Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

Társadalmi tevékenység a tanítóképzés szolgálatában

Felsőfokúvá formált ta- Alapvetően a tanítok, az általá- nítóképző intézetünk rendelteié- nos iskolai alsó tagozatos nevese, alapvető feladata: marxista lök továbbképzését tartjuk szív- eszmeiségű, szocialista hazánk- ügyünknek. A város és a járás hoz hű, pedagógiai kulturáltság- alsó tagozatos szakmai munka- gal rendelkező, a munkájukat közössége vezetőinek rendszeres hozzáértéssel, hivatástudattal továbbképzése gyakorlóisko- végző tanítók képzése. Amellett Iánkban történik; innen viszik jelentős az intézet társadalmi te- magukkal az elméleti előadás, a vékenysége is. Erről szeretnénk bemutató tanítás és a közös adni némi ízelítőt. megbeszélés inspiráló tapasztaHazánkban a tanítóképzést latait s ezeket továbbadják is- 1959-ben emelték a felsőoktatás kóláik tanítóinak, rangjára. Az új típusú tanító- A továbbképzés jelentősebb képzés belső életét, korszerű fórumának a Tanítók Nyári programját kimunkálni komoly Akadémiáját tartjuk. Tavaly és felelősségteljes munka. E fel- június 27-től július 6-ig 150 adatból, erejéhez mérten, részt Bács-Kiskun megyei tanító révállal a Bajai Tanítóképző Inté- szére szerveztük meg intéze- zet is. A célt szolgálva nemrégi- tünkben az akadémiát, elméiében, 1967. április 25-én és 26- ti előadásokkal bemutató tanítá- án például Intézeti Napokat sokkal, konzultációkkal, saemi- rendeztünk, s a program sze- náriumokkal, szemléltető eszkö_ rint megvitattuk „Az anyanyel- zök, szakirodalmi tájékoztatók, vi, irodalmi, esztétikai művelt- stb. kiállításával, ség helye, szerepe a tanítókép- Az akadémia elméleti előadá- zésben című témát. A részve- sait egyébként — tanítóink ké- vok tüzetes vizsgálat alá vették: résére — a megyei tanács mű- milyen változtatásokat^ kell vég- velődési osztálya kinyomtatta, és rehajtanunk a tanítóképzők mai azokhoz is eljuttatta, akik — anyanyelvi, irodalmr, esztétikai helyhiány miatt — nem vehet- anyagán, hogy az valóban kor- tek részt a nyári akadémián, szerű legyen, magasabb szintre

emelje a tanítójelöltek általános Intézetünk most is na- műveltségét, ami által az álta- gyón komolyan készül a Tanítók lános iskolák I—IV. osztálya Nyári Akadémiájára, amelyet számára az eddiginél kiválóbb 1967. június 25-től július 6-ig, és alkalmasabb nevelőket for- ismét 150 pedagógus részvételé- málhatunk. vei rendezünk meg.

A programot, tervet, intéze- Végezetül hadd említsem meg, tünk tanárai referátumukban és hogy pedagógiai jellegű társa- korreferátumukban terjesztették dalmi tevékenységünk kedvező- elő, s azt az ország valameny- en hat vissza intézetünk oktató- nyi tanítóképzőjéből, tanárkép- nevelő munkájára. A vidéki, a ző főiskolájáról, valamint óvó- tanyai pedagógusok tapasztala- nőképzőjéből megjelent tanárok, tai, észrevételei, jelzései a kon- igazgatók, igazgatóhelyettesek zultációkon, szemináriumokon, vitatták meg. Előterjesztett ja- figyelmeztetnek bennünket arra, vaslatainkat testvérintézeteink hogy nyissunk széles kaput az oktatói ésszerűeknek, egy végié- élet, a valóság előtt, nehogy ges anyanyelvi, irodalmi, észté- idealizált peda^ógus-tevékeny- tikai program kidolgozásához jó ségre készítsük fel a tanítójelöl- kiindulási alapnak tartották. teket.

Az Intézeti Napokat más rendezvények is gazdagították. Nagy költőnk születésének 150. évfordulója tiszteletére ekkor tartottuk meg Arany János emlékünnepélyünket is. Balázs Mihály szerkesztő vezetésével a Köznevelés című folyóirat ankétjét is megrendeztük. Érdekes és tartalmas színfoltja volt kétnapos rendezvényünknek ifjúságunk szereplése: tanító jelöltjeink az intézeti pályázatokra beérkezett díjnyertes művekből részleteket mutattak be. Az Intézeti Napok sikerét annak köszönhetjük, hogy oktatóink és hallgatóink szívügyüknek tekintették a rendezvényeken való szereplést.

Egyébként az efmúlt év tavaszán is volt az ideihez hasonló jellegű rendezvénye intézetünknek, amikor „A természettudományos műveltség helye, szerepe a tanítóképzésben* című témát vitattuk meg testvérintézeteink természettudományt oktató tanárainak a részvételével.

Az a többletmunka, energia, amelyet az ilyen jellegű megmozdulások rendezése Igényel, kétségtelenül gazdagon gyümölcsözik, — s talán Intézetünk megbecsülését Is növeli.

Az a törekvésünk, hogy

hozzájáruljunk a tanítóképzés jobbá, korszerűbbé tételéhez, intézetünk társadalmi tevékenységének csak egyik részét alkotja. Rendszeres, folyamatos társadalmi munkánk ideológiai, pedagógiai és kulturális jellegű.

Például intézetünk alapvető feladatának tekinti, hogy a földrajzilag hozzá tartozó iskolák nevelőinek pedagógiai bázisa, oktató-nevelő munkájuk gazda- gítója legyen. Ez 1965. szeptemberétől lett az egyik központi feladatunk. Pedagógiai Szabadegyetem keretében Baja és járása pedagógusai részére sorozatban tartunk előadásokat olyan időszerű, s általános érdekű nevelési kérdésekről, amelyek feltétlenül hozzájárulhatnak a tanítók, tanárok oktató-nevelő munkájának javulásához, tudatosításához, i,

Hegedűs András,

az intézet igazgatója

Szeretettel k&

ÍGY LEÍRVA sablonosán

hangzik: Szeretettel köszöntjük. .. Mi mást is lehetne mondani a vendégnek? Bevált formula. Lehet merő udvariasság is. Megérezni azt, hogy átfűtöt- te-e őszinte érzelem a hangot, amelyik kimondta.

Nagy Károlynak. a soltvad- kerti tanács vb-elnökének az üdvözlő szavaiban kétszeres öröm is csengett ezen az estén. Mert őszintén szólva egész délután aggódott, sokszor eszébe jutott, míg a vendéget kí- sérgette: lesznek-e elegen a művelődési házban az író—olvasó találkozón? Nem igen bízhatott benne. Itt még sohase sikerült igazán az ilyesmi. Egyszer az egyik legnépszerűbb kalandregényírónkat várták, akiért másutt szétverik a bejáratot. Vadkerten meg ha összejöttek harmincán.

Most többen vannak a klubnak szépen berendezett teremben. örült hát. És szívből mondta a néhány órás együttlét során olyan közel állónak megismert vendégnek:

— Szeretettel köszöntjük Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas írót Soltvadkerten. Es köszöntjük benne országgyűlési képviselőnket is.

A hangulat válóban bensőséges az első perctől fogva. Rövid életrajzi ismertető után egy diáklány felolvas az Isten malmaiból, majd szavalat következik. És ekkor feláll Pali bácsi (ekkorra már így hívja itt mindenki), s azt mondja:

— Kedves barátaim! Nem akarok én itt szónokolni. Magam is vagyok egyszer-másszor

közönség, tudom mi az: akár tetszik, akár nem, végighallgatni.

Mosolyok innen, onnan, felgyűlő érdeklődés.

— Inkább beszélgessünk — folytatja Pali bácsi. — Kérdezzenek. Igaz, hogy még csak huszonöt év múlva leszek százéves, de sok mindent láttam már..; Azt se állítom persze, hogy értek mindenhez. Tanuljunk egymástól...

.. .ITT ÁLLJUNK meg most egy pillanatra. „Tanuljunk egymástól!” Szabó Pálnál ez nem póz. A minden iránt érdeklődő ember alapállása.

Az előző napon a keceliek vendége volt. Kecel a választókörzetének másik községe. Ott is körülnézett, beszélgetett; a nagy sikerű találkozó után este jóval tíz óra után indult haza. Igencsak elmúlt éjfél, mire ágyba került.

Gondoltuk: a fárasztó nap után másnap elég lesz, ha a találkozó kezdetére, este hét órára érkezik Soltvadkertre, De nem egyezett bele.

— Délután háromkor ott leszek nálatok Kecskeméten, találkozzunk a Népfrontnál, aztán igyekezzünk, mert szeretnék előbb körülnézni Vadkerten.

Ügy is lett.

Pali bácsiról úgy beszélgetés közben senki se gondolná, hogy akkor is — dolgozik. Kalandozik, csapong és szereti, ha körülötte derűsek az arcok.

— Hogy szolgál az egészség? — kérdezik tőle a vb-elnök szobájában, ahol összegyűltek a község vezetői.

— Hát tudjátok, sűrűn elővesz — az optimizmusom;

Kérdezik: min dolgozik most? Erre nem szeret válaszolni. Alighanem egyszerre több művön is. Abból látni, hogy hirtelen felcsillan a szeme, és a szokottnál gyorsabban kérdez:

— Hogy is mondtad? A fiú hagyta ott a szüleit? Kocsija is volt... Gazdag fiú. szegény lány, szegény fiú, gazdag lány... A régi motívum a változó újban.

Arról tűnődik fennhangon,

hogy milyen erősen mutatkoznak meg ilyen témában az író számára a társadalmi háttér színei. Félig elkészült már egy ilyen témájú kisregénnyel, azért érdekli. Jólét és érzelem, az élet célja, tartalma. Végeredményben mindig fontos kérdés lesz az ember számára.

De már másról kérdezget. Most képviselő is. Szeretné minél behatóbban megismerni választóinak gondjait.

— MIT SEGÍTHETEK?

Sűrűn elhangzott a kérdés ezen a délután. Az irodalmi esten nemcsak a község vezetőinek, hanem a közönségnek is.

Bele is melegedett a hallgatóság a beszélgetésbe. Valaki azt találta kérdezni: Hogyan, hogy bihari létére Bács megyei képviselő lett Szabó Pál?

— Az úgy volt, hogy engem mindig nagyon bosszantottak az ostobaságok. Itt volt ez az öntözés. Micsoda nagyszerű dolog! De voltak, akik nem akarták az istennek se. írtam róla egy cikket. Aztán az Aranyhomok Szálló körüli országos vita. Muszáj volt beleszólnom. Elég sok cikket írtam a megyéről. Lassan megismertük egymást. Nem én jelentkeztem képviselőnek, de a vidék, és ami itt történik, régtől tetszik. Mert ez valahogy nyíltabb világ. És Itt gazdaság meg politika összhangban van.

Valaki megemlítette a helyi gondok közt Soltvadkert bekapcsolását a gázszolgáltatásba. Tud-e segíteni Szabó Pál?

— Felelőtlenség volna, ha egyszeriben igennel felelnék. Meg kell néznem alaposan. Ha lehet, ha ésszerű, rajta leszek. Ha valamit jónak találok, arról Igen-igen nehéz volna lebeszélni.

Azzal is fejezte be, hogy hamarosan jön újra. Nem írónak, nem találkozóra, hanem mint képviselő. Ez ma csak Ismerkedés volt, és örül, hogy sikerült.

VALÓBAN sikerült. Szívből jött a búcsú is:

— Szeretettel visszavárjuk.

Pali bácsit!, ä. M. L.

Solymár

József:

Bencze László: Az öreg csősz.

A

z autóban négyen ültek. Elöl a volán mellett a sógor, mellette a sógorasszony. Hátul, Nóri és Dezső, a másik házaspár. A kocsi a Mátra kanyargós útjait járta. A Dezső falujába igyekeztek. 1967. január huszonkilencedike volt. Adél napja és vasárnap. Az évszakhoz képest szokatlanul enyhe,. igazi kiránduló idő. Az út száraz, csak két oldalán olva- doztak a hóekével korábban félretúrt és megjegesedett kupacok.

A kirándulás célja zsákmányszerzés volt. A sógort ugyanis elkapta a divathóbort. Gyűjtötte a régi órákat, mozsarakat, falitányérokat, lámpákat, mángorlókat, öreg bútorokat s mindazokat a használatból kiment tárgyakat, amelyektől az egyforma gyenge lábon álló modern bútorok között élő városiak az otthonuk meghittségének, varázsának felidézését remélik. A sógor, a sógorasz- szony és Nóri is született pestiek voltak. Dezső egy hármas- határhegyi közös vasárnapi ebéden szólta el magát, hogy a palóc rokonság padlásán bizonyára bővén lehetne találni efféle öreg kacatokat, és a bejelentéstől lázba jatt a sógor.

i — Mondd öregem, nem haragudnának meg a rokonaid, ha elmennénk és feltúrnánk a padlásukat?

•>— Várnak.

— Akkor menjünk. Akár már jövő vasárnap, ha nem fújja be az utat a hó.

Dezsőt nem lehetett hebehurgya kalandba ugratni. Amióta a szülei elhaltak, ő pedig nagyvárosi lányt vett feleségül, csak nagyritkán, rendszerint halottak napján gyertyagyújtásra és búcsúkor járt haza. Búcsú sem volt már vagy öt esztendeje, mert Nóri nem szerette sem a zsíros ételeket, sem a részeg rokonokat, s a nagy ünnepeken rendszerint kijutott mindkettőből bőven. Dezsőnek hat testvére maradt otthon. Ferenc, a legidősebb báty, a mostani családfő, a termelőszövetkezet foga tos brigádjának volt a vezetője, Sanyi, a második fiú, bányász. naponta busszal járt a nógrádi szénmedence hói egyik,