Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
4. OfflsI 1981. április S, hftfB NcSiés órák segítői A „Nyögi sor“-tóI az ifjúsági klubig A beteg súlyos lázban ég. Csenget. Éjjel van. alszik a kórterem. Jön a nővér, suhan a fehér főkötő, enyhül a láz. „Köszönöm, nővérke!” Naponta sokszor. évente sok ezerszer hangzó el af*;vTrv cm v/in „Köszöembereken. És a többieket is. És hogy hogyan lehet valakiből ápolónővér-jelölt, azt Zéman Pálné, az Egészségügyi Szakiskola igazgatónője mondja el: — Kétéves iskolát kell végez- m<- - w„dő nővérnek. Ezalatt A másodévesek már kórtermi gyakorlaton vesznek részt. Illés Márta vért vesz a laboratóriumban. Ök a nehéz órák segítői. Nehéz, áldozatos pálya, sok virrasztással, aggódással. De még több szépséggel. Segítség a szenvedő embernek. Kell ennél szebb? Hálás feladat: enyhíteni a szenvedést, gyógyítani az elesett embert. Hogyan lesz, hogyan lehet valakiből ápolónö'-é*-? Moedí-ík e1 leti és gyakorlati részét. Kiváló orvosok az előadók. Felveszünk érettségivel és nyolc általános iskolai végzettséggel 17 éves kortól 32 évesig erre a pályára hivatást érző lányokat és asszonyokat. Most folynak a jelentkezések; a pályázatokat erre a címre küldjék: Egészségügyi V-yn Isi n Ha a termelőszövetkezetek „öregedéséről”, a falusi fiatalok elvándorlásáról esik szó valamilyen megyei fórumon, feltétlenül megemlíti valaki Tompát. Mégpedig a kevés pozitív példa között valahogy így: — Tompán nincs probléma, ott megtalálták a módját a fiatalok helyhe'zkötésének. A nyomaték kedvéért még azt is hozzá szokták fűzni, hogy a község mindkét tsz-ében hihetetlenül alacsony, a Kossuthban például 38 év az átlagos életkor — a nyugdíjasok nélkül. * GSZELMANN APÁM, a kiskunhalasi járási KISZ-bizottság titkára jól ismeri a községet, hiszen sűrűn meglátogatja az összesen 175 tagot számláló tompái alapszervezeteket. Ö így magyarázza a község ifjúságának a „titkát”: — Igaz, hogy a jól dolgozó tsz-ekben biztos megélhetést találnak a fiatalok. De tévedés lenne azt hinni, hogy kizárólag az anyagiak tartják ott őket a szülőhelyükön. Két olyan szempontot is említhetek, ami véleményem szerint az anyagiakkal csaknem azonos súllyal esik a latba: — Az egyik az, hogy az átlagosnál több figyelmet szentelnek életkörülményeiknek, munkájuknak, előrehaladásuknak a községi vezetők. A másik pedig az, hogy Tompán valóban tartalmas szervezeti és kulturális életet teremtett az utóbbi években a KISZ. • FAZEKAS BÁLINT, a Kossuth Tsz elnöke maga is ifjú ember, alig 35 éves. Ahogy itt ül, érvel, vitatkozik a tsz KISZ- vezetőinek a karéjában, akár azt hihetné aki nem ismeri, hogy korát tekintve is közéjük tartozik. — Valaki a minisztériumból azt mondta a múltkor, hogy „úttörő” tsz a miénk. A jelző természetesen az alacsony átlag életkort illeti;' a tagság 35 százaléka harminc éven aluli. Büszkék vagyunk erre, hiszen nem a szerencsénknek, hanem sok évi, következetes szervező munkánknak az eredménye. De mondják el maguk a fiatalok, hogy mivel „édesgettük” ide őket. Fenyvesi Zoli agronómus veszi át a szót: — A fiatalabbak oda mennek szívesen dolgozni, ahol egész éven át rendszeresen foglalkoztatják őket. A vezetőség méltányolta ezt az igényt és az állattenyésztésben — különösen a baromfitenyésztésben —, meg a kertészetben kapott munkát a fiatalok zöme. Átlagos havi keresetük kétezer forint körül mozog. — Néhány évvel ezelőtt akadtak olyanok az idősebb gazdák között, akik irigyelték a „köly- köktől” a jó jövedelmet. De a vezetőség megmagyarázta nekik, hogy a kereset nem az évek számától, hanem a végzett munka minőségétől és mennyiségétől függ. Szorgalomban pedig a mi fiataljainknál nincs hiány. A közös gazdaság hét szocialista brigádja közül három ifjúsági. Valaki más megemlíti, hogy a fiatal házasokat i$ segíti a termelőszövetkezet: az eltöltött évek alapján ezer-háromezer forint hozományt kapnak fejenként. Épül két szolgálati lakás is, amelyben szintén új házasok találnak kényelmes otthont. De vonzó juttatás a 800 négyszögöl föld és az öt, illetve tíz évi tagság után járó egykét havi keresetnek megfelelő jutalom is. Beszélgetésünk során többször hangsúlyozzák, hogy