Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
t oldal 1981. .Június 16, péntek Minigépek műterme Drága modell — olcsó gyár Kisemberek—gondok—bizakodás Százezreket érnek, vagy csak a sok gonddal és még több annyiba kerülnek ezek a drága munkával készülő értékes mo- játékszerek, melyek a Képző- deliek jórésze a technikai mú- művészeti Kivitelező és Ipar- zeumokban „szolgál” tovább. Műszerészek dolgoznak a Kuwaitba exportálandó villamos alállomás modelljén. Természetkedvelő meg művészembernek gyönyörű szép ez a medréből kiúszott Tisza, itt az alpári „vár” alatt. De hány száz holddal keves- bedik például az itteni Búzakalász Tsz termőföldje, mikor — szinte két-három évenként — a „jámbor” Tisza hosszú hetekig ráfekszik rétekre, bevetett szántókra? Ilyenkor — tehát sűrűn — gond, nyugtalanság fakad az árvíz nyomában. Ilyen mostani fejtörésre utal Erdős Mihály ktsz-műszerész is, mikor beszélgetni kezdünk kis műhelyében. Mi újság van a faluban? Éppen ebédel, táskából, szárazai. — Gondban van a tsz-vezetőség — kezdi, míg az utolsó kenyérfalathoz keni a zsíros bicska pengéjét. — A háztáji miatt, ahogy hallom... A Tisza megint megszállt erre is kiszemelt területet... Kevesebb a föld, nehéz ilyenkor igazságot tenni. Nem egészen „gilt“ Félbeszakad a téma. Egylovas stráfkocsi áll meg a műhely előtt. Színes tornatrikós, zömök férfi száll le, jön a mesterhez, valami szerszámot kér. Igazítani való van a kocsin, a gumin. Ismerős. Nem lehet csak úgy elmenni a köszönő szó után. Szó szót követ. Név említése nélkül kikötnek egyik helybeli kisiparos vállalásainál. Hogy milyen borsos árakat számít vállalat budapesti városligeti műtermeiben készülnek? Ez a vállalat tulajdonképpen egy „törpe” gyár, amelyben műhelyek helyett aprócska szobákban dolgoznak a négy-öt tagú <brigádok, s gyártják a tengerjáró hajókat, a portáldarukat, vagy akár a komplett vegyi- kombinátokat is — kicsiben. — Gyakran többe kerül az itt készített modell, mivrt az igazi gép vagy berendezése —, mondjál Zsolnai Ede, műteremvezető. — Gyártottunk már olyan minima torkerékpárt is, amelyik csaVrnem félmillió forintot ért. Az üzemképes minimotorhoz is ugyanúgy el kellett készíteni a drjága szerszámokat, mint a tízezres szériákban gyártott 250-es Pannóniához. Itt a szerszámköltség egyetlen modell árát nö veli. A NIKEX számára gyártottak korábbar.i egy tízszeresen „lekicsinyített” bányagépet, amely elvégzi ugyanazokat a munka- folyamatokat, amelyeket az „igazi”. A külkereskedelmi vállalat az óriási gép helyett annak mini mását vitte világkörüli bemutatóra olcsó fuvar- költséggel. A megrendelők nagy része ilyen kiállítási mintadarabokat kér. Az utóbbi Időben gyakran alkalmazzák a modelleket az új gyártmányok tervezésének és gyártásának megkönnyítésére is. A „tervmodellek” úgy készülnek, hogy a tervezési munka befejezésével átküldik a rajzokat a műterembe, s ennek nyomán kezdik a minitermék elkészítését. A modell gyártása rengeteg hasznos tapasztalatot nyújt a későbbi gyári munkához. sV PENTEK 17.05: Hirek. — 17.10: Keresztrejtvény. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Hangverseny bohókás ifjaknak. — 19.05: Riportmüsor. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hiradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38; Játékfilm. — 22.08; Tv-hiradó, Teljes igazság a kecskeméti uszodáról A MEGYESZÉKHELY valamennyi lakóját rendkívüli módon érdekli — tegyük hozzá jogosan — mi történik a kecskeméti fedett uszoda építkezésével, illetve mi késlelteti e jelentős beruházás átadását. A címben teljes igazságot ígértünk, nos a közvélemény elé tárjuk azokat az okokat, amelyek még jelenleg is hatnak, s az uszoda végleges befejezésére is rávetítik árnyékukat. A kecskeméti fedett uszoda átadására 1967. április 20-án került volna sor, ám a kivitelezés során kiderült: a tetőszerkezetet hordó hat darab 43 méteres főtartót és a 178 darab szelement gyengére, szakszerűtlenül, a szabványtól eltérő módon tervezték az ÉVM Középületter- vező Intézet mérnökei. Ez az egyetlen — de sajnos rendkívül súlyos — hibája az amúgy igen impozáns és jól sikerült épületnek. A rossz tervezés miatt bekövetkező hibák következtében — az épület tetőszerkezete életveszélyes — a SZOT munkavédelmi felügyelője a tetőszerkezet alatti és a nagymedence terében végzett munkát 1966. novemberében leállította. Ez az életvédelemmel kapcsolatos intézkedés helyes volt, de a kivitelezés azóta egyhelyben áll. A KIVITELEZŐ vállalat természetesen sürgette a tetőszer- kezet megerősítésére vonatkozó tervek elkészítését, s az 1967. június 8-án (?) meg is érkezett. A terv önmagában véglegesnek tekinthető, megnyugtatóan biztosítja a tetőszerkezet stabilitását, azonban a dokumentáció nem teljes. Hiányoznak belőle a beépítésre kerülő 50 tonna vasszerkezet darab,, fajta és súlyszerinti kimutatásai. Ez pedig újabb késedelmet jelent. A kivitelező vállalat mérnöke szerint, ha most elkezdenék a vasszerkezetek legyártását. 1967. december 31-ére átadnák a létesítményt, ám a tervdokumentáció hiányos volta még ezt a ha- táridpt is kétségessé teszi, hiszen a tetőszerkezet megerősítésének elkészítéséig a medencetérben nem dolgozhatnak. Utaltunk rá. de a teljes igazsághoz tartozik: a nyolchónapos kiesésért a tervező intézetet terheli a felelősség, ennyi ideig kellett ugyanis várni a megerősítés terveire. A Középülettervező Intézet ez alatt az idő alatt — s még jelenleg is — ahelyett, hogy konstruktív megoldást keresett volna a hiba kijavítására. érdemtelen vitát folytatott a kivitelezővel, s valamiféle előre nem látható okra — légrobbanásokra —igyekszik a terv hibáit ráterelni. A légrobbanások körüli tojástánc azonban csak a felelősség elkendőzését célozza. AZ ÉPÍTKEZÉS teljes befejezésének időpontja még bizonytalan. Viszont szükségesnek tartjuk, hogy a felelősökre a népgazdaságnak anyagi, a város lakosságának erkölcsi kárt okozókra ráirányítsuk a figyelmet. Az épület tetőszerkezetének megerősítése — éppen a rossz tervezés miatt — három- négy millió forint többletköltséget jelent. A kivitelező vállalati nyolc hónap óta öt millió for-int értékű anyagot tárol, amelyet 18 százalékos banki kamat. összesen 900 ezer forint terhel már eddig is. Ezenkívül éjjeliőrök, raktárosok, karbantartók fizetését kellett számfejteni. amely hozzávetőleges számítás szerint is közel ötvenezer forint. S ha már a felsorolásnál tartunk, mondjuk meg azt is, hogy az uszoda elkészítése után két évenként — a rendkívül nagy páraképződés miatt — több mint százezer forintba kerül a korszerűtlen vasszerkezet mázolása. LOGIKUSAK a kérdések: ki fogja megfizetni a kivitelezőnek és a beruházónak az okozott kárt, s mikor vonják felelősségre a népgazdaságnak jelentős kárt okozó tervezőket. Reméljük, ezekre a kérdésekre mihamarabb választ kapunk! Gémes Gábor — És csak a fogós, új munkákat vállalja szívesen. Nem szeret javításokkal bíbelődni... Pedig, ugye, azért támogatják a magánkisiparost, hogy a falu szolgáltatási igényeit segítsen kielégíteni... — magyaráz a fuvaros. — Ez is úgy szokta mondani, mikor valami kisebb munkával hetekig jár az ember a nyakára, és már maga is unja: „Akkor hozza hát... no...” Kimutat a kocsijára. — Nézze, ott a tengely körül akartam a múltkor egy komolyabb alakítást végeztetni — és részletezi, mit, hogy, milyen vassal. — Tudja, mit kért? Erdős Mihály szótlanul várja a folytatást — Annyit, hogy kétezret teszek hozzá és új kocsit veszek rajta.,. Mondjuk, egy heti munka. De akkor is: nyolcezret fizessek? Azt is csak úgy, ha én viszek anyagot, mindent... Egyenlőtlen esélyek — Maga mennyit keres havonta? — kérdezem Erdős Mihályt. — Áprilisban ezertizenvala- hány forint volt, — kivételesen. — Máskor több szokott lenni, bizonyára. Felelet helyett fizetésszalagokat szed elő egy dobozból. Mutatja. Egy-egy hónapban 891 forintot, 710-et, 664-et keresett. Akad egy 1200 forintos is. Volt viszont 384 forint alsó határ. Nézegetjük az egyik nyilvántartást. Áprilisban mintegy 50 vállalása volt. Találhatunk ezekben kerékpár, kevés motor-, villanyvasaló-, mosógép-, permetezőjavítástól gumilábbeli reparálásig mindent. De milyen forint-értékben? 3—4 forinttal kezdődően 20—30 forintos munkák vannak zömmel, száz—párszáz forintos is kerül egy-kettő, anyagigényesebb. Anyagért saját magának kell mennie, vagy Félegyházára, a raktárukba, vagy a helyi • vasboltba, ahol nem egyszer sorállás van, mert nagy területet lát el. Ilyenkor a felesége tartózkodik a műhelyben; találjon ott valakit a kuncsaft. Nyolc órához nem ragaszkodhat, hiszen nem lenne szíve elküldeni a megrendelőt, mikor az alkonyaikon a maga munkája után ér rá ... — Tavaly két lakatos volt itt a részlegnél. Nem jöttek ki a fizetésből — fejezi be Erdős Mihály. Felmerül a laikusban is: érdemes-e ilyen lehetőségekre ktsz-részleget fenntartani? Ha a havi megrendelések, javítások számára gondolunk, azt mondhatjuk, szükség van rá, a lakosság igényli. De akkor valamiképpen az anyagi ösztönzés és anyagellátás új formáival is versenyképesebbé kellene tenni hasonló helyzetben levő ktsz- részlegeket. Aki átfogóan látja A községi pártszervezet székházának gangján ketten várunk a titkár elvtársra. Cseri Ferenccel, a Búzakalász Tsz állattenyésztési brigádvezetőjével, aki betegállományban van. Kezelésről jövet, — ujját jócskán befáslizták egyik kezén — benézett a pártszervezethez. Egy kis tanulmányozásra, esti egyetemi felvételi vizsgához, kongresszusi anyagot kér. Jó vargabetűk után vele is a tsz háztáji gondjainál lyukadunk ki. Rokonszenves tájékozottsággal vázolja, milyen leckét adott fel a tsz-vezetőségnek az idén is a Tisza. A sok fejtöréssel kialakított területből elsősorban a nyugdíjasokat. elégítették ki. Elfogadható föld, a tsz is termelt rajta kukoricát A rendszeresen dolgozók — számuk körülbelül annyi, mint az előbbieké — majd bevetve kapnak háztájit... A pártoló tagok? Ez az, ami nem könnyű... Mert újig is, miből pénzel jobban a szövetkezet? (Kész- pénzfizetés van.) — Az állattenyésztésből ... Takarmány kell. A Tisza ezt „nem vette figyelembe”, alaposan rámászott a rétekre... Ugyanakkor 700 hízósertést nevelnek az államnak ... a 100 fejőstehén 2500 literes átlagát biztosítani akarják ebben az évben ... Bikákat adnak le ... Kereken ezer a juhok száma... Pecsenyebárányokat is fognak értékesíteni... No és nem beszéltünk a több mint 100 lóról... Takarmány kell, takarmány kell. Az átnyaraltatáshoz is... Ezt is csak földön lehet megtermelni ... A háztáji a probléma ... — De a bázis, a biztos alap a közös — erősíti Cseri Ferenc. — A gondokkal ezen a bázison fogunk megbirkózni. Mert meg fogunk birkózni — állítja a brigádvezető. Biztos, hogy úgy is lesz. Ezt már nem egyszer, nem kétszer bizonyították az alpáriak. Tóth István 28. Ha valaki idegen végignézi mindezt, bizony elgondolkozik. Mi a csuda történik itt? Rendbe akarják tenni az elhagyatott lágert? De akkor miért csinálták olyan hevenyészve, tessék- lássék? Megfoltozták a tetőt, alátámogatták a széthullófélben levő barakkokat, eltakarították a bozótot, aztán odébbáll tak. Nem, így nem lehet semmit komolyan megjavítani. Ha azt akarják, nem így fogtak volna hozzá. Még érthetetlenebb, hogy ezután az elhagyott mellékvágányon ismét megjelent az öreg tolatómozdony, most már öt ütött-kopott személykocsival. Néhány nap múlva pedig a mozdony egy embert hozott a lágerhez, aki négy fémládikó* rakott ki. Négy gödröcskét ásott a barakkok között, belerakta ezeket a ládikókat, vékony földréteget szórt rájuk, s amikor befejezte, a mozdony vagonos- tól továbbállt. Ha viszont megfigyelőnk harcolt a Nagy Honvédő Háborúban, akkor végül eszébe juthatott az a széles körben elterjedt módszer, amelynek segítségével annak idején félrevezették- az ellenség légi felderítését. Tegyük fel, egy hatalmas erdei tisztáson kiépítették a nehéztüzérség tüzelőállásait. Az V,
