Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-10 / 108. szám

19OT. május IÓ. szerda 3. oldal Együtt a lakossággal Cél: a fogyasztók érdekvédelme Félezer társadalmi kereskedelmi ellenőr lát munkához Tavaly hallattak magukról először a megyében a társadal­mi kereskedelmi ellenőrök: az Állami Kereskedelmi Felügye­lőséggel és a tanácsokkal együtt működve 190 boltban, illetve vendéglátóhelyen tartottak vizs­gálatot. A széles köri ellenőr­zés következményeképpen 2 büntető feljelentés. 2 szabály­sértési, 6 vállalati fegyelmi el­járás született és 27 kereskedel­mi dolgozót összesen 8800 fo­rint pénzbírságra köteleztek a fogyasztók megkárosítása miatt. Az akcióban 80 szakszerveze­ti aktivista vett részt, pontosan egyötöde a választott társadalmi ellenőröknek. Ez az arány is mutatja, hogy még tavaly sem használták ki tökéletesen a szakszervezetek, illetve a taná­csi és állami ellenőrző szervek az aktívahálózat erejét. A szakszervezetek szerepének és felelősségének a növekedése szükségessé teszi, hogy ezen a fontos érdekvédelmi területen is előbbre lépjünk. A fejlődést nem az jelzi, elsősorban, hogy az idei választások alkalmával a tavalyinál 103-maI több, össze­sen félezer társadalmi munkást bíztak meg a kereskedelem el­lenőrzésével. Sokkal inkább az, hogy az SZMT közgazdasági bi­zottsága ez évben már gondos­kodik az aktivisták továbbkép­zéséről és tervszerű foglalkozta­tásáról. Az első félévben min­den társadalmi ellenőr részt vesz az általános —, vagy a szakosított jellegű oktatáson és így jól felkészülten láthat majd a vizsgálatokhoz. Elsősorban a burkolt áreme­lések, a minőségrontás ellen és az áruellátás javításáért tevé­kenykednek a társadalmi ellen­őrök. Együttműködnek a váro­si, járási szakmaközi bizottsá­gokkal. illetve a tanácsok ke­reskedelmi állandó bizottságai­val egy-egy célfeladat megoldá­sában és — ami ennél is lénye­gesebb — kivizsgálják a mun­katársaiktól érkező panaszokat. Például ha valamelyik üzem­ben azt panaszolják a munkás­nők, hogy a közeli élel­miszerüzlet nyitvatartása nem felel meg a műszakbeosztás­nak, vagy ugyanitt akadozik a kenyérellátás, esetleg szűkös az áruválaszték bizonyos cikkek­ből, máris munkához láthat a társadalmi ellenőr. Amennyi­ben indokolt az észrevétel, ha­ladéktalanul intézkedik: felhív­ja a bolt. illetve a kereskedel­mi vállalat vezetőinek a figyel­mét a hibára, szükség esetén pedig értesíti az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőséget, il­letve a Minőségvizsgáló Inté­zetet. Természetesen nem arról van szó, hogy valamiféle büntető­hadjárat indul a kereskedelmi dolgozók ellen. Éppen . ellenke­zőleg: segítséget kíván nyújtani a szakszervezet a kereskedelem­nek abban, hogy minél jobban kielégítse a dolgozók igényét. B. D. Műhelyből a lucernaíöldre Harmincnégy traktor és több száz munkagép javítását vég­zik el a csávolyi Egyesülés Tsz gépműhelyében. A javítás szervezése mindig az időszerű mezőgazdasági feladatok figye­lembevételével történik, ezért a közelgő lucernabetakarítás érdekében most kerülnek sorra a kaszálva rakodók, rend­felszedők, rendsodrók. Felvéte­lünkön: Kasziba István szerelő a rendsodró ágas-bogas kere­keit ellenőrzi munkábaindítás előtt. A JÓ KÖZLEKEDÉS ma már a lakosság egyik legfon­tosabb szolgáltatási igényei kö­zé tartozik megyénkben is. Tízezrek veszik igénybe napon­ta a helyi autóbuszjáratokat, hogy eljussanak munkahelyük­re, az iskolába.. Ezrek járnak községekből a közeli városok­ba vonaton, vagy autóbuszon. Tömegek jogos igénye manap­ság az is, hogy kulturáltan utazhassanak az emberek az ország bármely részére, vagy akár külföldre. Minden túlzás nélkül mond­hatjuk, hogy a személyszállí­tássál kapcsolatos lakossági igények megfelelő kielégítése az életszínvonal emelésének szerves része. Mint a Petőfi Népéből arról az olvasók már értesülhettek, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság most vizsgálja a személyszállítás helyzetét és fejlesztésének le­hetőségeit. A vizsgálat lefoly­tatását döntően az indokolja, hogy a közlekedés irányításá­val és a szállítási feladatok megoldásával foglalkozó szer­vek figyelme eddig főleg az anyag- és árufuvarozásra kon­centrálódott. A SZOCIALIZMUS építése során — a párt és a kormány politikájának megfelelően — minden területen mind ma­gasabb szintű az emberrel va­ló törődés. Éppen ezért az uta­zási igények kielégítése, szín­vonalának emelése sem szorul­hat háttérbe. A vizsgálat során megnézzük hogyan gazdálkodik a vasút és az autóközlekedési vállalat a rendelkezésre álló járműparkkal, milyen azok ki­használtsága, műszaki állapota és a forgalomszervezési intéz­kedések megfelelnek-e a cél­szerűségnek. Megvizsgáljuk a jelenlegi és a néhány éven be­Megtartották a kecskeméti já­rásban termett borok versenyét is a napokban, Lakiteleken, a Szőlészeti Kutatóintézet telepén. A tavalyi 55 helyett az idén 92 fehér és vörös borfajtával ne­veztek be a termesztők: 13-mal az állami gazdaságok, 27-tel a tsz-ek, 6-tal a tszcs-k, 46-tal a háztáji és egyéni gazdálkodók. A borok minőségileg is rango­sabbak voltak az előző évinél; a 12 aranyéremmel kitüntetett lül várható utazási igényeket is s hogy azok kielégítését nép- gazdasági szempontból is meg­felelően kószítik-e elő. A VIZSGÁLATOKAT a MÁV Igazgatóságon, vasútállo­másokon, az Autóközlekedési Vállalatnál, annak kirendeltsé­geinél, a MÁVÁ CJT-pályaudva­rokon és az autóbusz-j áratokon folytatjuk le. Kutatásaink ki­terjednek az ipari és egyéb vállalatok, mezőgazdasági üze­mek és tanintézetek személy- szállításának problémáira is. E feladat bonyolultsága részünk­ről az átlagosnál nagyobb lét­számú társadalmi munkatárs foglalkoztatását teszi szüksé­gessé. Átfogó értékelést készí­tünk többek között arról, hogy a vasúti és közúti közlekedési szervek felmértók-e a tényle­ges szállítási igényeket, s a forgalomban milyen fogyaté­kosságok, visszásságok tapasz­talhatók. VIZSGÁLATAINK során messzemenően szeretnénk tá­maszkodni a lakosság észrevé­teleire, javaslataira. Hasznos lenne, ha az utazóközönség el­mondaná véleményét a sze-, mélyforgalom jelenlegi színvo-: naláról, a járművek, várakozó helyiségek tisztaságáról, az utas-] irányításról, az utazó és szo^j gáltató személyek kapcsolaté-- ról, a csatlakozásról, a menet­rendről. A lakosságtól érkezett észrevételeket, javaslatokat messzemenően figyelembe kí­vánjuk venni. E vonatkozásban a megyei lappal is együtt aka­runk működni. Reméljük hogy a lakosság széles rétegei­vel való együttműködés ered­ményeképp a népi ellenőrzés előmozdítja a közlekedés szín­vonalasabbá, kultúráltabbá té­telét. Dr. Millasin Teréz a megyei NEB elnöke fajta mindegyike 18 pont feletti minősítést kapott. Ezek közül is sorrendben az első három helyre került a Szikrai Állami Gazdaság Leánykája, a lakite­leki Szikra Tsz bánáti rizlingje és Mihelsz János kunbaracsi gazda olaszrizlingje. További 12 bor ezüst- és 8 bronzéremben részesült. Az éremmel kitünte­tett borok mindegyike részt vesz a május 12-én Solton meg­tartandó megyei borversenyen.' Hétköznapi hőstett Hőstett.. Vonakodva írjuk le ezt a szót élő, hétköznapi emberrel kapcsolatban. Ügy gondoljuk, valami igazán rendkívüli és nagy horderejű tett érdemel­heti csak ki ezt a jelzőt, hogy: hősi. Akkor, ha rendkívüli akaraterő és elszántság kell hozzá, ha életveszéllyel jár ... Pedig megvannak a hétköz­napoknak is a hőstettei, és a hősei. Ritkán terjed ugyan messze a hírük, mert az ügy nem világraszóló. De mindössze ennyi a kü­lönbség. Amint az alább kö­vetkezők is mutatják. Még november elején tör­tént. Értekezletet tartottak a kunszentmiklósi községi párt- bizottságon. Egyszercsak lát­ják ám a jelenlevők, hogy Antal Lajos bácsi, az Egyet­értés Tsz párttitkára igen fur­csán viselkedik. Nocsak! Be