Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

1967. Június 11, vasárnap S. oldal A szőlővidék útja és távlata Beszélgetés dr. Vedres Ferenccel, a szakszövetkezetek kiskőrösi terühti szövetségének elnökével Újjászületik a Kiskörös kör­nyéki szőlővidék — sokszor le­írtuk ezt, azt itt gazdálkodó szakszövetkezetekről szólván. A táj, a gazdálkodás, s nem utolsó sorban az itt élő emberek át­alakulásának útját ez év már­ciusa óta az országban első­ként megalakult területi szö­vetség szabja meg. Milyenek az első lépések, hogyan látható be az út távlata? — erről beszél­gettünk dr. Vedres Ferenccel, a szövetség elnökével. — önöknél a gazdálkodás rend­szeres analízise nem új dolog. De mit mutatnak a legújabb elemzések? Legutóbb három elemzést is készítettünk. Ezek igen tanul­ságosak. Kiderült például, hogy a négyéves szőlő nyitásának és metszésének a költsége az idén 30 százalékkal kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A két munka- folyamatot . tíz nappal rövidebb idő alatt végezték el, s az egy­magában százezer forint megta­karítást hozott a szövetség 14 szakszövetkezetében. A trakto­rok használata körül már nem ilyen reményteljesek a tapasz­talataink. Kiderült, hogy a trak­torok életkorával hatványozot­tan nő a javítási költség. Az ötödik évben ez üzemóránként már 15—16 forint. Így az érték- csökkenés leírásának ezzel for­dított arányban kellene állnia, tehát az első évben lenne a leg­nagyobb, s aztán fokozatosan csökkenne, s ebből következ­nék, hogy a kiselejtezés nem je­lentene anyagi megterhelést a gazdaság számára. Jelenleg a helyzet fordítva áll. — Vannak-e veszteséges ágaza­tok, s ha igen, miért? — Pár éve a rozstermesztés mindenütt veszteséges volt. összességében most is az, 300 forint a mázsánkénti ráfordítás, de van már három gazdaság, ahol a bevétel kiegyenlíti a költségeket. Ha jövőre a ke­nyérgabona termesztéséhez ár­támogatást kapunk, másképp alakul a helyzet. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a rozzsal a 3—4 aranykoronás ho­mokot hasznosítjuk, önmagá­ban a kocatartás, a malacneve­lés is ráfizetéses. De ez bőven kiegyenlítődik abban, hogy nem kell vásárolnunk a hízóalap­anyagot. — Mi a fejlesztés iránya a szőlfi- és a gyümölcskultúrában? dolog rendezésre vár. A mosta­ni árak azért is sérelmesek, mert útját állják a kedvezőbb értékesítésnek és értékesítő és fogyasztási szövetkezetek háló­zatán keresztül. Mi sem lenne könnyebb mint tízezer hektó bort ily módon átadni, mivel az említett szövetkezeteik borhi­ánnyal küszködnek; az italbol­tok söntéseinek tartályai sokhe- lyüt üresen konganak. Minden­esetre tárgyalásokat folytatunk az értékesítő szövetkezetekkel, köztük még néhány tiszántúli­val is. A törökszentmiklósiak például vállalnák a gyümölcs, a szőlő és a bor rendszeres át­vételét. Mind több tsz-szel tár­sulunk közös értékesítésre, s ebben olyan törekvés is van, hogy a saját standok, kiméré­sek számát korántsem akarjuk mindenáron szaporítani. Nem feledkezünk meg a járás lakos­ságáról sem, közvetlen fogyasz­tásra az idén már 400 hízót adunk át. A zöldségről a kece­llek gondoskodnak. — A szakszövetkezeti beruházá­sok is az értékesítés sokoldalú kívánalmainak megfelelően tör­ténnek? — Természetesen. Épül, ösz- szesen 42 ezer hektó bor tárolá­sára alkalmas három nagyüzemi pince. Kettőhöz az idén, jövőre a harmadikhoz fognak