Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
A hódító könyv Azon a nevezetes könyvna- bebizonyították, hogy kiterjedt pon, a 30-as évek elején sze- rétegekhez még ma sem jutott gény József Attila hiába leste, el nálunk igazában az olvasás, hogy veszik-e az új versesköté- a könyv — még ezzel is azt bizonyították, hogy olvasó nép vagyunk. Mert már ott tartunk, hogy a fényes összképben a sötét foltokat keressük, s azokat dalomtörténeti kuriózum. Gyakran emlegetik hasonló alkal- T^la^f^TZCnk már attól, amikor még az olvasók jó része sem volt igazán olvasó, hiszen szellemi táplálékuk főképpen a ponyva volt, a tízfilléres, a pengős regény, Max Brand és társai. A mai szes verseinek kötete. De tér- olvasó már a nevükre sem em- lyébe egy egész hét került, or- mészetesen nemcsak ez a kü- lékszik. Solohovért és Heming- szágra szóló és országszerte lönbség. Ma többezres példány- xvayért, Voznyeszenszkijért és megtartott ünnep, ban jelennek meg a költők mű- Aragonért, Dürrenmattért és Az is kultúrtörténeti érde- vei. ^Nemcsak az ismert, nép- Millerért lelkesedik a mai ol- kesség, hogy Mátyás király tűszerű költőké, ha,nem a kezdők vasó. De — hogy hazai példa- lághírű könyvtára összesen első kötete is. Tíz- és százezres vál maradjunk —, akár Németh mintegy kétezer kötetet tartal- példányban fogynak a klasszi- Lászlót olva!e, akár Jókaiig ju- mázott. S nem is igen volt en- kusok, az' ismeretterjesztő mű- tott még csak, mindenképpen nél több széles e hazában. Az vek, az^ útleírások, a tudomá- értékeset, nemeset kap, s azt is Ünnepi Könyvhétre az idén 62 nyos művek stb. vár ma már az irodalomtól. művet jelentettek meg több Szeretünk vele büszkélkedni, A könyv, a tudás és a művé- mint egymillió példányban. Ez hogy olvasó nemzet lettünk. S szi értékek szeretete hódító utat is csafc_ eQV töredéke egyetlen ha az utóbbi időben ezt töb- jár két évtizede nálunk, a va- esztendő termésének, ben kétségbe is vonták, mert Igmikori egyetlen könyvnap he- M. L. tét. Csak egyet eladtak volna legalább az ünnepi könyvsátornál! ... Ismgrt történet, gyászos iro- mtörténeti ran emlegetik makkor, hiszen annyira élénken rávilágít a különbségre a ma és a nem is olyan régmúlt között. Az idei Ünnepi Könyvhét reprezentánsa József Attila ősz(Jy^utSxnrATi^rrf Körkép 67 Az olvasónak joga, hogy az él. Megvallom, ügy vettem kezembe ezt a szép kiállítású, gazdag élményeket ígérő könyAz Ünnepi Könyvhét alkal- kesztés és belső feszültség, az mából évről évre Körkép cím- ábrázolt tárgy, jelenség adekvát íróktól számon kérje azt a kort, mel jelenik meg az élő iro- kifejezése szempontjából magas s a komák valóságát, amelyben dalom tükrének szánt elbeszé- nívót képvisel. (Örkény István, lés-gyűjtemény. Az idei kötet- Illés Endre, Csurka István, Sza- ben harmincegy mai magyar konyi Károly, Tatay Sándor, író ugyanannyi novellája szere- Vészi Endre). A szatírák, vagy vet, hogy arra voltam elsősor- pel. a szatirikus hangvételű művek ban kíváncsi: milyennek látja A folyóiratok és a kéziratok remekül illeszkednek a kötetbe, harmincegy mai magyar író a tömkelegéből kiválogatni azo- (T?e.ry T.lbo?” M°ldova György. mai világot. A valóságot, az em- kat az írásokat, melyek képet K°l°zsvari-Grandpierre Emil.) bért, a formálódó társadalmat, adnak novellairodalmunk álla- Ami számunkra különösen wt a—™*»»», potáról, s a társadalomról, öröm, az a megyénkbeli Raffai *-£*7 t i zeni, ebben a vo- amelyről és amelynek íródtak: Sarolta remekül megírt novel- natkozásban az írók és a szernem könnyű feladat. Iája a „Körképben”, A faluból kesztőlc Ami a sokszínűséget illeti, városba keKrült lefny vívódásait ezt elérni sikerült is.'A téma, biztos kez^l ott lebegteti az olvasót a falu es varos közötti „senki földjén”, s----------f inom lélektani ábrázolással érzékelteti azt a felelősséget, kínt, nyomasztó gondot, ami ilyen helyzetben ott kavarog, mardos az emberi lélekben. is adósaink maradtak. Varga Mihály világ (háborús emlékek, rossz házasélet, válás, árvíz, cselekvésvágy, magány, erőszak, verekedés stb.), a műfaji változatosság (szatíra, riport, groteszk, filmnovella, levél, monológ, életkép), a cselekmények időbeli változatossága (1919, Becsey Tóth György: Mama — csak én vagyok Halkan teszem be magam mögött az ajtót Mama, csak én vagyok Ügy rezzensz össze a zárkattanásra Mintha valakit várnál A tegnap ma már úgysem kopogtat Árnyék se jár már Az esti árnyékok még oly nagyok Körötted mint megszokott jóismerősök Hangulatok és tárgyak S a világ is úgy állt össze benned Mint egy csendélet gyümölcsei S a képkeretben is bálványok Mindenük egy-egy totem És hideg állat fényt szülni rossz Krétakört húztál és nem mered átlépni Azt hiszed szédülni fogsz Hányszor mentem el És engem is úgy vártál Mint a lányderekú Tiszta utcájú reggelt Amely majd harmat-tenyerén nyújtja a leves napot hogy vedd el És megígértem — ha megnövök Karosszékbe ültetlek S ringat mint a zöldmélyű tengerek A nyugvó délutánt S most mégsem hozom A számban profán ima Kezemen acélpor hajamon korom S a szememben összegyűlik A világ kicsinyben mint az ikra Suhancos rohanásomban Felvert göröngyöket Hajítok bálványaidra Mert nem tudom tisztelni őket És erővel húzlak a körhöz Lépj át és hintázd a lábad Egy egész világ melegít alattam Gyógyító tüzeket raktam Halkan teszem be magam mögött az ajtót Mama csak én vagyok « Mért rezzensz össze a zárkattanásra Mintha valakit várnál • Holnap a tártszívű hajnal kopogtat Árnyék se jár már Az esti árnyékok még oly nagyok Mama r— az árnyék én vagyok Érdekes, izgalmas könyv a 50-es évek, 1956, közelmúlt és Körkép, 67. De — vajon való- a ma), együttesen adják ezt a ban körkép-e? Ha igen, akkor színbeli gazdagságot. van okunk örülni a mai maA kötet egyik fő erénye, hogy ®?r. novellairodalom csúcsai , , , , , i __ miatt, de aggódni is azért, ahos ok az olvasmányos erdekes gyan fróink többsége a ’társa_ írás. Jo es hasznos dolog volt kaimat látja. Vagy ami a tár- a kevésbé ismert szerzőket is sadalomból foglalkoztatja őket. felvonultatni (Marosi Gyula, . , . Márkus Tilda, Czakó Gábor, A harmincegy novella Raffai Sarolta), bár nem mind- mintegy száz szereplője között nyáján voltak képesek a kötet mintha tudatosan kevés lenne színvonalát tartani. Igaz viszont a normális ember. Mintha az az is, hogy a már befutott, sőt élet, a mai élet perifériája irá- jelentős írók egyike-másika sem nyába akaratlanul is elcsúszott a legszerencsésebb oldalát mu- volna az írói szándék. Termé- tatja a „Körkép” alapján. Fejes szetesen minden író arról ír, Endre írása még riportnak sem amiről akar, olyan hőst választ, a legszínvonalasabb, Galambos ami az elképzeléseinek legjob- Lajos a valószínűtlenség és ban megfelel írói mondanivaló- erőltetettscg látszatát kelti, Sza- jának kibontása érdekében. Ám bő Magda és Karinthy Ferenc így együtt, egy tömegben sok néhol hosszadalmas és körül- a különc, a vad, a gyenge, a ményeskedű, Molnár Géza no- beteg, egyszóval a negatív sze- vellája meg éppenséggel unal- replő. A falu bolondja, a hiú más helyenként. öregedő postáskisasszony, a púEzzel szemben néhány no- P°S’,a huligán, az agglegény, vella valóban művészi fokon f nocsábász a nagyszájú onzo íródott, az atomszférateremtés, kofa, a venlany, a kikapos asz- a lélekábrázolás, a műfajban szony, az öngyilkos leány stb. megkövetelt körülhatárolt szer- Sokáig sorolhatnánk még. Darázs szóváltás‘ sál egybekötött, bensőséges háziünnepség volt nálunk a múlt hónap elején. Könyveim száma elérte a százat. Szobánkban, a nagy asztalon, a kis asztalon, a vitrin tetején, az