lenne rúgva az öreg? De hi­szen soha sem iszik!... Ott volt Lajos bácsi lánya is. Ó mindjárt látta, hogy az apja rosszul van. Ketten tá­mogatták el az orvoshoz, de mire odaértek, Antal elvtárs már beszélni sem tudott. Agyvérzés! — állapította meg az orvosj Az egész tortúrából mind­máig arra emlékszik a legvi­lágosabban Antal elvtárs, hogy leejtette a ceruzáját* utána­hajolt, de mire fölemelkedett, inogott vele a világ. Rettenetes napok következe­tek. Feküdni az ágyon, béna kézzel, lábbal. (Az egész jobb oldala megbénult. Még az arca is.) És világos óráiban azon gyöt­rődni, hogy itt hever magate- hetetlenül, a múlt héten még életerős embernek ismerték, aki pillanatra sem tud nyugodni... összesen hatvanhárom éves és még évekig élhet így!... I tt megáll, legyint, elhes- senti az első nét emlé­két. Legényes humorral azt me­séli, hogyan csapta be őrzőit. — Egyszercsak éreztem, hogy megmozdul a lábam. Alig vár­tam, hogy egyedül maradjak a szobában. Kiszálltam az ágyból. Az ördög tudja, meddig tartott, de álltam végre. Egy lépés, kettő ... Odakinn zörgés! Ami­lyen gyorsan lehet, gyerünk vissza ... Akkortól fogva min­dig szidott a feleségem. Nem jött rá a lelkem, mitől kell foly­ton megmosni a talpamat. Hát persze, mezítláb csúszkáltam a szőnyegen, nehogy a konyhá­ban meghallják... Minden nap többször is fel­kelt. Két-három hét telt el, könnyebben esett már a beszéd is. Akkor aztán azzal állt elő az orvosnak, hogy: — Doktor úr. ideje volna csök­kenteni körülöttem a személy­zetet. — Nocsak, kit küldjünk el, tán az asszonyt? — Nem, őrá most nagyobb szükségem van, mint valaha. Hanem a borbélyt. Ne járjon ide ... majd megyek én. A doktor se igent, se nemet nem mondott. Lajos bácsi pedig ment. Akkor már tervezgette, hogy a kongresszus után az első tag­gyűlésen okvetlenül ott lesz. Sőt, ő vezeti majd. A felesége persze nem akarta, azután meg erősködött, hogy elkíséri. — Szó se lehet róla! Hogy nézne az ki? — tiltakozott La­jos bácsi. S el is ment egyedül, már egy nappal előbb, hogy amint kell, megbeszéljék a részieteket. Villanykaró távolságra a téesz- től megint megszédült.. Megállt. De nem lett semmi baj. — Hanem felolvasni még nem tudtam. Más mondta a beszá­molót. A fontos, hogy el tudtam menni!... Ez egy hónappal az agyvérzés után történt! A ntal élvtárs persze most már nem hagyta volna abba a világért se a „trénin­get”. Járkált egyre otthon* is. Elmaradt a zsörtölődés, mindin­kább reménykedve nézték. Aztán január utolján képte­len vállalkozásba fogott. Meg­beszélte K. Tóth Ferenc elv­társsal, a községi pártbizottság titkárával, hogy kimennek va­dászná; K. Tóth elvtárs eleinte vonakodott. De aztán arra gon­dolt: jobb így, mintha egyedül menne az öreg. — Tíz kilométert becsámbo-' rogtunk — meséli Lajos bácsi. — Havas szántásban. Figyeltem közben, nem érzem-e, hogy megy fel a vérnyomásom .. J Nem a’! A nyulat meglőttem úgy. hogy gombolygott!... Otthon aztán még a malacot is megetette este. Hogy kipró-; bálja, mit bír. — Csak még fáradékony va** gyök — mondja, mikor azt kér­deztem, hogy eszerint hát jól van-e, meggyógyult-e teljesen. ¥7 ddig a történet. Az is **• hozzátartozik még, hogy a téeszből, a pártszervezetből sokan látogatták akkoriban. (Ezt ő kötötte a lelkemre, hogy el ne hallgassam.) Jólesett bi­zony, s ez a szerető gondosko­dás győzte meg Antal elvtársat arról, hogy éppen neki akarnak jót, amikor azt mondják, hogy jobb lesz a titkári teendőket most már lassan fiatalabbra bízni, örülnek neki. ha segít majd. de ne hajszolja magát tovább, ne történhessen meg mégegyszer a baj. — Belátom én — bizonygatja, eltűnődve, egy kicsit cirkalma- san, mintegy ünnepélyesen így foglalja össze legfőbb életelvét: — De tudja elvtárs, olyan ál­láspontot nem foglalhat el az ember soha, hogy csak ölbeteszi a kezét és nézi a többit... Mester László »

Next

/
Thumbnails
Contents