Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

HHFJ. május 4, csütörtök 3. oldal Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXL kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) mind a gazdasági vezető, mind a kollektíva felelősségét. A gaz­dasági vezetők felelőssége eleve már abban is megnyilvánul, hogy a dolgozók aktivitása, fe­lelősségérzete mennyire bonta­kozik ki a vállalaton belül, A dolgozók aktivitásának ki­bontakoztatásában változatla­nul nagy jelentősége van a szo­cialista munkaversenynek. Ha a kollektívák és az egyén ju­talmazása, megbecsülése, az el­ért eredménnyel áll arányban, mégmkább egybe esik majd a „jó munkás” és a „jól kereső munkás” fogalmával. Mindez a dolgozók társadalmi aktivitásá­nak növekedéséhez is vezet, amelynek legjobb példáit a szo­cialista brigádmozgalom adja. Ezért e mozgalom továbbfej­lesztése jelenleg a szocialista tudatformálásnak a kollektív erőfeszítés kibontakoztatásának és a szocialista erkölcs kiala­kításának is alapvető feltétele. A dolgozók szemléletének megváltoztatása a közgazdasági gondolkodás fejlesztését is igényli. Annak megértését, hogy a jövedelmező gazdálkodás ma már nélkülözhetetlen. Ezzel tö­megméretekben segítjük annak megértését is, hogy egyéni ér­dekek jobb kielégítése csak az össztársadalmi, népgazdasági ér­dekek érvényrejuttatásával le­hetséges. Egyre többen Ismerik meg majd a termelés irányítá­sának módszereit. így teljese­dik ki a lenini jelszó: a szak- szervezetek a vezetés, a gazdál­kodás iskolái. Az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények javítása Az életszínvonal alakulásá­nak legdöntőbb eleme: a bérek, a jövedelmek. A következő években még határozottabban akarjuk érvényesíteni azt az el­vet, hogy a bérek és pénzjöve­delmek a munka társadalmi hasznosságától, az egyéni telje­sítménytől, a kollektíva ered­ményétől függjenek. — hangoz­tatta az előadó. A vállalati hatáskör megnö­vekedése folytán az üzemi, gaz­dasági vezetők és a szakszer­vezeti szervek folytán az üze­mi, gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek hatáskö­rébe kerül a helyi bérpolitika továbbfejlesztése, általános, köz­ponti irányelvek alapján. Az üzemeknek és vállalatoknak több lehetőségük lesz. hogy az ügyet jobban szolgáló, a dolgo­zó érdekeinek és igazságérzete- nek a mainál jobban megfelelő bérpolitikát valósítanak meg. Az eddiginél nagyobb különb­séget kell tenni a dolgozók kö­zött a bérekben és a jövedelem­ben, a jutalomban és az év vé­gi nyereségrészesedésben. Bar ez a dolgozók érdeke is, a gya­korlatban mégsem mindenki fo­gadja megértéssel. A gazdasági vezetők és szakszervezeti szer­vek igényeljék a munka során is a dolgozók összességének se­gítségét. így kevesebb lesz a tévedés, ugyanakkor felül tud­nak kerekedni az esetleges meg nem értésen. A vállalati önállóság növe­lésével a dolgozók személyi jö­vedelme attól függ, milyen az egyén teljesítménye, hogyan alakult a vállalat jövedelmező­sége. Az 1968. január 1-én ha­tályba lépő gazdaságirányítási rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdasági vezetők jövedelme eredményes gazdálkodás esetén nagyobb mértékben emelked­jék. Ha azonban a vállalat nem jövedelmező, még az alapbérük is csökkenni fog. A munkások­nak és az alacsony beosztású alkalmazottaknak az elért tel­jesítmény után járó teljes mun­kabérét viszont — a vállalati munka eredményességétől füg­getlenül — szavatolni kell. Az elmondottak is érzékelte­tik felelősségünket az ösztön­zőbb bérpolitika kialakításában — mondotta Gáspár Sándor. A szakszervezetek egyetértenek azzal, hogy egyes juttatások he­lyi hatáskörbe kerüljenek. A helyi hatáskörökbe kerülő jut­tatások egy része, mint például a munkaruha, munkásszállás, munkásszállítás a vállalati ter­melési költségeket terheli, mert e juttatásokat — egyebek kö­zött — munkaerőgazdálkodási okok indokolttá teszik. Ezután az előadó a lakossági szolgálta­tásokról. az árszínvonal alaku­lásáról szólott. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek is feladata állandóan figyelemmel kísérni az árszínvonal alakulá­sát, elősegíteni, hogy az ármó­dosítások összhangban legyenek a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek rendszeres javí­tására vonatkozó politikai cél­kitűzésekkel. Következetesen kell érvényesíteni azt az elvet, hogy az esetleges hatósági ár­emelést olyan áruk árának le­szállításával kell ellensúlyozni, amelyeket az áremelés által érintett rétegek fogyasztanak. A harmadik ötéves tervben kitű­zött életszmvonalemelési prog­ramot teljesíteni kell. Munkaidőcsökkentés A IX. pártkongresszus felkér­te a szakszervezeteket es a kor­mányt, hogy dolgozzák ki a munkaidocsokken tesre a részle­tes elkepzeleseket. A szakszer­vezetek. örömmel teljesítik ezt a feladatot. A kialakult elkép­zelések szerint a Perből és fize­tésből éiok munkaidejét heti 48 óráról 44 orara kell csökkente­ni. Először 1970 végéig az ipar­ban dolgozók munkaidejének csökkenteset kell végrehajtani. A rövidebo munkaidőt a válla­latok belső tartalékainak íel- nasználásaval, Önerőből, válto­zatlan keresetek mellett, terme- leskiesés, önköltségnövekedés nélkül kell bevezetni. A mun- kaidócsökkentés módjáról — nogy heti, vagy napi munka- íuot szállitsák-e le — a helyi gazdasági és szakszervezeti szervek a dolgozók véleményét agyelembe veve döntsenek. A rovidebb munkaidő bevezetésé­vel egyidőben — anol szükséges — meg kell változtatni a szo­ciális intézmények nyitvatartási idejét. A kereskedelem és a közlekedés is alkalmazkodjon a megváltozott igényekhez. Legjelentősebb szocialista vív­mányaink egyike a munkanél­küliség megszüntetése. Ennek belpolitikai és nemzetközi ha­tása is egyaránt jelentős. A szakszervezetek ezért szüksé­gesnek tartják, hogy a kor­mány a népgazdaság fejleszté­sének ütemét és irányát oly módon határozza meg, hogy to­vábbra is biztosítva legyen a teljes foglalkoztatottság. A foglalkoztatás jelenlegi színvonalát fenn kell tartani, ez azonban csak a vállalatok közötti és iparágak közötti át­csoportosítás mellett lehetséges. A szakszervezeti alapszerveze­tek minden vállalatnál követel­jék meg, hogy a vállalati, gaz­dasági szervek nagy gonddal vizsgálják meg, hogyan foglal­koztathatják dolgozóikat gaz­daságos termeléssel. Ha ez nem oldható meg, képezzék át őket gyáron belül, ha más megoldást nem találnak, helyezzék át őket más gyárba. A szakszervezetek javasolják: a kormány kötelez­ze a minisztériumokat, tanácso­kat, hogy dolgozzák ki a racio­nális foglalkoztatásra való át­térés tervét. Az ötéves terv le­hetőséget ad a felszabaduló munkaerő hasznos foglalkozta­tására, elhelyezésére. Javasol­juk azt is, hogy amennyiben valamely vállalat, intézmény, gazdasági egység olyan mérté­kű létszámcsökkentést kíván végrehajtani, amely az adott területen a foglalkoztatási vi­szonyokat erősen érinti, akkor ehhez a szakszervezetek enge­délye vagy egyetértése legyen szükséges. Lakáshelyzet Ismeretes, hogy egyre több lakás épül hazánkban. Szüksé­gesnek tartjuk, hogy a kor­mány a lakásépítési program megvalósítása érdekében az ed­diginél nagyobb erőfeszítéseket tegyen, mert a távlati lakásépí­tési program teljesítésében né­mi elmaradás mutatkozik. Szó­vá kell tenni, hogy bár az újonnan épült lakások száma állandóan emelkedik, mégis, kü­lönösen azoknak az ipari mun­kásoknak és alkalmazottaknak igényét, akiknél az egy család­tagra jutó jövedelem a legala­csonyabb, még az épülő lakások arányában sem tudjuk kielé­gíteni. Ennek okai a követke­zők: Ma sokféle lakás épül. Van állami lakás, öröklakás, szövet­kezeti és társasház. Ezek azon­ban a munkások és alkalmazot­tak egy része számára a külön­böző terhek miatt hozzáférhe­tetlenek. Tapasztalataink sze­rint az újonnan felépült állami lakásokat nem mindig azok kapják, akiket szociális, egész­ségügyi helyzetük miatt az leg­inkább megillet. A tanácsoknak kell határozott intézkedéseket ténniök a lakáselosztás igazsá­gosabbá tételére. Szükségesnek tartjuk, hogy a szövetkezeti la­kásoknál a kiinduló hozzájáru­lás mértékét és a kölcsön nyúj­tásának módját még inkább te­gyék függővé az egy családtag­ra jutó jövedelem nagyságától. Megítélésünk szerint a követ­kező ötéves tervben felül kell vizsgálni egész lakásépítési konstrukciónkat. A tizenötéves lakásépítési terv teljesítéséhez az állami ráfordításokon túl az üzemi források, a társas és egyéni építkezések fokozottabb igénybevétele szükséges. Figyelembe véve, hogy nagy erőfeszítések történnek a gaz­daságirányítás új rendszere be­vezetése eredményeként az életszínvonal növelésére, szük­ségesnek tartjuk, a távlati gazdaságfejlesztés részeként a kormány életszínvonalpolitiká­jának hosszabb időre szóló ki­dolgozását. E tervnek tartal­maznia kellene elsősorban a lakáskérdés megoldását, a sok gyermekes családok életkörül­ményeinek javítását, az egész­ségügy színvonalának emelését, a nyugdíjrendszer továbbfej­lesztését, az idős dolgozók álta­lános szociális helyzetének to­vábbi javítását, valamint a fog­lalkoztatottság, a bér- és ár­politika továbbfejlesztését. A referátum ezután a készü­lő új munkatörvénykönyvről szólt, s aláhúzta: az új törvény A hartai „nyugtalan“ ember Fiatalember, alig múlt harminc esztendős Brenner Márton, a hartai Lenin Terme­lőszövetkezet szerelője. Nevét akkor ismerte meg az ország, amikor a lapok közölték a ta­valyi országos szántóverseny eredményét, a második hely­re került a vetélkedésben. Az előző esztendőben a csehszlo­vákiai Nyitrán egy nemzetkö­zi versenyen vett részt. Szá­mára idegen, vadonatúj trakto­ron a negyedik helyre került, amit rendkívüli teljesítmény­nek könyvelt el a zsűri. 1964- ben a bécsi nemzetközi ver­senyre megfigyelőként küldték ki. Az idén júniusban sorrake- rülő nemzetközi vetélkedésen szintén részt vesz. Az NDK-ban rendezik, valamennyi KGST ország kiváló traktorosai in­dulnak. Mindezeket igen szerényen mondja el beszélgetésünk so­rán. Már hat éve a szerelőmű­helyben dolgozik. Mint újító fáradhatatlan és részben ezért cserélte fél a traktorvezetést a műhelyi munkával. Beszélgetésünk témája: Bren­ner Márton egy másik erénye, a nyugtalan újkeresés. Ö volt első az országban, ciki a Zeto- rokra fűthető vezetőfülkét sze­relt, méghozzá saját költségén. Enyhe mosollyal emlékezik vissza erre. — 1960-ban történt. Sokat törtem a fejem, miképp lehetne segíteni a traktorosokon. Vé­deni őket az időjárás viszon­tagságaitól: a legnagyobb el­lenségtől, a csípős, hideg sze­lektől. Ezer forintomba került, meg sok-sok nyugtalan éjsza­kába, de sikerült. A hartai traktorosok azóta is áldják érte, hiszen Brenner Máidon kezdeményezésére a többi gépekre is felszerelték a fülkéket. . I — Az ő elismerésük a leg­értékesebb számomra — monu- ja. — Megmondom őszintén, nem sok támogatást kaptam a isz vezetőin kívül. 1963 óta egy talajgyalú mű­ködik a termelőszövetekeaet- ben. Kiválóan bevált, csak egy van belőle az országoan. Bren­ner Márton elgondolásai alap­ján készült. Az anyagot a MEH- telepről szedték össze a gép­hez. Alig került 20 ezer forint­ba. Máris 150 ezer forint meg­takarítást ért el alkalmazásá­val a termelőszövetkezet. Gyor­sabb, jobb konstrukció, mint a jelenlegi hasonlók. — Az Országos Találmányi Hivatallal felvette a kapcsola­tot? — Igen, de nem történt semmi, pedig elküldtük a gép tervrajzát. A szövetkezet veze­tősége nekem, meg Krupáner József szerelőtársamnak 500— 500 forintot adott jutalomként. Üjításai mindig a termelést szolgálják. A legújabb kezde­ményezése: az újfajta hagyma­művelő kultivátor. Az eddigi gépekhez négy ember kellett. Egy traktoros és három ke­zelő. Brenner Márton újításá­nak lényege: elég a traktoros. A három gépkezelőre nincs szükség. — A termelőszövetkezetnek 150 holdon van hagymaültetvé­nye. Ezért is fontosnak tartjuk a teljes gépesítést, minél ke­vesebb ember Közreműködésé­vel. Nem közömbös ez a mun­kaerő, de a költségek szem­pontjából sem. Ebben kimondhatalanul is benne van Brenner Márton nyugtalan kutató szevedólyé- nek legmélyebb indítéka: a kö­zösségi ember igyekezete, hogy a nagy család gondjain segít­sen. K. S. alkotó részeként ki kell dolgoz­ni a kollektív szerződések rend­szerét. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozók részt vegyenek az elet- es munkakörülményeiket érintő jogszabályok alkotásá­ban, hogy a vállalat működése felett társadalmi ellenőrzést gyakoroljanak. A szakszerveze­teket a dolgozók élet- és mun­kakörülményeit érintő kérdé­sekben ellenőrzési, véleménye­zési, egyetértési, önálló szabá­lyozási es vétójog illeti meg. A jövőben a szakszervezeti szer­vek véleményét ki kell kérni az üzemi, gazdasági vezetők megítélésénél, megerősítésénél, vagy leváltásánál. A vállalati szinten döntési jog illeti meg a szakszervezetet, a dolgozók szociális, egészségügyi és kul­turális ellátását érintő kérdé­sekben. E döntésekben előzőleg ki kell kérni a gazdasági veze­tők véleményét. A jogkörbővi- tést az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésével együtt kí­vánjuk megvalósítani. A szakszervezetek megnövekedett szerepe, felelőssége A szakszervezet funkcióinak, feladatainak változását, fejlődé­sét elemezte ezután a referá­tum. Aláhúzta: a szakszervezet és a párt kapcsolatában új elem, hogy a párt a célok meg­határozásánál is igényli — az eddiginél jobban — a szakszer­vezeti mozgalom állásfoglalá­sát, segítését. A következő évek­ben az érdekvédelmi tevékeny­ség is új tartalmat kap a szak- szervezetek munkájában. Tár­sadalmunkban az egyéni és össztársadalmi érdek alapvetően egybeesik. Ugyanakkor objek­tíve létezik kisebb-nagyobb ér­dekellentét is, amelyek feltárá­sával, megoldásuk elősegítésé­vel a szakszervezetek elősegítik a bizalmat szocialista rendsze­rünk iránt. A szakszervezeti mozgalom felső vezető szerveinek teendői­ről beszélt ezután Gáspár Sán­dor, majd így folytatta; Tevé­kenységünk javításának kulcs­kérdése a szakszervezeti alap­szervezetek hatáskörének növe­lése, munkájuk színvonalának további javítása. Ennek érdeké­ben hoztuk létre a szakszerve­zeti tanácsokat. Az alapszerve­zetek hatáskörét a vállalatok, intézmények megnbvekedett ön­állóságával arányban kell meg­határozni. Feladataink végre­hajtásának egyik fontos felté­tele a szakszervezeti demokrácia erősítése. A dolgozók ügyei intézésének jelentőségére hívta fel ezután a figyelmet a referátum, majd rámutatott: a szakszervezetek belső életéhez tartozik, hogy az anyagi eszközöket a jövőben az eddiginél is nagyobb arányban fordítjuk a tagság szükségletei­nek. az eredményes munka fel­tételeinek biztosítására. Java­soljuk a kongresszusnak, járul­jon hozzá, hogy a jövő évtől a szakszervezetek a jelenlegi 35 százalék neiyett 5u százalékra emeijéK az aiapszervezetok tag­díj részesedését. Az intezintnyes es rendkívüli segeiyeK egységes kezelésben keruijeneü az aiap- szerveKhez. Kongresszusunk — hangoz­tatta a oeszamoio — oi>un uu- szasoan uleseztK, amiké, a nem­zetközt m unkasocz taiy a vnag naiauo emberisege, a /szovjei- unto nepetvei együtt keszut a i\agy Októberi /szocialista ror_ rauatom 50. eviorouiojanak megunneplesere. tvongiesszu- sunkon szeretettel emlékezünk meg erről az evíoruutoroi, s lorro szeretettel Koszon tjük szovjet testvéreinket. Együtt örülünk győzelmeiknek, mszen jelenük a mi holnapunkat jel­zik. Kitért Gáspár Sándor a nem­zetközi elet nénany aktuális keroesere is, majd peszeue be­fejező részében Hangsúlyozta: Az előttünk álló megnöveke­dett feladatok vegrenajtasanak ieitéteie, hogy tovább erősítsük tömegkapcsoiatamkat. Az él­ni ült evekben áldozatos munkát végeztek a szakszervezeti uszt- ség viselők és aktivisták. Innen a kongresszusról mondunk kö­szönetét a több százezer tiszt­ségviselőnek és aktivistának eredményes munkájukért. Kér­jük őket és rajtuk keresztül minden szakszervezeti munkást, hogy kongresszusunk határozatá­nak végrehajtása, hazánk erő­södése. népünk boldogulása ér­dekében továbbra is faradnatat- ianul tevékenykedjenek. Hosszantartó taps fogadta Gáspár Sándor referátumát. Ezután Somogyi Miklós, a SZOT számvizsgáló bizottságának el­nöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezt követően Gál László, a SZOT titkára, a szak- szervezetek alapszabályának mó­dosításáról szólt. A referátumok elhangzása után megkezdődött a vita,

Next

/
Thumbnails
Contents