Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

2. oldal MP7. május 14. vasárnap Péter János befejezte jugoszláviai látogatását Péter János külügyminiszter és kísérete Dubrovnikből, szom­baton délelőtt érkezett vissza Belgrádba. Péter János szombaton dél­ben Belgrádban sajtóértekezle­ten találkozott a jugoszláv saj­tó képviselőivel. Hazánk külügyminisztere hangsúlyozta, hogy a Marko Ni- kezics külügyminiszterrel szí­vélyes légkörben folytatott megbeszéléseken lényeges kér­désekről volt szó. A tárgyalások során — fűzte hozzá — hasz­nos eredmények születtek. Péter János kijelentette, hogy az európai konferencia össze­hívása érdekében előterjesztett jugoszláv javaslat elősegítheti az európai helyzet időszerű kér­déseinek megoldását. Péter János Belgrádban tar­tott sajtóértekezlete után elbú­csúzott Marko Nikezics külügy- miniszertől és gépkocsin Újvi­dékre hajtatott, ahol a nemzet­közi mezőgazdasági vásárt te­kintette meg. s rövid szabad­kai látogatás után indult haza. A látogatásról közös közleményt adtak ki. Brezsnyev hazaérkezett SZÓFIA. (TASZSZ) A Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség szombaton elutazott Szófiából. Todor Zsivkov, Georgi Trajkov, a Bolgár Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagjai, a központi bizottság titkárai, mi­niszterek, diplomaták búcsúz­tatták a vendégeket a repülőté­ren. Todor Zsivkov repülőtéri be­szédében hangsúlyozta, hogy a küldöttség látogatása és az alá­írt dokumentumok demonstrál­ják a két ország nézeteinek tel­jes azonosságát A szovjet párt- és kormány- küldöttség Szófiából hazaérke­zett Moszkvába. Péter János Jugoszláviában Szov jet párt- és kormányküldöttség Bulgáriában A Rus«el-bíróság Ítélete A görög fejlemények AZ ELMÚLT HÉ-. TEN magasszintű ta­nácskozások kezdődtek ____ tö bb baráti szocialista ország képviselői között. Kül­ügyminiszterünk, Péter János Jugoszláviába látogatott, és a delegációt Tito elnök is fogad­ta. A tárgyalásokon részlete­sen foglalkoztak a két orszá­got érintő legfontosabb nem­zetközi kérdésekkel, valamint Magyarország és Jugoszlávia gazdasági kapcsolatainak fej­lesztésével. A megbeszélések szívélyes és baráti légkörben folytak. Leonyid Brezsnyev ve­zette azt a szovjet küldöttséget, amely Bulgáriába látogatott. Ennek a találkozónak legfonto­sabb célja az új barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés aláírása volt, amely még bensőségeseb­bé teszi a bolgár—szovjet sok­oldalú együttműködést. A külpolitikai helyzet, gyúj­tópontjában az elmúlt héten is változatlan az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója állt. Stockholmban elhangzott a Bussel-bíróság ítélete, amely egyhangúlag agressziónak mi­nősítette az amerikaiak viet­nami cselekményeit. A Russel- bíróság elmélyülten és korunk fontos, nemzetközi dokumen­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Szarka Károly az LAK-ban Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes, Házi Vencel nagy­követ, a Külügyminisztérium nyugat-európai főosztályának vezetője és Tóth Elek tanácsos, az arab főosztály vezetője szom­baton reggel az EAK külügy­minisztériumának meghívására egyhetes hivatalos látogatásra Kairóba érkezett. A magyar külügyminiszter- helyettes szombat délelőtt a kül­ügyminisztériumban megkezdte a hivatalos megbeszéléseket El- Feki külügyi államtitkárral. Szarka Károly egyiptomi láto­gatása során eszmecserét folytat Mahmud Riad külügyminiszter­rel és Hasszunával, az Arab Li­ga főtitkárával is. A Svéd Kommunista Párt kongresszusa STOCKHOLM. (TASZSZ) Stockholmban megnyílt a Svéd Kommunista Párt XXI. kong­resszusa. Hermansson, a párt el­nöke tartott megnyitó beszédet. A XXI. pártkongresszus egy­beesik a Svéd Kommunista Párt fennállásának 50. évfordulójá­val. Ezért a teremben a küldöt­teken kívül ott vannak azok a veteránok is, akik 1917-ben lép­tek be a pártba. A kongresszus négy napig tart. tumaira támaszkodva döntött így. Alapul vette a Briand— Kellog-egyezményt, amely el­ítéli a háborút, mint a nemzet­közi viták rendezésére szolgáló eszközt, továbbá az ENSZ alapokmányát és a nürnbergi per bíróságának működési sza­bályzatát. A Russel-bíróság te­vékenységét amerikai részről persze igyekeztek bagatellizál­ni, ezt azonban maga Johnson- elnök cáfolta meg a legsokat­mondóbban, amikor dühödt til­takozást menesztett a semleges Svédország kormányához, mert lehetővé tette, hogy az ítélet Stockholmban hangozzék el. A képhez tartozik, hogy a világ különböző részeiben tiltakoztak a vietnami agresszió ellen, s magában az Egyesült Államok­ban is jelentős személyiségek bírálják a hivatalos amerikai kormánypolitikát. Walter Lipp- mann például már ezt fejteget­te, hogy Johnson vonalvezetése a jövő őszi elnökválasztásokon vereségbe taszítja a Demokrata Pártot. GÖRÖGORSZÁGBÓL továb­bi riasztó és megdöbbentő hí­rek érkeztek. Patakosz tábor­nok, belügyminiszter már nyíl­tan kijelentette, hogy a helyszí­nen kivégzik azokat, akik a kormánnyal ellentétes jelszava­kat hangoztatnak, Andreasz Papandreut pedig hadbíróság elé állítják A görögországi eseményeknek megvannak a nemzetközi vonatkozá­sai Is. A szocialista or­szágok határozottan til­takoznak a görögországi terror miatt. Az Európa-parla- ment egyik bizottsága pedig ja­vaslattal fordult a Közös Piac vezető szerveihez, hogy Görög­országot zárják ki az Európai Gazdasági Közösségből. Dánia képviselője a NATO Állandó Tanácsában fel akarta olvasni kormánya nyilatkozatát, amely helyteleníti, hogy Görögország­ban megsértik a demokráciát. A nyugaton zajló akciókat azonban helytelen lenne kiha­tásukban túlbecsülni. Jellemző, hogy Brosio NATO-főtitkár, a NATO-tanács heti ülését elna­polta, közben rábeszélte a dán képviselőt, hogy ne ragaszkod­jék a nyilatkozat napirendre tűzéséhez. Itt kell idéznünk Andreasz Papandreu egyik ko­rábbi megállapítását: „A kato­nai junta önmagában nem ra­gadhatja meg a hatalmat. Csak azoknak a fegyvereknek a bir­tokában folytathat le akciót, melyekhez NATO-kapcsolatai révén jutott”. Sümegi Endre A béke és biztonság szerződése Tizenkét esztendővel ezelőtt, ta tábor fejlődéséhez és gyara- 1955. május 14-én a Szovjetunió podásához — ezt az élet igazol­ás az európai országok kor- ta — a békés feltételek a leg- mányképviselői aláírták Varsó- kedvezőbbek. A varsói szerző- ban a barátsági, együttműködési dés tagállamai nemzetközi kap­ós kölcsönös segélynyújtási szer- csolataikban, — ahogy ezt a zödést. Az akkori nemzetközi szerződés leszögezi — „tartóz- helyzetben az önvédelem elemi kodnak az erővel való fenyege- crdekei diktálták, hogy erőin- téstől, vagy annak alkalmazó­két öszefogjuk. Az amerikai sótól és készek az őszinte imperializmus, világuralmi tö- együttműködés szellemében rekvéseinek megvalósulására — részt venni minden nemzetközi a Szovjetunió és a szocialista akcióban, amelynek célja a országok ellen — létrehozta az nemzetközi béke és biztonság agresszív északatlanti szövetsé- megtartása,” A szocialista or- get. A NATO-országok kormá- szagok kormányai és népei nem nyai, az 1954. év végén kötött akarnak háborút, a békés egy- párizsi szerződésekkel zöld utat más mellett élés hívei, kitartó­an küzdenek a vitás nemzetközi kérdések ésszerű, tárgyalások engedtek a nyugatnémet mili- tarizmusnak, a bonni államot felvették az atlanti tömbbe, útján történő megoldásáért. A nyíltan hozzájárultak a Bundes- Varsói Szerződés kizárólag vé- wehr felfegyverzéséhez, fokoz- delmi jellegű, nincs semmiféle ták a fegyverkezési hajszát. Eb- támadó célja, ahhoz bármely ál­ben a helyzetben a szocialista lám csatlakozhat, ha elfogadja országok létérdeke és biztonsá- a kollektív védelmi és biztonsá­ga parancsolóan megkövetelte a gi rendszabályokat. A Varsói Varsói Szerződés létrehozása. A szocialista védelmi koalí­Szerződés tagállamai ma is ér­vényesnek tekintik korábbi ja­ció az elmúlt tizenkét év alatt vaslatukat, hogy készek a NA- jól szolgálta kontinensünk, s a TO-országokkal tárgyalni meg- világ békéjét, biztonságát, szá- nemtámadási szerződésről, sőt mos esetben játszott kiemelke- továbbmenően: a két katonai dő szerepet a világbéke megőr- szervezet megszüntetéséről is. zésében, az agresszív erők meg- A húsz évre kötött atlanti szer­fékezésében. A szerződés tagál- ződés érvénye 1969-ben amúgy lámái napjainkban egységesen is lejár. Ez lehetővé teszi a és határozottan lépnek fel az katonai tömböktől mentes Euró- Egyesült Államok VDK elleni pa megteremtését. Az európai kommunista és munkáspártok nem.rég kiadott Karlovy Vary-i agressziójával szemben, s min­den segítséget megadnak a vi- _____ _____ e tnayni népnek igazságos, hon- nyj;aí^ozaía ezért javasolja: A°z európatbéke megszilárdí- ,y ■- késedelem nélkül állapod- tása és a kollektív biztonsági janak meg az atlar aktum ‘onai rendszer megteremtése a népek és a Varsói Szerződ hőn óhajtott vágya. A szociális- szervezetének felszámo, ,an. A görög államcsíny és Olaszország RÓMA. (MTI) Az Unitá szombati száma to­vábbi dokumentumokkal egészí­ti ki az Espresso című folyóirat által közölt leleplezéseket. Mint A 6. flotta nem kívánatos Az Ahram jelentése szerint az Egyesült Államok hivatalo­san kérte az EAK-ot, hogy a 6. amerikai flotta egységei látoga­tást tehessenek az egyiptomi ki­kötőkben. Az EAK elutasította e kérést. Válaszának indokai közt hivatkozott Eskol izraeli miniszterelnök ismeretes nyilat­kozatára, amely szerint „Izrael számíthat az amerikai 6. flotta védelmére”. Az egyiptomi véle­mény az, hogy az Izrael védel­mére hivatott amerikai flotta egységei nem kívánatosak az EAK kikötőiben. ismeretes, az Espresso beszámolt arról, hogy de Glorenzo csend- őrtábomoknak 1964. júliusában Segmi akkori köztársasági elnök utasítására, adott esetben jobb­oldali államcsínyt kellett volna végrehajtani. Az Unitá leleplezései rendkí­vül jelentősek, mert rávilágí­tanak, hogy az ország egész te­rületére gondosan kidolgozott programról volt szó. Az olasz közvéleményt mélyen megdöb­bentette, hogy a legutóbbi gö­rögországi államcsíny pontosan az Espresso cikkében kifejtettek szerint ment végbe. Anglia európai hitre tér? Az angol kor­mány tehát be­terjesztette a Kö­zös Piac Tanácsá­ba tagfelvételi kérelmét. Azóta, hogy a Wilson-kor- mány eldöntötte; kéri fel­vételét az Európai Gazda­sági Közösségbe, élénk po­litikai akciók folytak a szi­getországban. Az Alsóház több napos vitát rendezett e kérdésről és a lapok több fontos nyilatkozatnak adtak helyt. A Sunday Times töb­bek között egy kulisszatit­kot hozott nyilvánosságra azzal a céllal, hogy a kö­zös piaci tagfelvételt Nagy- Britannia európai hitre va­ló megtéréseként állítsa be. Az említett cikkben közük, hogy Wilson miniszterelnök 1964 végén nagy kiábrán­dultsággal tért haza Ame­rikából. Ez alkalommal egyezett meg Johnson el­nökkel arról, hogy Ameri­ka segítséget nyújt Nagy- Britanniának a fontválság leküzdésére, s ennek fejé­ben Anglia támogatja az USA vietnami poütikáj *t. A lap jelentése szerint Wil­son, Washingtonból haza­térve egyik bizalmasa előtt kijelentette: „Johnson meg­őrült. Üj szövetségest kell keresnünk.” Mire bizalma­sa tréfásan megkérdezte: „Talán de Gaulle?” — „Ügy van” — válaszolta komo­lyan Wilson. De vajon szó van-e a kö­zös piaci belépés alkalma­A kulisszatitok val Anglia európai hitre té­réséről? Mi az „európai” hitet, politikát úgy értel­mezzük, hogy az az ország amelyik vallja, elkötelezi magát a békés, független Európa mellett, tiszteletben tartja más államok szuve­renitását, támogatja a ha­ladó mozgalmakat és min­denkor kiáll ezek védelmé­ben. Nos, milyen volt eddig az Egyesült Királyság politiká­ja? ismeretes, hogy Nagy- Britannia azok közé az Amerikai rész­ről mindenesetre sietnek hangsú­lyozni, hogy Nagy- Britannia hű szö­vetséges, és ép­pen ezért méltó helyet kell elfoglalnia Európában is, a Közös Piacnak szüksége le­het rá. Amit úgy értenek, hogy ott is szolgálhatja a Fehér Ház érdekét. George Ball volt amerikai külügy­miniszter-helyettes nemré­giben a Sunday Telegraph- ban foglalkozott Anglia be­lépési tervével. Cikkében többek között azt állítja: „Nagy-Britannia szoros be­kapcsolódása a kontinens ügyeinek intézésébe, mér­sékelhetné más nemzetek ingadozásait és állandó európai országok közé tar­tozik, amelyek szoros elkö­telezettséget vállaltak Wa­shington mellett, az ameri­kai Vietnam-politika egyik legfőbb európai támogatói. Ezért is szállt szembe ko­rábban de Gaulle francia elnök Anglia közös piaci felvételi kérelmével. Ha most részéről elhangzik is az igen (a font jobban áll) — ami még egyáltalán nem bizonyos — jelenti-e ez azt, hogy Anglia valóban euró­pai hitre tér? Emlékezte­tünk Anglia szégyenfoltjá­ra, a dél-arábiai helyzetre. Itt a függetlenségi törekvé­seket fegyverrel is elfojt­ják. Rhodesia, a fajüldöző politika bástyája lehetett, az erélytelen angol politika miatt. Van-e szó e kérdé­sekben változásról? Wilson erről nem beszélt. Pan oráma-program akrobatikával egyensúlyt teremtene Euró­pában.” A célzást félreért­hetetlenné teszi a cikk egy másik mondata: „Az ötödik Francia Köztársaság meg­jelenése óta az európai kontinens az egyenetlenség zátonyai felé sodródik.” Francia részről ezeket a célzásokat nem veszik túl­ságosan jó néven. A Sun­day Times párizsi tudósító­ja például rámutatott arra, hogy de Gaulle elnök to­vábbra is negatív álláspont­ra helyezkedik a brit közös piaci tagság kérdésében, mert elviselhetetlennek ta­lálja a gondolatot, hogy teljes jogú tagként felve­gyék Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokhoz fűző­dő szoros kötelékeivel és atlanti politikájával egye­temben. De Gaulle elnök, aki a francia külpolitikának Ame­rikától független irányvona­lat adott, tart attól, hogy Nagy-Britannia belépése gyengítheti a francia pozí­ciókat a társuláson belül. Az Egyesült Államok vi­szont azért bizalmatlan, mert fél, hogy elveszíti Nagy-Britanniát mint egyik európai bástyáját. Maga Wilson elnök a két ellen­pólus között akrobatikus ügyességgel szeretne laví­rozni. Erre mutatnak azok a válaszai, amelyek a BBC panoráma-programjában megrendezett közös piaci vitában hangzottak el. Az adásnak kétszázmilliós né­zőközönsége volt, a vitát élő adásban közvetítették Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Wil­son hangoztatta: Nagy-Bri­tannia továbbra is lojális szövetségese lesz az Egye­sült Államoknak, ami azon­ban nem jelenti azt, hogy alárendeli politikáját Wa­shingtonnak. Többek között kijelentette: a tagfelvételi kérelem politikai indítékai sokkal fontosabbak, mint a gazdasági megfontolások. — Azt állította, hogy Nagy- Britannia történelmi fordu­lóponthoz érkezett és a kö­zös piaci folyamodvány az Egyesült Királyság új nagy­ságának kezdete. Megfigye­lők szerint legfeljebb „fran­ciás korszak”. folytató lakozik. A napokban Jonh Gollan Nagy- \ vfl Britannia Kom- »«wsag munista Pártjá­nak főtitkára is nyilatko­zott a közös piaci tagfelvé­telről. Kijelentette, hogy nem Anglia dolgozóinak ja­vát szolgálja az EGK-hoz való kapcsolódás, ez első­sorban a monopóltőke hely­zetét kívánja szilárdítani. Bírálta a Wilson-kormányt a felvételi kérelem miatt és rámutatott, hogy az angol munkásosztályra további terheket ró a társulás. Nagy-Britannia ezzel a lé­péssel nem a nagy Európá­hoz, hanem a kis Európá­hoz, a tőkés, monopolkapi­talista gazdasági politikát országokhoz csat­Igy tehát a közös piaci belépéssel egyelőre nincs szó Anglia valódi európai hitre téréséről, mint a fen­tiek mutatják még de Gaul- le-i értelemben sem. Arról van-e szó, hogy Nagy-Bri­tannia egyidejűleg szeretne hűséges lenni a régi és az új szeretőhöz —, ahogy Ja­mes Reston. az ismert ame­rikai publicista mondja vagy valamivel többről, az még a jövő kérdése. B. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents