Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
1961. június 25. vasárnap 3. oldal Külön pult a belvárosban Kereskedelmi módszerek a Bajai Finomposztó Vállalatnál Két budapesti belvárosi méteráruüzlet egy hónapig külön pulton árusítja a Bájai Finomposztó Vállalat szöveteit. Tárgyalást folytatnak a „Finom- posztó” vezetői az Országos Áruházi Vállalattal is annak érdekében, hogy hasonló szerződés jöjjön létre több áruházzal. Könnyű kitalálni, hogy e megállapodások legfontosabb célja a piackutatás. Amit vállalni kell A Budapesti Nemzetközi Vásáron jelentkezett először a nagy nyilvánosság előtt az újfajta, gyapjú és szintetikus anyagból, illetve műszálból készült szöveteivel, kártolt ruhaanyagaival a bajai üzem. Most arra kíváncsi elsősorban, hogyan vélekednek a fogyasztók e gyártmányokról, milyen kereslet várható. Mert a külön pulttal kétség kívül vállalni kell a névre szóló kritikát is. Az említett belvárosi üzletekben vásárló nem általánosságban a textilipart szidja majd, ha a szövet minősége elmarad a várakozástól, hanem konkrétan a Bajai Finomposztó Vállalatot. De reméljük, erre nem kerül sor, hiszen a bajaiak éppen a minőség javítása, s a választék bővítése érdekében alakították ki a tucatnyi újféle ruhaanyagot. Nemcsak a mának Vállalták a jövő érdekében azt is, hogy a textiliparban szokásosnál jóval kisebb szériát gyártanak már az idén is egy- egy divatos anyagból. Régi panasza ugyanis a vásárlóknak, hogy a konfekció ipar, csakúgy, mint a textilgyárak, túl sokat készítenek egy-egy fazonból, illetve anyagból. Pedig senki sem szeret — különösen a nők nem — „uniformisban” járni. Viszont a termelés gazdaságossága is fontos követelmény, az pedig köztudott, hogy minél nagyobb a széria, annál olcsóbb a gyártás. Nem könnyű tehát összeegyeztetni a fogyasztók igényét a vállalat anyagi érdekével. Mégis azok az üzemek járnak el helyesen, amelyek — mint a Bajai Finomposztó Vállalat is — igyekeznek a piacnak ehhez a követelményéhez igazodni. Feltétel: a termelékenység növelése Természetesen a helyes közgazdasági elv alkalmazásának meg kell teremteni a feltételeit. Nyilvánvaló, hogy csak a jól gépesített, magas termelékenységgel dolgozó vállalatok képesek gazdaságosan kis szériákat előállítani. Ez állandóan napirenden levő és még korántsem megoldott kérdés a bajai üzemben. Sokat várnak az új szövődé munkába állításától, amelynek a falai között 1970-től kezdődően másfél száz modern gép ontja majd az anyagot. A szövőgépeket folyamatosan helyezik üzembe, már az idén megindul a termelés az épülő csarnokban. Vendéglátóink elmondták, hogy a kereskedelmi osztály is sokat fejlődött az utóbbi időben. Több régi szakember került vissza hozzájuk a kereskedelemből és felvettek egy fiatal közgazdászt is. Szükség volt erre, hiszen már az idén is meg kell birkóznia a vállalatnak a nagyobb önállóságból fakadó feladattöbblettel. Mert az önállóság növekedése nemcsak előnyökkel jár, több munkát, felelősségvállalást és kezdeményezést kíván az irányítóktól. Megkívánja többek között, hogy ne csak termelni, hanem kereskedni is jól tudjon az ipar. Valahogy úgy, ahogy azt a — budapesti gyáregységgel együtt — 3500 embert foglalkoztató, évente 8 millió négyzetméter szövetet, takarót termelő Bajai Finomposztó Vállalatnál teszik. Békés Dezső Ennyi bevételt várnak a tisza- kécskei Üj Élet Tsz-ben arról a tízezer négyzetméteres területről, ahová a kora tavasszal fó- liaalagutak alá ültették ki a Kecskeméti törpe nevű paradicsom palántáit. A korai zöldségnövény termését június 10. óta rendszeresen szüretelik; s már napi 3—4 mázsát is leszednék. A 140 hollandi ágyban és a kétezer négyzetméteres üvegházban, a palántanevelés utáni hasznosításként, ceced fehér paprikát termesztenek. Ebből is 180—200 ezer forintos haszonra számítanak. A paprika szüretelése után már a késő őszi hasznosításra készülődnek. A primőrök — amellett, hogy magas bevételhez juttatják a közöst — rendszeres elfoglaltságot is nyújtanak a gazdáknak és a családtagjaiknak. A zöldséges telepen és a száz holdnyi szabadföldi kertészetben jelenleg is nyolcvanén-kilencvenen dolgoznak. A szövetkezet vezetői azt tervezik, hogy jövőre megnövelik a koraiak termőterületét; csupán paradicsomból 25 ezer négyzet- métert borítanak be fóliával. A felvételen: Zolnai Erzsébet és Zámbor Lajosrié szedik a korai paradicsomot. Háttérben Papp Gyula főkertész rakja egymásra a ládákat U ányszor mondjuk, vagy ** gondoljuk, napjában többször is, ha tennivalóink közben bizonyos ideig elhanyagolunk valamit: az az egy-két perc mitse számít. Ilyenkor persze valójában nem is ennyi időről —, többről van szó. Ám hogy mennyit ér akár csak egyetlen perc is, érdemes számba vennünk. S nem olyan percre gondolunk, amelyen sorsok dőlnek el, vagy amelynek az elhanyagolása tovább ható hátrányos következménnyel jár (például csupán egyperces késésünk miatt nem ülhetünk az utazásunkra kiszemelt vonatra.) A mindennapi, a kenyérkereső munkánk folyamatában eltelt egy perc értékét vegyük szemügyre. — a termelés különböző területein. A kecskeméti reszelőgyár- " ban évente 60 millió forint értékben hat-hétmillió darab különböző nagyságú resze- lőt készítenek a jelenlegi munkáslétszámmal. Ha a munkások bármelyike egy percen át semmit sem dolgozik, ez idő alatt egynegyed reszelővei kevesebb készül el, 2,13 forint érték nem termelődik. Szintén Kecskeméten, a sütőipari vállalat új üzemében óránként 672 kiló kenyeret sütnek. Könnyű kiszámítani: egy percre több mint 11 kiló kenyér jut. Az AKÖV tehergépkocsijai általában 60 kilométeres sebességgel szállítják az árut. Egyperces késlekedésük — egy kilométer lemaradást jelent. Ugyancsak ennél a vállalatnál az úgynevezett lapátos tömegáruból egy mázsa mennyiség fel- és lerakásának a megszabott ideje 2,5, illetve 1,6 perc. Egy rakodómunkás ha egy percig „lazsál”, 40 kiló áru marad a földön, — vagy 62,5 kiló a teherautón. L| it jelent a mezőgazdaság- ban egy perc? MTZ- ekékkel például egy erőgép óránként egy katasztrális holdon végzi el a középmélyszántást. Egy perc alatti teljesítménye tehát több mint 26 és fél négyszögöl, azaz 96 négyzetméter, tehát pontosan akkora négyzet alakú területnek a megmunkálása. amelynek a hosszabbik oldala 10. a rövidebbik 9>6 méter. Ismétlem: egy perc alatt! A MÉK összes felvásárlótelepén a zöldség- és gyümölcsfélék átadásának időszakában a napi 8 órás munkaidő alatt átlag 6 millió forintot fizetnek ki. Ha csak egy percen át szünetelne ez a munka, 12 ezer 500 forintA mi stratégiánk VANNAK időszakok, amikor másképp rezonálnak bennünk a megszokott fogalmak, kifejezések. Valahogy így vagyunk ezekkel a mindennap hangoztatott közlésekkel is: b e 1- és külpolitikai események. Míg — mondjuk így — normális mederben folynak a dolgok, nem támad bennünk olyan szükségérzet, hogy részben egymáshoz közelítsünk, részben viszonyítsuk a megyénkben, hazánkban, illetve a nagyvilágban történteket. Tudomásul vesszük, hogy megint felépült egy lakóház, hogy nem lesz fennakadás a tüzelőellátásban, meg hogy kapják már a gyermekgondozási segélyt, akiket megillet. Odakint pedig? Hát az NSZK fújtat az atomért, Svájc jobban félti a garast, mint eddig, Amerika meg gyilkol, pusztít, hogy a texasi csizma brutalitásával próbáljon a népekre olyan életformát kényszeríteni, amit nem akarnak. A héten — s az előzőekben is — riadtabban figyeltünk ki a nagyvilágba. Érezzük, hogy az imperializmus álnok támadása Közel-Keleten fenyegető közelségbe hozta megint a nagy tűzvész lehetőségét. Az egész haladó világ, élén a szocialista táborral, s főerejével a Szovjetunióval, nyomban talpra ugrott. Amilyen elszántsággal álltunk eddigi harcában, szenvedéseinek tőlünk telhető enyhítésében Vietnam mellett, ugyanígy nyújtottuk ki védő karunkat az arab népek érdekében. A SZOVJETUNIÓ határozott és halasztást nem tűrő kérésére összehívták az ENSZ rendkívüli közgyűlését... Azóta Koszigin a népek képviselői előtt félreérthetetlenül kinyilvánította a szocialista tábor álláspontját: korunk történelmében nem lehet többé rendező szerepe az erőszaknak. Az agresszornak vissza kell vonulnia, anyagi elégtételt kell adnia, s minden jóakaratú embernek el kell ítélnie a gyilkos támadót. Már ez is nagy siker, hogy a szenvedélyeket a diplomácia zöld asztala mellé kényszerítették. Koszigin — De Gaulle, KoszJgm — Moro, Gromdko — afrikaiak, európaiak, Koszigin és arabok, Pod- gornij — Nasszer — nincs megállás a diplomácia bonyolult gépezetében. S ez jó. Az idő nekünk dolgozik. Minden órával, minden nappal jobban lelepleződik a világimperializmus és okosabbak, következetesebbek lesznek népek, nemzetek... Biztos stratégiánk van: a népek, minden dolgozó ember békéjéért, végső felszabadulásáért küzdeni. Ez adja a mi nyugodtságunkat. Ezért van az, hogy amikor percre készenlétben figyelünk az imperialisták minden alattomos mozdulatára, — ez bennünket nem zavar nemes céljaink munkálásában, országainkban, hazánkban s itt megyénkben. Miniszter, országos szerv szakvezetője határidőnaplója szerint járja a Duna—Tisza közét, a Tiszántúlt: ott lenni, személyesen meggyőződni róla, jól felkészültünk-e az aratásra? Van-e elég gép? ÜLÉST TARTOTT a megyei tanács vb, s azon többek közt és ezúttal arra egyesítették illetékes vezetők legjobb tehetségüket, hogyan lehetne a kiskunfélegyházi járás, benne a tanya világ, az olajvidék sajátosan jelentkező új igényeit az eddiginél jobban kielégíteni... Majd Halason ülésezett a megyei tanács, hogy az aranyhomok vidékének vízgazdálkodását vitassa meg — jövőt előkészítőén ... A Kecskeméti Városi Tanács V. B. ülésén egy fiatalasszony képviselte színvonalasan és rokonszenves biztonsággal azt a műszaki kollektívát, amely a város általános és a városközpont részletes rendezési tervét hosz- szú évtizedekre előre összeállította. „Hogy 100 év múlva ne kelljen restelkednünk városrendező utódaink előtt." Dolgozunk. Alkotunk, bármilyen szeszélyesen, forróról hidegre váltva alakul a nemzetközi helyzet. A mi stratégiánk: a végzett munka, az áldozatvállalás, az emberek szabadságára alapozott igaz társadalom kiterjesztése az egész világfa. Ez a stratégia a győzelem biztos záloga. EZ OLYAN anyagi erő is, amelytől jobban félnek a mai imperialisták, uralkodóosztályaik, mint amikor még kísértetnek hitték a kommunizmust. Építéseink sikereiből napról-napra látják: nagyon is eleven, népet felszabadító valóság. Tóth István hoz nem jutnának a termelők. A szamócaérés „szezonjának” nem is a csúcsforgalmi időszakában naponta 100 mázsát vettek át az ízes gyümölcsből az egyik legforgalmasabb, a jakab- szállási felvásárlótelepen. Percenként csaknem 21 kilót. U e kerüljük el a hivata- lókat sem. A könnyebb mérhetőség kedvéért a gyors- és gépírók egy perc alatt elvégezhető munkájáról essék szó. Nos: a percenként csupán 120 szótagos tempóval dolgozó gyorsíró hat gépelt sornak megfelelő szöveget jegyez le egy perc alatt. Ez a teljesítmény egyébként alapfokú gyorsírói követelmény, s megjegyzendő az is, hogy közbeiktatott pihenők nélkül nem lehet a szokásos munkaidőt végiggyorsími. A hatvanas gyorsaságú gépíró három sor betűit üti le egy perc alatt. Mérni, sorolni lehetne szinte a végtelenségig, kinézi-kinek a szakmája szerint. És kiderülne: az egy perc roppant nagy idő! Valószínűen valamennyien megdöbbennénk, ha sikerülne kiszámítani, hogy az ország összes dolgozója a megszabott és fizetett munkaideje alatt hiány- szőr egy parcen át nem dolgozik, s emiatt mekkora érték nem jöhet létre. Nem hiszem, hogy tévedek; egy perc alatt jó néhány százezer, naponta pedig több millió forint marad a semmiben. Hiszen, ha csak a példának említett reszelőgyárat veszem, munkásai mindegyikének csupán csak egyperces leállása esetén is 468 forint 60 fillér értékben 54 reszelővei készülne el kevesebb. Egyetlen, és nem is a legnagyobb gyárban — egy perc alatt! És ugyan van-e valaki, akinek naponta nincs legalább egyetlen egy perc „üresjárata”? El kell ezen gondolkodnunk mindannyiunknak. Azoknak különösen, akik életszínvonalunk emelkedését lassúnak találják, annak gyorsulása, vagyis minél több termék előállítása érdekében azonban éppenséggel semmit sem tesznek, csak „bírálnak” — hosszú perceken át. A jövőre bevezetésre kerü- " lő új gazdasági mechanizmus előkészületei során nem egyszer szó esett már a munkaidő intenzívebb kihasználásáról, s a tartalékok feltárásáról. A fentiekből kitűnik, hogy egy biztos tartalék mindenütt van már: ha nem több, legalább — egy perc. Persze, többször egy perc is! Fel sem kell tárni, csak maradéktalanul ki kell használni. Milliókkal gazdagodunk általa.- Tarján István
