Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Pályázati felhívás A Szakszervezetek Országos Tanácsa — az Európa Könyvkiadó részvételével — pályázatot hirdet az üzemi (szakszervezeti) könyvtárak olvasói részére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Miért tetszett? címmel. A pályázók írják le, hogy a szovjet szépirodalom mely alkotása (vers, próza, dráma) és miért nyerte meg legjobban tetszésüket. A pályázaton részt vehet a szakszervezeti könyvtárak minden olvasója. A pályamunkák nem lehetnek hosszabbak 5 ritka gépelt oldalnál. Beküldési határidő: 1967. augusztus 1, a következő címre: SZOT Budapest, VI., Dózsa György u. 84/b. A borítékon fel kell tüntetni a „Miért tetszett” megjelölést. A pályázat jeligés. Zárt jeligés borítékban mellékelni kell a pályázó nevét, foglalkozását, életkorát és lakcímét, valamint, Polner Zoltán:] Tanyai iskolások Keresztül krómsárga földeken búzák árnyékában valamikor jönni onnan láttam apátokat, dajkátokat is. Szelekben úszó dűlők, tanyák a megmondhatói miről is akar a sors majd szólni felnőttként, komolyan veletek. ök is messziről jöttek. Szavuk zöld ere kiszáradt. Cserepes örömüket a bánat ránccá tördelte szép arcukon. Népmesék kis óriásai: hétmérföld az ország Sok munka és mérhető okosság, hogy emberi égboltunk legyen. Az ősök kitaposott nyomán jöttök el tanulni a világot, ahol már annyi a meleg, testvéri kézfogás. Hajnal Gábor: TÁJKÉP Konokan állok a parton a nád közt színárnyalatok változását figyelem a tó vizén az ég boltozatján felhők rohanó érkezését és semmibe tűnését nézem birkanyájat a fakó füvű lejtőn indulatos puli rohanását kacsák piros csőrét a patakban libák tárják vakító fehér szárnyukat a napba néznek lerázzák a gyöngyöző vizet magukról és féktelen örömmel rikoltanak aztán csend lesz. Hóvirágot keresek a lejtőn holnap ibolyát is találok. hogy melyik szakszervezeti könyvtár olvasója. Eredményhirdetés és a pályadíjak kiosztása november elején lesz. (A SZOT által nem díjazott, de megfelelő színvonalat elérő pályázatokat az SZMT központi könyvtárosa fogja értékelni és a pályázókat tárgy- jutalomban részesíteni.) Pályadíjak: I. díj: Kétszemélyes társasutazás a Szovjetunióba (10 napos), II. díj: szovjet gyártmányú filmfelvevőgép és 300 forint értékű könyv, III. díj: szovjet gyártmányú fényképezőgép és 200 forint értékű könyv, IV—V. díj: egy-egy Sokol táskarádió és 200 forint értékű könyv, VI—X. díj: egyenként 300 forint értékű könyv- utalvány és 200 forint értékű könyv. SZOT Kultúr-Agit. Propaganda Osztály Panner László: Eiste a kertben. Baja21138 és a megmagyarázhatatlan Kecskemét ÉRDEKES könyv látott napvilágot a Gondolat Kiadónál a közelmúltban: Kálmán Béla A nevek világa című szép kiállítású műve a személy- és földrajzi nevek jellegével, kialakulásával foglalkozik. Megtudjuk, hogy keresztneveink nagy része héber, görög, vagy latin eredetű, hogy Magyarországon II. József intézkedéséig nem volt kötelező a vezetéknév használata, hogy az európai nyelvek között csak a magyarban áll a keresztnév a vezetéknév mögött: minden más nyelvben fordítva van. Az is érdekes lehet az olvasó számára, hogy mikor milyen nevek a divatosak. Mert a névadás épp olyan divat lehet, mint a kalap formája vagy a szoknya hossza. Ezért van az, hogy a valamikor oly divatos Gergely, Tamás, Krisztina. Orsolya, Borbála. Benedek nevek egészen háttérbe szorultak az idők folyamán, s átadják helyüket az új névdivatnak. Napjainkban a legelterjedtebb férfi és női nevek: László, István, József, János, Ferenc, valamint Éva, Zsuzsanna, Mária, Katalin, Ágnes. Csak az érdekesség kedvéért jegyzünk itt fel néhányat a legrégibb magyar nevekből: Skolasztika, Lucia. Szend, Tege, Bese, Karuldu, Lél, stb. Sok olvasót érdekelhetnek a könyv fejtegetései a nevek eredetéről. íme, néhány példa: A Zsuzsanna héber eredetű, a jelentése liliom. A görög származású Ágnes azt jelenti, hogy tiszta, s az ugyancsak görög András „Andreosz” azt jelenti: férfias. A latinból került hozzánk a Pál, jelentése: kicsi. A latin Prisca (Piroska) viszont azt jelenti, hogy szigorú, komoly. A László szláv eredetű, a Kálmán, Sándor, Zoltán török. Ildikó, Imre. Attila, Olga a germán nyelvből került hozzánk. A könyv a személynevek származásán, kialakulásán kívül részletesen szól még a város- és dűlőnevekről, a vallási nevekről, az irodalmi névadásról stb. Megyénk helységneveiről is megtudunk egy-két adatot. Pl. Baja török eredetű név, azt jelenti, hogy gazdag. Még vitatott, de török eredetűnek látszik Kalocsa város neve is (a „kai”. — marad — igéből), Solt török méltóságnévből lett, s Kiskőrös nevének semmi köze sincs a Körös folyóhoz, hanem a kőris- faerdő egykori jelenlétére utal a név. Kecskemétet is megemlíti a szerző — az ismeretlen eredetű helységneveink között. Varga Mihály GÁL SÁNDOR: AKI A FOLYÓN ATSEQlT Hullámzik az ég átlátszó tengervize a felhő szappanhab isten álián a tavaszt fölnyársalták a jegenyék zöld teste ott verdes a hatalmas dárdán. Gyökér, folyondár köt ide és nekem kimondhatatlanul édes e rabság sorsom villanásai itt áhítoznak az égre éltető nedveimet ezek a rögök adják. Ikrás homokban járok. Illatos karjaikat oltalmazón emelik fölém az ágak vasgerincű szelekkel birkózom, de nem égetnek meg lángjai a szomorúságnak. Magamban mégsem tudok nyugodni pedig úgy kellene már a termékeny béke mint a megáradt folyóban fuldoklónak a partrasegítő karok menedéke. Hol van, aki a megáradt folyón átsegít hogy újra a partok szárnyát érezze talpam. aki dárdákat állít körém a csönd üvegrúdjaiból és megszünteti a föld remegését alattam? Mert nem lehet élni, ha az ember úgy hordja szívét, ökleit mint időzített aknát... Zuhanj rám együgyű nyugalom, hisz gondom kései formáidat már rég kifaragták. hol másik aknájára. A négy lánytestvér már egytől-egyig férjhez ment. A vidám, nagyhangú sógorok s csipogó gyerekhad körében Nóra, a sápadt arcú, kényes, szőke asszony nehezen találta fel magát. Nóra Dezsőről is mindig faragta a dur-' vának ítélt falusias szokásokat. Eleinte dührohamot kapott, ha a férfi kedveskedve megpaskol- ta a hátát vagy fenekét, intette, hogy ne legyen hangos, és rászedte, hogy könnyű, füstszűrös cigarettát szívjon. Megkövetelte azt is, hogy Dezső többet adjon az öltözködésre, gondosan kösse meg a nyakkendőjét, sőt, amikor harminc után Dezső hízni kezdett, a parlzeres fogyókúrára és a reggeli uszodába járásra Is rászedte. Dezső viszonylag köny- nyen lemondott a korábbi szokásairól, vállalta a személyiség- változást, mert szerette a feleségét és meg is akarta tanulni a városi életformát. D ezső, mint szakérettségis diák került Pestre, köz- gazdasági egyetemet végzett és terményforgalml szakértő lett. Későn nősült, sokáig lakott albérletben s ordas módra csa- vargott a nagyvárosban. Nem ő vette el Nórát, a szép budai úrilányt, hanem az okos, szóké nő választotta ki őt. Nehezen kezdtek. Nem volt lakásuk. Dezső sokáig albérletben maradt a házasság után és Nóra pedig otthon lakott a szüleivel. Nem akarta, hogy Dezső odamenjen, mert át kellett volna járni az öregek szobáján és előre látszott, hogy ebből komoly konfliktusok adódnának. Nóra röntgenlaboráns volt s megszokta, hogy jól öltözzön. Az ő keresete erre kellett. Dezső fizette az albérletet és mert sokat ültek vendéglőkben, eszpresszókban, az ő fizetése erre kopott el. Így ment el az első három év. A ztán Dezső lakást kapott kint Angyalföldön. Ezt a környéket Nóra nem nagyon szerette. Kedélybeteg volt, mire hazaért. Két év alatt berendezték a lakást, de aztán arra gyűjtöttek, hogy elcseréljék. A házasságuk hetedik évében sikerült beljebb kerülni a Szent István parkba. Itt, újra kellett vásárolni egyet-mást, s most már kocsira gyűjtenek, mert mégiscsak kínos, hogy folyton a sógorék hurcolják őket. A falusi rokonok nagynéha Nóra örömére náluk alszanak. Olyankor csak lesnek, micsoda élete van Dezsőnek. Már csak a kilátás! Az ablak a Margitszigetre néz, de látni a hidakat, a királyi várat s az egész budai panorámát a János-hegyi kilátóig. Még egy kanyar, s már előttük volt a völgyben ülő falu. Dezső látta a hófoltos hegyoldalt, ahová szánkázni járt s a vadkörtefát, amit minden évben ők koppasztottak meg. Nóra vajas, szalámis zsemlét evett, hogy ne legyen éhes, mert félt a rokonok zsíros kosztjától. Először Ferencékhez mentek, a legidősebb testvérhez, ahol a viszontlátás örömére megittak egy pohár pálinkát. Ferenc azt javasolta, hogy ebédig maradjanak is együtt, mert már kész a húsleves és sül a liba is. Ám, a pesti sógor nyugtalan volt. Zsákmányolni akart. Kiderült, hogy a Sanyi apósáéknál, akik még régi házban laknak, vannak szép régi, öreg tárgyak. Igaz, ők a falu másik végén laknak, de nem tesz semmit: mire való a kocsi? Így Sanyiék a pesti sógorral elvonultak. — Ti nem akartok a lomok között túrkálni? — kérdezte megértőén Ferenc. — Nálunk is lehet még ezt-azt találni, a hátsó ház padlásán. Dezső legnagyobb meglepetésére Nóra azonnal felkelt az asztal mellől. — Jó, menjünk, nézzük meg — nyújtotta a kezét a férjének. Kiderült, hogy kettesben akart maradni, hogy pihenjen, és a kíváncsiság is furdalta: hátha találnak valamit, amit ők is hazavihetnek a lakásba. A létra meredek volt, Dezső támasztotta meg, amíg Nóra felmászott. Ferenctől kaptak egy jófényű villanylámpát, amit különben akkor használt, ha éjszakai ellenőrzésre ment a lóistállóba. A padlás poros volt éspók- M hálós. Nóra nem nyúlt semmihez. Elkérte a villanylámpát és idébb-odébb világított — Ez mi? — Motolla. Erre csavarták fel a kenderfonalat. — Kár, hogy ilyen nagy. Különben jópofa. És ez mi? — A szövőszék. Szét van szedve. Én össze se tudnám rakni. És elfoglalna egy fél szobát. — Már nem szőnek?- N incs mit. A háztájin nem kendert termelnek. És nem Is érdemes. Már a falusi asszony is aludni akar a hosszú téli éjszakákon. — És ez? Ezt is a fonáshoz használták? — Igen. Guzsalyok. — Vigyünk el talán egyet? — Ahogy gondolod. — Majd meglátjuk. És ez a ládaforma? — Ülcsik. Ebbe ültünk kiskorunkban, amikor már kinőttünk a pólyából. — Jé, de mókás! És ez a lócafelé? Miért lyukas a közepén? — Ez az állcsik. Ebbe bele lehetett állítani a babát, amikor nem tudott még rendesen járni. Elácsorgott óraszámra. Legfeljebb kicsit meggörbült a lába. Pláne, ha nem kapott elég vitamint — Ezért ez borzasztó. És nem sajnálta az anyja? — Nem ért rá sokat törődni egy-egy gyerekkel. — És te? Ebben nőttél meg? •— Ebben. Látod azt a teknőt Minden testvéremnek az volt a bölcsője. Tizenketten voltunk, heten maradtunk. Az asszony megsápadt, majdnem elejtette a lámpát. Dezső tudta, mi a baj. Most rosszul szólt. Nóri éppen tizenkét gyereket vetetett el. Tizenkét kü- retje volt Főleg eleinte. Amikor még külön laktak és Angyalföldön. Mindegyiket hosszú tárgyalás előzte meg és mindig nehezen döntötték el: nem most, majd később. Amióta a Szent István parkban laknak, már nagyon akarnák a gyereket Tavalyelőtt Nóri sokat járt orvoshoz. Injekciókat kapott. Végül kiderült hogy már késő. Nem lehet Meddő maradt — Azért hoztál fel, hogy ezt elmeséld nekem? — csattant fel keserűen a nő és eloltotta a lámpát 1^ ezső a sötétben tapoga- tózva lépett oda hozzá. Előbb a könyökét fogta meg, aztán óvatosan végigsimította az arcát. Az ujjhegyei nedvesek lettek a könnytől,
