Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

f. oldal 1967. május 13. szombat Aláírták a szovjet—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést Szófiában pénteken aláírták a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége és a Bolgár Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést. A szer­ződés húsz évre szól. Szovjet részről L. I. Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­Ky feljebb tör. A dél-vietna- mi miniszterelnök pénteken be­jelentette, hogy jelölteti magát a szeptember 3-i elnökválasz­tásokon, hacsak Thieu, a jelen­legi államfő nem indul. A fel­tételes módot nem kell túlsá­gosan komolyan venni, mert eddig szó sem volt Thieu ré­széről visszavonulásról, azonkí­vül a UPI amerikai hírügynök­ség jelentésében máris a kettős fellépés következményeit latol­gatja. Meg is állapítja, hogy ha Thieu és Ky jelölteti magát, ez kétségkívül megosztja a hadse­reg erőit, amely az egyetlen reális bázisa a saigoni rezsim­nek. Szerintünk azonban a la­bilis dél-vietnami bábkormány látszatlétét személyi rivalizálás legfeljebb kendőzheti. Kicsinyes bosszú. Mint isme­retes, elég .nagy, többséget ka­pott az angol alsonazban a brit közös piaci tagfelvételi kérelem, voltak azonban munkáspárti képviselők, mtfk * tiSrítágá&gtfk, képviselői mandátumuk és ál­lásuk kockáztatásával sem mondtak igent, hanem tartóz­kodtak a szavazástól. Wilson miniszterelnök rendeletére kö­zülük hetet elbocsátottak bizal­mi állásukból. Az illetők több­nyire közöspiac-ellenes minisz­terek parlamenti titkárai vol­tak. akik még akkor is kitar­tottak eredeti álláspontjuk mel­lett, amikor miniszterfőnökeik beletörődtek Wilson döntésébe. Érthetően keltett felháborodást a kicsinyes bosszú a munkás­párti balszárnyon, s egyszers­mind megállapítják: a fegyel­mezés célpontjainak megválasz­tása voltaképpen Wilson gyen­geségét takarja. zottságának főtitkára és K. T. Mazurov, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese, bolgár részről pedig Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a bolgár minisztertanács elnöke írta alá a szerződést. Ugyancsak aláírták a szov­jet—bolgár közös közleményt. Fanfani Moszkvában Amintore Fanfani olasz kül­ügyminiszter pénteken hivata­los látogatásra Moszkvába ér­kezett. A vendéget Gromiko szovjet külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogad­ták a seremetyevói repülőtéren. Válaszol-e Bonn Villy Stoph levelére ? Az NDK miniszterelnökének, Willy Stophnak Kiesinger nyu­gatnémet kancellárhoz intézett levele a többi között a követke­zőket tartalmazza: Az NDK kormánya a béke megóvásának szükségességéből kiindulva nagy súlyt helyez a két német állam kapcsolatai­nak normalizálására. A levél megismétli Walter Ulbrichtnak, az NDK államta­nácsa elnökének újévi üzeneté­ben foglaltakat és kifejezi az NDK hajlandóságát a szövetsé­gi köztársaság hasonló, vagy más kérdéseket érintő javasla­tainak tanulmányozására. Willy Stophnak, az NDK mi­niszterelnökének Kiesinger kancellárhoz intézett levele nagy visszhangot keltett bonni politikai körökben. Kiesinger tájékoztatta a levél tartalmáról Wehner össznémet- ügyi minisztert és mint egy szó­vivő közölte, a jövő szerdai mi­nisztertanács elé fogja terjesz­teni. Ez az első eset az NSZK fennállása óta, hogy egy NDK kormányfőtől érkező levéllel hi­vatalosan foglalkoznak és ezt el is ismerik. A kancellár pénteken beszá­molt Willy Stoph leveléről . a CDU—CSU parlamenti csoport­jában is. Hangsúlyozta, hogy fenntartja magának a levélre való reagálás jogát. Ha a le­vélre a bonni kormány hivata­losan válaszol majd, akkor ez az első ilyen eset lesz, ha azon­ban az NSZK kormánya meg­tagadná a választ) akkor — mint arra Bonnban rámutatnak — a külföld joggal vádolja Bonnt az eddigi politika foly­tatásával. Szabad demokrata részről üd­vözölték a levelet, amely véle­ményük szerint alkalmat ad a párbeszéd megindítására. Saigon környéki amerikai repülőterek a szabadságharcosok aknatüzében SAIGON (MTI) Pénteken hajnalban a szabad­ságharcosok a vietnami háború eddigi leghevesebb aknatüzét zúdították két Saigon környéki amerikai repülőtérre. Mintegy negyedórán át lőtték a Saigon­tól körülbelül 25 kilométerre levő Bien Hoa-i repülőteret, ahonnan az amerikaiak dél-vi­etnami harci repüléseinek csak­nem fele kiindul, valamint a főként szállítórepülőgépek által használt kisebb Phuoc Vinh-i repülőteret, amely a dél-viet­nami fővárostól körülbelül 55 kilométernyire északra fekszik. A támadás során hat ameri­kai katona meghalt, legalább száz megsebesült. Amerikai hír- ügynökségek szerint 25—27. az AFP francia hírügynökség sze­rint viszont legalább 30 ame­rikai repülőgép teljesen hasz­nálhatatlanná vált, vagy erősen megrongálódott, A partizánok rakétarendszerű aknavetővel körülbelül tíz kilo­méter távolságból támadták a repülőtereket. Hírügynökségek megjegyzik, 140 milliméteres aknavetőt első ízben használtak a szabadságharcosok Saigon köz­vetlen közelében. WASHINGTON Az amerikai szenátus csütör­tökön éjjel hetven szavazattal kettő ellenében jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely négy évre kiterjeszti a jelenlegi ame­rikai behívási rendszert, és fel­hatalmazza Jonhson elnököt, hogy ha szükségesnek látja, mó­dosítsa a behívási szabályokat. Péter János Dubrovnikban DUBROVNIK. (MTI) Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere pénteken Dubrovnik nevezetességeivel ismerkedett. A külügymi­niszter délelőtt hajókirándulást tett a város közelében fekvő Lok- rum sziget körül, majd a XIII. században épült dominikánus templomot tekintette meg. A mohácsi vész óta itt őrzik I. István magyar király koponyáját, Délután Péter János és kísérete a montenegrói Kotorba láto­gatott. A törvénytervezetet a képviselő- háznak is meg kell szavaznia. Mint a Reuter jelenti, az ame­rikai Columbia egyetem több mint háromszáz tanára az elnök­höz intézett petíciójában sür­gette, „szabadítsa meg a nem­zetet a visszataszító vietnami háborútól”. Mondotta Patakosz Ezt a katonás hangzású ne­vet a görög puccsista junta belügyminisztere viseli. A nemzetközi közvélemény nyo­mására most már szinte na­ponta ad nyilatkozatokat, szó- baáll az újságírókkal. Hanem amit mond! Legutóbb ezt mondotta Pa­takosz: a jövő héten szabadon bocsájtják a Jarosz szigetén fogvatartott 6138 személy fe­lét. Feltéve; írásban kötelezik magukat, hogy nem szándé­koznak részt venni semmi­lyen politikai tevékenységben. Tekintve, hogy egyúttal be­vallotta, a letartóztatások je­lenleg is folytatódnak, a be­harangozott szabadon bocsáj- tási akciónak aligha lehet más értelme, mint az, hogy Ja­rosz szigete kicsivé vált a re­zsim potilikai elllenfelei szá­mára. Ami, figyelembevéve, egy másik Patakosz-kijelentést, nem is csoda. A belügyminisz­ter Betty Ambatieloszról szólva, újságírókkal közölte, hogy őt valószínűleg biróság elé állítják. Az asszony a munkásmozgalom ismert sze­mélyisége Görögországban. Nos, mondotta Patakosz: „Még nem tudom mi lesz a vád Bet­ty Ambatielosz ellen.” így aztán persze gond a fog­lyok elhelyezése. Feltéve ha Patakosznak nem jut eszébe egy kézen fekvő megoldás, ne csak a szógesdrót mögé dugottaktól kérjen semleges- ségi igazolványt. Valamennyi görög embertől. Ne szégyellje. B. K. • • Összetűzés a rendőrséggel Mississippi néger egyetemén WASHINGTON (MTI) Halálos áldozattal járt az; év első nagyobb polgárjogi össze­csapása az amerikai délen. A kivezényelt katonaság lövése két néger tüntetőt sebesített meg Jaclvsonban, Mississippi főváro­sában, s egyikük. Benjamin Brown 22 éves polgárjogi ön­kéntes pénteken belehalt sé­rüléseibe. A két napja tartó tüntetés­sorozat a város néger egyete­mén robbant ki, amikor a diá­kok erőszakoskodással vádolták a helyi rendőrséget. A tünteté­sek során a fiatalok több ízben összecsaptak a rendőrséggel. A városi vezetők a körzetben éj­szakai kijárási tilalmat rendel­tek el. Az állami hatóságok pe­dig a nemzeti gárda négyszáz főnyi alakulatát rendelték ki a főiskolások ellen. A katonák több ízben adtak le lövéseket a tüntetőkre, s Brown egy csü­törtök esti összecsapásnál sérült meg halálosan. Pénteken a helyi hatóságok újabb katonai egységeket he­lyeztek készenlétbe, mert attól tartanak, hogy a polgárjogi ön­kéntes halála nagy tüntetést vált ki Jacksonban. A nyugta­lanság máris kiterjedt az állam másik nagy néger egyetemére is: a hattiesburgi egyetemen a rendőrség mintegy harminc fia­talt vett őrizetbe „rendzavará­sért”. Tántorgás a torykhoz. A nagylondoni községtanácsi vá­lasztások után a csütörtöki he­lyi választásokon, amelyeken Anglia és Wales 341 városi képviselőtestületének mandá­tumairól szavaztak, ismét sú­lyos veszteségeket szenvedett a Labour Party. A toryk 541. a munkáspártiak pedig mind­össze 20 hellyel gyarapodtak, és 612-t vesztettek. A többséget 31 fontos városban, mint Li­verpool, Manchester, Oxford, a konzervatívok hódították el. A tegnapi angol lapok így kom­mentálják az eseményt. „Tán- torgás a torykhoz.” M ao, mint exportőr. Japán tőkés cégek képviselői beszá­molnak arról, milyen nagy üzleti sikereket köszönhetnek Mao elnöknek. Az üzletszerzők rájöttek, hogy kínai külkeres­kedelmi cégekkel úgy lehet a legelőnyösebb üzletet kötni, hogy a tárgyalásra Mao-brevi- árummal, és jelvényekkel dí­szítve vonulnak be, és a kínai felet megelőzve olvasnak fel M ao-idézeteket. Az üzletkö­tőknek megéri: mint egy iapán nagykereskedő angol laptudó­sítóval közölte: az év első ne­gyedében csaknem három mil­lió fonttal többet exportálnak Kínába mint a múlt év azonos időszakában. Euciklika ­„A népek haladása, külö­nösen azoké, amelyek azért harcolnak, hogy megszabadul­janak az éhség, a nyomor, a járványos betegségek és a tu­datlanság igájából; amelyek bő­vebben kívánnak részesedni a civilizáció gyümölcseiből, tevé­kenyebben kívánják érvényre juttatni emberi képességeiket, s eltökélten haladnak teljes ki­bontakozásuk felé, az egyház odaadó figyelmének tárgya.” E szavakkal kezdődik VI. Pál pápa 1967. március 26-án kelt Populorum Progressio című körlevele — enciklikája —, amely dühödt viták, zavaro­dottságig felszított aggodalmak forrása lett a kapitalista világ reakciós köreiben. Nagyfontosságú kérdésben, Progressio Populorum — a Né­pek Haladása ügyében szól a hívőkhöz VI. Pál. A kor leg­égetőbb problémájáról vet fel kérdéseket, s a mód, aho­gyan ezeket megválaszolja, teszi a megválasztása óta im­már ötödik enciklikát. Mi há­borítja fel annyira a tőkéseket? Mit mond VI. Pál a Populo­rum Progressioban? „ ... az egész teremtés az em­berért van, akinek feladata viták tizében szellemi erőfeszítésével uralma alá hajtani és munkájával ki­teljesíteni a teremtett világot, önnön szolgálatába állítva azt. Ha a föld azért teremtetett, hogy mindenkinek biztosítsa lét- fenntartása és fejlődése eszkö­zeit, ez azt jelenti, hogy min­den embernek joga van megta­lálni itt minden szükségest... a teremtett javaknak egyenlően kell mindenkihez eljutniuk ... Minden egyéb jog, bármilyen eredetű is, beleértve a tulaj­don és a szabad kereskedelem jogát, ennek van alárendelve ... Ez azt jelenti, hogy a magán- tulajdon senkinek sem feltét­len és abszolút joga. Senkinek sincs joga saját kizárólagos használatára fenntartani azt, ami szükségleteit meghaladja, mikor mások nélkülözik a szük­ségeseket ... Ahol konfliktusra kerül sor a szerzett magánjogok és az elsőrendű közösségi szük­ségletek között, a közhatalom feladata, hogy ennek megoldá­sán munkálkodjék... A közjó tehát olykor megköveteli a ki­sajátítást ...” Ilyen gondolatok olvastán kérdezi a Die Presse: „A leg­jobb úton halad-e a Vatikán affelé, hogy elutasítsa az ed­dig megszokott frontállásokat a katolicizmus, a Nyugat, a „har­madik világ” és a kommuniz­mus között és egy nagy bal­oldali átállást készítsen elő, amelynek kifejezése VI. Pál pá­pa enciklikája?” A New York Times így vélekedik: „a pápai dokumentum erősen baloldali, szinte marxista hangnemben íródott”. A Borghese című fo­lyóirat egyenesen pánikba esik: a pápa Marx Károly Tőkéjének századik születésnapja és az oroszországi forradalom 50. évfordulója alkalmából gyakor­latilag átvette a marxisták minden burzsoáellenes érvét. Mindez persze groteszk túl­zás és nonszensz. Mert igaz, hogy a pápa relative hű képet ad az emberiség bajainak, szen­vedéseinek eredendő okáról. De ezzel kibékíthetetlen ellent­mondásban van az az állásfog­lalása, ahogyan a kivezető utat, a megoldást látja. Először is maga a Vatikán egyértelműen szögezi le hiva­talos lapjában: „A Populorum Progressio a marxista osztály- harc-teória tökéletes antitézise”. Másrészt az enciklika óva int a forradalomtól: ,_ .. a forra­dalmi felkelés újabo igazságta­lanságok forrása, új arányta­lanságokat hoz magával és újabb pusztulást idéz elő.” Ez az ellentmondás, következetlen­ség magából az egyház ideoló­giájából következik. Marx így fogalmazta meg a vallásos gon­dolkodás és érzés alapjában meglevő belső ellentmondást: „A vallási nyomorúság a való­ságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a való­ságos nyomorúság ellen.” Amikor tehát az emberi nyomorúság elleni tiltakozás — a vallás egyik tényezője — a túlvilágba, a természetfölötti vi­lágba tevődik át, — a tiltako­zás forradalmi jellege elvész. Mert hiszen akik reményeik, álmaik megvalósulását egy má­sik világtól várják, önmagukat tartják vissza vágyaik evilági megvalósításától. Az effajta hit korlátot állít az ember és az emberi értelem lehetőségei elé, a világ megváltoztatására irá­nyuló forradalmi tevékenység elé is. A kapitalisták, s a történe­lem eddigi menete folyamán uralkodott elnyomó osztályok — önmaguktól még sosem tet­tek igazságot a dolgozó nép ja­vára, uralmukat nem adták át. Az imperializmus napról napra brutálisabb erői akár világ- katasztrófa árán is védik a szocializmus előnyomulása kö­vetkeztében mindjobban repe­dező erődeiket.

Next

/
Thumbnails
Contents