Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-12 / 110. szám
*. oldal Í96T május Ti, pénte# Peremkerületben Kiskunfélegyházán, a Csongrádi úton kifelé menet lejtősödni kezd a fertály. Balra, a mélyebben fekvő rész a „Békás”. Sok kis porta, hagyományos régi házacska van ebben a negyedben. S bizony még kevesebb járda, mint amennyi kellene. Az utcák közepe hepehupás. Sofőr a talpán, aki egyik-másikon végigmerészkedik. Ahol ügyesebb, rámenősebb volt a tanácstag, azért már a lakosok közreműködésével, a tanács segítségével megépült a szürke aszfaltszalag. Ezek mellett szemmel láthatóan többet adnak a házak, udvarok csino- sabbá tételére. A járda melletti földszegélyt, a fák tövét alakítgatják, ide-oda virág is kerül. De még mindig sok a csupasz földjárda. A Vak Bottyán utca páratlan oldala is ilyen. Igaz, a túlsó felén is lassan földbe merül az ócska járda. Egy-egy elfeketedett téglahullámtaraj figyelmeztet: ideje volna a felfrissítésnek. A választó Az 5. számú ház előtt szemüveges, idős asszony álldogál. Szomszédasszonya nemrég búcsúzott tőle, s már el is tűnt az egyik kapun. Beszédbe elegyedünk Rosenberczki Józsefnéval. Több mint tíz éve laknak itt. Történtbe nagy változás errefelé azóta? Miről volt legtöbb szó a tanácsválasztások során? — A járdáról... Már az előző ciklusban is. Ezen az oldalon nincs, pedig amúgy is vizes, poros a „Békás”. — A tanácstag? — Próbálkozott az, szegény. Csak nem tehetős emberek laknak ám ezekben az utcákban. Mikor fizetni kellett volna a hozzájárulást, visszakoztak... — Így inkább sikerült ez a kis fásítás — int a közeiben ültetett fákra. — Már akik vállalták. Pedig ezt csak el kellett fogadni. — Most más a tanácstag? — Igen. Ezen az oldalon, úgy tudom, dr. Szabó... Még nem láttam ... Járt erre egy jó megjelenésű ember a múltkor, mondtuk az asszonyokkal, biztos ő az... — Nem ismeri? Hát a jelölőgyűlésen ... nem volt ott? — Éppen a gyerekhez utaztam el... A másik oldalon Mészáros János, a tanácstag, aki az asztalos üzemben dolgozik. Öt jól ismerjük..; Nem tudjuk, mi benne a jó, hogy más-más tanácstagé az utca két oldala? — Így magától adódik, hogy összedolgozzanak. Ez is jó ... — Lehet... Ahol van özv. Fe- keténé — mutat túlfelőlre, távolabb. — Öt tekintjük utcabizalminak. Majd mond ő is egyet-mást... Ja, meg hogy túl nagy körzet esik a Romhányi János utca sarki népboltra. Mindig sokan vannak, zsúfolt. Kellene másik is, kintebb. Az utcabizalminál Özv. Fekete Jánosné első szavaiból érződik, nem tartja magában, amit ki akar mondani. Tréfásan nagyhangú. — A sajtó? Jöjjön csak, majd panaszkodok én magának — invitál az üveges, földes padlójú verandáról a kis konyhába, ahol már ebéd készül. A háziasszonynak vendége van. Idős néni, özv. Szilágyi Ferencné tanyázik el nála egy kicsit. Feketéné mindjárt élesen fogalmaz. — Kezdeném a járdával.... Azt mondják, a múlt héten felmérték ... Megtették már régebben is. Szabó Jóskával hányszor jártuk a házakat — ő volt a tanácstag —, de az íveket sok helyről aláíratlanul hoztuk el. Szegényember sok lakik erre ... Sok a gyerek. Itt nem lehet panasz a népszaporulatra. Már azért is megérdemelnénk, hogy jobban pártfogolják ezt a negyedet ... Ahol nem kell agitálni az utánpótlásért... A zománcozott, fehér tűzhelyen felfortyog a spenót. Az utcabizalmi megkavarja. Kissé fél- rebillenti, hogy lássam. — Egyszerű ebéd. Amilyen sok van a „Békás”-on ... Borzasztó, mit elkérnek egy kis zöldféléért is! — fordul a szomszédasszonyhoz. Egy hitványka sárgarépáért 2 forintot kért a kofa ... Akkor a vöröshagyma. Azt húznak a vevőn, amit akarnak. A tsz-bódéban nincs. Arathatnak a maszekok. Kiskeresetű, nagy családú emberek nagyon megérzik. Gyorsabban kellene jönni a tsz-ek- nek az új árukkal... Valamelyik nap Tömörkényről járt itt a rokonom. Aszongya, mikor megy: „Nincs egy-két fej vöröshagymád, mert nálunk nem lehet kapni...” Tessék elképzelni, ehetnek-e korai salátát 2,50-ért például a nyolcgyerekes Karsai Istvánék? Meg hogy mibe kerül nekik csak a répa egy főzéshez is... Lajos Istvánéknál se könnyű. Nagyapától unokáig együtt a nagy család ... Vagy akik szintén magánál laknak — intézi a szót isrhét özv. Szilágyinéhoz — Endre Mihályék. Öten egy szobában ... Szóval nem olyan egyszerű a megélhetés sok itteni családnak ... Még a lakbér is nehéz... Azért mondom, több segítség kellene ide. Itt születtem, több mint húsz éve vagyok itthon, de ... több változás kellene ... Tessék csak nézni — hív a verandára, ahol rózsaszín kockás, tiszta terítős asztalon nagy virágcsokor teremt hangulatot. Feketéné a fal tövére mutat. Széles sávon zöld lepedék éktelenkedik a földpadlón. — Feljön ä mocsár... Sokat árt a belvíz. Hányán eladósod- tunk, mert alá kellett falaztatni a házat, hogy ránk ne dőljön a fal. 24 ezer forint kölcsönt kaptam ón is az OTP-től. Ez rendes dolog Jó néhányan hozzájutottunk. De azt vissza kell törleszteni. .. Tessék — Udvardi András szomszédék háza alátég- lázva; amott az udvarlábas lakás szintén; így a 13-as, 15-ös számú, de nem győznénk sorolni... A talajvíz jól megterheli a családok költségvetését. Nem is egypár évre ... Az új tanácstag cselekszik A városi tanács vb-elnöke, s a vb-titkár ezen a napon Pesten, Kecskeméten jár a város dolgaiban. Keressük fel a ktsz asztalosműhelyében a tanácstagot, Mészáros Jánost. Jó ötvenes, határozott fellépésű, közvetlen ember. A „hivatalos” jelölttel szemben választották tanácstagnak a 45-ös választókerületben. — „Gyanús” volt már, mikor a jelölőgyűlés helyiségének ajtajában mosolyogva tájékoztatott valaki: „Készüljön fel, magát fogjuk jelölni...” — emlékezik jólesően. Honnan a bizalom? Nemcsak abból, hogy 25 éve lakik a Jász utcában, s felesége is ott született, a gyerekek szintén. — Talán, hogy kéretlenül is sokaknak segítettem téglát, más anyagot beszerezni, felkutatni, mikor a talajvíz meglepte a „Békás”-t. A mi házunknál is baj volt, tudtam, milyen súlyos gond ez ... Aztán sokat jártam a közök rendbehozása ügyében is. Ahol nagy a forgalom a sportpálya felé... Meg a vízvezetékért is. A kis irodahelyiségben, ahoyá beszélgetni félrevonultunk, három ívet tesz ki táskájából. A Jász utca két oldalának, a Vak Eottyán utca páros oldalának járdafelmérése, portánkénti költségei. Meg a Jász utcai vízvezetéké. — Majd szólok dr. Szabónak, a másik oldal tanácstagjának — koppint a Vak Bottyán utcai ívre — csináljuk egy időben, fogjunk össze a másik oldal járdá- sítására is. Eszembe jut özv. Fekete Jánosné. ö is említette, hogy a járdák ügyében megindult valami. A tanácstag folytatja. — Szívesen segítenek az emberek, csak szót kell érteni velük. Kárász József és Iványi Antal nyugdíjasokkal egy-kettőre elvégeztük az utcák mérését. A járda és a vízvezeték hozzájárulási költségei átlagosan 330 —330 Ft-ot tesznek ki portánként, a társadalmi munkán kívül. — Mit szóltak az ívekre, a felmérésre? A holnapra gondolva A KPVDSZ megyei küldött- értekezletét, a MÉSZÖV VI. megyei küldöttgyűlését is számítva — három megyei szintű tanácskozáson — adtak számot az utóbbi időben az állami, szövetkezeti kiskereskedelem, vendéglátóipar, a pénzintézetek vezetői, dolgozói az elmúlt négyöt év munkájáról, s határozták meg további tennivalóikat. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa április közepén megtartott V. küldöttértekezletén ugyancsak hangot kaptak a kereskedelem, a vendéglátás feladatai, elsősorban azok az elképzelések, amelyek a január 1-től bevezetésre kerülő új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban foglalkoztatják, érintik nemcsak a szűkebb „szakmai” közvéleményt, hanem a megye egész lakosságát. Nem véletlen ez, hiszen a megye mintegy 2400 kiskereskedelmi és vendéglátó üzletében körülbelül nyolcezer dolgozó éves átlagban 4,5 milliárd forint forgalmat bonyolít le, s a második ötéves terv időszakában 41 százalék volt a forgalomemelkedés a megyében, 11 százalékkal magasabb az országos átlagnál. EZEK AZ ADATOK a lakosság életszínvonalának, vásárlóerejének örvendetes növekedése mellett kifejzik a kereskedelmi, vendéglátó dolgozók ezreinek jó munkáját is. A több mint tízezer szervezett dolgozót tömörítő KPVDSZ megyei küldöttértekezletén olyan gondokról is sok szó esett, amelyek egy része helyileg megoldható. A demokratizmus kiszélesítése, a szakszervezetek megnövekedett jogköre alapján megvan a lehetőség a dolgozók helyenként igen elmaradott munka- és szociális körülményeinek javítására, s jogos igényként merült fel az is, hogy szükség van az egyes földművesszövetkezeti dolgozókat ked- — Legtöbben ezt:' „BáT már ‘vézőtlenül érintő bérezési aránytalanságok megszüntetésére is. Az elmúlt időszakban a KPVDSZ ott tartanánk, hogy csináljuk.1 — Bizony ez ránkfér. Eléggé elhanyagolt kerület volt ez ideig a „Békás”. Tóth István alapszervezetei bérezési. szociális kérdésekben megfelelően képviselték a tagság érdekeit. A pénzintézeti, a kiskereskedelmi. a vendéglátóipari dolgozók többségét érintő fizetésrendezések alkalmával valóban azok jutottak béremeléshez, akik legtöbbet tettek a kulturált kereskedelem, vendéglátás megvalósításáért, a lakosság jobb áruellátásáért, a társadalmi tulajdon védelméért. A VEVŐK jogos igényeinek állandó figyelemmel kisérése, a piackutatás megszervezése, az árupropaganda javítása, az új áruk ismertetésének megszervezése minden eddiginél fontosabb, napi feladata lesz az új gazdasági mechanizmusban a kiskereskedelem, a vendéglátó- ipar vezetőinek, dolgozóinak. E feladatok megoldásához nemcsak országos, hanem a már 1966-ban az új gazdasági mechanizmus várható legfontosabb intézkedései alapján dolgozó Bács megyei állami kiskereskedelmi vállalatok, földművesszövetkezetek értékes, hasznosítható tapasztalatai is nagy segítséget nyújtanak. Az árualapok, a választék, s ezáltal a forgalom növekedése mellett azonban — éppen a fokozódó igények miatt —, több energiát kell fordítani a hiánycikklista csökkentésére, a közvetlen áru- beszerzés kiszélesítésére, egyebek mellett a lakberendezési cikkek, az építőanyagok, a zöldség és gyümölcs esetében. E NÉHÁNY PÉLDA IS bizonyítja, hogy a megnövekedett jogkör egyúttal fokozott felelősséget is ró a szakszervezetekre mind az érdekvédelmi, mind pedig a szervező, mozgósító, felvilágosító, nevelő munkában. Hiszen az áruellátási, gazdasági, kereskedelmi jelentőségen túl fontos politikai kérdés is, hogy városon, falun, belterületen, peremkerületben és tanyán egyaránt — jól felszerelt, megfelelő választékkal rendelkező boltokban, üzletekben jusson hozzá mindenki a keresett árucikkhez. B. Gy. Megejtették az oldalkocsi „rejtélyét“ Az Ezermester Ktsz kecske- hanyagolta kötelességét — felméti telepén a portás megszokta, hogy Sági Endre, a festőműhely dolgozója oldalkocsis motorkerékpárját a porta előtt tartja. Ám a portás, ha egyszer felemeli az ominózus ponyvát, bizonyára a meglepetéstől kerekre tágult volna a szeme. Az oldalkocsiban ugyanis nagyon szakszerűen összerakva csempe- és mettlachilapok, teli festékes dobozok „utaztak ki” a ktsz-től. A rendőrségi vizsgálat — annak ellenére, hogy a portás elÚj történelmi falitérképek ■a $ ws-4 A~., -NíV,,-v ' -x ■ Üj történelmi falitérkép-sorozatot készít az iskolák számára a Kartográfiai Vállalat. A térképszerkesztők az utolsó simításokat végzik a második világháború földrajzi és politikai helyzetét bemutató Európa-térképen. derítette az oldalkocsi „rejtélyét”. Sági Endre festő Bende Mihály kőművesbrigádjában dolgozott az exportra kerülő, úgynevezett vegyi fülkék gyártásánál. Ennek a gyártmánynak kibéleléséhez csempe- és mett- lachilapokat adtak ki, öt-tíz darabbal többet a szükségleten felül, számolva az esetleges törésekre. Sági és Bende jó szakemberek voltak, munka közben kevesebbet törtek el ezekből az anyagokból, ám a törésre adott csempe- és mettlachilapok jó részét „megspórolták”. A két „ezermester” megegyezett: a „tartalékokat” Sági, amikor reggel a munkahelyére megy, berakja motorkerékpárja oldalkocsijába, majd odaáll a porta elé, s este — a portás gyanúját ezzel már elterelték —, hazaviszi és értékesíti. Így is történt. Sági 1220 darab csempét az 1,90 forint hivatalos ár helyett 1,20 forintért adott el K. F. kiskunfélegyházi lakosnak. 1264 darab mettlaehilapot a rendőrség Sági lakásán talált meg. A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak mettlachilapokat találtak Sági lakásán, hanem más anyagokat is: 110 kiló hőálló ezüst-, és 38 kiló különböző színű zománc- festékek Szerencsére az Ezermester Ktsz szarkáit leleplezték. Nem hagyhatjuk szó nélkül a ktsz ellenőrzési rendszerében fennálló lazaságokat sem, amelynek következménye volt ez a nyolcezer forint értékű anyag elsik- kasztása is. Gémes Gábor Vietnami újságíróm Bács megyében Április végén kéthetes látogatásra hazánkba érkezett Lara Anh, a Vietnami Nők Lapja helyettes főszerkesztője. A vietnami újságírónő tegnap rövid látogatást tett Bács-Kiskun megyében is, Rajk Andrásné, a Magyar Újságíró Szövetség nemzetközi osztályának vezetője és Máté György, a Népszabadság munkatársa, a MUOSZ elnökségének tagja társaságában. Lan Anh délelőtt érkezett Kecskemétre, ahol a nőtanács végrehajtó bizottsága nevében Szűcs Béláné, valamint dr. Mi. lassin Teréz, a megyei NEB elnöke fogadta. Az ismerkedés után a vendégek az Ének-Zenei Általános Iskolába és Gimnáziumba látogattak, majd Laki- telekre utaztak, ahol az óvodát nézték meg. Délután Lan Anh asszony találkozott lapunk szerkesztőségében munkatársainkkal, ezután részt vett a nőtanács helyisegében a szülői munkaközösségek vezetőivel rendezett találkozón. Erik a paradicsom Érik a paradicsom a kecskeméti Béke Termelőszövetkezet palántanevelő telepén. A primőrt a kecskeméti üzletekben hozzák majd forgalomba. ■ A fedett kertészetből folyamatos a zöldpaprika-szállítás, és a héten megkezdik a fehér húsú ce- cei paprika szedését is. A telep eddig már 300 ezer forintot forgalmazott a primőrökbőL
