Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

Helyien akarunk imnkalekttáségel teremteni a melyéből eljáró dolgozóknak felszólalása a szakszervezeti kongresszus harmadik napján Felhívjuk a figyelmüket, hogy a jövőben behatóbban vegyék tekintetbe a központi tervezés­nél a helyi tapasztalatokat, te­rületi gondokat és igényeket. Felszólalása következő részé­ben Szabó Lajos a következőket mondta: — Nagy gondot fordítunk me­gyénkben a szakszervezetek sok- I oldalú együttműködésére a helyi tanácsszervekkel, mindenekelőtt a megyei tanáccsal. Bács-Kiskun megyében ugyanis a bérből és fizetésből élő dolgozók kéthar­mad része tanácsi vállalatoknál, illetve tanácsi felügyeletű mun­kahelyeken dolgozik. A jelenle­gi ötéves tervidőszakra az élet- és munkakörülményeket javító beruházási terveket a tanácsi vállalatokkal közösen készítet­tük el. Elsősorban az üzemi szo­ciális körülmények gyors javítá­át tartottuk szem előtt. — A kongresszusi beszámoló | rámutatott arra — folytatta Sza­Hazautazolt a mongol pártmunkáskiiidöüség, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának meghívására Batocsirin Altangerelnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottsága tagjának, az Ulan- Bator-i pártbizottság első titká­rárak, a Nagy Népi Hurál el­nökének vezetésével tartózko­dott hazánkban. A küldöttség Budapesten és vidéken ismer­kedett népünk szocialista építő­munkájával. Ellátogatott több ipari és mezőgazdasági üzembe. A delegáció vezetőjét fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke. A küldött­ség magyarországi programján találkozott Pullai Árpáddal, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkárával. xxn. írvF., tos. sz. Ám 60 fillér 1967- május 6, szombat Előttük V onuló lányok és fiúk, ün­neplőben, virágcsokorral, mesz- szeszálló hangon éneklik; Bal­lag már a vén diák... Milyen kedves látvány! De milyen másképp szól a dal, mennyire más gondolatok foglalkoztatják a kibodoritott, gondosan fésült fejeket most, mint akkor, amikor ez a ked­ves szokás, a ballagás kialakult. Akkor a búcsúzók jónéhánya bizony rxilóban „vén diáid’ volt, bajuszt viselt már, a férfikorba lépett. Amint megnyílt előtte az „alma mater” kapuja, szem­betalálta magát a nagybetűs Élettel, a csupa rejtély, bizony­talan, s végeredményben félel­metes kinti világgal. „Isten veletek cimborák...” és „Filiszter leszek magam is...” — Azoknak a szívében és aj­kán született ez a keserű-bús dal, akiket nem várt a vagyon biztonsága, akiknek „csak” jó fejük, tehetségük és szorgalmuk volt, de tudták, sejtették, hogy ez ritkán elég a most kezdődő keserves küzdelemben. Csendes beletörődéssel csak annyit mer­tek remélni, hogy szürke iga­vonó lehet belőlük, valakinek „alázatos szolgája”, filiszter, aki nem vágyik sokra, s cserébe csak annyit kér a jósorstól, hogy hagyja békén a kegyetlen Élet. Á nakronizmus ez a dal most. Akadnak, akik küzdenek ellene. De azért eléneklik a diákok mindenütt legalább egyszer, mert olyan jól illik a bánatos melódia a búcsú hangulatához. Hadd maradjon. Hagyomány. S egyáltalában nem baj, hogy eszébe juttatja a mostani balla- góknak, milyen más az a jövő, ami órájuk vár az iskola után. Ezeknek a fiataloknak is meg­vannak a maguk gondjai. Nem mindegyiknek sikerül bejutni az egyetemre, főiskolára. Nem az élet mindegyik éri el a választott pályát. S valamennyinek ke­ményen meg kell majd dolgoz­nia az életben elfoglalt helyéért, az anyagi és erkölcsi megbecsü­lésért, a családjáért. A munka társadalma vagyunk, s ez nem­csak azt jelenti, hogy minden­kinek joga van a munkához, hanem azt is, hogy nálunk csak becsületes munkával lehet érvé­nyesülni. Ezt a jövőt kínáljuk. Kenye­ret, biztonságot, munkás életet, az alkotás lehetőségét minden­kinek. Erre is készítettük fel a mai fiatal nemzedéket már az iskolában. A most érettségi­zők az iskolareform „első fecs­kéi”, ők már valóban nem az iskolának, hanem az életnek tanultak. Könyveik, tantervűk, az oktatás módszere és a neve­lés az utóbbi időben nagyot vál­tozott, gyökeresen átalakult, sza­kított a régi elvekkel és a szo­cialista társadalom igényeihez igazodott. Mint az eredmények mutatják, a termés beérőben. Tavaly, és különösen az idén a fiatalok pályaválasztása mind­inkább a társadalom érdekének megfelelően alakult. Népsze­rűbb a mezőgazdaság, az ipar, megnőtt a fizikai munka becsü­lete. A tanult embernek nem kizárólagos álma már az író­asztal, természetesnek és érde­mesnek tartja megfogni a szer­számot, a gép indítókarját, a műszert. És legfőképpen: a bol­dogulást, s az élet értelmét a munkában keresi. ilyenné akartuk nevelni a mai fiatalokat, az iskolareform­mal az ehhez vezető utat keres­tük. örömmel látjuk, hogy meg is találtuk. A mi ifjúságunk értékes, művelt, munkára kész ifjúság. Ezzel a tudattal köszöntjük a ballagó középiskolásokat. Pénteken reggel folytatta mun­káját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa. Taps kö­szöntötte az elnökség tagjait, köztük Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a Politikai Bizottság tagját, Losonczi Pált, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, valamint Biszku Bélát, a Központi Bizottság titkárát és Gáspár Sándort, a SZOT főtit­kárát, a Politikai Bizottság tag­jait. Tapssal üdvözölték a kül­döttek Kotuzasz Mikoszt, a Gö­rög Demokratikus Szakszerveze­ti Mozgalom képviselőjét is, aki pénteken érkezett meg a kongresszusra. A péntek délelőtti ülésen hangzott el Szabó Lajosnak, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa vezető titkárá­nak felszólalása is, amit az alábbiakban közlünk: — Bács-Kiskun megye szer­vezett munkásainak öröme, gondja szorosan kapcsolódik az Alföld gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz. A mező- gazdaság szocialista átszervezé­se, a vidék iparosításának poli­tikája révén a lakosság élet- színvonala jelentős mértékben növekedett, hagyományos élet­formája nagy változáson ment és megy keresztül. E változás jellegét jól érzékelteti, hogy a megye munkaképes lakosságán belül a bérből és fizetésből élő dolgozók aránya az utóbbi hat évben 24,5 százalékról 40 százalékra növekedett. A szervezett dolgozók száma ugyanezen idő alatt csaknem 40 ezerrel gyarapodott. — A szakszervezetek egyik fontos politikai feladata: mesz- szemenően segíteni és bátorítani a helyi gazdasági és szakszerve­zeti szerveket, hogy — még az ésszerű kockázatvállalás árán is — az eddiginél gyorsabb ütem­ben javítsák az üzemek techni­kai felszereltségét, műszaki szín­vonalát. Tapasztalataink vezet­tek annak felismerésére is, hogy az SZMT-nek felelősségteljesen és operatívan kell segíteni az üzemek áttérését a racionális létszámgazdálkodásra, és az en­nek nyomán felszabaduló mun­kaerő elhelyezését. — E két szorosan összefüggő, de a megoldás szempontjából el­térő feladat ma nem kis gondot jelent számunkra. Az elmúlt év­ben megkezdték üzemeinkben, gazdaságainkban az ésszerű lét­számgazdálkodást. Ez viszonylag „fájdalommentesen” történt, mi­vel a felszabadult mintegy két és fél ezer dolgozót, közvetlen átirányítással más üzemben tud­A kongresszus szünetében Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke olasz szakszervezeti küldöttekkel beszélget. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) budapesti, vagy más megyék­ben levő munkahelyekről, ha ott munkafölösleg mutatkozik. — Ezeknek a helyi társadalmi problémáknak a megoldásában minden bizonnyal segít majd a megyei iparfejlesztés is. Erre a harmadik ötéves terv időszaká­ban, és az azt követő esztendők­ben csaknem másfél milliárd fo­rint beruházási összeg jut. Ki­emelten foglalkozunk — a me­zőgazdaság belterjes fejlesztésé­vel egyidejűleg — az élelmiszer- ipari termelés bővítésével is. A megyei tanács több mint tíz nagyközségben helyiipari üze­meket létesít. Sok új munkaal­kalmat jelent ez, csakúgy, mint a megye állami iparának és he­lyiiparának keretében a bedol­gozói rendszer kiterjesztése és újabb munkaigényes ágazatok kialakítása. Sajnálatos azonban, hogy az elfogadott tervek szerint a har­madik ötéves terv során csak négyezer fő részére ígérkezik új munkaalkalom megyénkben, hol­ott — s ezt az imént számadá- tokkal érzékeltettem — az igé­nyek ennél sokkal nagyobbak. Segítséget, támogatást ké­rünk tehát az Országos Tervhivataltól, s az egyes szaktárcák vezetőitől. tudunk, felsőbb állami szervek segítségét kérjük. — A szakszervezeti alapszer­vek munkájáról szeretnék még néhány szót szólni. Megyénk­ben a tagság bizony nem rejti a véleményét véka alá, ha a szakszervezetek működésének elmarasztalását indokoltnak tartja. Főleg az ügyintézés ha­tékonyságával kapcsolatban hangzanak el észrevételek. Van olyan vélemény is, hogy a szak- szervezet a gazdasági mechaniz­mus reformjáról, a tervezett és várható változásokról a kívá­natosnál kevésbé tájékoztatja a dolgozókat, s ez sok helyütt ta­lálgatásokra ad alkalmat. Azt kívánják a dolgozók, hogy az új mechanizmussal kapcsolatos szakszervezeti intézkedéseket ne csak kevés számú vezető funkcionárius véleménye alap­ján dolgozzák ki, hanem von­ják be ebbe a munkába az alsóbb szinten dolgozó szakszer­vezeti aktívák széles táborát is. Csak ilyen formában erősödhet a szakszervezeti demokrácia. Befejezésül hangoztatta a fel­szólaló, hogy a Szakszervezetek Bács megyei Tanácsa nevében a kongresszus beszámolóinak elvi és politikai állásfoglalásai­val, útmutatásaival egyetért. ták foglalkoztatni. Nehezebb fel­adat az új munkaerők beállítása a termelésbe. Számításaink sze­rint megyénkben a harmadik öt­éves terv idején mintegy 16 ezer újonnan munkába lépő dolgozó foglalkoztatását kell biztosítani. Nem titok, hogy megyénkben csak a dolgozni kívánó nők 55 százalékának tudunk egyelőre munkaalkalmat teremteni, ho­lott ez az arány országos szin­ten 80 százalék. További gon­dunk: előbb-utóbb megfelelő helyi munkale­hetőségről gondoskodni an­nak a 12—15 ezer dolgozó­nak a számára, akik jelen­leg a megyéből „eljáró” munkavállalók. őket ugyanis valószínűleg az elsőik között küldik el a bó Lajos —, hogy az egészség- ügyi ellátás terén országosan is sok még a kívánnivaló. Bács- Kiskun megyében különösen ne­héz a helyzet, mert a biztosítot­tak — tehát társadalombiztosítási egész­ségügyi ellátásra jogosul­tak— száma 46 százalékkal növekedett a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta. A legnehezebb a probléma a fekvőbeteg-ellátás tekintetében: míg országosan tízezer lakosra 50 kórházi ágy jut, addig Kecs­kemét és az ellátás szempont­jából a megyeszékhelyhez tarto­zó három járás csak 33 ággyal rendelkezik tízezer lakosonként. Mivel e problémával saját ha­táskörünkben megbirkózni nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents