Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-13 / 111. szám
1961. május 13, szombat 3. oldal z újítási Ipari önvédelmi napokat fogadónapok “ >w ^ *tapasztalatai rendeznek a megyében Az újítói és feltalálói tevékenység értékelése szempontjából a legfontosabb, mennyit valósítanak meg a javaslatok közül, azok milyen gazdasági eredményt adnak, milyen mértékben járulnak hozzá a műszaki fejlesztéshez, s hogyan honorálják az alkotókat mind anyagilag, mind erkölcsileg. Az Országos Találmányi Hivatal mindenkor rendelkezésére állt az újítóknak, feltalálóknak az újításokkal, találmányokkal kapcsolatos elvi problémák tisztázásában. A fővárosban laCratulálunk Többnyire elismerő, ritkábban bíráló szó szinte naponta illeti a megye közös gazdaságait. Erre is, arra is rászolgálnak. Ezúttal mégis a feltétlen elismerésben kell részesítenünk öt termelőszövetkezetet, abból az alkalomból, hogy közülük kettő, kimagasló eredményeiért — a hartai Űj Élet és a bajai Lenin Tsz — megkapta a Minisztertanács vándorzászlaját és a Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címet. A másik három megyebeli gazdaság — a mélykúti Üj Élet, a csávolyi Egyesülés és a hartai Béke Tsz — a Minisztertanács elismerő oklevelét kapta meg. Az országosan kitüntetett legjobb közös gazdaságok között tehát szép számmal szerepelnek a Bács-Kiskun beliek Ez utóbbi megállapításunkat azért — korántsem ünnepron-. tásként, inkább a tények megfelelő rögzítéseként — szükséges úgy módosítanunk, hogy a magas elismerést ezúttal is a Bácskában és a Duna mentén gazdálkodó tsz-eknek jutott osztályrészül. Am ahhoz, hogy a homokhátsági gazdálkodás színvonala is mielőbb felkelti majd az országos figyelmet, csak a legjobb reményünket fűzhetjük. A most kitüntetett gazdaságok nagyobb részét már a korábbi években is az országos legjobbak között tartották számon. A csávolyi Egyesülés pedig tavaly tört az élre, pár éve még csak a közepesek között hallatott magáról. Elsősorban az ő példáján tanulmányozhatjuk — és teheti ezt a többi gazdaság, — hogy mire képes a szorgalmas gazdák és a hozzáértő vezetők összefogása. < kó újítók, feltalálók eddig is éltek ezzel a lehetőséggel. Sokkal nehezebb a helyzete azoknak, akik vidéken, a fővárostól távol élnek. A műszaki fejlesztésben vidéken is jelentős tevékenységet kifejtő újítók és feltalálók támogatása, problémáik megoldásának elősegítése céljából határozta el az Országos Találmányi Hivatal, hogy az ország megyéiben — együttműködve a szakszervezetek megyei tanácsával, a pártszervezetekkel — iparjogvédelmi napokat szervez. Az említett társadalmi szervek segítségével, hatékony közreműködésével 1966-ban hat megyében iparjogvédelmi napokat, s valamennyi megyében fogadónapokat tartottunk. Ezzel kívántunk hozzájárulni ahhoz, hogy az újítómozgalom, a feltalálói tevékenység fejlődését gátló jelenségek csökkenjenek. A megyei fogadónapokon több száz újítónak és feltalálónak, egyszemélyi elbírálónak, újítási-találmányi ügyintézőnek nyújtottunk segítséget, nem különben számos vitás ügy békés rendezését tettük lehetővé. Ily módon Bács-Kiskun megyében a szakszervezetek megyei tanácsa székházában, a Bajái' Ganz Villamossági Vállalatnál, a Bajai Kismotor- és Gépgyárban, a Bajai Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson és a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban tartottunk fogadónapokat. Ezeken mintegy 65 újító, újítási előadó, egyszemélyi elbíráló fordult hozzánk, felvilágosítást, tanácsot és segítségnyújtást kérve. A fogadónapok alkalmával felmerült sok kérdés közül megemlítem Gera Sándor kovács panaszát. „Különböző méretű kovácsolt csőkarimák súlycsökkentése” témájú, nagy jelentőségű újítási javaslatát a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár 1965. március 25-én bevezette. Újítását azóta is üzemszerűen alkalmazzák, megvalósítási szerződést azonban nem kötöttek vele. A vállalat szb-titkára ígéretet tett, hogy az ügy rendezéséhez — az első év népgazdasági eredményének kiszámítására, a díj- százalék megállapítására és folyósítására — az újítónak a szükséges segítséget megadják, vagyis a szerződéskötést elősegítik. Szükség esetén egyébként az. Országos Találmányi Hivatal támogatását is kilátásba helyeztük. Ugyancsak a Vegyipari Gépgyárban fordult elő, hogy Ka- nyó László és társai a „hőcserélő csőfalszabásterv módosítására” tizenegy újítási javaslatot nyújtottak be. Ezeket 1964 decemberében meg is valósították, s az első évben elért 1 159 675 forint népgazdasági eredmény alapján 69 570 forint újítási díjat fizettek ki részükre. A második évben a gyár a tizenegy újítást összevonta — azzal az indokolással, hogy ezeknek a tárgya végeredményben azonos —, s ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a második évi eredmény alapján kifizetendő 128 690 forint újítási díjat a felettes szervvel jóvá kell hagyatni. Bár a vállalat a díj jóváhagyása iránt a Kohó- és Gépipari Minisztérium Gépipari Igazgatóságát megkereste, ennek elintézése hosszú hónapok elmúltával sem történt meg. Az újítók panasza alapján az Országos Találmányi Hivat 1 a KGM illetékes igazgatóságát írásban kérte fel az ügy érdemleges rendezésére. A Bajai Kismotor- és Gépgyár nyugdíjasa: Gergics Ferenc 1963-ban Baja környékén tőzeglelőhelyet fedezett fel. 1965-ben meg is kezdték a tőzeg kitermelését. Érdeklődésére közöltük, hogy a díjigényének rendezése nem az újítási és találmányi rendelet alapján történik. Ez esetben a bányászattal kapcsolatos jogszabályok adnak lehetőséget arra, hogy az ásványi kincsek felkutatóit a Nehézipari Minisztérium jutalomban részesítse. A fogadónapok Bács-Kiskun megyében — véleményünk szerint — eredményesen zárultak. A szakszervezetek megyei tanácsa valóban hatékony és eredményes szervező munkát végzett. 1967-ben a fogadónapok mellett Bács-Kiskun megyében előadásokkal, konzultációkkal egybekötött iparjogvédelmi napokat is tartunk. Ezeken részt vehetnek ipari, mezőgazdasági és egyéb vállalatok újítási, gazdasági, szak- szervezeti vezetői, mindazok, akik újítások-találmányok intézésével foglalkoznak. Szigeti Sándor az OTH főelőadója Új módszerek a paradicsomtermesztéshen Kecskeméten, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet telepén az újfajta növényvédőszerrel, a Zinebbel permetezik az elvetett paradicsommagot. Ez a szer nemcsak a gombabetegségek ellen nyújt hatásos védelmet, de egyúttal serkenti a növekedést, a növény megerősödését is. A 'kép jobb oldalán Ve- csei Ferenc növényvédő szakmunkás permetezi a parcellát. A gyorsan növő palánták rövidesen kiültetésre kerülnek. Ennek érdekében most próbálják ki az eddiginél jóval nagyobb teljesítményű, német gyártmányú — Erd-Princ-féle — tápkocka- gyártó gépet. Ez egyúttal a tüzdelést is elvégzi. A felvételen: Kecskeméti László technikus Á. Tóth Margitot tanítja a gép használatára. A világméretű osztályharcot a világkapitalizmus csendőrei terelik mind vészesebben a fegyveres „megoldás” irányába. Szemben a szocialista tábor vezette világtömbbel, amely a békés egymás mellett élés, a nemes vetélkedés útját járja és ajánlja az évek, napok minden órájában. Mert ez az emberiség érdeke, ez az egyetlen értelmes megoldás a bajok orvoslására. A helyes kibontakozáshoz tehát csak az osztályharc talaján állva juthatunk el. Ezt a megoldást azonban az egyház, a Populorum Progressio elutasítja, mivel az, saját meghatározásuk szerint „a marxista osz- tályharc-teória tökéletes anti- tézise”. A szenvedések, háborúk, nyomorúság legfőbb okául elismert magántulajdon megszüntetésével tehát az egyház — ideológiájából következően — nem tud megbirkózni. E legfőbb, legégetőbb kérdéseknek a felvetése azonban — a magántulajdon szentségének erőteljes megtépázásával! — s ahogyan a pápa válaszol a kérdésekre — mindenképpen üdvözlésre méltó a marxisták részéről is. Változásra vall mindez, amely évezredes mozdulatlanságot, merevséget old fel. Mutatva, hogy erőteljesebben érvényesül az egyházon belül is azoknak a vezető csoportoknak a befolyása, amelyek reálisan mérlegelik a történelmi változásokat. A béke veszélyeztetettségét, az osztályharc tényét — még ha „konfliktus”- nak is nevezik — a szocializmus fejlődését, az elnyomott népek sorának felszabadulási győzelmeit — melyeket akár vallás nélkül is vagy ellenére kivívtak —, s a tudomány rendkívüli haladását. Felmérték ezek a józan körök, hogy a h i t nevében nem hajlandók már a dolgozó tömegek tűrni az elnyomást, igazságtalanságot, s az értékek pusztulását. Bármilyen is az ok, amely az enciklika, az új, állásfoglalás mélyén rejlik — tehát, hogy a klérus fenntarthassa, erősítse a vallás befolyását korunkban, alkalmazkodni törekszik a modern időkhöz, a hívők — a dolgozók órási tömegeinek követelését nem hagyhatja figyelmen kívül — ennek megmondása is őszinteség, — mint pozitívumot kell fogadni az enciklikát. A körülményekhez igazodó állás- foglalást abban, hogy a Progressio Populorum — a Népek Haladásának ügyében minden becsületes szándékot össze kell fogni a világon. Más kiút nmes. Tóth István Két éytized a szakszervezeti munkában Legutóbb a közelmúltban Kiskunhalason megrendezett MEDOSZ küldöttgyűlésen találkoztam Retkes Lászlóval. Értékes, átfogó hozzászólását — amely túlnyomó részt az erdészeti szakcsoport munkáját taglalta — a népes tanácskozás valamennyi résztvevője érdeklődéssel hallgatta. — Mi az oka, hogy Retkes elvtárs felszólalásának fő helyére éppen a szakcsoport került? — érdeklődünk. — Éppen tíz esztendeje, hogy a MEDOSZ megyei bizottsága mellett működő erdészeti szakcsoportnak az elnöki tisztét viselem. A megyei bizottság munkájának könnyítését, jobbá tételét szolgálja munkánk, a függetlenített szakszervezeti vezetőség ugyanis nem tudja teljes egészében áttekinteni a gondjaira bízott mezőgazda- sági ágazatok minden részletét. Ebben nyújt segítséget a szakcsoport, amelynek fő feladata egyebek közt behatóan tanulmányozni a dolgozók problémáit, egyúttal felkutatni azokat a lehetőségeket, amelyek szociális és munkakörülményeik javítását, s a szakszervezeti munka előbbrevitelét célozzák. A MEDOSZ keretében tevékenykedő szakcsoportok közül egyébként az erdőgazdasági alakult meg a legkorábban. Retkes László, a Kiskunsági Állami’ Erdőgazdaság szakirányítási csoportvezetője régi, tapasztalt szakszervezeti aktivista. Múltja az érdekvédelmi szervezet kötelékében 1948-ig, tehát idestova két évtizedre nyúlik vissza. Népszerű, határozott, az erdészek érdekeit hatékonyan képviselő ember. Ezeknek az erényeinek köszönheti a tagság által ráruházott tisztségeket. Tagja a MEDOSZ Központi Vezetőségének, s immár harmad ízben küldött az országos kongresszusra, amely szeptember végén ülésezik majd. — Hogyan látja a szakszervezeti fórumok munkáját a megváltozott feladatok tükrében? — Lényegesen több felelősségteljes tennivaló hárul most a tisztségviselőkre. S ezzel együtt jár a nagyobb önállóság is, ami egyik alappillére a gazdaságirányítás reformjának. — Ha a kongresszuson szót kapna, mi lenne a mondanivalója? — Elsősorban a szakcsoport tevékenységéről számolnék be. Hangot adnék emellett erdőgazdaságunk sajátos gondjainak is: az évek óta nyomasztó munkaerőhiánynak, az erdészek bérhelyzetének, mint sürgősen megoldásra váró, s a kongresszuson véleményem szerint feltétlenül napirendre kerülő problémának. Szót érdemelne a nagyrészt lakott helyektől távol élő dolgozóink kulturális igényeinek kielégítése is. Persze nem hallgatnék az eredményekről sem: a gépekkel végzett erdősítésben kivívott rangos helyünkről, s a szocialista címet nehéz körülmények közt is kiérdemelt néhány erdészetünkről. — A SZOT-kongresszus határozatai hosszú időre megszabták a szakszervezet feladatait — mondotta. — Az őszi MEDOSZ-kongresszus feladata lesz majd a hozott határozatokat a különféle mezőgazdasági ágak szakszervezeti tevékenységéhez alkalmazni. A szakszervezeti tagság egyetértésével találkozik — s ezt éppen a küldötté választásában megnyilvánult egyöntetű bizalom tanúsítja —, hogy szószólójuk csaknem húsz év mozgalmi tapasztalataival felvértezve képviseli majd mind- annyiuk érdekét az ősszel sorra kerülő nagy találkozón. 3.
