Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-22 / 145. szám

1961. Június 22. csütörtök

5. oldal

A könyv — íal

Megyénk lakosságának egy- harmada tanyán él, többé-ke- vésbé elzárva közlekedéstől, kultúrától, szórakozástól. Ennek az állapotnak felszámolása még huzamos ideig tart, nem térhetünk tehát napirendre felette. Számolunk jelenlétével és ahogy tudunk, segítünk a tanyavilág gondjain.

Kulturális vonatkozásban — enyhébb nyomatékkai ugyan — ide tartozik a falvak lakossága is. A falusi ember távolabb van a civilizációtól a városinál, de közelebb a tanyainál, valahol a közepén lehet. Tehát segítségre szorul ő is.

Miért mondjuk el ezeket? A falusi és tanyai könyvterjesztés kérdését vizsgáltuk: azt, hogyan részesedik az irodalom áldásából, az írott szó, a könyv életet- munkát serkentő hatásából a legszélső vidék? Ez a kérdés különösen feltehető Bács-Kis- kun megyében, több okból.

Hogyan terjed a könyv megyénk falvain—tanyáin? Kap-e a távoleső ember alkalmat arra, hogy egyrészt szórakozás, másrészt önművelés okából hozzájusson a könyvhöz? Igen, kap.

Elindult:

Bács megyéből

Nemrégiben megyei értekezleten tárgyalták meg a falusi— tanyai könyvterjesztés ügyét a szövetkezeti mozgalom és a népművelés vezetői. Itt hallottuk azt az örvendetes tényt, hogy megyénk a falusi könyv- terjesztésben előkelő helyen áll, továbbá azt is, hogy az önálló profilú szövetkezeti könyvesboltok gondolata Bács-Kiskun megyéből indult el és ma is megyénkben vannak a legszebb szövetkezeti könyvesboltok.

A harmadik ötéves terv időszakára a szövetkezeti könyvterjesztés megyénkben nagy tervek megvalósítását tűzte maga elé. Ezek egy része, például a félegyházi és dunave- csei könyvesbolt átalakítása, az izsáki, soltvadkerti és jánoshalmi új könyvesboltok felépítése már befejeződött. Országos kezdeményezés nyomán mozgalom indult megyénkben is a könyvesbolti dolgozók szakmai nevelésére, irodalmi továbbképzésére. Nagyon időszerű volt ez már, hiszen köztudomású, hogy a falusi könyvterjesztő nem kereskedő elsősorban, hanem népművelő, akinek a munkája folytatásához szükséges szellemi fegyverzettel okvetlen rendelkeznie kell.

Hadd tegyük hozzá azonban, hogy a szakmai továbbképzés mellett hovatovább ideje lenne felülvizsgálni a bolti könyvterjesztők díjazását is, hogy alkalmas káderek előtt is kívánatos legyen a „könyves” pálya.

Egy forinttól ötvenig

A falusi könyvterjesztés megyénkben, mint mondottuk, jól szervezett és olajozott gépezetként működik. A fejlődés azonban újabb és újabb teendőket tesz szükségessé. Mert például az egy emberre átszámított „könyvfogyasztással” korántsem lehetünk elégedettek.

Térképet készítettek megyénk községeiről: hol kapós és hol nem az a könyv. Nos, kirívó különbségek mutatják a fehér foltokat. Csak egy párat belőlük.

Amíg a négyezer lakosú Sü- kösdön minden 6 éven felüli lakosra 47 forint értékű könyv- vásárlás jut évente, addig Kis- kunmajsán csak 3; amíg Bács- bokodon 30 forint értékű könyvet vásárol egy „olvasóképes” ember, addig Tiszaújfalun csak I forintot költenek személyenként és évenként könyvekre. Lehetne a statisztikát tovább elemezni, hasonló ellentétekkel találkozhatnánk. Van tehát szerveznivaló, teendő a jövőben is!

Jelenleg 26 forint az egy főre eső falusi könyvvásárlás megyénkben. Országos intézkedések nyomán megyénk szövetkezeti mozgalma a harmadik ötéves tervben ezt 35 forintra szeretné emelni. Derekas szervező és felvilágosító munka szükséges ehhez.

Kirívó példák, beszéljünk róluk is

Különösen a mezőgazdasági könyvek terjesztésében van szükség szervezett akcióra. A termelőszövetkezetek egy része ugyanis — ki tudja, milyen okból — idegenkedik a könyvektől, még a saját szakirodalmát is lebecsüli, hanyagolja. Arra van tehát szükség, hogy a terjesztő apparátus emberei a helyszínen keressék fel és beszélgessenek el a gazdákkal, vezetőkkel.

Erre való az ügynöki hálózat. Mozgékony, jó beszélőképességű szervező sokat elérhet, aminek bizonyára még a termelésben is megmutatkozik a haszna, hiszen a szakkönyv ma már a termelékenység növelésében, a terméseredményekben kamatozik. Szükség van tehát a munkájukra, nagy hasznára vannak a könyvterjesztós- nek.

Sajnos, nem mi/idegyik szervező. Akadnak, akik csak a jutalékot tekintik az eladásnál. Nemrégiben panaszolta egy termelőszövetkezeti elnök: megjelent nála egy könyvterjesztő ügynök és magabiztos fellépéssel azt kérdezte tőle: mi a véleménye kormányunk politikájáról? Egyetért vele, válaszolta. '„Nos, ha így van, akkor írja alá ezt a megrendelést.”

Aláírta; ötezer forint értékű hasznavehetetlen bóvlit szállítottak le és fizettettek meg a tsz-szel.

Ilyen szervezésből nem kér a falu, nem kérnek a tsz-ek sem.

A félegyházi kezdeményezés

A kiskunfélegyházi szövetkezeti könyvesbolt, amely az ország egyik legjobb hasonló vállalkozása, már bizonyos fokú ízelítőt adott az új gazdasági rendszer követendő, vagy követhető útjaiból. Az eredeti elgondolást csak néhány vonással vázoljuk:

A szövetkezeti tag könyvvásárló minden 100 forintot elérő vásárlás esetén 5 forint értékű azonnali visszatérítést kap könyv formájában. A félegyházi járás szövetkezeti boltjaiban vásárolt tartós fogyasztási cikkek után a megvásárolt cikk értékének megfelelően ajándék szakkönyvet kap a vásárló. Hasonlóképpen a termelőszövetkezetek minden fajta vásárlása után a szövetkezeti boltok fél százalékos könyvvisszatérítést adnak, hogy gyarapodjék a tsz könyvtára.

A félegyházi földművesszövetkezeti vezetők előzetes számításai alapján évente 30 ezer forint értékű könyv kerül majd ilyen úton a szövetkezet körzetébe tartozó tsz-ek könyvtárába.

Balogh József

Kerbel alkotásai— Szmolenszkban, Moszkvában

Moszkva központjában emelkedik Kari Marx emlékműve. — Megalkotásáért Lev Kerbel szobrászt Lenin-díjjal tüntették ki. Kerbel 1917. november 7-én Ukrajnában, a szúrni területen, Szemjonovka faluban született, vagyis azon a napon, amikor

nál szolgált, tengerész deszant- műveletekben vett részt.

A szobrász megalkotta ezredtársai, a katonák és a tisztek arcképsorozatát. De Kerbel elsősorban a monumentális művészet felé fordul.

Egyik emlékművét Szmo- lenszkban állították fel, azon a helyen, ahol a fasiszta hóhérok etevenen eltemettek 1200 békés lakost.

Lev Kerbel szobrászművész „Az 1841-es népfölkelők emlékére* című kompozíción dolgozik.

Petrográdban (ma Leningrad) a munkások és a katonák győzelmes felkelése a bolsevikok vezetésével megvetette a dolgozók első szocialista államának alapját. A jövendő szobrász ifjúsága először Szmolenszkban, az ősrégi orosz városban, majd Moszkvában telt el. Mielőtt belépett volna a képzőművészeti intézetbe, lakatosként dolgozott egy moszkvai üzemben. A fiatal szobrásznak négy évre el kellett hagynia a műtermet: jött a háború! Kerbel a flottáA moszkvai népfölkelők emlékművét májusban leplezték le, aioknak a munkásoknak, alkalmazottaknak, diákoknak, tanároknak az emlékére, akik fegyvert ragadtak, amikor az ellenség a város kapuihoz ért.

Kerbel befejezte a Szmolenszkban és Sziktivkarban felállításra kerülő Lenin-emlék- művek terveit.

A szovjet fővárosban áprilisban nyitották meg az „Űrhajósok sétányát”, ahol felállítják majd Kerbel szoborportréját Jurij Gagarinról, (APN)

33.

— Biztosítás, biztonság... in- gerkedett a hang gazdája, miközben ajtót nyitott. Végigmérte Kokát, majd színpadiasán meghajolva egy kézmozdulattal beinvitálta vendégét a szobába.

— Tiszteljen meg nagyságod. Mivel állhatok rendelkezésére?

— Nyikoláj Ivánovics — mutatkozott be Koka.

— Dmitrij Szergejevics — válaszolt az öreg.

Koka terjengősen elmagyarázta a biztosító célját, és feladatait, hogy milyen előnyöket élveznek azok a polgárok, akik igénybe veszik szolgálatait. Ékesszólóan hatott Dmitrij Szer- gejevicsre. és szívesen biztosította nemcsak saját, de még házastársa életét is. Amikor befejezték a formalitásokat. Koka a szomszédok iránt érdeklődött.

— Lakik itt még egy fiatalember — felelte Dmitrij Szergejevics.

— Itthon van?

— Nem, dolgozik, későn jön Azt mondta, párttaggyűlésen van.

— Bosszantó.

— önt ugye szerződéskötés után díjazzák?

— Természetesen.

— No, akkor ne keseredjen el. Volögya Borkov úgysem kötne biztosítást. Ifjú és egészséges.

— Régen lakik itt?

— Még előttem költözött be.

— Nem zavarja önöket?

— Bizony előfordul.

— Miért? Iszik, zajong?

— Előfordul, mondom... A feleségem nevelgeti.

— És használ?

— Hát!... Tudja, milyenek a fiatalok...

— Elnézését kérem, Dmitrij Szergejevics a zavarásért. Nagyon köszönöm a szívességét. Viszontlátásra.

— Viszontlátásra uram.

Koka a látszat kedvéért bekopogott a szomszéd lakásba is, aztán az eredménnyel elégedetten elhagyta a házat.

L,este az alkalmat az újabb találkozóra.

1964. január 15-én a házuk előtt belebotlott Júliába. Szóba

elegyedtek, és Júlia mellesleg elmondta, hogy szombaton, január 18-án lesz a születésnapja. v

Nem volt nehéz meghívatnia magát

Tizennyolcadikán pontosan este hét órakor megjelent Jú- liáéknál. Elsőnek érkezett. Júlia bemutatta a szüleinek, akik szemmel láthatóan meglepődtek, hogy lányuknak ilyen idős barátja van. Júlia röviden megmagyarázta, hogy Koka a szomszédban lakik és közös barátaik révén ismerik egymást. Rimmát és Borkovot értette ez alatt.

A szülők udvariasan megelégedtek ezzel a magyarázattal. De Koka megértette, hogy nem nagyon tetszett meg nekik.

Átadta Júliának ajándékát: egy ezüst karperecét. Ritka szép, régi mestermunka volt, sokáig őrizgette gyűjteményében. A lány el volt tőle ragadtatva.

Nyolcra végre összegyűlt a vendégsereg. Vagy tizenöten lehettek, valamennyien fiatalok, köztük Rimma Borkowal.

Koka az asztalnál Rimma jobb oldalán foglalt helyet. Balról Borkov ült, komoly és nem túlságosan beszédes hangulatban. Ügy tűnt, valami gond* ül a lelkén.

Egyik pohárköszöntő a másik után hangzott el, a társaság egyre vidámabban és fesztelenebből viselkedett. Koka, aki csak néhány korty száraz bort engedett meg magának örömmel látta, hogy Borkov is fokozatosan felenged.

Júlia szülei megkérték a fiatalokat, hogy az asztalnál ne dohányozzanak. Kisvártatva tehát a dohányosok egymás után kiszállingóztak a folyosóra elszívni egy cigarettát.

Látva, hogy Borkov cigarettát. öngyújtót halász elő a zsebéből, Koka bocsánatot kért Júliától is. Rimmától is és felkelt az asztaltól.

— Nagyon fülledt bent a levegő — mondta, amikor Borkov nyomában megjelent a folyosón.

— Igen alaposan bedurran- tottak — helyeselt Borkov rágyújtva és füstfelhőt eresztett a mennyezet felé.

— Hogy van, Vologya? — tette fel a szokványos kérdést Koka. — Régen nem láttam.

— Ügy, össze-vissza..; Csíkos az élét.

— Hogyan? Nem értem —

hökkent meg Koka.

— Hát. Egy piros csík, egy fekete, aztán megint egy piros. Változó sikerrel általában.

— Feltételezem, hogy így még érdekesebb is. nem?

— Lehet, de jobb volna fekete csíkok nélkül.

— Mitől vannak azok a feketék?

— Hol ettől, hol attól..:

— A munkahelyén van valami baj?

— Ott is előfordul. Ilyen az élet. Mozgalmas korban élünk

— Ha nem titok: milyen beosztásban dolgozik?

— Ez nem titok. Tervezőmérnök vagyok. Kitalálok mindenféle gépet és készüléket.

— Sokat keres?

Koka némiképp tartott tőle, hogy tolakodásnak veszik a kérdéseit. de Borkov füstölés közben jól érezte magát, s talán még örült is, hogy nem kell hallgatagon szívnia a cigarettát. Lustán felelgetett, s nem mulasztotta volna el az alkalmat, hogy szokása szerint kötekedjék:

— Az ember már úgy van megalkotva, hogy mindig kevés neki, amit kap. Talán éppen magát nem nekem kell erről felvilágosítanom.

— Nem puszta kíváncsiságból kérdeztem — mondta komolyan Koka. — Maga szimpatikus nekem. Esetleg hasznára tudnék lenni.

— Valutára nincs szükségem, nem készülök külföldre.

— Nem arra gondoltam.

— Hanem?

— Volna például egy kis túlmunkám a maga számára. A díjazás, higgye el, nem rossz,

Borkov elgondolkodva nézett rá.

(Folytatáia követkosik}