Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-20 / 117. szám

Magyar —NDK barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) ra, mellyel — a potsdami egyezmény szellemét és betűjét megsértve — létrehozták a mo- nopoitóke hatalmát megteste­sítő nyugatnémet külön áiiamot. Az első német munkás­paraszt állam megalakulása óta állandó és nehéz narcot vív az amerikai imperialisták által tá­mogatott nyugatnémet revan- sista erők ellen. Az imperialis­táknak a szocialista világ elleni harcával szemben a nyugat­európai íront első vonaláDan a Nemet Demokratikus Köztár­saság népe küzd. Ezen a fron­ton a Német Demokratikus Köztársaság nemcsak önmaga nemzeti függetlenségét, szuve­renitását, hanem a szocialista országok népeinek békés építő­munkáját is védi. Az elmúlt közel két évtized során a Né­met Demokratikus Köztársaság nagy jelentőségű szerepet töl­tött be az európai békéért és biztonságért folytatott harcban. Manapság már barátnak és nem barátnak egyaránt reális tényként kell számításba ven­nie, hogy a szuverén Német Demokratikus Köztársaság olyan európai hatalom, amely az európai biztonság egyik leg­fontosabb tényezője. Határait, függetlenségét a világ szocia­lista erői is garantálják. A né­met munkás-paraszt államnak — a bonni elszigetelési törek­vések ellenére — ma már 35 országban van állami képvise­lete és a nemzetközi szerződé­sek százait írta alá. Kádár elvtárs ezután részle­tesen szólt arról a hatalmas fejlődésről* melyet a Német De­mokratikus Köztársaság belső helyzete érzékeltet. Tisztelt Nagygyűlés! — foly­tatta beszédét Kádár elvtárs. — Üj szerződésünk megfelel a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság csaknem két évtizedes és állandóan bővülő együttműkö­désének, új távlatokat' és len­dületet nyújt országaink poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak további kibónta- koztatásához és elmélyítéséhez. Ez a szerződés annak az őszin­te és elmélyült barátságnak eredménye és megnyilvánulási formája, amely a két ország dolgozó népe, párt- és állami vezetés között a közös célok jegyében a szocializmus építése során kialakult és amely ked­vező és kedvezőtlen körül­mények közepette egyaránt fényesen kiállott már sok pró­bát. Mind a Magyar Népköztársa­ság, mind a Német Demokra­tikus Köztársaság — a Varsói Szerződés tagállamainak múlt év júliusi bukaresti nyilatkoza­tával, az európai kommunista és munkáspártok ez év áprilisi Karlovy Vary-i tanácskozásá­nak állásfoglalásaival össz­hangban — elsődleges fel­adatának tekinti az euró­pai béke és biztonság meg­szilárdítását. Világos, hogy ez a cél csak a második világhá­ború után kialakult realitások elismerése alapján, s a kapcso­latok valamennyi európai állam között történő normalizálása útján közelíthető meg. Ezzel összhangban a leghatározottab­ban szembeszegülünk minden revansista törekvéssel, mely a jelenlegi európai határok meg­változtatását célozza. Tisztelt Elvtársak! Barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződésünk nem irányul senki el­len. Szerződésünk elősegíti a biztonság megszilárdítását Euró­pában és ezáltal hozzájárul a függő kérdések békés rendezé­se feltételeinek javításához. Mi úgy látjuk, hogy a jelen­legi helyzetben az európai lég­kör enyhülését az imperialista célokat szolgáló Észak-atlanti Szövetség, azon belül az ame­rikai imperializmus Európa je­lentős részét megszállva tartó katonai erői és az általuk támo­gatott Német Szövetségi Köztár­saság politikája akadályozza. Az amerikai imperializmus min­den földrészen, a világ csend­őrének sötét szerepére vállal­kozva nemcsak a német térség­ben, hanem egész Európában a legreakciósabb erőkre támasz­kodik, a népek biztonságát, sza­badságát, jogait fenyegeti. A Szovjetunió, a szocialista országok, a Magyar Népköztár­saság számtalanszor bebizonyí­totta, hogy normális viszonyt, békés egymás mellett élést óhajt a más társadalmi rendszerű or­szágokkal, köztük a Német Szö­vetségi Köztársasággal is. A Magyar Népköztársaság minden diplomáciai lépésében ezt a po­litikát követi. Ahol a viszonyok, a kapcsolatok tényleges rende­zésének szándékával találkozik, ott mindenkor kész a megfelelő gyakorlati lépéseket mérlegelni. De saját érdekeinek, a szocia­lista országok közös érdekeinek, a szabadságukért küzdő népek érdekeinek feladására sohasem lesz hajlandó. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy ezen az el_ ■vileg helyes úton járva, és csak ezen az úton járva, rendezni tudjuk kapcsolatainkat mind­azon ■ kapitalista országokkal, amelyekkel ez még eddig nem történt meg. Európa valamennyi népének — így a német népnek is — ér­deke, hogy a Német Szövetségi Köztársaság őszintén szakítson reakciós törekvéseivel, revan­sista elképzeléseivel és adja fel az egyedüli képviseletre vonat­kozó tarthatatlan követelését. A Német Szövetségi Köatársaság kormányának meg kell értenie, hogy a szocialista országok ré­széről a Német Demokratikus Köztársasággal fennálló szövet­ségi viszony, barátság és együtt­működés nem lesz alku tárgya semmiféle más kapcsolat rende­zésénél. A szocialista országok­hoz fűződő kapcsolatok rendezé­sének legrövidebb és leggyor­sabb útja Nyugat-Németország számára az, ha rendezi viszo­nyát a másik német állammal, a Német Demokratikus Köztár­sasággal. Külpolitikai kérdésekről szól­va Kádár elvtárs foglalkozott még a görög katonai puccs és a NATO kapcsolatával, vala­mint az amerikai imperialisták vietnami agressziójával, ismé­telten leszögezve, hogy hazánk a hősi vietnami nép oldalán áll, minden segítséget megad har­cukhoz. Végezetül a következőket mondta: Kedves Elvtársak! Gondolom, nemcsak gyűlésünk résztvevői, hanem egész pár­tunk, munkásosztályunk, népünk érzéseit fejezem ki, amikor arra kérem Walter Ulbricht, Willi Stoph elvtársakat, a többi jelenlevő német barátunkat, adják át otthon pártjuknak, né­püknek forró, elvtársi üdvöz­letünket és jókívánságainkat. Mondják meg, hogy szívből új, még nagyobb sikereket kívá­nunk testvéreinknek, akik a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban, német földön építik az új, szocialista világot. Mondják meg, hogy közös ügyünkért velük együtt harcolunk, a most létre­jött és aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély- nyújtási szerződést, mint bizton­ságunk és közös szocialista jö­vőnk egyik fontos garanciáját, minden pontjában híven be­tartjuk, valóraváltjuk. Éljen a Magyar Népköztársa­Walter Ulbricht köszönetét mondott a rendkívüli baráti fo­gadtatásért. méltatta a barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírá­sát, mely — mondotta — új szakaszt nyit a szocialista in­ternacionalizmus alapján kiala­kult baráti együttműködésünk és kapcsolatunk fejlődésében. A barátsági szerződés aláírásával teljesítjük pártjaink, kormá­nyaink legfontosabb közös kí­vánságát : békés feltételeket biz­tosítunk a szocializmus felépíté­séhez. Ez elválaszthatatlan a kontinensünk békéjének fenn­tartásától és megszilárdításától. Rámutatott: Most, amikor Európa lakos­ságának többsége a szocialista államokban él, s amikor a nyu­gat-európai államokban a náci­ellenes és békeerők növeksze­nek, mód nyílik a kollektív biz­tonság megteremtésére. A gö­rögországi monarcho-fasiszta katonai diktatúra uralomra ju­tása ismét megdöbbentő vilá­gossággal igazolja, hogy a NATO milyen veszedelmet és életveszélyt jelent kontinensünk népei számára. Mit kell ma tenni, hogy ér­vényre juttassuk a népeknek a béke biztosítására irányuló akaratát? Elsősorban német földön kel­lenek garanciák Európa bizton­ságára. Teljes tudatában va­gyunk nagy felelősségünknek. Nemcsak a két német állam né­peinek, hanem minden más európai népnek is érdeke meg­akadályozni. hogy a nyugatné­met diktátorok mégegyszer megbontsák Európa és a világ békéjét. A Német Demokratikus Köztársaság ebben látja törté­nelmi küldetését. — mondotta Walter Ulbricht, majd részlete­sen elemezte az NSZK politiká­ját. A Kiesinger—Strauss—Brandt- kormány hathónapi tevékeny­sége után nemcsak egyetlen lé­pést sem tett a feszültség csök­kentése érdekében, hanem el­lenkezőleg. azonosította magát az Egyesült Államok vietnami háborújával. A nyugatnémet kormány támogatja a görögor­szági monarcho-fasiszta diktatú­rát. Szembehelyezkedik az atomsorompó-egvezmény meg­kötésével, mert érvényesíteni akarja az atomfegyver feletti rendelkezés igényét. A belpoli­tikában a kormány a szükség- rendelet-alkotmányt készíti elő. ság és a Német Demokratikus Köztársaság népeinek testvéri barátsága és együttműködése! Éljen a szocialista országok egysége! Éljen a kommunizmus és a béke! Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde után Walter Ulbricht emelke­dett szólásra. amely megfelel a NATO ugyan­azon utalásainak, amelyeket a görögországi katonai puccsnál alkalmaztak. A Német Szocialista Egység­párt VII. kongresszusán és az 1967. évi újévi üzenetben több javaslatot tettünk a két német állam kapcsolatainak normali­zálása érdekében. A kapcsolatok normalizálása ezideig a bonni kormánynak a nemzetközi joggal ellentétes egyedüli képviseletére támasz­tott igényén bukott meg. Végezetül Walter Ulbricht ki­jelentette: Biztosíthatom önöket, hogy a Német Demokratikus Köztársaság polgárait őszinte megelégedéssel és örömmel tölti el az a történelmi lépés, hogy megkötöttük barátsági szerződé­sünket. Szerződésünk hosszú távra együttműködésünk továb­bi sokoldalú fejlődésének és el­mélyülésének alapját képezi. Közös akaratunk, hogy olyan kapcsolatokat teremtsünk, ame­lyek megfelelnek országaink, a szocializmus társadalmi viszo­nyai továbbfejlesztése követel­ményeinek. Köztársaságunk dolgozói mély rokonszenvvel kísérik figyelem­mel azokat a nagy eredménye­ket, amelyéket a magyar nép a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével a szocializmus építésében elért. Tiszta szívből további sikereket kívánunk önöknek. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, és első titkára, Ká­dár János elvtárs! Éljen népeink ég államaink .megbonthatatlan barátsága! Éljen a béke és a szocializ­mus! Walter Ulbricht nagy tapssal fogadott beszéde után Erdei Fe­renc mondott zárszót, majd a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon ti Bizottságának első titkára égadta Walter Ulbrichtot. Jobbról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, és Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Elutazott Budapestről az NDK párt- és kormányküldöttség Pénteken este befejeződött a Német Demokratikus Köztár­saság párt- és kormányküldött­ségének magyarországi hivata­los látogatása. A párt- és kormányküldött­séget ünnepélyesen búcsúztat­ták a Keleti-pályaudvaron. A búcsúztatásra megjelent Kádár János, Losonczi Pál és felesége, Fock Jenő és felesége, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gás­pár Sándor, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István, a Politikai Bi­zottság tagjai; dr. Ajtai Mik­lós, Németh Károly, a Politi­kai Bizottság póttagjai; Aczél György és Puhái Árpád, a Központi Bizottság titkárai; Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Péter Já­nos külügyminiszter, s a kor­mány többi tagja, valamint sok más vezető személyiség. Ott volt a budapesti diplomá­ciai képviseletek több vezetője és tagja. Jelen volt Herbert Flaschke, a Német Demokrati­kus Köztársaság budapesi nagy­követe. A vendégeik ezután beszáll­tak a különvomatba. Az NDK párt- és kormányküldöttsége magyarországi hivatalos látoga­tásának befejeztével az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tahács és a kormány meghívására a Balatonhoz uta­zott, Losonczi Pál és felesége, valamint Biszku Béla társasá­gában. A vonat: a Rákóczi induló hangjai mellett gördült ki a pályaudvar csarnokából. (MTI) Újabb amerikai eszkaláció: A demilitarizált övezetet megszállták a tengerészgyalogosok Az amerikai és dél-vietnami csapatok csütörtökön támadást indítottak a Vietnam két részét elválasztó demilitarizált övezet ellevi. Több amerikai és dél­vietnami zászlóalj vonult be a fegyvermentes övezet tíz kilo­méter szélességű déli részébe. Az amerikai szóvivő közlése szerint heves harcokra került sor: a támadók 11 halottat és 41 sebesültet vesztettek. A demilitarizált övezet déli részének megszállása az 1954-es genfi egyezmény újabb megsér­tését, a háború kiterjesztésének újabb lépcsőfokát jelenti. Az amerikai és dél-vietnami csapa­tok így közvetlenül az Északr és Dél-Vietnamot elválasztó 17. szélességi fok mentén helyez­kednek' el. Az Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó demilitarizált övezet helyi idő szerint csütörtökön hajnali két órától nem létezik többé — állapítja meg az AFP­hírügynökség, a fegyvermentes övezet ellen intézett amerikai támadást kommentálva. A nagyszabású hadművelet célja: lerombolni a partizánok erődrendszerét ezen a vidéken, továbbá kitelepíteni mintegy tízezer polgári személyt: ezekre a parasztokra menekülttáborok várnak. További célja az akció­nak az, hogy a demilitarizált övezetből kiindulva „zaklassák” — azaz lőjék — a VDK déli területeinek településeit. * Az amerikai repülőgépek pén­teken újabb támadást intéztek Hanoi délnyugati része ellen. A Thaiföld félő! érkező gépek had­rendjét azonban másodpercek alatt megbontotta a rendkívül erős légvédelmi ágyú- és raké­tatűz. A város peremén leszálló pilótákat a lakosság azonnal el­fogta. A hanoi rádió szerint az agresszorok í)érhek°n hét gépet, vesztettek Hanoi fölött. Waiter Ulhrieht beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents