Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-12 / 110. szám
r í. oldal ÍSKTT. májas 15, pénteft A tudományos egyesületek életéből Először jelentkezünk lapunkban a fenti című rovattal. I Célunk az, hogy — egyelőre szerény terjedelemben — időről I időre hírt adjunk a megyében működő tudományos egyesületek munkájáról, rendezvényeiről. Ezenkívül teret kapnak e hasábokon az olyan elképzelések, javaslatok is, amelyek a gazdaságirányítási rendszer reformjának a megvalósítását, a megye iparának és mezőgazdaságának a fejlesztését mel- gálják. Napirenden az egyesületek munkája és a fiatal műszakiak helyzete Az MTESZ elnöksége legutóbbi ülésén megvitatta a Közlekedéstudományi, illetve a Papír- és Nyomdaipari Egyesület vezetőségének jelentését az utóbbi években végzett munkáról, és a soron következő feladatokról, majd meghallgatta Silling János, a Felsőfokú Gépipari Technikum igazgatójának a beszámolóját a fiatal műszakiak helyzetéről és problémáiról. Az igazgató elmondta, hogy a Felsőfokú Gépipari Technikumnak összesen 729 hallgatója van. Idén 140-en tesznek államvizsgát, közöttük 47 társaJövedelmező beruházás Szendrey Sándor, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazga- ' tója (az MTESZ közgazdasági bizottságának az elnöke) értékes tanulmányt írt „A gyümölcstermelés és a tárolókapacitás problémái Bács-Kiskun megyében” címmel. A tanulmány bevezetőjében utal arra, hogy az újonnan felépített szőlők, gyümölcsösök • termőre fordulása zömmel 1970ben és az ezután következő években várható. A tízezer hold almaültetvény — holdanként 80 mázsa termést számítva — nyolcezer vagon árut ad majd. Figyelembe véve, hogy az almatermésnek a 35—40 százaléka lehet alkalmas téli tárolásira, illetve exportra, összesen 2700—2800 vagon kapacitású hűtő-tároló megépítése kívánatos a megyében. Mi indokolja a hűtő-tárolók létrehozását? Válaszul néhány érv a tanulmányban felsoroltak közül: A frissen szedett gyümölcs egy-két napi szabadban való tárolása után, 10 százalékos vízveszteséget szenved. Ez önmagában is 270—280 vagon alma, azaz — elsőosztályú áru esetében — 13—14 millió forint veszteséget jelent. A hagyományos tárolásnál természetesen a továbbiakban még növekszik a veszteség. A hűtéssel elejét lehet venni a gyümölcs megbetegedésének és elkerülhető a kereskedelmi szempontból igen előnytelen azonnali exportálás is. Azt sem kell különösebben bizonygatni, hogy a hűtéssel tárolt gyümölcs kevesebbet veszít értékes vitamin- tartalmából. Végül, de nem utolsó sorban: a hűtő-tárolóval rendelkező közös gazdaságok sok dolgozót foglalkoztathatnának télen is. Természetesen a tárolók kapacitását más gyümölcsféleségekkel — szamóca, kajszibarack stb. — is ki lehetne használni. Befejezésül azt elemzi Szendrey Sándor, hogy mennyibe kerülne egy-egy hutő-tároló fel- m építése, illetve hány év alatt térülnének meg a beruházás költségei a közös gazdaságnak. A gazdasági számítások alapján arra a következtetésre jut, hogy célszerű lenne a megyére adaptálni az AGROTERV Kis- kunlacházán megvalósult típustervét. Ennek a 25 vagon kapacitású tárolónak a beruházási költsége — 1,8 millió forint — ugyanis 6 év alatt megtérülné. dalmi ösztöndíjas. A kecskeméti és a megyei üzemekben körülbelül ötvenen kívánnak elhelyezkedni. Bár valamivel kisebb az érdeklődés az üzemek részéről a most végző fiatalok iránt, mint msekkorára a technikum vezetősége számított, remélik, hogy mindany- nyiuk számára sikerül megfelelő munkahelyet találni. A beszámolót követő vitában az elnökség tagjai közül többen hangsúloyzták: kívánatos, hogy a jövőben az eddiginél tervszerűbb legyen a műszaki utánpótlás képzése, az igényeknek megfelelően alakítsák ki a technikumok, egyetemek létszámát. Szakemberek a műanyagiparnak A megyében is egyre nagyobb ütemben fejlődő műanyagipar a vegyészek mellett olyan gépipari szakemberekre is igényt tart, akik képesek karbantartani, üzemeltetni a kifejezetten műanyagipari berendezéseket, s emellett járatosak a műanyag technológia kémiai vonatkozású kérdéseiben. Ilyen jellegű szakemberképzés eddig nem volt hazánkban. E hiányosság megszüntetése érdekében — másfél évi előkészítő munka után — a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum ősszel műanyagipari ágazatot indít, a meglevő gyártástechnológiai, valamint gépipari automatizálási szak mellett. Hinoségellenőrök továbbképzése A Kohó- és Gépipari Minisztérium és a helyi Gépipari Tudományos Egyesület közös rendezésében, ősszel továbbképző tanfolyam indul a minőségellenőrök részére. Az oktatás tematikája a szakági ismeretek mellett, ellenőrzéstechnikai, ellenőrzésügyvezetési, valamint kereskedelmi és jogszabály alkalmazási ismereteket is tartalmaz. Az előadásokat rendszeresen látogató hallgató vizsgát tehet, amelyről bizonyítványt kap. A képesítés érdekessége az, hogy általános jellegű, szemben a korábbi MEO-tanfo- lyamok egy-egy üzemre korlátozódó érvényességével. Műszaki Tudományok Háza Jó úton halad a megyei tudományos egyesületek új otthonának, a Műszaki Tudományok Házának a létrehozása Kecskeméten. Lapunkban már több ízben beszámoltunk arról, hogy a hajdani zsinagóga épületét alakítják át e célra. A megyei Tervező Iroda műszakijai — jórészt társadalmi munkában — elkészítették az átalakítás tanulmánytervét. E szerint egy olyan kulturális létesítménnyel gazdagodik a megye, amely — amellett, hogy otthont nyújt a tudományos egyesületek, és a TIT irodáinak, a műszaki könyvtárnak stb. — országos tanácskozások színhelye is lehet. Az elnök, a piac és a fiatalok Tavaszi határjárás Orgoványon — Merre van az elnök? — Ilyentájt mindig a piacon. Talán ott nézze meg. Biztosan megtalálja. Amiben nem is kételkedem, s az orgoványi Petőfi Tszcs irodájától amúgy sincs messze a piac. Gyalogosan is alig öt percnyire. Jól jön egy kis séta az áradó tavaszi napfényben. Szamócabokrok zöld robbanásai a kertek szikrázó homokján, fölöttük a virágba öltözött meggy- és őszibarackfák tündérvilága. Eleven nyüzsgés a piacon. El- adni-venni ilyenkor jön be a tanyák népe, a dűlőütak kanyarogva kígyózó kilométerein. — Látja, én is ilyenkor találkozom leginkább a gazdáikkal — kezdi mindjárt az üdvözlés után a megtalált elnök, Farkas János. S valóban, szinte félpercenként állítják meg ilyen vagy olyan fajta üggyel. Mire visszaérünk az irodába, legalább tíz emberrel váltott szót. 1. — És a gazdasági élet is a piacon zajlik — teszi hozzá ravasz hunyorítással, amikor már az irodában ülünk. — Reméljük, mindinkább. Ehhez akarunk mi is akalmazkodni. A szőlőt eddig az izsáki pincészetnek adtuk át. Jó lenne, ha mi préselnénk ki és mi is tárolnánk. Legalábbis egy részét. Tervezzük is, hogy építünk egy ezerhektós pincét. Kimérést nyitunk majd Budapest egyik külvárosában, meg Fajszon. És egyet Orgoványon. Közelebb hajol, mint aki bizalmas titkot akar közölni: — Gondoltunk arra, hogy egy kis halászcsárdát nyitunk. Bérelt halastavunk van. Most még „vad hal” van benne, de az ősszel már ivadékot telepítünk. Higgyje el, szép forgalmunk lenne... Elhiszem. De az is érdekel, hol terem az a szőlő, amelynek nedűjét helyben tárolnák. S alig érek a mondat végére, az elnök felpattan, s ezt mondja: — Jöjjön velem, majd meglátja. 2. A 70 holdas táblán öt évvel ezelőtt még csak rozs termett, az is gyéren; ösztövér, holdanként 3—4 mázsát adó kalászokkal. Akkortájt alakult meg a termelőcsoport, s az elnök szavaival élve a tagnévsoron kívül semmi egyebük nem volt. Legalábbis a közösben. Elhatározták, hogy szőlőt telepítenek. A közelben lakó bácsi, amikor értesült a vezetőség szándékáról, pödört egyet a bajszán és így szólt: „Nem érem én azt meg.” Nem a közeli halálára célzott ezzel — hiszen ma is él és jó egészségnek örvend —, csupán kételyeit fejezte ki. Tamáskodása talán eszébe jutott, amikor az elmúlt ősszel megkóstolhatta az előtermést adó 15 hold termését. Ez pedig — a negyedik fakadás évében! — holdanként 45 hektót adott. E területről 1200 mázsát várnak az idén. De teremni kezd a többi is... S hogy így legyen, ezen fáradozik a huszonöt tagú szerződött brigád most is. Teljes létszámmal dolgoznak: metszenek. Az utolsó soroknál tartanak. Egy hét sem kell neki és fakadnak a tőkék. 3. — Mennyi a keresetük? — A kampányban kétezernégyszáz körül van. De máskor sem sokkal kevesebb. — És a lányoké? — Ezerhét-ezemyolcszáz. De ők nem dolgoznak gépekkel. — Elégedettek? — Igen. Máshol nem keresnének ennyit. Illetve nem kerestünk, akik már dolgoztunk iparban. — Akad munka mindig? — Nem panaszkodhatunk. Van gabona, kukorica, cukorrépa, még nyolc hold mák is’. A terület több mint fele már a közösben van. Bizonyos, hogy jól érzik itt magukat a szerződöttek. Olyannyira, hogy a szüretet is társadalmi munkában végezték el. S aztán a takarás is. Ezt már a nyáron megígérték, amikor maguktól ajánlkoztak rakodásra. De erre nem volt szükség, hiszen az öt traktorral sikerült idejében elvégezni. S ez az igyekezet még az első év hagyományain alapszik, amikor is Farkas János végigjárta a lófogattal rendelkező gazdákat: pénz nincs munkabérre, de a kölcsönből vett vetőmagot el kell szórni. Ma már ilyen gond nincs. Hol tart mezőgazdaságunk ? Tetszetős külsejű füzet jelent meg a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal kiadásában: „Adatok a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről”. A magyarázó szöveget jól egészítik ki a grafikonok, statisztikai ábrák, s a füzet 56 oldala a szövetkezeti gazdálkodás legutóbbi néhány esztendejének szinte teljes keresztmetszetét tárja elénk. Megtudjuk egyebek közt, hogy az elmúlt évben a mezőgazdaságból származó nemzeti jövedelemnek a szövetkezeti szektor a háromnegyed részét termelte. A beruházásokról szóló részből kitűnik, hogy az 1961—1965. években hazánk mezőgazdasága — s túlnyomórészt a tsz-ek gépparkja — 38 ezer traktorral. 28 ezer tráktoreké- vel, 12 ezer vetőgéppel és 6600 kombájnnal gyarapodott, számos egyéb gépet nem említve. Ugyanezen idő alatt az állatférőhelyek befogadó képessége két és fél millióval, a magtár-, illetve górékapacitás pedig 68 ezer vagonnal bővült. Az országban telepített 103 ezer hold gyümölcsösnek és 32 1 ezer hold szőlőnek a 74, illetve a 66 százaléka szövetkezeti ültetvény. A legutóbbi hat évben jelentősen növekedett a fontosabb szántóföldi fövények termésátlaga. Tavaly a termelőszövetkezeti gazdaságok holdanként] termésátlaga búzából és kukoricából 40, lucernából 30, burgonyából 36. cukorrépából pedig 66 százalékkal volt magasabb az 50-es évek átlaghozamánál. A termelőszövetkezetek tiszta vagyona közel két és félszeresére nőtt. A felosztható jövedelem 1965-ben 29 százalékkal haladta meg a négy évvel azelőttit. Ugyanezen év óta a közös és háztáji gazdaságokból egy családra jutó jövedelem meghaladja a 20 ezer forintot. Végül még néhány, bizakodásra okot adó szám a hasznos kiadványból: az elmúlt tanévben mezőgazdasági egyetemekre és főiskolákra két és fél ezerrel, technikumokba több mint 20 ezerrel, szakmunkás- képzésre pedig kis híján 13 ezerrel többen iratkoztak be, mint öt évvel korábban. J. T. De van takarékosság, s nem is minden cél nélkül: A szőlőtábla melletti körülkerített telepen két év alatt négy épületet emeltek. Egy éven belül villanyt is kapnak. Itt készül majd a piac és a feldolgozó, valamint egy gépszín. ~i7 A már meglevő épületek egyik helyiségében rövidesen ifjúsági klubot rendeznek be a fiatalok. Virágh József párttitkár a messzeségbe tűnő tanyák felé mutat. — Sokan vannak, alkdik öt-hét kilométerről járnak be dolgozni — mondja. — Hogy igazán megkedveljék a közöst, szükséges, hogy olykor munkaidő után is együtt legyenek. És a KISZ- szervezetnek is szüksége van a helyiségre. önálló színjátszó csoportjuk van, már Kecskeméten is szerepeltek, de előfordul, hogy nincs hol próbálniuk. A KISZ-isták az idén versenybrigádokat is szerveztek. Megérdemlik a támogatást és az elismerést. Szerencsére egyik sem hiányzik. S ami az utóbbit illeti, nem is mindig csak az anyagiakban jut kifejezésre. A vezetőknek van érzékük a jelképes elismerés iránt is. Legutóbb a fialok egy díszes versenyzászlót kaptak, rajta ezzel az aranybetűs felírással: „Akikre büszkék var- gyünk.” Hatvani Dániel KözönségHasztó A kultúra útjai rögösek. Bárki meggyőződhet róla, menjen csak el a kecskeméti moziba. A város egyetlen filmszínházát, az Árpádot tavaly varázsolták újjá. JN’e- hezen ugyan, többrendbeli "akadályokkal ment a munka, ám végül is szép mozink lett másfél millióért. Talán ez az oka, hogy az utcára már nem jutott pénz., Ügy értjük, hogy az utca rendbehozatalára. Tessék csak a képre nézni! Kecskeméten, ahol valóban nagyon sokat kö töttek az utóbbi években út- és járdaépítésre, talán már csak ez az egyetlen nyaktörő, hepehupás, tű- sar ok-gyilkos gyalogjáró, legalább is az egyetlen a város közepén, s ez épp a mozi utcájában van. Alü> száz méternyi, de naponta százai: fordulnak meg rajta. Gondoljuk meg: sok kicsi bosszúság mégiscsak sokra megy. Aligha kerülhet olyan sokba, hogy ne lenne érdemes valamicskét még 1 erre is áldozni.
