Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

SWJ. április 50, vasárnap ». oldal A mélykúti Új Élet Termelőszövetkezet nyerte a kongresszusi zászlót Fehér Lajos adta át a kitüntetéseket Á mélykúti Űj Élet Termelő­szövetkezet az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére in­dított munkaversenyben orszá­gosan első helyezést ért el. A 7500 holdas közös gazdaság, amelynek csaknem ezer tagja van, már évek óta kiváló ered­ményeket ér el. A kongresszusi versenyben 605 tag tett válla­lást. Ezeknek összértéke 3 mil­lió forint volt. A lelkes verseny eredményeként 8 millió 373 ezer forint érté­kű terven felüli eredményt értek el. A termelőszövetkezet közis­mert arról, hogy bátran alkal­mazza az új módszereket mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Ez is közre­játszott abban, hogy országosan első lett, és elnyerte a kongresz- bzusí zászlót. Az ezzel kapcsola­tos ünnepséget szombaton dél­előtt tartották. A kora délelőtti órákban Mélykútra érkezett Fe­hér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, kísé­retében volt -dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnö- ke, Radvánszki Imre, a kiskun- halasi járási pártbizottság első titkára, dr. Hegedűs István, a járási tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke. Rajtuk kívül számos megyei, járási vezető, a terme1 őszövetkezettel kapcsolat­ban álló intézmények, vállala­tok vezetői is eljöttek az ün­nepségre. Fehér elvtárs és kíséretét Ka- zinczi Mihály, a termelőszövetke­zet elnöke és Gulyás Mátyás párttitkárhelyettes, valamint a község vezetői fogadták. Rövid tájékozódás és baráti beszélge­tés után került sor a mélykúti moziban az ünnepi közgyűlésre. Gulyás Mátyás nyitotta meg a közgyűlést, röviden ismertette a termelőszövetkezet elmúlt év­ben elért eredményeit, maid Fe­hér Lajos elvtárs emelkedett szólásra. Bevezetőiében tolmácsolta a Központi Bizottság és a kor­mány üdvözletét a szövetkezet tagságának. Ezután foglalkozott a IX. pártkongresszuson ho­zott határozatok jelentőségé­vel. Hangoztatta, hogy ezek nyomán máris számos intézkedés történt. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa létrehozta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériu­mot. Egy héttel ezelőtt pedig a termelőszövetkezetek első orszá­gos kongresszusa vonta magára az ország figyelmét. Mindkét esemény nagy jelentőségű a me­zőgazdaság fejlődése szempont­jából. Foglalkozott a második ötéves tervidőszak alatt elért eredmé­nyekkel, majd kitért a termelés fejlesztésével kapcsolatos kérdé­sekre. Kiemelte, hogy a Szov­jetunióval és más szocialista or­szágokkal megkötött egyezmé­nyek alapján 1970-ig zöldségex­portunk csaknem megkétszere­ződik. Ehhez lényegesen növelni kell a termelést. Hangsúlyozta a libanevelés és hizlalás fejlesz­tését is, amely szintén fontos nemcsak a hazai ellátás, hanem export szempontjából is. — A gazdasági feladatokon kívül mindenegyes termelő- szövetkezetben bőven van­nak tennivalók az emberek nevelésében az új szocialis­ta embertípus formálásában is. Ezt a munkát a szövetkezeti pártembereknek kell kézbe ven­niük. Pártszervezeteink nem­csak azzal nyújthatnak nagy se­gítséget. ha a termelőszövetke­zetek gazdasági megerősítésében közreműködnek, sokkal fonto­sabb. hogy magukra vállalják és jql ellásssák az emberek po­litikai, kulturális és erkölcsi ne­velésének nagy feladatát. — mutatott rá Fehér elvtárs. Bestzéde végeztével átnyúj­totta a kongresszusi zászlót Ka- zinczi Mihály elnöknek és fel­olvasta áz adományozó díszok­levél szövegét, ame'vet Kádár János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra írt alá. Ezután a mezőgazda­sági és éTelmezésügvi miniszter megbízásából a termelőszövet­kezet tagjainak kitüntetéseket adott át. Hárman a Mezőgazda­Élüzcmavatások Szombaton délben tartották a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban az élüzemavató ün­nepséget, amelyen részt vett Kincses István kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, File Miklós, az Általános Gépipari Igazgatóság igazgatója, Hegedűs Ferenc, a városi pártbizottság titkára, dr. Dobos Ferenc, a vá­rosi tanács vb-elnöke. Az üzemben tavaly nagy len­dülettel bontakozott ki az MSZMP IX. kongresszusa tisz­teletére a munka verseny, s hat­vanöt brigád vetélkedett egy­mással. Ennek eredménye, hogy a gyár 1966. évi termelési ter­vét 6,4, export kiszállítási ter­vét 11 százalékkal teljesítette túl és 2,8 százalékkal csökken­tette gyártmányai önköltségét. A vállalat gazdasági eredmé­nyei alapján 20 és fél napi bér­nek megfelelő nyereségrészese­dést osztott dolgozói között. Az ünnepségen Kincses István miniszterhelyettes adta át az élüzem címet, s a miniszteri el­ismerést dokumentáló oklevele­ket Hajba Ottó igazgatónak. A gyár igazgatója ezután hat bri­gádnak zászlót, nyolc brigádnak oklevelet, 31 dolgozónak Kiváló Dolgozó jelvényt, illetve okleve­let, két újítónak Kiváló Újító ezüst fokozatú jelvényt nyúj­tott át. Szombaton adták át ünnepé­lyes külsőségek között az él­üzem címet a Kiskunsági Álla­mi Erdőgazdaság, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, a Kiskunha­lasi Vástömegcikkipari Vállalat, a Baromfiipari Országos Válla­lat kecskeméti, valamint kis­kunhalasi gyáregysége és kis­kunfélegyházi toliüzeme dolgo­zóinak. A Kiskunhalas és Vidéke Földművesszövetkezet Kiváló Földművesszövetkezet, a Bajai Vasútállomás Kiváló Állomás, a Bács-Kiskun megyei Tőzegkiter­melő és Talajerőgazdálkodási Vállalat Kiváló Üzem címmel lett kitüntetve. A SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ Országos Elnöksége dicséretben részesítette a Bugaci és a Mélykúti Földművesszövet- kezetet. A MÉSZÖV Igazgató­sága és a KPVDSZ megyebi­zottsága vándorzászlóval jutal­mazta a Solt—Harta és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezetet, s vándorserleget adományozott a Lakitelek és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnek. A me­gye Kiváló Ktsz-e lett a Kis­kőrösi Vegyes, a Jánoshalmi Vegyes és a Bajai Lakberendező Kisipari Termelő Szövetkezet. Valamennyi élüzem és kiváló vállalat, illetve szövetkezet ava­tóünnepségen a dolgozók mély­séges felháborodásuknak adtak kifejezést a görög fasizmus ter­rorcselekményei felett, s távira­tokban tiltakoztak Manolisz Gle- zosz halálos ítélete ellen. ság Kiváló Dolgozója, heten a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag kitüntetést és tízen dicsérő ok­levelet kaptak. Kazinczi Mihály megköszön­te a kitüntetéseket, majd rövi­den ismertette a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, a IX. pártkongresszus határozatainak végrehajtására tett vállalásokat. A következőkben 37 oklevelet adott át a termelőszövetkezet jó eredményt elért dolgozóinak. Az ünnepi közgyűlés Gulyás Má­tyás zárszavával ért véget. Gu­lyás elvtárs ismertette Loson- czi Pálnak, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek és Szabó Istvánnak, az Or­szágos Termelőszövetkezeti Ta­nács elnökének dísztáviratait. A közgyűlés táviratban til­takozott Manolisz Glezosz- nak, a görög nép nemzeti hősének halálraítélése ellen. Fehér elvtárs és kísérete a délutáni órákban megtekintette az úi községi könyvtárat és ismerkedett az Űi Élet Termelő- szövetkezet gazdaságával; Két legfőbb közül az egyik A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával tüntették ki a Kiskőrösi Gépjavító Állomást Szombaton délelőtt nagy ün­nepség színhelye volt Kiskőrö­sön a Petőfi Mozi: az ország két legjobb gépjavító állomása egyi­kének, a kiskőrösinek itt adta át a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, valamint az ez­zel járó oklevelet Hont János, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese. Részt vett az ünnep­ségen dr. Glied Károly, a me­gyei pártbizottság titkára és dr. Csatári Lajos, a gépjavító állo­mások megyei igazgatója; jelen voltak továbbá a járási párt és tanácsi vezetők is. Az ünnepséget Mikó Máté, a javító állomás szakszervezeti bi­zottságának titkára nyitotta meg, majd Hont János tartott beszédet. Mint mondotta az orosházi mellett a Kiskőrösi Gépjavító Állomás érte el ta­valy országosan a legjobb ered­ményt: a bruttó termelési érté­ket csaknem egyharmadával nö­velte. A gépjavítás fejlesztése, szakosítása a legjobb úton ha­lad, hiszen már évekkel ezelőtt megkezdték az alkatrészek há­zilagos felújítását, sőt gyártását is. Az elkövetkező feladatok az eddiginél is nagyobbak lesznek; versenyezni kell nemcsak a me­gye és az ország többi gépjaví­tójával, de a gazdaságokkal és más vállalatokkal is. A javító állomások sok olyan előnnyel rendelkeznek, amelyek még jobb kihasználása azzal bíztat, hogy a jövőben is megállják-a helyü­ket. A Kiskőrösi Gépjavító négyszáz dolgozója, ha meg akarja tartani a vándorzászlót, nem pihenhet meg a babérokon. Ezután Németh Lászlónak, a javító állomás igazgatójának át­adta a vándorzászlót, majd dr. Glied Károly elvtárs szólalt félj s ez alkalommal elismerését és jókívánságát fejezte ki a gépja­vító állomás dolgozóinak. Ezt követően Hont János, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést és a miniszteri di­csérő oklevelet adta át a gép­javító három-három legjobb dol­gozójának. Szabó Ferenc, a ME- DOSZ megyei titkára, a Kiváló Dolgozó-jel vényt nyújtotta át a gépjavító igazgatójának, főagro- nómusának, üb-titkárának és fő­mérnökének. Ezenkívül Kiváló Dolgozó oklevelet huszonegyen és külön pénzjutalmat kilenc*1 venketten kaptak. Végül a meghívott vendégek megtekintették Petőfi Sándor szülőházát, a kiskőrösi áruházat és a gépjavító műhelycsarnokát. Államvizsga előtt Három évvel ezelőtt 224-en kezdték az első évet és most I40-en készülnek az államvizs­gára, a munkára. Nem merem azt írni, hogy az ÉLETRE, mert műszakiakról, a Kecske­méti Felsőfokú Gépipari Tech­nikum hallgatóiról van szó, akik — állításuk szerint —sem­mitől sem irtóznak úgy, mint az érzelmes közhelyeiktől. ' * Eredetileg csak azokkal akartam beszélgetni, akik a me­gyében helyezkednek el a vizs­ga után. De a diákotthon tár­salgójában kezdetben is jóval többen vannak negyvennél — körülbelül ennyien maradnak a megyében — és később még újabb csoportok csatlakoznak hozzánk. Nehezen indul a társalgás. Kissé fáradtak. Reggeltől dél­után 5-ig, szinte csak a rövid ebédidőből pihenhettek. Elmé­leti órák, zárthelyi dolgozat, gya­korlati foglalkozás, KlSZ-gyű- lés. Egy hónappal az államvizs­ga előtt, minden nap zsúfolt programot hoz. Csak akkor de­rülnek fel az arcok, amikor a kezdést, az iskola hőskorát idéz­zük. — Törmeléket hordtunk, par­kosítottunk, kazánházat építet­tünk. Elmehetnénk kőművesnek, vagy kubikosnak is, olyan ala­pos szaktudást szereztünk e szakmákban — mondja az egyik. Hangjában inkább büszkeség ér­ződik, mintsem panasz, a hátsó sorokban fülelő elsősök mégsem állják meg szó nélkül: — Mit sírdogáltok öreg? Maradt még munka nekünk is bőven; Válaszra sem méltatják, pedig igaza van a „gólyának”. A tech­nikum fejlesztése még nem fe­jeződött be. Az udvar túlsó sar­kában most is téglarakások, ge­rendák hevernek. Szűk a hely, mert évről évre több a hallgató. Sok műszakira van szüksége az iparnak. * Aki SÜrÜn megfordul az üzemekben, az jól tudja, hogy mennyire várják a jól képzett fiatalokat. Milyen örömmel üd­vözöltük annak idején az inté­zet születését itt, Kecskeméten is. Párt és tanácsi vezetők, gyárigazgatók bábáskodtak a születésénél, mondván: végre megoldódik a megye gyorsan fejlődő iparának egyik legége­tőbb problémája, a műszaki utánpótlás nevelésé. Érthető tehát, hogy meglepő­döm, amikor azt hallom beszél­gető partnereimtől, hogy nem minden aggodalom nélkül tekin­tenek a pályakezdés elé. — A nyári szakmai gyakorla­tokon szerzett tapasztalataink szerint, az üzemvezetők egyrésze nem tud hová sorolni bennün­ket. Bár sejtik, hogy többet tu­dunk, mint akik középfokú technikumai; végeztek és elmé­letileg valamivel kevesebbet, mint az egyetemekről kikerülő mérnökök, e két határ között még mindig nagy a terület — fejtegeti Michelcz László. — Én azt tapasztaltam, hogy a mérnökök így kezelnek ben­nünket — söpri végig beszédes mozdulattal a zakója hajtóká­ját egy vékony fiú. — Ez a legkisebb baj — le­gyint a mellette ülő, majd így foltyatja: — Mi a termelés köz­vetlenül irányítói szeretnénk lenni. De vajon ránk bíznak-e majd egy műhelyt, termelőrész­leget és ha igen, megfelelünk-e a követelményeknek? Elég gya­korlati ismerettel rendelkezünk? Szerintem több volt a kelleténél az elméleti anyag, a gyakorlati foglalkozás rovására. Ugyanak­kor az üzemszervezéssel mégis csak egy féléven keresztül fog­lalkoztunk; Elhangzik az is, hogy az ál­lamvizsga után hathónapos „büntető” következik. A gya­korlati időt értik ez alatt, ami­kor még alacsony lesz a kere­set. Úgy látom, hogy akik ösztön­díjjal tanulnak és jól ismerik azt az üzemet, ahová kerülnek, általában nyugodtabban tekin­tenek a jövőjük elé. De a töb­biek kishitűségét még akkor is furcsálom, ha számításba ve­szem a vizsgadrukkot és a pá­lyakezdés előtt szinte törvény­szerűen jelentkező szorongást. Gyöngyösi János, a tanulmá­nyi osztály vezetője sűrűn meg­csóválja a fejét, miközben be­számolok a kollégiumi tapasz­talataimról. Aztán sorra választ ad minden kérdésre: — A KGM és az iskola gon­doskodik a tanulók elhelyezé­séről. Az ösztöndíjasokon kívül körülbelül nyolcvanan vannak olyanok, akik pályázhatnak majd azokra az állásokra, ame­lyeket — az üzemek igénybe­jelentése alapján — rövidesen nyilvánosságra hozunk. — Nem lehetett volna hama­rabb? — kérdezem, utalva a diákok körében tapasztalható bi­zonytalanságra. — Véleményem szerint még nincs késő. Úgyis csak augusz­tus elején foglalják el az állá­sokat. Hasonló a gyakorlat az egyetemeken is. A fizetés termé­szetesen — az előírások szerint — 1100—1300 forint lehet a gya­korlati idő alatt. De hat hónap után szépen keres majd, aki bebizonyítja rátermettségét. A számításba vehető harminc féle beosztás között ugyanis a tech­nológustól kezdve a gyáregység­vezetőig szinte minden műszaki munkakör szerepel. Nem osztja a hallgatók aggo­dalmát Gyöngyösi János abban sem, hogy kevés volt a gyakor­lati foglalkozás, az üzemi gya­korlat. •— Nyilván egyetlen pályakez­dőt sem „dobnak be a mély víz­be” a vállalatánál. A gyakorlati idő alatt közelebbről is megis­merkedhetnek az üzemükkel,' feladatukkal — mondja. — Azt pedig, hogy szükség lesz-e mindarra az elméleti tudásra, amivel felvérteztük a hallgató­kat három év alatt, csak a jövő dönti el. — Abban igaza van a hallga­tóknak, hogy az üzemgazdaság­tan megismeréséhez kevés egy félév. Éppen ezért bővítjük e tantárgy oktatását. Joggal vár­hatják el ugyanis a vállalatok a termelést közvetlenül irányító műszakiaktól, hogy értsenek a munka megszervezéséhez. Szó esik beszélgetésünk során arról is, hogy a kezdeti nagy felbuzdulás, után bizony elég kevés megyei üzem tartott kap­csolatot a technikummái. Pedig ha többször találkoztak volna gazdásági vezetőkkel a hallga­tók. nyilván többet tudnának az üzemi életről és nyugodtabban néznének a következő hónapok elé. * Egy hónap múlva száz­negyven fiatal szakember hagy­ja el a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumot. Szava­ikkal élve: az „első eresztés”. Egyiknek sincs oka arra, hogy aggódva nézzen a jövője elé. Szorgalommal, a választott hi­vatás szere tétével mindannyian elérik céljukat és a termelés jól képzett irányítóivá fejlőd­nek. Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents