Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
Visszapillantás az 1966—67-es zenei évadra EGY ÉVAD hangversenyéletét többféle nézőpontból tekinthetjük át. Kezdjük talán azzal, hogy a koncertek időbeni eloszlása nem volt arányos, s ez az egyszerű tény a látogatottságot is befolyásolta. Több éves tapasztalat szerint az őszi, koratéli hónapokban sokkal többen járnak hangversenyre, mint tavasszal, vagy különösen nyár elején. Ennek egyik oka lehet a közönség jelentős részét alkotó pedagógusok és diákok sokirányú tavaszi elfoglaltsága. Az idén az őszi hónapokra mindössze öt, az új naptári évre — a nem bérleti esteket is beleszámítva — 13 hangverseny jutott, ráadásul különböző „ütközések” miatt túlságosan hosszúra is nyúlt az évad: június elején volt a záró hangverseny. Ezen a jövőben változtatni kell, hiszen nemcsak az a fontos, hány bérlet fogy el, hanem az is, hogy esetenként hányán jelennek meg a bérletek tulajdonosai közül. Másik jellegzetessége a lezárult idénynek, hogy a hangszerek közül túltengett a zongora. A kísérőket nem számítva, ösz- szesen tizenkét zongorista lépett fel az idén Kecskeméten, ami akkor is sok, ha figyelembe vesszük a hangszer igen gazdag irodalmát és népszerűségét. Január-februárban például három hét leforgása alatt három szóló zongoraestet hallottunk, igaz, köztük volt Fischer Annie kivételes zenei élményt nyújtó hangversenye is. MŰSORVÁLTOZÁS az elmúlt évekhez viszonyítva kevés akadt az idén, néhány esetben azonban ez 'is elég bosszantó volt, főként az előzetes tájékoztatás hiánya miatt. Ide tartozik, hogy két esetben — igaz, mindkettő rendkívüli hangverseny veit — a közönség jelentős része lcon- ferálás, vagy megfelelő számú nyomtatott műsor hiányában még utólag sem tudhatta meg (legfeljebb a sajtókritikából) hogy milyen műveket hallott. A jövőben a közönség tájékoztatását jobban meg kell szervezni, s az esetleges változásokat már előre tudatni. A negatívumok előrebocsátása után szóljunk végre a sorozat értékeiről is, hiszen mégiscsak az utóbbiak voltak túlsúlyban. A szereplők közül a fiatal magyar művészeket említem elsősorban, mivel a legmagasabb színvonalat ők képviselték. így Antal Imre, Kiss Gyula, Kovács Endre, Mátyás Margit, Mező László, Szegedi Anikó, Sándor János, Sziklai Erika stb. A kül- földiek az idén részben csalódást okoztak (például Hyman Bress) vagy legalább is nem feleltek meg annak a várakozásnak, amivel az ember a más országokból érkező művószvendé- geket fogadja. Kivétel ez alól talán csak a görög Antiokhosz Evangelatosz volt. NÉGY MAS-MAS 'jellegű, nemzetközi rangú együttest látott vendégül Kecskemét ebben az évben, úgy mint a Budapesti Madrigálkórust (reneszánsz kórusest), a Budapesti Kórust (Händel: Saul-oratórium), A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkarát (Kodály-emlék- hangverseny) és a Magyar Állami Hangversenyzenekart (Bach— Mozart-est). A felsorolás önmagában is a megyeszékhely idei hangverseny-programjának színvonalát reprezentálja. A műsor változatosságának érzékeltetésére még felsorolás erejéig sem vállalkozhatunk. A korai reneszánsz mestereitől kortársainkig igen gazdag névsorral találkozunk, ha újból végiglapozzuk a programot. Kitűnően felépített műsorokat hallottunk több kamara-, illetve szólóesten. Mintaszerű volt például Wehner Tibor műsora, de ugyanitt említhetjük meg a kecskeméti zenetanárok két hangversenyét is, melyek éppen ezáltal mutattak jelentős fejlődést az elmúlt évek „Ki mit tud?"-szerű tömegfelvonulásai- val szemben. Ellenpéldának Glória Lanni szólóestjét lehet felidézni: az egyébként kedvezően bemutatkozott fiatal olasz művésznő túlságosan csak a saját ízlése szerint állította össze műsorát. Valószínűleg — a kedvezőtlen időponton kívül — éppen emiatt ültek akkor olyan kínosan kevesen a nézőtéren — s erről a koncertről még kritika sem jelent meg. A ZÖMÉBEN Gershwin-mű- vekből álló népszerű zenekari hangverseny nagy sikere azt bizonyította hogy van igény ilyen jellegű műsorokra is (a jövőben persze ki lehetene bővíteni a volt jelentős eseménye. Híre elterjedt az egész országban. Napokig Kiskunfélegyháza állt az érdeklődés középpontjában. Mindenütt Károlyi bátor beszédével, a béke melletti nyílt kiállásával foglalkoztak. A baloldali sajtó lelkesen üdvözölte. „Háború a háború ellen" — ezt a jellemző címet viselte a szocialista Népszava június 26-i vezércikke. „Károlyi beszéde nagyszerű volt’’ — állapította meg. igen helyesnek tartotta, hogy „végre akadt magyar polgári politikus, aki támogatja a nemzetközi munkásosztály békeprogramját.” „Ez volt az első vidéki népgyűlés — írta a szintén Budapesten megjelenő Magyarország —, amelyen megint szóhoz juthatott a magyar önérzet, a demokratikus törekvés, a magyar elmék gondolat- világa, a rettenetes háborúról és a várva-várt békéről a magyar emberben élő, eddig láncravert vélekedés.’’ Igaz, a reakció is megélénkült a népgyűlés nyomán. A félegyházi beszéd felbőszítette azokat, akik hazánkban a gyilkos háború hívei voltak. Mikor másnap Károlyi Mihály megjelent a parlamentben, felzúdult a jobboldali képviselők kórusa: , Mit mondott Félegyházán? Hazaárulás! Hazaárulás!” Károlyi önérzetesen utasította vissza a rágalmakat. Kiskunfélegyházi beszédét részletesen kommentálta és ennek során ismét ki- feitette: helyteleníti a hivatalos külpolitikát. amely szerencsétlenséget hozott az országra. Károlyi bátran állta a több száz reakciós képviselő támadó viharát. Miközben nekik válaszolt, érezte, hogy nem áll egyedül. Már ekkor kezdtek érkezni hozzá az üdvözlő táviratok az ország minden részéről, jélezve, hogy a milliók az ő békeküzdelmét támogatják. ,,Elmondottam addig legerősebb beszédemet a háború és a militarizmus ellen — emlékezik később vissza félegyházi bátor szereplésére Károlyi. — Szenvedélyes vallomás volt ez, nyíltabb, mint minden, amit eddig mondottam.” Kiskunfélegyházán megtört a jég és hazánkban megindult a háborúellenes vidéki népgyűlések sorozata. Károlyi Mihály a következő hónapokban az ország számos városában mondott — a kiskunfélegyházihoz hasonló — háborúellenes beszédet. A kiváló politikus békeharca nem volt hiábavaló. Másfél évvel később jött a demokratikus forradalom, mely véget vetett a háborúnak és a reakció uralmának. Ebben Károlyi Mihálynak elévülhetetlen érdemei voltak. Ennek a háborúellenes harcnak egyik fontos állomása volt a június 24-i. kiskunfélegyházi megmozdulás. Megyénk népe most — fé] évszázad múltán — erre büszkén emlékezhe' vissza. Dr. Merényi László kandidátus kört régébbi szerzők közkedvelt alkotásaival) és egyszersmind azt is, hogy a „népszerű” jelző nem leplez szükségszerűen alacsony színvonalat, vagy pláne giccset. Jelentős rangot kaptak az idén a bérleten kívüli előadások is, melyeket részint a Filharmónia, részint a kecskeméti Művészklub rendezett. A már említett Fischer Annie zongoraesten kívül főként Matuz István—Benkő Zoltán Bach-estjé- re kell gondolnunk, mely a roagasirendű kamarazenélés páratlan élményével ajándékozta meg hallgatóit. A magyar és az egyetemes zeneművészet mély gyászának napján, március 6-án elmaradt az aznapra tervezett zenekari hangverseny. Helyette két hónappal később teljes Kodály- esten emlékezett Kecskemét nagy szülöttére. Kodály Zoltán emlékét őrizni és ápolni, élete művét ébren tartani és minél nagyobb tömegekhez eljuttatná — a jövőben is a szülőváros zenei életének elsőrendű feladata lesz. Az ifjúsági hangversenysorozat minden tekintetben jobban sikerült a tavalyinál. Vonzóbb, s a gyerekek érdeklődését jobban lekötő műsorok, kitűnő művészek fellépése biztosította ezt egyfelől, másrészt több kísérlet történt a hangversenyek színesebbé tételére, így zenés fejtörők, a művészekkel folytatott nyilvános interjúk, s egy-egy mű témabemu tatásokkal kísért alaposabb ismertetése. A JEUNESSES Musicales nemzetközi mozgalmába hazánk az elmúlt években kezdett aktívabban bekapcsolódni. Ennek keretében került sor novemberben Enrica Cavalio zongoraművésznő hangversenyére, melyet a szervezet jutalomképpen rendezett Kecskemét ifjú zenebarátainak. Egyszersmind ez volt az első alkalom, hogy külföldi művész városunk ifjúságának játszott, tegyük hozzá: „felnőtt’ mértékkel mérve is kitűnően. Végül még egy megjegyzés: mindenkit örömmel tölthet el, hogy a hangversenyeken sok fiatalt láttunk. ígéret, sőt biztosíték ez, hogy az elkövetkező évtizedekben is lesz közönsége a művészi zenének. Az is köztudomású, milyen sokan tanulnak nálunk zenét. De ha azoknak a szülőknek, akik a zenei nevelést fontosnak tartva, gyermeküket zenére taníttatják és hangversenyre járatják, csupán 50 százaléka maga is rendszeres látogatója lenne a zenei eseményeknek, alighanem eltűnnének a „foghíjak” a színház és a városi művelődési ház nézőteréről! Kerber Tivadar Ténagy Sándor: cAhű^y, a ZJWI& Ahogy a zene zúdul, árad, medret váj szemérem, alázat ölel, dajkálgat, tisztára mos. A boldogság fénye százszoros, Megszületsz, meghalsz — egy pillanat Leszel, mit nem hiszel: ömagad. Oltalom. Veszély. Szikra. Zene. Szabadság mohó lélegzete. POLNER ZOLTÁN: Szerelem, ehzi esi) U kel Esők bokraiban piros padok borzolják fényes tolláik. Mondd hát a szerelem, hogy járhatott velünk hosszú hónapokig erre hol minden csupa ősz most, a szerelem mondd, hogy járhatott — kiabálnak a piros padok. Vajon melyik éjjel ment el a nyár olyan hirtelen, szótlanul és mi késztette, hogy összedobál zavarában mindent mi új. Mi késztette, hogy nem néz vissza s a fasorokra mit elhagyott, kiabálnak a piros padok. A szerelemmel most ősz őgyeleg arcodnak eső árnya van s a szíveddel felzengő szelek mint piros padok lázasan megejtő csókért kiabálnak, mondd hát a szerelem, mondd hova tűnt el és hol van most otthona. Kalász Marion: Hajnali szekerek Ezüstben fürösztött hajnali földek; lucernák lilája s várakozó árpáknak éretlen aranya-zöldje — csillámlik, pezsdül az egész határ. Rétek a völgyben; hatszínű, foszló párába rejtve a távoli fák. Tengeri csüngő zászlai zizegnek, matatgat, játszadoz velük a szél. Szekerek jönnek a fenti majorból; lendítik játékos-combú lovak. Bekötött kapák közt sikongó lányok s álmosan nyújtózó, telt asszonyok. Csuhéjas szatyrok a lőcsre akasztva, ruhába bugyolált csupor vizek. Lám, egy kis csitri a szekeres balján issza már kotyogó, sűrű tejét. S zötyögnek, kocódnak lejjebb a lankán; farát kivillantja, táncol a ló. Onnan már láthatják túl özönölni a répaföldek sok smaragd sorát. Eltűntek. S nyerítve, szökve Inainak amott az elmaradt, bundás csikók. Zsibong a major — még utánuk halldk kalapács-zengés meg gép-puffogás. UK Paizs Éva. Kokszolómíí.
