Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

2. oldal 1967. május 6, szombat Befej eződtek a magyar—osztrák tárgyalások Közös közleményt adtak ki a látogatásról A nepáli király megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét Dr. Josef Klaus osztrák szö­vetségi kancellár és felesége, valamint kísérete pénteken dél­után elutazott Magyarországról. Az osztrák vendégeket ünne­pélyesen búcsúztatták a Keleti­pályaudvaron. Búcsúztatásukra megjelent Fock Jenő. a Minisztertanács elnöke és felesége. Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei, dr. Csanádi György, dr. Dimény Imre, dr. Horgos Gyula, Ilku Pál, dr. Lévárdi Ferenc, Péter János, a kormány tagjai és a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet több más vezető személyisége. Ott voltak a bu­dapesti osztrák nagykövetség tagjai. Elutazásuk előtt dr. Josef Klaus osztrák kancellár és Lujo Toncic-Sorinj külügyminiszter pénteken délelőtt a Gellért Szállóban találkoztak a magyar és a külföldi sajtó képviselői­vel. Az osztrák kancellár magyar- országi látogatásáról közös köz­leményt adott ki, amely a többi között megállapítja: a jószom­szédi kapcsolatoknak megfele­lően a két delegáció közötti megbeszélések barátságos lég­körben zajlottak le, s lehetősé­get nyújtottak a feleket érintő kétoldalú és nemzetközi kérdé­sek őszinte megvitatására. A tárgyaló felek megelége­déssel állapították meg, hogy a két ország külügyminiszterének 1964. és 1965. évi találkozása óta a kétoldalú kapcsolatok kedve­zően fejlődtek. Mindkét fél megerősítette azt a szándékát, hogy a magyar—osztrák vi­szonyt a két ország társadalmi rendszerében ‘fennálló 'különb­ségek ellenére, az egymás bel- ügyeibe be nem avatkozás, és a másik állam szuverénitásának tiszteletben tartása alapján to­vább szélesíti és mélyíti. A felek a jó kapcsolatok fej­lesztése érdekében elhatározták egy állandó bizottság létrehozá­sát azzal a feladattal, hogy — többek között — a két állam együttműködése kérdéseivel és a fennálló problémák megoldá­sára javaslatok kidolgozásával foglalkozzon. További vizsgálat tárgya volt az európai energiaellátás terü­letén történő szorosabb együtt­működés gondolata. Osztrák részről fennáll a szándék, hogy Budapesten rövi­desen kulturális intézetet léte­sítsenek, mely a két ország kö­zötti kulturális kapcsolatok elő­segítését kell, hogy szolgálja. Ezen fáradoznak — tekintettel az intézet jelentőségére —mind­két kormány minden támoga­tást megad. A felek kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy mű­szaki-tudományos együttműkö­désre vonatkozó megállapodást kötnek. A tárgyaló felek megállapod­tak, ho^y az idegenforgalom ki­szélesítése és a közlekedési kap­csolatok meggyorsítása céljából megbízzák az illetékes magyar —osztrák határbizottságot, dol­gozza ki egy újabb határátkelő­állomás létesítésének tervét. A nemzetközi kérdésekről foly­tatott eszmecsere során megál­lapítást nyert, hogy Európában az enyhülés jelei tapasztalha­tók, jóllehet még vannak meg­oldatlan európai kérdések. A tárgyaló felek egyetértettek ab­ban, hogy a kölcsönös bizalom erősítéséért — amely a kons­truktív európai együttműködés­nek és a még rendezetlen kér­dések megoldásának előfeltéte­le — további enyhülés elősegí­tésére kell törekedni. A Duna völgyében fekvő Magyarország és Ausztria, amelyek egy em­beröltő alatt két világháború gyötrelmeit élték át, jószomszé­di viszonya a tárgyaló felek vé­leménye szerint ehhez nagy­mértékben hozzájárulhat. Mindkét fél megerősítette, hogy pozitív magatartást tanú­sít az európai bizonság kérdé­seivel foglalkozó összeurópai konferencia összehívásának gon­dolatával kapcsolatban. Mindkét fél kifejezésre jut­tatta aggodalmát a délkelet­ázsiai helyzet miatt. Dr. Josef Klaus osztrák Lunar Orbiter—4 KENNEDY FOK (MTI) Az Egyesült Államokban fel­bocsátották a Lunar Orbiter—4 elnevezésű amerikai holdraké­tát. A holdrakéta 89 óra alatt jut el a Hold közelébe. A má­jus 11-től május 28-ig a Hold körül ellipszis pályán keringő rakéta két televíziós kamerája fényképeket készít majd a Holdról, és eljuttatja azokat a Földre. Az amerikai tudósok abban reménykednek, hogy sikerül le­fényképezni a Hold „minden négyzetméterét”. kancellár meghívta Fock Jenőt, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökét, hogy tegyen látogatást Ausztriában. A meghívást a magyar kormány elnöke köszönettel elfogadta. A látogatás időpontjának megha­tározására diplomáciai úton ke­rül sor. SAIGON (MTI) Az amerikai tengerészgyalo­gosok péntek délután, 12 napos heves csata után elérték a 881-es magaslat csúcsát — kö­zölte Saigonban az amerikai szóvivő. A domboldalon a harc utolsó óráiban már csak né­hány kézigránát robbant, időn­ként egy-egy lövés dördült. A csatateret mindenütt felszaggat­ták a tüzérségi lövedékek, a taktikai és stratégiai légierő bombái. Sok helyütt a napalm nyomai jelölik a harcot. Az AP szerint a gerillák valószínűleg már az éjszakai órákban el­hagyták lövészárokrendszerü- ket. A dél-vietnami csaták egyik jellegzetessége, hogy a partizá­nok ott és addig veszik fel a harcot az ellenséggel, amíg a körülményeket alkalmasnak ta­lálják a küzdelemre, viszont ki­térnek a klasszikus jellegű üt­közetek elől, — és így megőrzik ütőképességüket. Az amerikai tengerészgyalo­gosok eddig 900 embert vesz­tettek halottakban és sebesül­tekben a demilitarizált övezet­től délre fekvő három straté­giai fontosságú magas csúcs, köztük a 881. magaslat elfogla­lásáért indított támadások so­rán — közölte Saigonban az amerikai szóvivő. WASHINGTON Az amerikai expedíciós had­Pak Csöng Ili marad A dél-koreai fővárosban pénteken hivatalosan Pák Csöng Hi eddigi elnököt hir­dették ki az elnökválasztások győztesének. 1 162125 szava­zattal kapott többet legkomo­lyabb ellenfelénél, Jun Po Szunnál. 1963-ban az első el­nökválasztásnál ugyanez a pár­viadal csupán 156 ezer szava­zattöbbséggel végződött Pák Csöng Hi javára. Mahendra Bikram Sah Déva, Nepál királya pénteken reggel megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen jelen voltak a ki­rály kíséretében lévő szemé­lyiségek, magyar részről Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Han­tos János, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának ei­test létszámának növelése arra fogja kényszeríteni a kormányt, hogy a tervezett hat százalék­nál nagyobb arányban növelje az adókat — jelenti az AFP Washingtonból, biztos forrásra hivatkozva. Amennyiben 1967. végéig még ötvenezer embert küldenek Dél-Vietnamba, ennek költségei még négy-hat mil­liárd dollárt tesznek majd ki. A Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsa — a szakszervezetekkel egyetértés­ben — határozatot hozott a dol­gozók helyzetének további javí­tására. A határozat szerint a Német Demokratikus Köztársaságban ez év augusztus 28-tól bevezetik az eddigi kéthetenkénti ötnapos munkahét helyett az általános ötnapos munkahetet. A heti munkaidő az egy és kétműsza- kos munkahelyeken 43.3/i óra, a három műszakos, illetve fo­lyamatosan termelő üzemekben 42 óra, a munkaidő rövidítés nem jár keresetcsökkenéssel. Az oktatás területén továbbra is megmarad a hatnapos mun­kahét. A minisztertanács rendelete KAIRÓ (MTI) Otto Winzer, az NDK külügy­minisztere és Wolfgang Kiese- wetter államtitkár kairói tárgya­lásai során felvetette az NDK nökhelyettese, Pesti Endre ve­zérőrnagy, a budapesti helyőr­ség parancsnoka, valamint a Külügyminisztérium több veze­tő munkatársa. Mahendra Bikram Sah Déva Nepál királya családjával pén­teken Kisházi Ödönnek, az Elnöki Tanács helyettes elnö­kének és Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettesnek tár­saságában, a Dana-kanyart ke­reste fel. Visegrádon megtekin­tették az újjáépített többszáz­éves műkincseket. Ezután Esz­tergomba látogattak, ahol a bazilika bejárata előtt Vajai István kanonok, a székesegy­ház plébánosa üdvözölte a ma­gasrangú vendégeket. A főszé­kesegyház megtekintése után Szabó Imre püspök apostoli kormányzói vikárius kíséreté­ben megszemlélték a Keresz­tény Múzeum gazdag gyűjte­ményét. A nepáli király és családja vendéglátóik társaságában a Hunyadi sétahajó fedélzetén tért vissza Budapestre. (MTI) 15 napra emelte a dolgozók évi alapszabadságát. 1967, július 1-től emelkedik az alapbérmi­nimum, 1968. július 1-től pedig a nyugdíjminimum összege. Le­hetővé válik az is, hogy a dol­gozók önkéntes nyugdíjbiztosí­tással nyugdíjkiegészítéshez jus-_ sanak. Ez év július 1-től felemelik a negyedik, ötödik és a még több gyerek után járó családi pótlé­kot. Rendelkezéseket hoznak a sok gyermekes családok, áiedyze- tének javítására. A határozaj, megalapítja^hogy az' NDK dolgozóinak az új gaz­dasági irányítási és tervezési rendszerben végzett eredményes munkája teremtette meg az alapfeltételeket az új rendelke­zések megvalósítására. és az arab államok diplomáciai kapcsolatának kérdését. Winzer külügyminiszter Szed- ki Szolimán miniszterelnökkel és Mahmud Riad külügyminisz­terrel az NDK és az EAK kap­csolatainak elmélyítéséről és együttműködéséről tárgyalt. Szájed Nofál, az Arab Liga főtitkárhelyettese közölte, hogy Hasszuna, az Arab Liga főtit­kára szombaton az NDK és az arab államok kapcsolatáról meg­beszélést folytat Winzer külügy­miniszterrel. BONN Jürgen Ruhfus, a nyugatné­met külügyminisztérium szóvi­vője pénteken sajtóértekezleten nyilatkozott azokról a tárgya­lásokról, amelyeket Otto Win­zer, az NDK külügyminisztere az arab világ képviselőivel foly­tat. A szóvivő szavaiból kitűnt, hogy az NSZK-t aggasztja a Német Demokratikus Köztársa­ság és egyes arab országok kap­csolatainak szorosabbá fonó- dása. Kijelentette, hogy a nyugat­német kormány „igen nagy fi­gyelemmel” kíséri az NDK dip­lomáciai akcióit. Feltették a szóvivőnek azt a kérdést, hogyan reagálna a nyu­gatnémet kormány arra, ha az Egyesült Arab Köztársaság dip­lomáciaiig elismerné a Német Demokratiks Köztársaságot. A szóvivő erre azt válaszolta, hogy kormánya ezt kétségtelenül ..barátságtalan lépésnek” tekin­tené A béke 22. érében Ebben a sorozatban megjelenő írások Leningradbó^ Londonból, Ceylonból, Japánból és a világ különböző részeiből érkeztek eszperantó nyelven. Soraik az át­lagemberek életéről, örömeiről, gondjairól, s a béke utáni vágyukról szólnak. Saito Eizó, japán újságíró: Még sajognak sebeink 1966. október 21-én a SOHYO (a Japán Munkás Szakszervezetek Általános Szövetsége) általános sztrájkot hirdetett az Ame­rikai Egyesült Államok agresszív háborúja ellen. A cél: minden területen megbénítani a japán gaz­daságot, amely politikájá­val titokban és nyíltan is támogatja az amerikaiakat, s kizsákmányolja a japán dolgozók millióit. A hírek mostanában min­dig így kezdődnek: sztráj­kok, tüntetések voltak, van­nak vagy lesznek. S e til­takozások embermilliókat mozgósítanak Japánban. Munkásokat és értelmisé­gieket. Ott vannak közöt­tük olyan világhírességek is, mint dr. Yukawa vagy Tomonoga professzorok, mindketten Nobel-díjasok. De ha tekintetünket el is fordítanánk e tömegekről, s ménéként csak az úgynevezeU kereskedelmi vagy polgári újságok hír­anyagához, akkor is bele­kerülnénk ebbe a hangu­latba, mert a politikai elet vetülete ma már az élet minden területén érvénye­sül. S az általános hangu­lat, a japán értelmiségiek és munkások általános vé­leménye egyhangúan elíté­li az USA háborús politi­káját. S ha van is kivétel, hiszen mindenütt van, ez elenyésző kisebbség. Nekünk, japánoknak a háború bármilyen formája, még az -említése is sebeket j tép fel. Hivatalunkat, a KAUSAI LIGO de ESZPE- RANTO-GRUPOJ-t el­árasztják a megdöbbentő dokumentumokat szállító levelek Vietnamból és Kí­nából. Olykor mindennap, de hetenként általában egy halom ilyen levél érkezik. S ezekben olykor kese­rűen, olykor felelősségre- vonóan kiáltják és kérik tőlünk: mi, japánok, ne csak tiltakozásokat írjunk alá, s ne csak anyagiak­ban segítsük harcukat a háború ellen, hanem min­denekelőtt hassunk oda, hogy Amerika ne használ­hassa aljas bombatámadá­saihoz eszközként a japán repülőtereket. Ezekkel egyetértve, s mindettől fellelkesülve, mi japán eszperantisták elha­tároztuk, hogy mostantól kezdve évente legalább négyszer megjelentetjük újságunkat, a Pácon en Vjetnamio-t, a Békét Viet- namban-t, amelyben hely­színi riportokban és pub­licisztikai eszközökkel éb­ren tartjuk a japán embe­rek lelkiismeretét, s kivált­juk tiltakozásukat a hábo­rú ellen. Tudjuk és felmértük, hogy a japán újságírókat sem jellemzi a teljes né­zetazonosság. De egy kér­désben, a béke kérdésében egyet kell értenünk. S ezért áldozatokat is kell hoznunk. Persze furcsa, hogy a „Béke 22. évében” háború­ról kell írnunk. De sajnos, nem igazi béke ez a mos­tani. Igen kegyetlen hábo­rúk pusztítják ma is az emberiséget. S ezért is mondjuk mi eszperantis­ták: mi még jó napot sem azért köszönünk, mert szé­pen akarunk beszélni. Írni sem azért hajiunk a szép­irodalmi eszközök íelé, mert maradandó művet akarunk alkotni. Egyetlen fő művet készítünk vala­mennyien, újságírók: a bé­két. S ennek fejezeteit sem lehet egy embernek meg­írni. De még egy-egy sorát is nehéz magányos ember­nek megalkotni. Kollektív munka kell ehhez, közös erőfeszítés. Ezt sugalmazza a világnak a mi zöld csil­lagunk. Aki olvasta dr. Zamen- hof műveit, beszédeit, fő­ként az orosz—japán há­borúról szólót, vagy a cá­rizmus programjával fog­lalkozót, annak feltétlenül egyezik a véleménye a miénkkel. Az szembefordul minden háborúval, az tud csak igazi békeharcos len­ni. Emlékezzünk csak: egy­kor kollegáink és becsüle­tes elődeink váll-vállhoz téve harcoltak az elmúlt háborúban. Rosenörn Han- gada spanyol író, aki Za- menhof emberségről szóló cikkeiről írt tanulmányt, annak a nemzetközi bri­gádnak a parancsnoka volt, akik Madridot védték a frankóista fasiszták el­len. Ludvig Renn ismert német író és eszperantista is az ő parancsnoksága alatt harcolt a szabadsá­gért. Hasegawa Terű és Verda Majo japán béke­harcosok megszöktek bör­töneikből az elmúlt hábo­rú alatt, s csatlakoztak a kínai felszabadítókhoz. De le hetne sorolni tovább a példákat: M. Boulton könyve az eszperantisták- hoz szól, az emberségről, a szabadságról. Alice Herz német származású ameri­kai írónő például Detroit utcáin nyíltan elégette amerikai nyelven megje­lent könyveit, tiltakozásul az agressziók ellen. S ide kívánkozik még a magyar Kalocsay Kálmán megjegy­zése is: „A háború kérdé­sében nem lehetünk sem­legesek.” Mi, japán eszperantisták mindannyian tudjuk, hogy küzdelem árán valósítható meg csak a béke. De em- lékeztetéssel is lehet és kell is harcolni. Nem tu­dom, ismerik-e önök a mi eszperantó nyelvű kiadvá­nyunkat. „Gyermekek az atombombáktól” címmel jelent meg, megrázó doku­mentumgyűjtemény. Egy másik, „Az első atombom­bától tudjátok meg, rúi az a borzalom!” Ezek is ta­núsítják, hogy hol az em­beriség helye. Melyik ol­dalán a világnak. Mi most aggodalommal figyeljük az emberiség út­ját. S ezt az utat szeret­nénk megvilágítani cik­keinkkel Rádöbbenteni az embereket arra, hogy a béke 22. évében sem ár­nyéknélküliek az álmaink. Arra, hogy a huszonkét évvel ezelőtt égetett sebek még égnek sokunk arcán, testén, s arra, hogy új­borzalmakkal vicsorog ránk egy új háború réme! S mit is mondhatnánk el záradékként, mint azt, hogy: Az első atombom­báknak higyjétek el, mi a borzalom! Fordította: Kátay Antal 90© embert vesztettek az amerikaiak Csökkentik a munkaidőt, növelik a fizetett szabadságot Szociális intézkedések az NDK-ban Otto Winzer tárgyalásai az arab vezetőkkel Az j\SZíi. aggódik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents