Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
1967. április S, vasárnap 5. oldal Népművészet Külföldi kiállítások, idényboltok A kirakat üvege mögött virító színes szőttesek, hímzések, a világhíres matyóbabák és kalocsai menyecskék. Mellettük ujjnyi fából faragott szobrocskák, nemes művű dobozok, ízléses kulacsok. A magyar népművészet remekei. Huszonnyolc háziipari szövetkezetben mintegy hétezer férfi és nő foglalkozik népművészettel országszerte. A népművészet a hagyományos népi díszítőművészetből táplálkozik. Az irányítást a Népművészeti és Háziipari KSZV mellett a Népi Ipar- művészeti Tanács végzi. Azokban a megyékben, ahol leggazdagabb a népművészet hagyománya, egy-egy híres faragó, hímző, vagy fazekas emlékére emlékdíjat alapítottak, s évente országos pályázatot hirdetnek, a legszebb termékek jutalmazására. A népművészeti hagyomány ápolása és művészi továbbfejlesztése érdekében a legszebb népművészeti alkotásokat az Mén külön művészeti nívódíjjal tünteti ki a Népi Iparművészeti Tanács. Népművészeink már ‘sokhelyütt jártak külföldön kiállításukkal. Brüsszel, Párizs, Moszkva, Buenos-Aires, Koppenhága, Athén után ebben az évben újabb kiállításokra kerül sor, Nyugat- és Eszak-Európában. Évente mintegy 120 millió forint értéket termelnek. Ennek egyharmada exportra kerül. A szebbnél szebb termékeket a világ minden táján keresik, szívesen vásárolják. Bizonyítja ezt az is, hogy a múlt évben nálunk megfordult másfélmillió turista között alia akadt, aki ne vitt volna haza magyaros emlék-, ajándéktárgyat. Jelenleg 65 iparművészeti boltunk van szerte az országban és nyá-. ri idénypávilonokat is létesítünk. Terv és az alkotó A kőburkolatom oszlopok között kétoldalt pultsor. Az elsőnél odaadjuk az elintézésre váró iratunkat, aztán helyet foglalunk valamelyik műbőrhuzatú kanapén. Elégedett szusszanás- sal nyugtázhatjuk, hogy nemcsak szép, hanem kényelmes is. Most már körülnézhetünk alaposabban a helyiségben. götti faburkolat is megérne néhány percnyi bámészkodást. Aktánk azonban szokatlanul rövid idő alatt vándorolt végig az ügyintézők során. Halkan surranó futószalag vitte íróasztaltól íróasztalig. * A jövő század regénye? Nem. A kecskeméti OTP-irodaház, a tettünk eddig és bőven lesz munkánk a következő években is. Én például az OTP-ház terveinek a befejezése után máris hozzáláthatok az Ingatlankezelő Vállalat Villám István utcai irodaházának a belső építészeti munkáihoz, és feladataim közé tartozik a hartai orvosi rendelő is. Ilyen lesz az OTP-iroda ügy félfogadó terme. Ez a lépcső itt balról az emeletre vezet. Ott vannak a hivatal munkaszobái, aztán még öt szint következik — lakásokkal. A feljáró melletti fal „profil” üvegből készült. Nem látszik át, de a fényt bebocsájtja a jókora ügyfélfogadó terembe. A jobb oldali fal táblaüveg. Ezen át a térre látni. Sokan vagyunk, mégsem bántó a táj. A beszélgetést, gépzakatolást egyhangú zümmögéssé szelídíti az akusztikus álmeny- nyezet. Szinte hangtalanul közlekednek a hivatalnokok is a pult mögött. Talpuk alatt ugyanis laticel rétegre ragasztott szőnyeg feszüi. Szívesen időznénk még egy kicsit, hiszen a pénztár möNádudvari kétfülű edény hajdani Beretvás étterem helyén. Igaz, hogy most még csak képzeletbeli ügyfelek lehetünk a modern irodában, egy tervrajz és a tervező: Tóth Tamás segítségével. A mű után illik bemutatni az alkotót is: az egyetem elvégzése után, 1964-ben került vissza szülővárosába. Azóta a megyei Tervező Iroda megbecsült belső építésze. A „meg- becsült”-jelző indoklásául csupán ennyit: rábízták a Széchényi téri új lakóház földszintjén húzódó üzlethelyiségek egy részének a belső terveit, ő tervezte a kiskőrösi járási párt és tanács székház, a kiskun- halasi járási könyvtár, a kiskunfélegyházi OTP. a csemegebolt, illetve a könyvesbolt berendezését. Az utóbbi munkájával egyébként országos elismerést vívott ki. Az elmondottakból adódik a kérdés: — Vidéken is érvényesülhet tehát az a fiatal szakember, aki hozzáértéssel és szeretettel végzi munkáját? — Kilenced magammal végeztem 1964-ben, Hárman jöttünk vidékre dolgozni, a többiek foggal-körömmel ragaszkodtak a fővárosi beosztáshoz. Azóta találkoztam valamennyi kollegámmal. Csak annyit mondhatok, nem bántam meg, hogy visszajöttem a városomba. Több és szebb feladatot kaptam eddig, mint a pestiek. Igaz, hogy Kecskemét és általában a megye kiemelkedően jó hely az építészek számára. Sokat épíTóth Tamás tehát elégedett munkájával. De tévedés lenne azt hinni, hogy egyben elégedett mindazzal, amit maga körül lát, tapasztal az építészet területén. — Udvardi kollegámmal együtt mi vagyunk az első belső építészek a megyében. Ügy látszik sok vállalat még nem is tudja, hogy létezünk, hogy igénybe veheti munkánkat. Elkeserítő látni, hogy olyan üzletek, vendéglátó helyek születnek a megyében, amelyeknek a belső berendezését — többnyire ugyanannyiért, vagy alig többért — célszerűbben, szebben is kilehetne alakítani. — De többször kellene véleményt kérni a szakemberektől — elsősorban tervező kollegáimra gondolok — egyéb kérdésekben is. Tudomásom szedni például Szegeden külön tanács dönti el, hogy milyenre fessék az új épületeket. A szín sokat segíthet, vagy ronthat a ház külsején. Szomorú példával szolgálnak erre egyes lenin- városi épületek, amelyek már most is lehangoló, piszkotsszürke ■miformisban „díszelegnek”. Még sok olyan dologról szó esik beszélgetésünk során, ami Kecskemét és a megye többi városának a külsejével kap- ■■solatos. Tóth Tamást nemcsak a szorosan vett szakmai dolgok érdeklik. De ha nem így lenne, bizonyára szakmájában sem szerezhetne megbecsülést. B. D. radt, mert egy idősebb kollegája, aki szervezett munkás volt, elvitte a vasas szakszervezetbe. ★ A szervezett munkások között csakhamar felismerte: közöttük a helye. Állandóan bújta a haladó társadalompolitikai műveket, s egy 19-es vöröskatona lakásán tartott illegális szemináriumon kommunista nevelők növelték osztályöntudatát. Tagja lett a Szociáldemokrata Párt VIII. kerületi szervezetének, de már tudta, hogy a szoc- dem-vezetők jónéhánya az uralkodó osztály szekerét tolja. Tudta azt is, hogy a szociáldemokraták által létrehozott Országos Ifjúsági Bizottságot, ha rejtve is, a kommunisták irányítják. Az OIB-ban fejtett ki egyre szélesebb körű tevékenységet, s huszonnégy éves korában megválasztották a szervezet titkárává. Ugyanakkor részt vett a föld alatt működő KMP munkájában is. Nehéz feladat megoldása hárult rá. A jobboldali szociáldemokraták közelségében úgy kellett — a kommunista párt útmutatásai alapján — irányítania az OIB munkáját, hogy az előbbiek ne foghassanak gyanút. Különben vége — neki is, a mozgalomnak is. Kitűnő munkatársai voltak: Ságvári Endre, Braun Éva és sokan mások. Kulich Gyula nem kímélte magát, ha a mozgalomról volt szó. A többi közt három kitűnő marxista sillabuszt. írt az ifjúmunkások számára; megszervezte a Tompa utcai nyilas nagygyűlés szétverését; a Hűvösvölgyi nagyréten ifjúmunkás gyűléseket szervezett, ahonnan a rendőrök kardlapozása ellenére, kisebb csoportokra oszolva, „Vesszen Hitler! Le a háborúval !” jelszavakat kiabálva, tüntetve vonultak a városba; a fasizmus és a háború ellen tiltakozó röpcédulák tízezreit szóratta szét az utcákon; az előző éjszaka szétszórt röpcédulákkal és a kőkerítésre meszelt háborúellenes jelszavakkal a rákosi gyakorlótéren kudarcba fullasztotta ötvenezer levente szemléjét; szervezte a parasztifjúságot is, munkás-paraszt találkozókat hozott létre; amikor a Horthv-reakciónak Hitler-kon- cul odadobta a Felvidéket, Kulich Gyula személyesen Kassára utazott, s kapcsolatot teremtett az ottani kommunistákkal. A felvidéki városban a nevét sem ismerték, a kötelező konspiráció tiltotta személyének a pontos felfedését; annyit tudtak csak róla, hogy a párt küldötte. S mert a kassai illegális találkozókon legtöbbször így jelent meg, — elnevezték fehér szvetteresnek. A párt előbb Prágába, majd onnan Párizsba emigrált vezetőinek á hívására — hogy az uralkodó osztály kopóinak ne tűnjön fel, közbülső helyen —, Zürichben is megjelent, s egy héten át megtárgyalta az egyik vezetővel a további teendőket, a párt antifasiszta népfrontpolitikája megvalósításának feladatait. Az országot már a háború szélére sodort, a fasizmusnak melegágyat készített uralkodó osztály sem maradt azonban tétlen. Fogdmegeivel százával tartóztatta le azokat, akik népgyilkos politikájának az útjában álltak. Kulich Gyula közvetlenül lebukása előtt, a földmunkások szakszervezetének ülésén, még nagy hatású beszédben hangsúlyozta : Magyarországon földet kell osztani! Két éven át kínozták, vallatták, közben hat hétig rabkórházban is feküdt, — de a kommunista pártról semmit sem tudtak meg tőle a hatalom bitorlói. Végül nyolc és fél évi fegyházbüntetést szabtak rá. Az utolsó szó jogán ennyit mondott: „Urak, az önök rendszere nem tart már sokáig!” A szegedi Csillag-börtönbe zárták. Itt a kommunista foglyok — a falon való rejtjeles kopogtatással — beválasztották háromtagú vezetőségükbe. S Ö, rejtve, a Vörös Segély által kívülről laponként bejuttatott nyelvkönyvből, jól megtanult oroszul. Anyanyelvükön akarta üdvözölni a szabadság vöröscsillagos katonáit. Kegyetlen sors. Amiért olyan önfeláldozóan küzdött, nem érhette meg. Az SS-ek, a magyar pribékek közreműködésével, 1944 őszén a dachaui koncentrációs táborba hurcolták — s 1945 elején, harmincegy éves korában, kivégezték. A szellemét azonban nem ölhették meg. Emlékével együtt tovább él bennünk. Tarján István Kiskatonák E gésznapos látogatóban voltunk egy dunántúli híradós alakulatnál. Lapszerkesztőket láttak vendégül — amint egyik kedves házigazdánk. Kálazi József vezérőrnagy mondta — hogy „ablakot nyissanak” számukra a mai 'katonaéletre. A vendégek — csupa középkorú emíber, régen túl a katonaéveken — előadást hallgattak a hazafias nevelésről, bejárták a laktanyát, részt vettek egy műszaki bemutatón, megkóstolták a katonaételeket, bekukkantottak a hálótermekbe, a tantermekbe és klubszobákba, majd közös beszélgetésen összegezték tapasztalataikat. Akkor mondta valaki közülük, hogy — oly megszokott, tán eszünkbe sem jut — maga ez a szó: „kiska- tona” is mennyire kifejezi a dolgozó nép szeretetét katona fiai iránt. S a vezérőrnagy, aki nem fogyott ki a kérdésekre adott frappáns — hol megindító történetekkel, hol humorral fűszerezett — válaszokból, szinte szülői szeretettel mondta el, hogy számára is mi jelenti a legnagyobb élményt a mai katonai életben. C bár hangsúlyozta a leg- ^ modernebb harci eszközök fontosságát — melyeket mi is megcsodálhattunk —, s hosz- szasan beszélt az ebből eredő kiképzési gondokról, nehézségekről, mégis egészen kis dolgokra, látszólagos apróságokra hívta fel a figyelmünket. — Látták azt a pizsamás kis- katonát a körletben? — kérdezte, azután a régi katonaidőkről beszélt — mennyire élnek ezek még bennünk is! —, amikor a gyakorlat után izzadt ingében volt kénytelen a katona pihenőre térni, mert nem volt más. Felhívta a figyelmünket a hibátlan öltözékre, a gyűlöletes — sarkosra tömött — szalmazsákot kiszorító matracra, s tán a kitűnő felszerelésnél is büszkébben emlegette a tiszta és fűthető-hűthető, pormentes kenyérszállító kocsit, a kalória- táblázat szerint összeállított vitamindús étcsomagokat, a variálható — hazai gyártmányú — sátrakat és mindazt, ami a be- vohulók egészséges életmódiát, sőt — viszonyítva minden előzőhöz is — kényelmét szolgálja. P ersze ne gondol ja senki, ■ hogy most már a katonaság holmi „leánynevelőintézet”, ahol dédelgetik, babusgatják a bevonulókat. A rend, a fegyelem, az állandó és fokozatos megterhelést jelentő kiképzés testileg és szellemileg egyaránt nagy erőpróba a 18. évüket éppen csak meghaladó fiatalemberek számára. A kecskeméti Bán János, a jánoshalmi Zsebi Antal, a dunavecsei Béni János szülei azonban nyugodtak lehetnek, távol az otthontól is jó kezekben tudhatják fiukat. A rövid alapkiképzés után — rövid a szolgálati idő sok a tanulni való — máris a képességük szerinti szakmai ismeretekre fordítják figyelmüket. Egy évig tanulják a távirász szakma fortélyait. Szabad időben a klubszobában pihenik ki a fáradalmakat, társasjáték, levélírás, olvasás, este mozi vagy tv-nézés fejezi be a napi programot. Műveltebb, szélesebb látókörű emberekké válnak. megerősödve megedződve kerülnek kt ismé majd a „civil”-életbe. S akad mint Béni János, aki azt tervezi. hogy bent marad. A kiskatonákból lassan ” „öreg” honvédok, tisztesek. tiszthelyettesek vagy éppen tisztek lesznek. S az alakulat múzeumában ők is, mint most elöljáróik, büszkén mutatják majd a csapat történetét, tetteit megörökítő, elismerő okleveleket, fényképeket, köztük a legutóbbi szép fegyvertény, a Vltava hadgyakorlaton való helytállás szép emlékeit. £ P.