hozzá. Ezek a későbbiekben bővíthetők lesznek. Nemcsak feldolgozóval, de palackozóval is ellátjuk. Egy gépsort már meg is rendeltünk. Nyolc-tíz szakszövetkezetben épül azonban ezer-négyezer hek- tós pince is. Az idén új gyümöl­csösök kezdenek teremni. Szük­séges hát mielőbb hozzáfognunk, főleg Kiskőrösön és Soltvadker- ten a gyümölcs-csomagolók el­készítéséhez. Az utóbbi község szövetkezetei 20—25 vagonos hű­tőház építését is tervezik. — A közös korszerű fejlesztése mind több szakképzett munkás­kezet igényel. E tekintetben mi­lyenek a lehetőségek? — Nem rosszak. A gazdák 10 —15 százaléka, illetve fiaik, lá­nyaik már a közösben dolgoz­nak. Átlagos életkoruk 30 év alatt, míg a tagsági területet művelő gazdáké 50 év felett van. Távlatilag ennek nyilvánvalóan az a következménye, hogy az újabb és újabb nemzedék mind­inkább a közöst veszi birtoká­ba. Teljesítménybért kapnak, eredményességi prémiummal ki­egészítve, s közülük az idén is mintegy százan szerezték meg a szakmunkásképesítést. A na­gyobb szakszövetkezetekben kul- túrfelelősök is vannak, akik ta­pasztalatcsere látogatásra viszik a fiatalokat, az ország minden részébe, s egyre gyakrabban a határokon túlra is. Az átalaku­lásnak ezt a folyamatát támo­gatni: a területi szövetség egyik legszebb feladata lesz a jövő­ben is. H. D. Üj városközpont Ilyen házak épünek majd Kecskemét új vároközpontjá- ban, mint a fenti képünkön lát­ható. A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat a Ka- da Elek uctában a felvonulást megkezdte, s rövidesen hozzá látnak a nyolcemeletes, 177 (két szoba összkomfortos) lakásos távfűtéssel és konyhai földgáz, központi melegvíz szolgáltatás­sal ellátott lakóház építéséhez. Érdekessége, hogy ez lesz az első szalagház az Alföldön. A 137 méter hosszú házba, két ‘lépcsőház és három lift lesz be­építve. Az épület földszintjén üzletsorok készülnek. Munkásünnep Ünnepélyes pillanat, amikor' intézmény tarkítja a tájat, a hajó oldalához csapódik a Alig másfél évtizeddel ezelőtt pezsgősüveg és a hatalmas al- még kezdetleges kisüzemi esz- kotmány elindul első útjára. Az közökkel, földszintes házak épí- egyén számára vannak ennél léséhez szokott munkásokkal, sokkal ünnepélyesebb percek — egy-két mérnökkel, tech&Jcus- többek között, amikor átadják sál rendelkezett az építőiqi&r. S a kulcsot az új lakás boldog ha most számvetést teszünk lát- tulajdonosának. E hónap vé- juk csak, milyen nagy Utat tett gén például Kecskeméten a meg történelmileg rövid idő Csilléritelepen két új épület har- alatt. A megye építőiparát fel- minchat lakásába költöznek be. nőtte érlelték az olyan létesít- Nem sokkal később ugyanitt mények, mint a kecskeméti ötveneggyel, Kiskunhalason har- Leninváros, a kalocsai 300 ágyas minchéttel, Kiskunfélegyházán kórház, a Zománcipari Művek harminchattal, a kecskeméti Gyáregysége és hosszan lehetne Széchenyi téren kilencvenhattal sorolni a több száz milliós ér­szaporodik majd az új lakástu- tékű építkezéseket, lajdonosok száma. Továbbfejlődési készségéről, Ezeket az ünnepélyes pillana- dolgozóinak alkotó tehetségéről tokát azonban a tervezőasztalok a jövőben is tanúbizonyságot mellett, s a torony daruk árnyé- tehet a megye építőipara. Már kában dolgozó hétköznapok hő- megkezdték az előkészületeket seinek munkája előzi meg. A Kecskeméten egy nyolcemeletes beruházás megindításától a ki- UNIVÁZ szerkezetű szalagház vitelezésig rengeteg gonddal, építésére. Ilyen még nem épült problémával kell megküzdeni, a megyében. Hisszük azonban, S hogy sikeresen veszi az aka- hogy — mint annyiszor, eddig dályokat az építőipar, azt me- is — az új technológiák, mód- gyénk alaposan megváltozott szerek beveztésével járó nehéz­arculata mutatja leginkább. ségeket sikerrel hidalják át Ha nekivágunk Bács-Kiskun- építőiparunk műszaki és fizikai nak, útépítőink munkáját dicsé- dolgozói. Annál is inkább bí- ri, hogy mindenfelé pormentes, zunk ebben, mert a harmadik sima uto-n száguldhatunk. (Tíz- ötéves terv keretében még sok tizenkét évvel ezelőtt még a új, korszerű létesítmény kivite- járművek réme volt a megye lezését várjuk építőinktől. Ami­sok száz kilométeres úthálózata.) kor a mai napon mindehhez si- S amerre járunk sok új, kor- kereket kívánunk, csatlakozunk szerű mezőgazdasági üzemépü- az építőket ünneplők seregéhez, let, gyártelep, lakónegyed, köz- N. O. A Pannónia-expiessze — Az export, a piac igényei azt diktálják, hogy az eltelepí­tett nagyüzemi fajták arányain módosítsunk. Ősszel és tavasz- szal a szövetkezetek ennek je­gyében telepítettek el száz hold kajszist, Soltvadkert és Kaskan- tyú határában. Évről-évre na- gyob a szamócaterület, s a sző­lőstáblákon kimondottan a cse­mege- és a nemes borfajták ke­rülnek kiültetésre. Megkezdő­dött a tagsági szőlőterület re­konstrukciója, egyelőre még kis- sebb ütemben. A keceliek pedig azt tervezik, hogy hírneves meggyesüket újítják fel. Mégpe­dig 500 holdon történő, nagyüze­mi telepítéssel, amelyhez nagy segítséget kíván nyújtani a gazdáknak a HÜNGARO- FRUCT és a hűtőipar is. Ez utóbbi az idén első ízben vállal részt a meggy átvételéből. A felújítás azt jelenti, hogy a mostani évi 150 vagonos meggy­termés legalább is megkétszere­ződik. — Máris az értékesítésnél va­gyunk. Itt milyen fejlesztésre tö- rekednek? — Ez nagyon összetett feladat. A tavalyi bortermés 85 száza­lékát a szövetkezetek, s a gaz­dák is már átadták a pincegaz­daságnak. Ez rendjén van, noha változatlan kifogásunk, hogy az állami felvásárlási árak területi kategóriái ma már nem tük­rözik a nagyüzemi telepítések folytán kialakult új helyzetet. Vagyis elitminőségű borok nem­csak Csengőd és Soltszentim- re határában teremnek. Ez a A júniusi napfény szinte szikrázott a kelebiai határállo­más sárga kerámiacsempével borított hivatalának falán. A vékony nyári ing a hátamra ta­padt, s nem kis csodálattal adóztam Bodnár Károly főhad­nagynak, a Vám, és Pénzügyőr­ség helyi parancsnokának, aki zubbonyban nem érezve a me­leget, lelkesen beszélt munká­jukról. A 12 óra 40 perces Pan­nónia expresszi vártuk. — Az idegenforgalmi év nagy feladatokat állított elénk, de mi megtettünk mindent. A to­vábbképzéseken felkészítettük az állományt. Az udvarias ma­gatartáson kívül különböző, az utasvizsgálat elvégzéséhez szük­séges nyelvtudásra, politikai és szakmai ismeretek elsajátításá­ra fordítottuk a legnagyobb gondot... A 903-as Pannónia expressz dohogva közeledett. Néhányat fújt a gőzparipa, majd fékcsi­korogva megállt. A kishatár- széli forgalomba utazók gyor­san leszálltak-, s nagyon fegyel­mezetten a vámhivatal felé in­dultak. Kristó Ferenc hadnagy és három társa kíséretében a vonatra szálltunk, hogy Kiskő­rösig elvégezzék az utasok vám- vizsgálatát. A vonat rándult egyet, s elindult. Kristó had­nagyhoz csatlakoztafn, aki az egyik elsőosztályú kupéba ékes­szóló szerb—horvát nyelven kö­szönt: Dober dán!... Magyarszki cárina pregled! (Vagyis: Jó na­pot kívánok, magyar vámvizs­gálat.) Egy középkorú férfi láthatóan idegesen emelte fel a fejét. — Melyik bőröndöt? — kér­dezte, majd amikor rámutattak a szekrénriyi utazótáskára, to­vább kérdezett: — Levegyem? A felesleges kérdésekre azon­ban Kristó hadnagy roppant ud­variasan válaszolt: — Termé­szetesen. Az izgalom feleslegesnek bi­zonyult, hiszen a csomagban nem volt vámköteles áru... A másik fülkében hazánkfiai tér­tok vissza jugoszláviai üdülés­ből. Az arcokon feszült izgalom tükröződött. Az udvarias hang­ra azonban feloldódtak a kedé­lyek, s egy rendkívül csinos, fiatal nő — akinek a bőröndje került éppen sorra — valuta­ként 10 párás érmét mutatott fel. Mindenki mosolygott, ám hirtelen elkomorodott a had­nagy arca. Az összegyűrt nylon hálóing, amit a hölgy felemelt, gyanúsan zörgött. — Tessék kibontani! A fülkében hirtelen csend lett. A fiatal nő zavarban volt, de végülis lassan kiteregette az intim ruhadarabot. Egy nylon pulóver került elő belőle. A hadnagy intett, csukja be a tás­kát, s megszólalt. — Kár volt elrejteni.:. ezzel csak magát idegesítette, s ne­künk feleslegős munkát okozott — az utasak felé fordult. — Helyesebb, ha egy helyre rakják az ajándékokat, könnyebbé te­szik a dolgunkat... Jó utat, vi­szontlátásra! A folyosón álldogáltunk. Be­fejeződött az ellenőrzés, s Ke­rekes Imre törzsőrmester, aki tanúja volt a fenti jelenetnek, beszélni kezdett: — Nem mindig van ám ez így. A közelmúltban éppen ezen a vonaton ellenőriztem. A pa­dok alatt, a fűtőtest mögött or­kánkabátokat. csokoládét, tisz­taszeszt, szivacskosztümöt talál­tam. Amikor megkérdeztem, ki a tulajdonosa, senki sem jelent­kezett. Éppen össze akartam szedni a holmit, amikor az egyik nőutas, M. E. jugoszláv állampolgár bevallotta: 6 dugta el az árukat. Mondanom sem kell: elkoboztuk a csempészhol­mit, s M. E. ellen a rendőrség eljárást indított... Kiskőrösön alig 8 percet vá­rakoztunk, amikor Budapest fe­lől befutott a 904-es számú Pannónia expressz. Irány Kele­bia, s útközben ismét ellenőr­zés. Visszafelé Farkas József őrmesterhez csatlakoztam, ö is, akárcsak parancsnoka, vagy tár­sai, négy nyelven érdeklődött az utasoktól: mennyi devizát, ajándékot visznek ki az ország­ból. / Másodosztályú fülke. Az idős házaspár gyanakodva né­zett ránk. Amikor a csomag iránt érdeklődünk, a bácsi igye­kezett lehúzni a bőröndöt a há­lóból. Nem akart sikerülni. Az őrmester segítségére sietett: — Megengedi?... Segítek! A bőröndben nem volt vám­köteles áru, s miután az őr­mester visszahelyezte a cso­magtartóra. a bácsikának hosz- szasan magyarázza, hogyan kell kitölteni a vám- és devizanyi­latkozatot. Az idős ember lát­hatóan hálás volt. A másik kupéban bolgárok utaztak. Az idegen szavak özö­néből alig érteni néhány szót. Farkas őrmester azonban tár­cájába nyúlt, s egy 60 filléres bélyeget vett elő. A magyaror­szági üdvözlőlap a messzi Vár­nába Kelebiáról indult el. A bulgár utasok kezünket szoron­gatták. Az őrmester tisztelgett. Kedves epizód volt... A Pannónia expressz zaja már elhalkult. A vám- és pénz­ügyőrség dolgozói azonban még nem pihenhettek. Egy tehersze- relvény vámvizsgálata várt még rájuk... Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents