Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

4. oldal 1967. má.íus 13. szombat A verseny folytatódik., Több mint kétezer fiatal a szocialista brigádokban A számok imponálóak. A megye több mint 20 000 ipar­ban, közlekedésben, kereskede­lemben dolgozó ifjúmunkása közül megközelítően kilenc ez­ren kapcsolódtak be az üzemi vállalati, ifjúsági- és vegyes­brigádok felajánlásainak telje­sítésébe. A múlt év nem a látványos vállalások időszaka volt, a fiatalok a termeléshez szorosan kapcsolódó feladatok megoldásából állandó és nem kampányjelleggel vették ki ré­szüket. Elsősorban a pártkongresszust megelőző időszakban jöttek lét­re új ifjúsági brigádok, ame­lyek száma év végére megha­ladta a 350ret, a taglétszámuk négyezer fölött volt. E brigádok közel 60 százaléka küzdött a szocialista címért — összesen kétezer fiatal, s a szocialista címet elnyert vegyes- és if­júsági brigádokban dolgozó fi- ataloknák csaknem a fele — több, mint kétezer ifjú­munkás —, lett a szocia­lista cím birtokosa. A KISZ megyei szinten meg­hirdetett brigádversenyébe a múlt évben 198 ifjúsági kol­lektíva — mintegy kétezer fia­tal —, nevezett be, akik ele­get tettek mennyiségi, minősé­gi, gazdaságossági felajánlása­iknak. A szocialista módon él­ni, dolgozni, tanulni elv gya­korlati megvalósítását bizo­nyítják az ifjúsági munkás- kollekrtívák kulturális, tanulá­si, sportolási eredményei, a po­litikai oktatásokon való aktív részvétel, a tartalmas szabad­idős programok. A fiatalok 177 újítási javaslatát fogadták el az üzemekben, s az ezekből származó népgazdasági haszon tavaly megközelítette a 400 000 forintot. A több mint 45 000 társadalmi munkaóra, ezen be­lül a vietnami műszakok, a kö­zel 42 000 normaóra megtaka­rítás szintén kifejezik a mun­kásfiatalok dicséretes aktivi­tását. Élénk visszhangot váltott ki a „Ki minek mestere” eszter­gályos vetélkedő, amelyen száztíz Bács megyei részt­vevő indult. A különböző szakmai verse­nyekbe négyszázhuszan jelent­keztek és a megyében több mint kétszázan nyerték el a Szakma Ifjú Mestere címet. A fiatalok több üzemben tet­tek szocialista védnökségválla­lást, s ennek során a Kiskunfél­Traktorral az országhatáron át Jugoszláv kukoricavetési bemutató Madarason Többször hírt adtunk már róla, hogy milyen szoros kapcso­lat alakult ki Baja és járása, valamint a szomszédos jugo­szláviai Zombor és járása kö­zött. Az együttműködésre nem­régiben a két járás székhelyé­nek a vezetői testvérvárosi szer­ződés aláírásával tették fel a koronát. A szerződés értelmé­ben zombori mezőgazdasági szakemberek már részt vettek a közelmúltban Baján megren­dezett kukoricatermesztési au- kéton, s ezen ismertették a leg­fontosabb takarmánynövény ter­mesztésének általuk alkalmazott módszereit. E hét csütörtökén és pénte­kén a vetési módszerük gyakor­lati bemutatására is sor került a madaras! Kossuth TSz-ben. Mrákovics Péter és Sesevics Mi- livoj, a zombori földművesszö­vetkezet mezőgazdasági mérnö­ke, illetve traktorosa. ITM-Ra- kovicza típusú, 35 lóerős erőgép vontatta UPH—4_es vetőgéppel átjött az országhatáron, ahol Schlosser Ferenc, a madarasi közös gazdaság elnöke fogadta őket, s teherautón szállítatta gépeiket a községbe. A bemutató igen jól sikerült. A vetőgép napi normája 10 hold. a két^ jugoszláv szakember azonban a két nap alatt, nyúj­tott műszakban, 40 holdon ve­tette el a ZPSK—1-es és 4-es fajta kukoricát. A gép egyéb­ként a vetést szemenként végzi, s ily módon a nálunk szokásos 15—20 helyett mindössze 6 kiló kukoricára van szükség holdan­ként. Az elmésen szerkesztett kombinált vetőgép egyidejűleg a kukoricasorok mindkét olda­lán egy-egy holdon 2 mázsa nit­rogéntartalmú műtrágyát is a földbe juttatott. A részvevők, akik között ott voltak a bajai járás tsz-einek, s a járási tanács vb mezőgazda- sági osztályának a vezetői is, nagy elismeréssel nyilatkoztak a hazánkban eddig nem ismert módszerről. Babies Antal, a csá- volyi Egyesülés Tsz elnöke, aki­nek nem kevés az érdeme a kukoricatermesztés korszerűsí­tésében, máris elhatározta, hogy jövőre az ő vezetésével működő közös gazdaságban is hasonló mó­don vetik a „szántóföldek ki­rálynőjét”. A két jugoszláv szakember­nek tegnap késő este baráti összejövetelen mondtak köszö­netét a hasznos bemutatóért. T. I. RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Három részeg ha találkozik Ágasegyházán közlekedett mo- orkerékpárjával Terecskey Béla 17 éves izsáki lakos. Előbb azon- >an alaposan leitta magát, s lótutasként maga mögé ültette tinkó Lászlót. Terecskey se- jesen haladt járművével, s utoL- ■rte az ugyancsak ittas álla­miban levő, kivilágítatlan ke- ékpárral haladó Vágó Zsig- nond ágasegyházi lakost. A mo- orkerékpár vezetője olyan kö­zel ment el a kerékpáros mel­lett, hogy azt elsodorta. Mind­hárman a földre zuhantak. Te­recskey Béla és Vágó Zsigmond eszméletét vesztette, Sinkó azon­ban a motorkerékpárral, anél­kül, hogy segítséget nyújtott volna társainak, a lakására ment. Szerencsére Vágó és Te­recskey csak könnyebben sérült meg. Ittasan a Zetoron Csütörtökön délután 3 óra ín néhány perccel Patkós Fe­ie 26 éves kecskeméti segéd- mkás a Finommechanikai illalat dolgozója." bár vezetői izolványa nincs, erősen ittas apotban kihozott a vállalat ephelyéről egy pótkocsis Ze- r vontatót. Már a Halasi úton átrakóállomás előtti buszvá­rónak ütközött, azonban tovább hajtott. A Szegedi úton egy áliló tehergépkocsinak az oldalát so­dorta el, majd amikor egy kis utcába akart bekanyarodni, egy ház kőkerítésébe rohanva állt meg a Zetor. Az anyagi kár megközelíti az 5 ezer forintot. G. G. egyházi Vegyipari Gépgyár, a Kecskeméti ÉM Fémmunkás Vállalat 5. sz. Gyáregysége, a kiskunhalasi DÄV és MÁV fű­tőház, valamint a 9. sz. AKÖV KiSZ-istái végezték a legki­emelkedőbb munkát. 1966-ban négyszáznyolcvanegy fiatal Ki­váló Dolgozó oklevél, kétszáz- kilenc pedig Kiváló Dolgozó jelvény kitüntetésben részesült. Lássuk végezetül: Hogyan alakult a KISZ múlt évi me­gyei brigádversenyének végső sorrendje az üzemekben? Első helyen végzett a kecskeméti MÁV Pályafenntartás Ivanics Jenő vezette, nyolc tagú kőmű­ves brigádja, s ezzel elnyerte a KISZ megyei bizottsága ván­dorzászlaját és a 2000 forintos pénzjutalmat. Második a Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gép­gyár 