Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

4. oldal

1961. május 4. csütörtök

A zöldség-, gyümölcsellátás érdekében

Mindig a legnehezebb poszton...

Egy hasznos társulás, amely gondokkal küzd

Az elmúlt évben a Kiskunfélegyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, a város jobb zöldség- és gyümölcsellátása érdekében úgynevezett kertésztársulás szervezését tűzte ki célul. Az ipari üzemek dolgozói örömmel fogadták a javaslatot és éltek a lehetőséggel. A múlt év végén 173 taggal és 20 hold földön megalakult a társulás, el fosadták az alapszabályt, megválasztották a vezető és ellenőrző testületet. Az alapszabályban többek között ez áll: „A szövetkezés előnyeinek kihasználásával a tagok egyéni kezelésében levő bérleményben zöldséget és gyümölcsöt termelnek, a költségek csökkentésével segítse a háztartások olcsó zöld- ség-gyümölcsellátását, biztosítsa a társulat, hogy a kertszövetkezetbe tömörült munkások háztartásába mindenkor friss áru kerüljön..

Kiskunfélegyházán a Vegyipari Gépgyár, a Cipőgyár, Műanyaggyár és más üzemek dolgozói — akik földterülettel nem rendelkeznek — elhatározták azt is, hogy közösen gondoskodnak a növényvédőszerek beszerzéséről, felhasználásáról, a gépesítésről, a vízhálózat kiépítéséről, s a terület bekerítéséről. Mindezek megvalósítására azonban eddig még nem kerülhetett sor. A múlt év novemberében beadott működési engedély iránti kérelemre a mai napig sem jött válasz az illetékesektől. A társulás ettől függetlenül a tavasszal megkezdte a munkát a városi tanács által rendelkezésükre bocsájtott földöm. A szántást a tagok közösen végezték el, a zöldségtermelést pedig a hozzáértők vállalták magukra. Eddig tagonMy Fair Lady — BNV

Május 21-én gazdag programmal autóbusz-kirándulást szervez Budapestre a kecskeméti IBUSZ. A kirándulás egyik meglepetése a My Fair Lady délelőtti előadásának megtekintése. Már régóta nagy az érdeklődés Kecskeméten az előadás iránt, s most végre az IBUSZ-nak — hosszas utánjárással — sikerült kellő számú jegyet szereznie. Az utazás résztvevői délután a Budapesti Nemzetközi Vásárt nézik meg.

ként mintegy 3 ezer forint bevétel, illetve megtakarítás az eredmény, de jó termés esetén a saját szükségleten felül a város lakóinak ellátásába is be tud segíteni a társulat.

A működési engedély hiányának azonban vannak kellemetlen következményei. A tagok által befizetett több mint 17 ezer forintot nem tudják használni, mert a bank nem nyitja meg a számlát. Mivel a földterület közel van a lakott településhez, be kellene keríteni, ehhez pénz szükséges. Kerítés nélkül a ve- temény a baromfiak könnyű prédája lehet. A városi tanácstól jelenleg öt évre bérelte a társulás a 20 hold földet, de tájékoztatás szerint 25—30 éven belül ide nem szándékoznak építeni, tehát elvileg nincs akadálya, hogy erre az időre kössenek bérleti szerződést, s így a tagság gyümölcsöst is telepíthetne. Eldöntésre vár az is, hogy a kollektív bérlet után kéll-e adót fizetni.

A földművesszövefkezetek keretén belül megyénkben több mint 100 hasonló jellegű társulás működik, méghozzá jó eredménnyel. Megalakításukat az Elnöki Tanács 1958. évi 6. sz. törvényerejű rendelete és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 15/1958. FM. sz. rendelet teszi lehetővé. Figyelembe véve e társulások jelentőségét, célszerűségét, jó lenne, ha megalakításukat, működésüket nem akadályoznák formai meggondolások, bürokratikus késlekedések.

Bedő Tibor.

Újsághír: Csapiár Józsefet, a Dumavecsei Járási Tanács V. B. nyugdíjba vonuló elnökhelyettesét a „Községfejlesztés Kiváló Dolgozója” éremmel tüntették ki.

A szűkszavú kis hírre talán csak a barátok, a közvetlen munkatársak figyeltek fel: Józsi bácsi nyugdíjba? Ez nem lehet igaz.

— A nyugdíjba menő öreg mozdonyvezetőtől megkérdezték: Mi hiányzik majd legjobban? — A rázás! — felelte az öreg masiniszta.

Kedélyesen, de hangjában titkolt szomorúsággal mesélte el ezt a kedves anekdotát Csapiár József. Bensőséges ünnepségen búcsúztatták el a tanács dolgozói, barátai. Üjrapergették az emlékezés filmjét, gondolatban végigélték azokat az éveA halasi köszörűs

Azt mondják, fagyos téli napokon, disznóöléseik idején dolgozik legtöbbet a köszörűs. Talán így is van, elvégre ez a logikus. Mégis, gyerekkaram tavaszait idézi a háromkerekű bicikli vidám csengetése, az acélpengék, borotvák. Ids és nagy ollók élesítését kísérő különös surrogás.

— Én sem szeretem a telet — mondja Kovács Lajos bácsi, a 60 esztendős kiskunhalasi műköszörűs mester —. miközben csendesen elmosolyodik a lábpedál, a korong, a kéz mozgását, a kés villanását követő srácok, kislányok ámuló csodálkozásán.

— El sem hiszi, milyen jók ezek a gyerekek, órákig követnek egyik utcasarokról a másikra. sokszor nekem kell szólni nekik: Nem vagytok még éhesek? Kihűl otthon az ebéd, a vacsora.:.

— Kik a fő „kuncsaftok” mostanában?

— A hentesek állandóan, a böllérek régen. „lefutottak”, Igaz. közülük sokan maguk éleznek. Aztán az asszonyok, ők leginkább konyhakést, ritkábban ollót hoznak. A borotva kevesebb, hiába, terjed a penge, a villanyborotva... De a borbélyok is rendszeres ügyfelek.

— Forgalom?

— Leginkább piád napokon.

Negyvenöt éve űzi a mesterséget, sejtelme sincs, mennyi kést, ollót, baltát hozott helyre ennyi idő alatt. De nem is érdekli, nem foglalkoztatja ez a kérdés.

— Egy pár nullás csiszolólko- rong kellene — sóhajtja halkan. De — néz maga elé keserű szomorúsággal —, nagyon ritkán lehet kapná.

Befejezte a munkát, lassan indul tovább a tricikli a következő utcasarokra. A gyerekek pedig megilletődve, fegyelmezetten, tisztes távolságból követik. . 9

Bubor Gyula

Szikrázik a csiszolókorong, élesedik a kés acélpengéje...

(Pásztor Zoltán felvétele.)

két, amikor ezernyi nehézséggel küzdve kellett helytállni a legnehezebb posztokon;

Ddkumentumfilm ez a javából. Lássuk néhány kockáját, a legfontosabbakat. 1945. Lázas országépítő munka. Felosztják az uradalmi földeket. A karóverők élén Józsi bácsi. DÉFOSZ- titkárként szervezi a földmunkásokat. 1950. Megalakulnak az államhatalom helyi szervei, a tanácsok. A bizalom Józsi bácsit vb-elnökhelyettessé választja. Küzdenie kell a régi rend hívei és a bürokrácia ellen. 1952. Elkezdődik a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Népszerűtlen feladat is akad, a begyűjtés irányítása. 1956. A tanácsakadémián gyarapítja ismereteit amikor az ellenforradalom közbeszól. De 1957. elején ismét régi helyén találjuk.

És amiről a film nem szól: szívós, következetes munka a szürke hétköznapokon is. Mindig jókedvűen, tréfálkozva.

Józsi bácsi nyugdíjba ment. Elfáradt? önmaga cáfolja meg: nagyon fog hiányozni „a rázás”. Nyugodt pihenést kívánunk neki és még sokáig számítunk tanácsaira.

Csapat Lajos

Kecskeméti anyakönyvi hírek

SZÜLETTEK: Tóthíonai Márta

(anyja neve: Falusi Ilona), Hollósi Gabriella (Mayer Gabriella), Bolyos Zita (Nossek Mária), Terecskei Ildikó (Bognár Katalin), Tóth Attila (Ferencz Hona), Kosa István (Sza- kolczai Mária), Halász Edina (Har- kai Judit), Dékány Zoltán (Nagy Julianna), Arató Tibor (Kis Erzsébet), Kovács Ervin (Deák Éva), Kovács Attila (Fürj Mária)!, Ka tolls r Tünde (Zsltva Julianna), Mák László (Banzsal Katalin), Baranyi Anikó (Badacsonyi Katalin), Kécskefalvi Sándor (Tóth Anikó).

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Molnár István és Hajagos-Kis Mária, Andó András és Fehér Mária, Tóth László és Aczél Erzsébet, Fekete János és Faragó Erzsébet, Kovács István és Fazekas Mária, Sass Sándor és Bognár Julianna, Magó Ferenc és Tóth Zsuzsanna, Virág Imre és Babits Cecília, Pap István és Dudás Gizella.

MEGHALTAK: Kurucz János *4

éves, öhlberg Józsefné Kelecsényi Terézia 79 éves, Bocskoros-Tóth Ká- rolyné Molnár Lídia 84 éves, Mézes Lászlóné Egyedi Mária 89 éves, Pu- liusz István 81 éves, Bartusz Mihály 79 éves, Farkas Ferenc 81 éves, Kurucz Jánoené Kovács Erzsébet 82 éves, Barna Gyuláné Szalőkl Mária 77 éves, Molnár Sándor 66 éves; Sállal Mlhályné Bánó Anna 85 éves; Lakics Gyula 63 éves.

A létra, a pénz, meg a kerékpár

Megesik, hogy a rendőrségen a bűnözők üldözése, a helyszínek felderítése, s nem egyszer a kihallgatás közben is humoros helyzeteket produkál az élet. Néhány ilyen apró történetet jegyeztem fel, amelyek bár komolynak indultak, derűs nevetéssel fejeződtek be. Íme a történetek:

A kecskeméti rendőrkapitányságra egy izgatott, töpörödött nénike állított be.

— Fiám! — mondta az ügyeletes rendőrtisztnek — ellopták a létrát a ház elől. Keressék meg, mert nem tudok felmenni a padlásra.

A rendőrtiszt már-már hozzáfogott, hogy jegyzőkönyvbe rögzítse a tényeket, de a néni nem engedte.

_ Ke fáradjon azzal, küldjön velem

e

gy rendőrt, az a létra csak ott lehet a környéken.

Hiábavalónak tűnt a magyarázkodás, a néni nem tágított, ment vele tehát a rendőr. Egy egész délután járták már a környező házakat, de a létra az istennek sem akart előkerülni. A rendőr elfáradt, de nem ám az öreg néni. Végül — mert a létra nem került elő — a rendőr faggatni kezdte, hol is volt az a létra.

_ A pincében leikecském, a falhoz

t

ámasztva.

Ez ötletet adott.

— Menjünk, nézzük meg a helyszínt

— ravaszkodott a rendőr —, hátha

nyomra akadunk.

Odamentek, de mielőtt a tolvaj elfogására küldött hatósági személy lement a pincébe, a mama figyelmeztette:

— Legyen óvatos, ott lent derékig ér a víz.

Az nem tágított. Fél csizmaszárig gázolt már a vízben, amikor a sötét pincében végigpásztázott zseblámpájával. Hirtelen egy bosszús megjegyzést morzsolt szét fogai között, de aztán elkacagta magát: — Itt a létra, a víz sodorta el.

A néni csodálkozva nézett rá.

— Igaza van, fiam, csakugyan. Erről egészen megfelejtkeztem, de ha már így van, húzza ki.

S mit tehetett a rendőr. Kihalásba a vízből a „lopott” létrát.

*

Késő este volt már, amikor V. F.-né szinte beesett az ügyeletes szobába. A lihegéstől, no meg a kiállt izgalmaktól összefüggéstelenül hadarta:

— A pénz... a szekrényből... háromezer, százasokban... negyvenezer a betétkönyvben ... Mi lesz velem ... Ellopták!

Nehezen, de sikerült megnyugtatni, s néhány odavetett kérdéssel tisztázni mi it történt. Otthonról a szekrényből valaki ellopta V. F.-né negyvenezer forintos takarékbetétkönyvét, meg háromezer forint készpénzét.

— Kereste? Nem tette máshová? Ki járt maguknál? — kérdezte az ügyeletes.

Az asszony elgondolkodott, majd kibökte:

— Nem járt nálunk mostanában senki. Máshova sem tettem ... Tessék elhinni, végigkutattam az egész lakást.

Az VRH-gépkocsi gyors tempóban a helyszínre sietett. A szobában valóban rettentően nagy volt a felfordulás. A felforgatott ruhaneműk tarka összevisszasága akár egy rablótámadás képébe is beillett volna. Megkezdődött volna a vizsgálat, de a parancsnok maga is tanácstalan volt, hiszen az ujjnyomokat maga a károsult törölte le, s még arra sem emlékezett, hogy ki járt nála. A parancsnok állt a szekrény mellett, előtte a fehérneműhalom, s egyre csak az asszony panaszos sírását hallgatta. Ebben a lehetetlen helyzetben jobb híján nekidőlt a szekrénynek, amely a kidobált kacatoktól megköny- nyebbülten nyikorogva egy fél méternyit árébb csúszott a padlón, s a törzs- őrmester egyensúlyát vesztve éppen abba kapaszkodott. Néhány villanásnyi ideig tartott a parancsnok meg a szekrény „párbaja", amikor az asszony fel- sikoltott.

— Ott a pénz!

S valóban, a szekrény sarka alól kikandikáltak a piros bankjegyek, meg a betétkönyv szürke széle. A törzsőrmester akkurátusán összeszedte a pénzt, megszámolta, odaadta az aszszonynak, majd nagy szakértelemmel megkopogtatta a szekrényt.

— Csináltassa meg, mert úgy látszik, lyukas az alja...

•

Egyik reggel két alaposan elázott férfiú támogatta egymást a Leninváros környékén. Az egyik, P. J. mindenáron fel akart ülni a magával vonszolt kétkerekűre. Mert neki munkába kell mennie. Igen ám, de a „bringa” ma- kacskodott, folyton „levetette magáról” gazdáját. A közjátéknak egy rendőr megjelenése vetett véget, aki P. J.-t barátostól, kerékpárostól bekísérte a kapitányságra. Két-három óra múlva az ügyeletes rendőrtiszt behívta P. J.-t, s kioktatta.

— No, barátom, most hazamegy, ki- alussza magát és délután bejön a kerékpárjáért, mert az itt marad. Érti?

— Igen ... nagyon köszönöm.

P. J. hazaindult, de hogyhogy nem, egy italboltban kötött ki.

Két nap múlva egy felháborodott férfiú állított be az ügyeletes rendőrtiszthez, s a közrendre, a közbiztonságra hivatkozva követelte, kerítsék elő kerékpárját, amit tegnapelőtt elloptak tőle.

— Neve? — kezdte felvenni az adatokat a rendőrtiszt.

Amikor az ügyeletes a nevet meghallotta, kitépte az Írógépből a papírt. Nyelt egyet, s ezután vagy két órán keresztül valami részeg emberről beszélt, aki saját hanyagságát akarta más nyakába varrni.,.

Gémes Gábor