Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
I96T Június I«, péntek N6k az üzemben Megérdemlik a féltő gondoskodást (5) Az elmúlt napokban megjelent riportsorozatunkban arra kerestünk választ, milyen körülmények között dolgoznak a megyei üzemekben a nők, kapnak-e elegendő támogatást a társadalomtól munkájuk, hivatásuk vállalásához, a gyermekneveléshez és általában mindahhoz, amit a „második műszaknak” nevezünk. E témáról több kötetes tanulmányt lehetne írni, s még akkor sem állíthatná a szerző, hogy átfogó képet adott a dolgozó nők helyzetéről. * Természetes tehát, hogy riportsorozatunk is a teljesség igénye nélkül készült. Mindössze arra vállalkozhattunk, hogy ismét ráirányítsuk a figyelmet néhány olyan problémára, amelynek a megoldását sok munkásnő várja megyeszerte. Férfiak előnyben A KISZ megyei bizottságának a beszámolója is foglalkozik azzal, hogy igen nehéz a nők, különösen az érettségizett lányok számára az elhelyezkedés. Különösen akkor, ha nem szezon-, vagy segédmunkásnak jelentkeznek, hanem szakmát akarnak tanulni. Ugyanis egyes üzemekben idegenkednek a nők alkalmazásától, még akkor is, ha szakmunkáshiányuk van. Ugyanerre mutatott rá a kecskeméti iparitanuló-iskola igazgatója is. Elmondta, hogy a tanulóknak 10,6 százaléka lány. Az iskolának, de a megye vezetőinek és a Munkaügyi Minisztériumnak is az az álláspontja Egymást keresztezve Mert&telep — a maga nemében mutatós, figyelemre méltó létesítménykomplexum — épül Nagyba- racskán, a Haladás Tsz határában. Hozzá bekütőúttal. Kivitelezője: a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat. Az út melletti falkásítót pedig, a mázsaházzal együtt, a Bács-Kis- kun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat hozza tető alá. Eléggé vontatottan. Csakhogy ezúttal korántsem a kivitelezőket kell hibáztatnunk. Hiszen ők maguk csodálkoztak a legjobban, amikor néhány héttel ezelőtt kiderült: az út és a falkásító keresztezi egymást. A szó szoros értelmében! Meglehetősen furcsa építészeti torzó alakulhatott volna ki, ha az építők a terv szerint folytatják a munkájukat. Nem folytatták. Legalább is az EPSZER Vállalat nem. Tisztázan- dóvá vált néhány kérdés, főképpen az, miként keletkezhetett a kereszteződés, amikor is mindketten a terv szerint dolgoztak. Am amikor egymás mellé fektették a terveket, kiderült, hogy nem egyeznek egymással. Hát ez meg hogy lehet? Erre is napfény vetődött. A bekötőút beruházójának, a MEZOBER kecskeméti kirendeltségének a munkatársai, korábban mint a megyei mezőgazdasági osztály településter- vezöi, a kitűzési vázlat egy példányát átadták a falkásító beruházójának, azaz a megyei beruházási irodának. A beruházási iroda a vázlat szerint készítette el a tervet, a MEZOBER azonban később módosított saját, pontosabban elődje elképzelésén. Erről azonban a másik beruházó mit sem tudott. Könnyű lenne példálózkodni az egymást figyelmen kívül hagyó jobb és bal kézről, s emlegethetnénk a sok bába között elvesző gyermeket is, sajnos, ez vajmi kevéssé vinné előre az ügyet. Annál is inkább, mert az érdekeltek sem ezen fáradoznak, ellenben — bármily tisztának látszik is a MEZÖ- BER-t elmarasztaló képlet — szívesebben foglalkoznak a felelősség egymásra hárítgatásával. Nem is adják alább a bírósági eljárásnál. Még szerencse, hogy a gazdaság vezetőiben volt annyi nagyvonalúság, hogy kijelentették: átmenetileg a szövetkezet vállalja a 20—25 ezer forintos többletköltséget, ami az épülő mázsaház falainak és alapjának elbontása miatt keletkezik. Mivelhogy a falkásító 90 fokkal való elforgatása látszik a legcélszerűbb megoldásnak. Legalább is a történtek után. Az igazán helyénvaló az lett volna, ba az építkezés megkezdése előtt egyeztetik, összehangolják a terveket, elképzeléseket. Ez elmaradt. S a nagybaracskai eset most már végérvényesen a keserű tanulságok tárházát gyarapítja. —ni =el. hogy indokolatlanul részesítik előnyben a vállalatok a férfiakat és kívánatos, hogy bővüljön a nők számára is elérhető szakmák köre. A munkaerőtartalékok kifogyóban vannak, ugyanakkor a megyei ipar fejlődése több ezer szakmunkás munkába állítását teszi szükségessé a következő években. Nincs igaza annak a gazdasági vezetőnek, aki lebecsüli a nők kézügyességét, szorgalmát. Számtalan példával tudnánk bizonyítani, hogy még a „férfiasnak” tartott szakmákban is kiválóan helytállnak. Lapunkba1.! is írtunk a Kismotor- és Gépgyár bajai üzemében dolgozó esztergályos nőről, aki a munkaversenyben maga mögé utasította a legtöbb férfit. Több nagyüzemünk termelése pedig szinte teljes egészében a női munkára épül. Elég megemlítenünk bizonyítékul a Kecskeméti Konzervgyárat, vagy a Rádiótechnikát. Nem elég érvekkel harcolni az egészségtelen megkülönböztetés ellen. Olyan támogatásra van szükségük az ipari szakmát választó nőknek, mint amilyet a KISZ megyei bizottsága is javasol: a járási-városi tanácsok a KISZ segítségével mérjék föl a helybeli lehetőségeket és tegyenek javaslatot a szükséges munkahelyek megteremtésére. ...és a gyárkapun belül is Sajnos, a nők számára előnytelen megkülönböztetés nemcsak a felvételnél érezteti hatását, hanem később a gyárkapun belül is. Egy megyei szintű statisztikai felmérésben olvastuk nemrégiben, hogy a hasonló munkakörben foglalkoztatott férfiak keresete átlagosan, magasabb, mint a nőké. Utalást találunk erre a megyei KISZ- bizottság már idézett beszámolójában is. A Kiskunfélegyházi Cipőgyárban megkérdeztük az asszonyokat, elégedet- tek-e a fizetésükkel. Az egyik válaszolt: „A nők másutt sem keresnek többet.” Ebből a feleletből az csendül ki, hogy sokan már természetesnek veszik a jelenlegi állapotot. Holott egyáltalán nem természetes. Sőt. A bérügyi előírások nem tesztnek különbséget férfi és nő között. Ahol ez mégis megvan, ott a vezetők szubjektív — és helytelen — szemléletén kell változtatni mielőbb. A gazdaságirányítási rendszer reformjának egyik legfontosabb célkitűzése, hogy — tovább javítva az anyagi ösztönzés módszerét — mindenütt a végzett munka mennyisége és minősége alapján alakítják ki a munkások keresetét. A szak- szervezetek megfelelő hatáskört kapnak, őrködhetnek az elv érvényesülése, a munkásnők anyagi érdeke fölött. Nem kell tehát beletörődniük a munkásnőknek abba, hogy eleve hátránnyal indulnak. Mint ahogy helytelenül tűrik egyes vállalatoknál a férfi munkatársak udvariatlan, trágár modorát is. Felelősségrevonást érdemel az a férfi, aki — legyen bár fizikai munkás, vagy vezető — úgy véli, hogy ha gumicsizmába. vagy munkaköpenybe bújik, már nem érdemel előzékenységet, udvariasDuna-parti segédüzemek ságot a nő. A társadalmi bíróságok nyugodtan tárgyalást kezdeményezhetnének az „elő- káromkodók” ellen is. A „második műszak” Minden munkásnő, akivel riportunkban beszéltünk, a leg- ! nagyobb elismeréssel szólt az• anyasági segélyről, arról a le-1 hetőségről, hogy a legkritikusabb időszakban a gyermekük mellett lehetnek az anyák. Igaz, hogy hallottunk ilyen véleményt is: „Sok asszony nem engedheti meg magának, hogy évekig otthon maradjon, hiszen szükség van a teljes fizetésére.” Nem akarunk vitatkozni ezzel a megjegyzéssel, mert valóban vannak olyan családok, ahol 100—200 forint jövedelem- csökkenés is gondot okoz, de ez nem csökkenti a rendelet jelentőségét. Sok1 szó esett a gyermeknevelés ezernyi más gondjáról, arról, hogy a többgyermekes anyák többsége a napi 8 órai munkán túl 4—5 órát áldoz családjára. Szórakozásra bizony alig-alig jut így idő De a legtöbbet panaszkodóknál általában az is kiderült, hogy vajmi kevés, vagy egyáltalán semmi segítséget nem kapnak a férjtől a házi munkához. „Segítene az, de semmihez sem ért” — mondta az egyik asszony. És valóban kévés az olyan férfi, akire nyugodtan rábízhatja esetenként a főzést is a feleség. Külföldön divatosak a „férjiskolák”. Nálunk sem ártana valami hasonlót életre hívni. A jó szándék ugyanis csak akkor ér igazán sokat, ha ügyességgel, hozzáértéssel párosul. Azt tapasztaltuk, hogy lassan modernizálódnak a konyhák. Gáz ugyan már sok háztartásban van, de az asszonyok — sokszor a férj kívánságának engedve — nem igen vásárolnak félkész ételeket, konzerve- ket. Viszonylag kevesen tudnak arról is, hogy a városokban általában már bevezette a kereskedelem az előrendelést, az áru házhoz szállítását. (Kecskeméten például a nagyobb élelmiszerüzletekben mindenütt van ilyen szolgáltatás.) Panaszolták az asszonyok azt is, hogy a peremkerületi boltokban általában szűkös a választék, gyakoribb az „öreg” zöldség, száraz kenyér, mint bent a város központjában. Vajon miért nem fordulnak az ilyen panaszokkal a szakszervezeti bizottság mellett tevékenykedő társadalmi, kereskedelmi ellenőrökhöz? Bizonyára azért, mert nem tudják, hogy a szak- szervezetnek kötelessége az ilyen kérdésekkel is foglalkozni. És ezzel eljutottunk ahhoz a gondolathoz, amely riportjaink tanulságaként érlelődött meg bennünk: Az eddiginél is több törődést, gondoskodást kérnek, várnak a dolgozó nők a gazdasági vezetőktől, s a szak- szervezettől. Panaszaik nagyobbik hányada ugyanis nem központi intézkedéssel, hanem helyi kezdeményezéssel is megszüntethető. Néha elég egy jó tanács, néha a munkaügyi osztályon kell felülvizsgálni a kérést. De legyen bármi a kérés, ha indokolt és a lehetőségek határán belül van, teljesülnie kell. Megérdemlik a féltő gondoskodást. Békés Dezső Lakatlan sziget a Dunán, Foktővel szemben. A múlt században gáttá volna meg — mint ahogy azt a folyam egy felsőbb szakaszán meg is tette —, reálisabb korunkban azonban a helybeli Béke Tsz vezetőiben keltette fel a közgazdasági „ihletet”. A sziget egyik felén ős-eredeti mivoltában csillog a jóféle kavics s ezt a gazdaság, ötletes módon csörlős uszály segítségével szállítja partra. Sajnos, e munka' mostanában akadályozza a m; gas vízállás. A sziget másik ft lén termő nádat azonban öt-hat év óta szakadatlanul hasznosítják. De nem úgy, hogy kévéstől eladják, hanem feldolgozva ná'1- pallónak, nádszövetnek. Évente 30 ezer kéve nádat fonnak meg a saját készítésű gépekkel. A segédüzem éves tiszta haszna eléri a százezer forintot, s majdnem féltucatnyi embernek nyújt állandó elfoglaltságot. Legújabb termékük is megjelent már a piacon, mégpedig a felvételen látható nádház — az utolsó szögeket Vízi Ferenc nádmunkás üti az ablakkeretbe —, 3X3 méteres alapterülettel. Megrendelésre készítik, s egyik példányát a fővárosban is kiállították. Vikendháznak kibizonyára Jókai Mór válóan alkalmas, s mindössze hatalmas írói fantáziáját moz- hatezer forint az irányár. Délelőtti napsütésben, 50 méternyire a Duna-parttól a szövetkezet új halászcsárdája, de már a délutáni, esti vendégekre várva. A mutatós létesítmény — első látásra alig hihető — mindössze 150 ezer forintjába került a szövetkezetnek. Ami a jó halászléhez szükséges, a só kivételével, mind megterem a tsz-ben. Mivel a gazdaságnak 35 holdas halastava is van. Üjabban zenészeket is szerződtettek. S persze borról is gondoskodtak, a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezettel való együttműködés jóvoltából. Szombatonként és vasárnap máris jelentősebb forgalmat bonyolítanak le; Kalocsáról a töltésig két óránként jár ki ilyenkor a busz. fvi-f. , „,, : ■ ? Bal oldalt: Évek óta foglal* «-«koznak a szénporos téglaégetés- í.*: '■; ■ sei is; azzal a különbséggel, hogy a korábbi 3—400 ezer he- piWBpWpHIwMMlKHWipi lyett az idén már egymilliót ;*<•; IÉÉpP®* fy| készítenek. Ez újabb százezer forint tiszta jövedelmet hoz a W'' .... gazdaságnak. Korábban csak saját célra égettek, az idén már főként eladásra. A munkásokat óvek óta a Tiszántúlról szerződtetik, akik nyáron ideköltöznek, ideiglenes szállásaikra. Felvételünkön: nehéz munka az agyag és a szénpor egymással és vízzel való elkeverése. Csapadék, permetlé, belvíz Üjdonság a velőborsó, megérkezett a befőzni való cseresznye az átvevő telepekre. A húsos cseresznyében sok kárt tett a csapadék. A szemek megduzzadtak és kirepedtek. Az előző évinél kevesebb termésből 8—10 vagont vár a kereskedelem. Velőborsóból pedig szintén ugyanannyit továbbítanak majd a fogyasztókhoz. Menetrend szerint dolgoznak a permetezőgépek a szőlősökben, ahol állandó a peronosz- póraveszély. Az állami és termelőszövetkezeti gazdaságokban már harmadszorra szórják a per- metlevet a gépek. Naponta 900 —1000 nagy teljesítményű növényvédőgép dolgozik a pász- tákban. Ezenkívül csaknem ötezer kisgép gyorsítja a védekezést Nagy munkát végzett a Kis- kunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat. Az elmúlt két esztendőben több mint 23 ezer méter csatornát épített Kiskunhalas területén, s ennek értéke közel másfél millió forint. A munkálatok révén a füzesi, alsószállási, pirtói, rekety- tyei, tajói, bodoglári pusztarészeken megoldották a belvizek levezetését. \ Nem szóltunk még a 20— 25 tagú építőbrigádról, amely a gazdaságban mindenfajta építkezést elvégez, s jövőre már száz férőhelyes tehénistállót hoznak létre. Ezenkívül a gazdák részére évente 4—5 új családi házat építenek, s ennek a többszörösét alakítják át. Az idén a Kalocsai Járási Tanács részére emeletes társasházat is készítenek. Végül térjünk vissza a szigetre, ahol a kavicson és a nádon kívüT kosárfűz is terem. Néhány kosárfonónak ez is egész éves munkát ad, a tsz-nek pedig újabb jövedelmi forrást jelent. ■ H. D.