20 tagú ifi-brigádja, akik Horváth György vezetésével végezték munkájukat, elnyerve a KISZ megyei bizottsága elis­merő oklevelét és az 1500 fo­rintos jutalmat. A harmadik helyre szintén, a vegyipari gép­gyár kollektívája, az Ivanov Károly irányításával dolgozó tizenhárom tagú Kun Béla if­júsági brigád került, s ezért a KISZ megyei bizottsága okle­vele mellett 1000 forint pénz­jutalomban részesültek. Az építőipari különdíjat — a me­gyei KISZ-bizottság elismerő oklevelét és 1000 forintot —, a kecskeméti ÉM Fémmunkás Vállalat Bíró Sándor által ve­zetett, öttagú ifjúsági brigádja nyerte el. A győztes és a tavalyi ver­senyben részt vett más brigá­dok az idén is hallatni kíván­nak magukról. De nemcsak ők, hanem újabb fiatalok is benevez­tek a KISZ VII. kongresz- szusa, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére in­dult termelési versenyekbe. A vetélkedő tehát folytatódik, s minden bizonnyal az eddigi­nél is szebb sikereket, nagyobb eredményeket hoz az év hát­ralevő hónapjaiban... B. Gy. Fogadaílan prókátorok KÖZÉPKORÚ, magas férfi kopogtat a járásbíróság egyik irodájának ajtaján. Szerencsé­je van, a bíró tárgyalási szü­netet tart. Asztalánál ül bele­merülve a holnapra kitűzött ügy aktáiba. A férfi bemutat­kozik. elsorolja beosztását, ér­demeire hivatkozik és rátér jö­vetelének céljára. Ügy beszél, mintha természetes dolog len­ne, hogy társadalmi súlyát, te­kintélyét latba vesse egy olyan ember érdekében, akit lopás, sikkasztás miatt a napokban ítélt el a bíróság. — Kérem bíró úr, én isme­rem az illetőt. Tavaly kapott oklevelet, érettségije van, nem iszik, büntetve még nem volt. Meggyőződésem, hogy most sem bűnös, csak megtévedt ember. Kérem terjesszék fel az aktát soron kívül a felsőbb bíróság­hoz. ott én majd mindent elin­tézek és garantálom, hogy két napon belül szabadlábon lesz az állítólagos bűnös... A BÍRÓ türtőzteti magát. Nem kiabál, pedig ennek a fo- gadatlan prókátornak a „jószí­vűsége” enyhén szólva felhá­borító. Szavai mögött az rej­lik, hogy a bíróság nem ért a törvényekhez és olyan embert ítélt el. aki nem bűnös. Pedig erről szó sincs. Az általa emlí­tett esetben a tanúk vallomá­sán kívül írásbeli bizonyítékok is alátámasztották az illető bű­nösségét, arról nem is beszélve, hogy ő maga is beismerte a lo­pásokat. a sikkasztásokat, s az elsőfokú ítéletet a megyei bíró­ság is jóváhagyta. Mindettől függetlenül a bíró nyugodt han­gon megkérdezi a középkorú férfit: mennyit kap ezért a szívességért az elítélt rokonai­tól? A prókátór zavartan he­beg. közben a büntetőtanács el­nöke kinyitja a törvénykönyvet és néhány sort felolvas belőle: „Aki azért, hogy valódi, vagy színlelt befolyását hivatalos személynél érvényesítse, a ma­ga vagy más részére előnyt kö­vetel, kér, vagy fogad el, há­rom évig terjedhető szabadság- vesztéssel büntetendő...” A jó­szívű segítő úgy hagyja el a bí­ró szobáját, mintha leforráz­ták volna. SAJNOS, több ilyen és ehhez hasonló esetet tudnánk említe­ni. A fogadatlan prókátorok nem egyszer megkeresik a bí­róságot, ahol nagy hangon, vagy látszólag szerényen igyekeznek menteni azt. akit már elítéltek, mert lopott, csalt, sikkaszott stb., akiről tehát a bíróság igen körültekintő munkával megálla­pította, hogy bűnös. Elfeledkez­nek arról ezek a fogadatlan prókátorok, hogy a szocialista bíróságok előtt az állampolgá­rok egyenlők. A törvény bű­nüknek megfelelően, azzal arányban bünteti a vádlottak padjára került bűnösöket. Az ilyen „mentő akciók” el­indítói tehát éppen azon fára­doznak, hogy ne érvényesüljön a törvény, hogy egyeseket ki­vonjanak a mindenkire egyfor­mán kötelező jogszabályok ha­tálya alól: különböző indokok­ra, körülményekre hivatkozva azt akarják elérni, hogy a bű­nös ne kapjon büntetést. ANNAK MEGÁLLAPÍTÁSA, hosrv valaki bűnös, vagy nem bűnös, kizárólag a bíróságokra tartozik. Ezt törvény írja elő. Az a törvény, amely a fogadat­lan prókátorokra is vonatkozik. G. S. Növekvő társadalmi aktivitás (Tudósítónktól.) A megyei tanács végrehajtó bizottsága által meghirdetett és évről-év- re megrendezésre kerülő köz­ségfejlesztési verseny értékelé­sét és az ezzel kapcsolatos to­vábbi feladatokat csütörtökön a dunapataji művelődési ház­ban összehívott aktívaülésen tárgyalta meg a Kalocsai Járá­si Tanács. Tudnivalók a veszettségről Az újabb időkig Közép-Európában legfőképpen az ebek, kevésbé a macskák, legújabban azonban a ró­kák és a vacimacskák is terjesztik a veszettséget. Megyénk közvéleményét meglep­heti e hír, hiszen hazánkban a köz­tudottan szigorú állategészségügyi intézkedések végrehajtásával, vala­mint az ebek kötelező védőoltásával a 40-es évek elejére a veszettség gyakorlatilag megszűnt. Ez év tavaszán azonban az ország északi megyéiben, majd a legutóbbi időben a szomszédos Pest megye te­rületén is egyre gyakrabban állapí­tottak meg veszettséget. Melyek a betegség legjellemzőbb tünetei ? A kutya kezdetben kedvetlen, nyugtalan, szeszélyes, szívesen búj- kál, ingerlékeny, a feléje nyújtott kéz vagy tárgy után kap és a ren­des eleség helyett különböző tárgya­kat (rongyot, szalmát, fadarabot stb.) rág és nyel le. Tekintette alat­tomos, állkapcsa lelóg, szájából fo­lyik a nyál, szívesen elkóborol és az útjába kerülő állatot és az em­bert is hangtalanul megtámadja és megmarja. Később rekedten és ket­tőzötten ugat vagy vonít, dülöngve jár, végül néhány napi betegség után elpusztul. Némely kutya nem ugat, nem harap, nem dühöng, de a bénulás tünetei között ún. csen­des veszettségben elhullik. Macskán a tünetek általában hasonlóak. Fontos még tudni a veszett * róka magatartásáról is azt, hogy az ese­tek többségében a csendes veszett­ség tüneteit mutatja. Látszólag meg­szelídül, emberközelbe merészkedik, a tőle megszokott elővigyázatosságot mellőzve, nappal is betér a majo­rokba, gazdasági udvarokba, esetleg gyerekekkel, állatokkal játszadozni kezd és eközben sérti, illetve fer­tőzi meg azokat. Hogyan előzhetjük meg a veszett­ség megyénkbe való behurcolását és elterjedését? Ezt a feladatot is csak a lakosság széleskörű támogatásával valósíthat­juk meg. Nevezetesen, ha a me gyénk területén éppen e hónapban folyó védőoltásokra valamennyi 3 hónaposnál idősebb ebet elővezet­nek, ugyanakkor a kóbor és esetleg oltatlanul maradt kutyákat az ille­tékes hatósági szervek kiirtják i Elismerésre méltó segítséget nyújt­hat megyénk vadásztársadalma is úgy, hogy a szervezett rókairtást a jövőben még hatékonyabban való­sítja meg. Kötelessége mindenkinek, ha ve­szettségre gyanús állatot vagy ku­tya, rókahullát észlel, hogy jelentést tegyen a községi állatorvosnak vagy a tanácsnak, hogy a szükséges in­tézkedéseket megtehessék. Dr. Kovács Gyula megyei vezető szakállatorvos A részt vevő községi párt- és tanácsi vezetőik községi ta­nácstagok és tömegszervezeti vezetők előtt Kovács Gyula, a Kalocsai Járási Tanács VB. el­nökhelyettese ismertette az 1966-os év eredményeit. Az el­múlt évben 14 millió forint állt a községek rendelkezésére és több fontosabb létesítmény megvalósítására került sor. Az aktívaülés megállapította, hogy a tanácsok községfejlesz­tési alapja megnövekedett, az egy lakosra jutó pénzbevétel összege 354 forintra, az egy fő­re eső társadalmi munka érté­ke pedig 171 forintra emelke­dett. Az eredmények igen jók, amit bizonyít, hogy a kalocsai járás a megyei versenyben má­sodik lett és elnyerte a 200 ezer forintos pénzjutalmat B.F. 4 zsoké Arról szeretnék írni, hogy a technika, a gépek rohamos térhó­dítása közepette milyen szerepe van még a lónak — felkeresem hát Baján a Bács-Kiskun és Tol­na megyei Lótenyésztési Fel­ügyelőséget. Nincs szerencsém, senkit sem találok az irodában, az épület folyosóján tömött ak­tatáskát cipelő, katonás kiállású férfi felvilágosít: A felügyelőség vezetői az egyik községben, a méntelepen találhatók pillanat­nyilag. Közvetve, az intézmény létéből csupán sejtem hát., hogy a lótenyésztés még fontos do­log — e témát azonban el kell tennem későbbre, ösztönöm vi­szont azt súgja, hogy ez a bá­csika is — téma. — Itt dolgozik, hogy ennyire tájékozott? — kérdem tőle. — Már nem. Három évvel ez­előtt innen vonultam nyugdíjba, s ugyanebben az épületben, az állami gazdaság központjában vagyok félnapos munkával kül­dönc. De mindennap felkeresem a felügyelőséget. — Nosztalgia? — Olyasféle. Aki egész életé­ben a lovakkal foglalkozott, nem tud hűtlen lenni hozzájuk. Hogy lovon nevelkedett, lát­szik a testalkatán. Egyenes, szinte merev a felsőteste. A fej tartása is olyan, mintha ál­landóan láthatatlan ló fülei kö­zött nézne előre (valóságos lo­von is úgy kell tenni, mert a ravaszabbja vinklibe vágja ma­gát, ha észreveszi, hogy a nyer­gében ülő félrepillantott, aztán a vigyázatlan lovas szaltózhat a földre); csizmás lábai enyhén görbék, a ló hasának domboru­latához idomultak, aránytalanu) széles kezeieje hajtószár, gyeplő markolására utal. Különben közepes termetű, hatvanéves férfi Kovács István, s ha a ló mai jelentőségéről nem is mond sokat, életpályá­jának ecsetelése közben rá-rá- villant: Micsoda lókultusz dívott az ő ifjúkorában a Bácskában, s a feudális Szerbiában is. Édesapja főzőmester volt az óbecsei Gerber sörgyáros üze­mében, aki versenyistállót és zsokékat is tartott. — Gyere Pityukám! — csalogatták az utóbbiak a sörfőző nyolc-kilenc­éves fiát, s amire az apa éiszre-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents