Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
a Katona József Múzeumban Pásztor Zoltán felvétele a kiállításról. IVÁINTYI GRÜNWALD BÉLA ,1867—1940) a Kecskeméti Művésztelep alapító művésze születésének 100 éves évfordulóján a Katona József Múzeum reprezentatív emlékkiállítást rendezett. A mester munkásságával, művészi törekvéseinek sokrétűségével jelentős színfolt, a magyar művészet történetében. Működésének ifjúkori, fontos időszaka Nagybányához kapcsolódott Az itt töltött évek eredményei biztosítják helyét a telep vezető egyéniséged között. A következő évtizedben, 1912-től új festői törekvéseinek színhelye Kecskemét. A dunántúli születésű Grün- wald Béla apja gazdálkodó volt, aki szívesen áldozott fia jövőjéért. A Mintarajziskolá- ban már nyilvánvaló rátermettsége a figyelmet rá irányítja, így a továbbtanulást Tú! a fehér falon S zerdán, szombaton délután kettőtől négyig és vasárnap délelőtt tíztől tizenkettőig ott állt nagyanyó botra támaszkodva, meggörnyedt háttal, de kitartóan a lépcsőház fordulójában. Ilyenkor, látogatási idő alatt, özönlöttek az emberek. A tü- relmetlenebbje nem tudta kivárni, míg sorra kerül a liftnél, futott fel a lépcsőkön. Zizegett a süteményes csomagok papírja. Otthoni levesek aromája bújt ki kis lábaskák fedője alól, elvegyülve rózsák illatával. Kopogtak a cipősarkok a kőkockákon. Nyílt, csukódott a kórtermek ajtaja. A csend háza mozgalmas zajokkal telt meg. Lefelé bezzeg lassabban mentek a látogatók. Visszanézve, visszalépve még egy csókra, egy-egy biztató kézmozdulatra. Sóhajtások és elfojtott kiáltások lebegtek utánuk. Nagyanyó háttal állt a forgatagnak. Az ablak felé fordulva, hunyt szemekkel. És míg az utolsó látogatót is ki nem en- engedte lenn a portás, tört öreg arcán reszketeg könnycseppek gördültek végig. Bal kezét, amelyben zsebkendőt szorongatott, csuklótól konyákig géz .takarta. Homlokán is fehér kötés. „Nagyanyó”. így hívták az orvosok, a halk szavú, fiatal ápolónők és szobatársai, akik közül nem egy idősebb volt nála. N agyanyó ... Mert amikor behozták, még le sem lépett a hordágyról, eszmélése első perceiben már a fényképeket kereste. Az unokájáról. De hasztalanul. Nem találták a kulcscsomó, pénztárca és személyi igazolványa mellett. Sem a kabátzsebben. Sem a mentőautóban. Olyan jajveszékelést ritkán hallottak a jajokhoz és sikolyokhoz edzett falak, mint ami erre következett. Imádságok és átkok szavait összekavarva idézett fel minden földöntúli hatalmat, felelőssé téve őket egyetlen kincsének elvesztéséért. Pedig később, a műtőben, amikor halántéksebét varrták, meg se szisszent. — Majd küldenek az unokájáról másik képet. Szebbet — vigasztalta a műtős. A szelíd szavak fordított hatást értek el. Két injekció sem tudta lecsillapítani. Mikor aztán rádöbbent, hogy panasza orvosolhatatlan, három napig meg se szólalt. Nem nyúlt ételhez, italhoz. Feküdt az ágyon, mint egy halott. Egészen addig, míg ágyszomszédjához látogatók nem jöttek: fiú, meny és Ildikó. A kislány nem vér szerinti unoka volt Örökbe fogadott árva. De talán sajátnál is jobban dédelgetett óvodás korú, mozgékony ördögfióka. Hamar megunta a nagyok eszmecseréjét derékszaggatásról, kenőcsökről. Odaállt nagyanyó fejéhez. — Te miért alszol most? Megrángatta a takaró szélét: — Te! Beszélgess velem! Hallod! ... De mindössze annyi történt, hogy nagyanyó felült, erőlködve, kábultan, és a szeme végigsimogatta Ildikót. — Az én unokámnak nagyobbnak kellene lennie — mondta. — De még nem láttam sohasem ... Csak a képen, ami elveszett. Csak a képen, amit nem küldhetnek újra ... A közvetlen közelében hallgattak el először. Aztán mindenki ráfigyelt ... férjem meghalt a fronton. Lányom kórházban dolgozott, 1944 őszén nyugatra vitték őket... Egy francia hadifogoly vette feleségül. Párizsban éltek a háború után. Eleinte nagyon boldogan ... Akkor még írt... A boldogság azonban nem tartott sokáig ... Elváltak... Ma így szokás ... Tíz éve jött az utolsó levél. Bözsi, a lány, ki akar vándorolni Juliettel, az unokával, Amérikába. Azóta semmi. 1 Nagyanyó meg vár, hátha egyszer már nemcsak húszadikán, a nyugdíjjal csenget be a postás. A fényképeket mindig magával vitte kopott, fekete táskájában. Ha egy-egy kedves gyereket látott az utcán, elővette őket, összehasonlításul. A hátlapjukról lekopott az írás, Bözsi írása: „Nagyanyónak sok csókkal, Juliette.. D élelőttönként üldögélt a játszótereken és Juliett- re gondolt. Főzött, takarított, bevásárolt. Egyformán teltek a napjai. Egyszer a buszon egy férfi odaszól a kalauznak: Merre van a Kalász köz? A kalauz nem tudta. Az utasok sem. Nagyanyó előbbrejött, holott elég lett volna a következő megállóban leszállnia. — Majd én megmutatom, kedves! Ügy örült, hogy végre valakinek segítségére lehet. Ügy örült, hogy végre, valakinek szüksége van rá, akármilyen csekélységben. Mert mégcsak egy macska sem tartozott hozzá. Csupán két cserép virág a kis udvari lakásban. Néhányszáz méterrel a megálló előtt az egyik keresztutcából téglákkal megrakott teherautó kanyarodott ki. Nagy sebességgel, körültekintés nélkül. Egy asszony az ablaknál szájához kapta a kezét. Fék csikorgóit; tompa ütést érzett, oldalról. Mintha tűzbe mártották volna, arra emlékszik. Meg hogy kereste a fényképeket, és nem találta... ... A levegőben és a torkokban megcsomósodott a csönd. I ldikó ekkor az anyja vállára akasztott lakkdíszítésű, divatos táska után nyúlt. Kimarkolt onnan egy halom képet és nagyanyó paplanára szórta. Volt abban bundás téli felvétel, szánkóval, homokvár melletti, strandruhás, fenyőgyertyákra ámuló, és sértetten haragos. Fekete-fehérek, színesek, aprócskák és levelezőlap- nagyok. Ugyanilyen hirtelen bújt vissza az anyjához, karját a nyakára fonta jóváhagyásért. — Adjuk oda, mindet! Nektek úgyis itt vagyok én, a valóságban. Csipogtak, zenéltek, ujjongtak külön-külön a szavak. És mindannyiuk szívén megsokszorozódva éledt fel az az öröm, amit az egészségesek, erősek és önzők kinti világa nem ismerhet. Gimes Márta számára biztosították. Münchenbe került 1886-ban, s 1889- ben már megfesti első, nagyjelentőségű képét a Hadúr kardját, mely kiállításunk egyik legvonzóbb festménye. Az időközben eltelt években megfordult Párizsban Csókkal, Fe- renczyvel együtt és a sokat emlegetett francia festő Bastian Lepage, aki mindnyájukra mély benyomást gyakorolt világos színkultúrájával a fiatalokat valósággal megigézte. A Hadúr kardja világos, pasz- tellhatású színkultúrával, időtlen nyugalmat sugárzó hangulatával a francia mester hatását bizonyítja. Ez a hatás mutatható ki az Áhitat c. alkotásán is, ahol a részletező aprólékosság müncheni hagyomány, a mértéktartó színesség Basti- en Lepage célkitűzéseinek átvétele. 1896-ban a nagy mille- neumi kiállításra a magyar festők hatalmas történelmi kompozíciókkal készültek az azóta elveszett nagy mű, a Tatárjárás Grünwald e műfajbeli kísérleteinek bizonyítéka volt. A Nagybányára települő festők között találjuk mesterünket is. Amikor e változatos szépségekben gazdag vidéken megtelepedtek Ferenczyvel, Hollósy- val, Csókkal, Rétivel, Thormá- val együtt, a természettel való bensőséges találkozás folytán művészetükben mélyreható változás állt be. A Holdfelkelte 1896, a Völgyben 1901, a Ruhaszárítás, Bércek között, Itatás, Tavaszi kirándulás 1303 — oeuvrejének kiemelkedő állomásait jelentik. Kitűnő érzékkel tapint rá a táj és ember hangulatának egységét kiemelő ábrázolásokban a festői lehetőségekkel előadott harmónia megteremtésére. MÍG a Holdfelkelte sötét színhangoiású, a tavaszi pompát sugárzó Tavaszi kirándulás, Itatás már festői felfogásában, technikai megoldásában is sokkal színesebb, oldottabb, nagyobb festékfoltok felrakásával keletkezett. Az Itatás főszereplője az egyetlen hatalmas lombú fával, a szikrázó napban fürdő lankás dombrészlet, s a lovon ülő parasztlegény magától értetődő természetességgel szinte belenőtt ebbe a tájba. A Ruhaszárítás merész kék, vörös, zöld és sárga erőteljes változatainak friss színessége, az apró festakfol1‘IlíENö KISFIÚ — Mohácsi Regős Ferenc rajza. tok vibráló hatásával impresz- szionisztikus elgondolás. Festői fejlődésének útjában ekkor 1905-ben változás állt be, elnyerte a Fraknói díjat, s egy évet Rómában töltött fiatal feleségével. Ez az esztendő számára nem jelentett továbblépést, a sötétebb színhangoiású utcaképek, városrészletek, jelenetek, melyek ez időben kerültek ki ecsetje alól, idegenek művészetében. Amikor hazatért Szolnokra is elkerült. A kiállításon bemutatott Parasztszoba 1907-ből az egyszerű téma vibráló atmoszférájával, fénnyel, ragyogással, feloldott kontúrokkal a színbeli élmények lerögzítése. 1907-TÖL KEZDŐDŐEN új felfogás jelentkezik művészetében. Ez évben volt látható Pesten Gaugain, Cézanne műveit bemutató kiállítás. Hatása igen nagy volt a fiatal festőkre. Grünwald, aki ezidőtől használta az Iványi nevet, szenvedélyesen kísérletezett, hogy új, dekoratív, kontúros ábrázolásokat, harmonikus kompozíciókat hozzon létre. Időközben 191,1-ben Kecskemét polgármestere, Kada Elek és Flaus Elek építész művésztelep létesítésén fáradoztak. A város szélén az ún. Műkertben kényelmes villákat építettek a parkban, ahol a művészek dolgozhattak. A telep vezető tanára Iványi Grünwald Béla lett. Első megbízatásai a Városháza és a Kaszinó számára készítendő kompozíciók kartonjai voltak. Iványi új stílusát reprezentáló műveket találunk kiállításunkon is, ilyen a Katona József Múzeum tulajdonában lévő Uzsonna, vagy Kertben, a mesteri kis vázlat Allegóriák címen, vagy akár a Fürdő nők. összegező, sommázó, erős kontúrokkal megoldott, színes alkotások ezek. Erőssége ezeknek a műveknek a ritmus. Egyre határozottabb szintézis tapasztalható munkásságában, melyre egyik legpregnánsabb példa a Kecskeméti kofák a hóbuckák között című képe. A már Nagybányán is felfedezett cigánytémák Kecskeméten is ismétlődnek. A Cigányvárost bemutató jelenet, vagy későbbi, gyakori cigány- ábrázolásai, a Cigánycsalád, e témában jól megoldott művei. A huszas években már Pesten találjuk, s mivel a szabad természet ihlető közelségét nem nélkülözheti, a nyarakat a Balatonnál tölti. Leilei nyaralójában évrőü-évre számtalan festői kísérlete érlelődött, a hatalmas víztükör szín-fényat- moszféra jelenségeinek visszaadására. A bemutatott, e témakörbe tartozó megoldások közül az Est a Balatonon erőteljes színesebb ecsetvonásokkal készült, míg az Őszi köd a Balatonon feloldott színessége, a párába burkolt atmoszférikus megoldással Egryt idézi. Külön kell szólnunk virágcsendéleteiről, melyek közül három artisztikus emlék a kiállításon Iványi zseniális érzékét mutatják be a bennünket körülvevő és az élet teljességét tolmácsoló témák megjelenítéséhez. HOSSZŰ ÉLETE folyamán Iványi-Grünwald a művek páratlan gazdag sorozatát hozta létre. Stílusváltozásai festői egyéniségének örökké kísérletező nyughatatlanságával magyarázhatók. A mester tiszta festői tanulságait a múzeumok őrzik, jelentős műveit a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi állandó kiállításán láthatók, elsősorban a nagybányai mesterek között, ahol az alapító festőkkel együtt halhatatlan érdemeket szerzett a magyar művészet fejlődésének előmozdításában. Kecskemét pedig kegyelettel emlékezik arra a művészre, aki ittlétével a város kulturális életében hosszú időn keresztül jelentős eredményeket hozott létre. Ur, Telepy Katalin lyányi-Grünwald Béla emlékkiállítása