ablak melletti széken és a rekamié sarkában könyvből rakott tornyok magasodtak. Elnyeléssel fenyegették a családi békét. — Így ez tovább nem megy! — jelentette ki a feleségem. — Ide, amíg. egy könyvszekrényt vagy polcot nem szerzel, új könyvet nem hozhatsz haza. Egy szálat se! Nem csinálunk a lakásból porfogő könyvraktárt... Lonci néni tanácsa az utolsó pillanatban, megváltásként érkezett: — Könyvespolcot kell csináltatni. A szomszédban dolgozik egy asztalos, Loskin úr, azt mondják: ol- csójános, beszélj vele, fiam. Lbskin úr kifogástalanul udvarias és szolgálatkész iparosnak bizonyult. Még aznap feljött, lemérte a falat, költségvetést készített, és amikor ajánlatát elfogadtuk, fals hangon jelentette ki: — A hét végén szállítom! De az ígért határidőre a várva-várt darab nem készült el. — Sebaj — magyaráztam a feleségemnek —, jó is. hogy vem sieti el a dolgot. Kisipari A könyvespolc de munka: lassúbb, alapos, ízléses ... Csütörtökön lelátogattam a műhelybe% Loskin úr csiszolt, gyalult, fűrészelt és politúrozott. Szeme gyanúsan csillogott, azt hittem, nekem örül, de egy gyanútlan pillanatban arcul legyintett lehellete. Volt benne vagy húsz máligárí- fok. Feleségemnek nem szóltam. Amilyen bizalmatlan és gyanakvó, még azt gondolná, hogy baj van a könyvespolccal. Szombaton a kocsma előtt találkoztam Loskin úrral. Elborult tekintettel köszöntött, ingatag térdállását megkeményítette és rendreutasított: — Mit izgul, a jövő szombatra mecsinálom azt a vacak polcot. Most peŰig fizethet egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt, az úr is iszik — vetette oda Loskin a pincérnek. És én ittam. Elvégre a könyvespolcról volt szó. A negyedik fröccs után az asztalos nyakamba borult: — Én vagyok az idősebb, szervusz, édes öcsém! A znap szó sem “ esett otthon a könyvespolcról. — Ha még egyszer berúgsz, — intett az asszony —, be nem te- ■ szed ide a lábad! — Drágám... — védelmeztem a jó ügyet — az asztalossal barátkozom. Jó emberi kapcsolat, tudod, hogy van az, sokat segíthet ... A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek komoly oka volt. — Vállaltam egy re- kamiét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában.— Beláthatod komám, ez fontosabb, mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te! __ Az e mber ne hagyja cserben a barátait. N agyon megnyugtatott Éreztem, viszonoznom kell valamivel a mester barátságát: — Laci! — hívtam a pincért. — Két fröcs- csöt! Loskin utána kiáltott: — Hozhat két dupla rumot is! Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránts, komám! Vállaltam három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hó- belevancod ... Laci! Két dupla rumot! Koccintottunk. Üjból eltelt két hét. S akkor történt a csoda: szombat délben beállított Loskin Ami nála ritkaságszámba ment: józan volt, lehellete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai jelentést. — Mindjárt hozzuk. Elborult arccal álltam a gangon, és amikor a kapu alól a hevederen imbolygó könyvespolc kibukkant, megkeseredett a szám íze. Olyait volt egészen, amilyennek elképzeltem. Nyolc szelvény, kettőhúsz széles, középen merevítő, fénylett a szép, barna politúrozott oldala ... — Megérkeztünk — mondta Loskin. — Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba közepén, mint megtestesült önvád, elmarasztaló ítélet. Hooy utáltam, istenem, avű- löltem, legszívesebben baltát raoadt.am volna, hogy szilánkká hasogassam. Loskin kedveskedett: — Mutassa azokat a könyveket, segítek berakni. IS övettem fürkésző *' pillantását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hol voltak a sokat szidott könyvek?! Húsz-huszonöt kötet hevert szanaszét mindössze. — Ennyi az egész? Hol a többi? — kérdezte Loskin. — Megittam — feleltem. — Magával! Derei Tamás
