előrehaladásukkal: — Nagyon kell az utánpótlás — teszi hozzá —, hiszen nem­csak a követelmények, hanem a munka is állandóan növek­szik. Szeretnénk, ha két éven belül Bács-Kiskun megye vala­mennyi kórházában szakképzett, tapasztalt altató-orvos és asz- szisztencia működne. Megvalósul a műtéti utókezelés... A tervek, a további célok kö­zött szerepel a műtéti utókeze­lés megoldása is a megyei kór­házban. Erre a jelenlegi átme- meneti nehézségek miatt Kecs­keméten csak később kerülhet sor, hiszen közismert, hogy az új megyei kórház felépüléséig szétszórtan, különböző helyeken kénytelen feladatát ellátni az intézmény. Az új kórházban azonban már mintegy 30—40 ágyas speciális részlegben kü­lön, erre a célra létesített osztá­lyon végzik el a műtéti utóke­zelést. Az őrző részlegben ápol iák majd a legsúlyosabb műtéteken átesett betegeket, akik teljes felépüléséhez, gyógyulásához minden eddiginél nagyobb ha­tékonysággal kívánnak hozzájá­rulni a jövőben az altató orvo­sok és asszisztensek is. Bubor Gyula Nők az üzemben fl tűzhelytől a szocialista brigádig (1.) Néhány lépés és a gyár­ból kint vagyunk a földön. A kukorica lándzsaleveleinek ha­ragoszöldjét finom koromszem­csék tompítják. Mintha a jövőt jeleznék, hogy néhány év még, és itt is korszerű gépekkel föl­szerelt csarnokok magasodnak. Kiskunfélegyháza egész fejlő­dését példázza a Villamosszige­telő és Műanyaggyár környéke — azt a gyors, szinte átmenet nélkül megvalósuló folyamatot, ahogy az elmaradt kiskunsági mezővárosból megyénk egyik lendületesen' iparosodó városa lett. Az alapvető tényező ebben a folyamatban kétségkívül az anyagi ráfordítás, a sokmilliós beruházások sora volt. De a termelőerőknek csak egyik ré­sze az eszköz. A legmodernebb gépek sem érnek semmit mun­káskezek, termelési tapasztala­tok nélkül. Szocialista szellemű, egységes gárdát kovácsolni a korábban jobbára idénymunká­ból élő lakosságból, termelési tapasztalatokat adni nekik, en­nek az erőfeszítésnek az érté­ke fölér a beruházások összegé­vel. Az átalakulásban fontos sze­repet töltöttek be a nők. Asz- szonyok és lányok, akik a jobb megélhetés érdekében, de azért is, hogy egyenlő részt vállal­hassanak a jövő építéséből, sza­kítottak az évszázados gyakor­lattal, munkapad mellé álltak. Száz százalék fölött Ezt az utat járta végig a műanyaggyár Május 1. brigádja is. A kérdő szóra zavartan fe- lelgetnek. Néhány perccel előbb még magabiztosak voltak, amint a flakonná formálódó műanyag­hártya feszülését irányították a gépen. — Megcsináljuk a munkát és kész. Mit beszéljünk még róla? A brigádnapló sokkal beszé­desebb. Nem valami bőrkötésű díszbetűs album, egyszerű fü­zet. Tekintélyessé tartalma te­szi. Megtudhatjuk belőle, "hogy a brigád átlagos havi teljesít­ménye 101,7 százalék volt az elmúlt évben, minden termék selejtmentesen került ki a ke­zükből. Késés, igazolatlan hi­ányzás egyszer sem fordult elő. Bőségesen végeztek társadalmi munkát is: selejtanyag-tisztí- tást, parkírozást, műhely- és teremdíszítést az. ünnepekre. Négyen részt vettek az idősze­rű kérdések tanfolyamán, majd­nem mindegyikük felszólalt a termelési tanácskozásokon. Gon­dosan összetűzött mozijegyek tanúskodnak közös kulturális program j aikról. Mindez talán önmagában nem is lenne különös. De mind a tíz asszony anya is. Háromnak kö­zülük négy-négy gyermeke van. Azelőtt egyikük sem dolgozott tartósan ipari üzemben. Néhány hónapos közös munka után be­neveztek a szocialista brigád címért folyó versenybe, és hiánytalanul teljesítették ösz- szes vállalásukat. Senki sem kö­telezte őket erre. Talán el sem várták tőlük, hiszen családos asszonyok. Átlagéletkoruk leg­alább 30 év, minden vezető megértette volna, ha azt mond­ják: a műszak letelte után semmi közünk a gyárhoz. Miért vállalták hát mégis? Ami összetart Vízi Jánosné brigádvezető vá­laszol mindnyájuk nevében: — Más ez, mint otthon a ház­tartásban vagy a mezőgazdasá­gi napszámban, ahol mindenki csak sajátmagának dolgozik, s egyedül viseli a gondot. A mi közösségünk évekre, lehet, hogy évtizedekre szól. összetartás nélkül nincs nagyüzem. A bri­gádtervünk teljesítése csupán tíz ember összefogása. De együtt kell működnünk a másik két extruder-brigáddal, hogy rend­ben legyen az üzemrész széná­ja, és az összes üzemrész kö­zösségére van szükség ahhoz, hogy az egész gyár megállja a helyét. — A nyolc órai munkán túl, hogyan van idejük és energiá­juk még közös megmozdulások­ra? — Nagyon rideg lenne az összetartozásunk, ha a, műszak­kal véget érne. Az az 1300 fo­rint, amit megkeresünk, gyön­ge kapocs volna közlünk. A család viszont közös téma. Idő, energia? Nincs túl sok egyik­ből sem. De annyira azért fut­ja, hogy el-elmenjünk néha együtt moziba, bekukkantsunk más üzemb£ is megnézni, ho­gyan élnek, hogy dolgoznak. Ta­nulni a gyerekek mellett nem valami könnyű, de azért erről sem akarunk egészen lemonda­ni. A három párttagunk azon buzgólkodik, hogy minél többen kapcsolódjunk bele ősztől kezd­ve a szakmai és politikai to­vábbképzésbe, különösen azok, akik innen vannak még a har­mincon. Megtesszük, ami tőlünk tebk. Mint a forróprés Ezzel az utolsó, sokszor hal­lott mondattal a lényeget ra­gadta meg a brigádvezető. A szocialista munka magasabb­rendűségét jelzi, a bérmunkától különbözteti meg az a vonása, hogy a képességek legjavát kí­vánja, kinek-kinek adottságai, körülményei szerint. Tíz asszony. Farkas István­ná, Vízi Jánosné, Agárdi Jó- zsefné, Almási Mihályné, Fü- geczki Pálné, Kanyó Lajosné, Kasza Sándomé, Losonczi Má­tédé, Némedi Józsefné, Kádi Józsefné. Álljon itt a nevük legalább, ha már nem szólal­tathatjuk meg mindannyiukat. Bár ők tiltakoznának legjobban a névsor ellen, azt mondták, csak annyit írjon, hogy a Má­jus 1. brigád. Véletlen, hogy épp az ő pél­dájukat idézzük. Csak itt az extruderrészlegben még a Ko­marov és a Tyereskova brigád is kivívta a szocialista címet, összesen tizenhat munkacsapat az egész üzemből. Mintegy 40 százalékuk nő. Dudás Péter ver­senyfelelős szerint nem marad­nak el a férfiak mögött. Rövid idő alatt hosszú utat tettek meg a tűzhelytől a szo­cialista brigádig. De véghez- vitték az átalakulást a társa­dalom igényeit és egyéni érde­keiket követve, meglátva a kettő közt a széttéphetetlen láncszemet. Éppen úgy, ahogy a széthulló műanyagpor percek alatt kész termékké, bonyolult elektromos berendezés nélkülöz hetetlen alkotórészévé szilár­dul a forróprés alatt. (Folytatása következik.) Szabó János

Next

/
Thumbnails
Contents