a jó kereseten és a különféle anyagi juttatásokon felül gondoskodnak a Kossuthban a fiatalok szakmai fejlődéséről is. Sokon végezték el az elmúlt években a középiskolát, a mezőgazdasági szakmunkás-tanfo- lyamot. Jelenleg hárman járnak technikumba. Fokozza a tanulási kedvet, hoav a rátermettek — alacsony • életkoruktól függetlenül — felelős beosztást kapnak. * A MUNKA frontján tehát kivívták az őket megillető bizalmat. megbecsülést a tsz fiataljai. Ez ad nekik alapot arra, hogy felvegyék a harcot á maradi gondolkodás, a régi, falusi, paraszti életforma sok káros maradványa ellen. Halász László, a baromfi- telep vezetője — a KISZ-titkár — egv anró, mégis jellemző példát említ: — Korábban a legnagyobb kánikulában is melegítőben dolgoztak nálunk a Ián vök.— Miért nem vesztek magatokra valami könnyebb ruhát, például shoz- tot? — kérdeztem az egvik*ő1. „Még csak az hiányozna. Mit szólnának hozzá a Nyögi soriak”. — tiltakozott ijedten. Hát igen, a Nyögi sor. Az a falurész, ahol a szegénység és a tanulatlanságból fakadó soksok babona, előítélet lakott. Ma már tv-antenna mered a legtöbb tetőn, új bútorok kerültek a lakásokba, de a gondolkodás lassabban Változik az anyagi körülményeknél. Meg kell vívniuk a harcot a fiataloknak a shortért, csak úgy, mint a táncos kultúrdélutánokért. „A Kossuthban már megint dáridóznak” — mondják még ma is rosszallóért egveseik. Pedig a világos ablakok mögött szellemi vetélkedők, kulturált táncos esték zajlanak. •* SZÄRAZ JÓZSEF, a kultúrotthon húszegynéhány éves vezetője ma már mosolyogva emlékszik vissza arra, hogy hányszor elkeseredett az első időkben. — Itt volt ez a szépen berendezett ifjúsági klub, sok szülő mégsem szívesen eresztette ide a lányát. Megint bál lesz? — kérdezték. — Nem bál, hanem klubdélután, kötetlen beszélgetés, társasjáték, könyvek — válaszoltam. Gyanakodva hallgatták, mert ami számukra szokatlan, az szerintük csak rossz dolog lehet. Szóval nem olyan, ami egy rendes lánynak való. — De a fiatalok közül sem mindenki érezte ám jól magát közöttünk kezdetben — meséli röviddel később Kollár Irénke, aki hónapokig szervezte az ifjúsági klub programját. — A fiúk egy része még ma is szívesebben megy oda, ahol inni is lehet. ^ * FIATALOK építették Tompán a megye talán legszebb úttörőparkját. A választások idején a part és a tanács odaadó segítőtársai voltak a szervező munkában. Becsületet szereztek maguknak munkájukkal a termelőszövetkezetekben. Most ifjúsági szórakozóhellyé alakítják át a kultúrotthon pincéjét és nem vitás, hogy rövidesen a megye városaiból is hozzájuk járnak tapasztalatot szerezni azok, akik, tartalmas klubéletet akarnak teremteni. Igaza volt a járási KLSZ-tit- kárnak, a kétezer forint körüli átlagkereset kétségkívül fontos, de nem egvetlen maffvarár'ÜB Tompa viruló „if’”=áf>ánnk”. Békés Dezső Fontos bejelentés Szelídek, türelmesek a betegekkel szemben. Nagyváradi Klári és Mészáros Rozália vércukorterhelést végez a megyei kórház belgyógyászati osztályán. azok, akik most végzik első évfolyamát a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskolának. Telek-~í,eanderné, 23 éves asz- szonyka; Négy évvel ezelőtt nagyon súlyos betegen feküdtem a félegyházi kórházban. Orvosok, ápolónők nagy-nagy harcot vívtak az életemért. És sikerült, eredményes volt a harc. Ekkor határoztam el, hogy egész életemet erre áldozom; segíteni az embereknek, enyhíteni szenvedéseiket. Így kerültem, erre a pályára ... Szabó Mária bácsborsodi kislány; Másfél évig Szentgotthár- rion voltam tüdőkórházban. Ott szerettem meg ezt a pályát. Hallatlanul sokat tettek az életemért. És nekik köszönhetem, ho°v meggyógyultam. Horváth Ilonkának az édesanyja egy évig feküdt a honvédkórházban. Ott tanulta meg szeretni ezt a pályát. Hasonlóképpen az áklozat indította el Rö- zsahepyi Irént és Surrper Évát Ls, a vágy, hogy segítsenek az nyal Júlia Gimnázium. Ennyi az egész. Ha a kétéves nővérképző iskolát elvégezte a jelölt, akkor kinevezik valamelyik egészség- ügyi intézményhez, egyelőre másfél éves kötelező gyakorlatra. Az egészségügyi dolgozók fizetésrendezése óta a kezdőnővér fizetése 1200 forint. — És ha valaki vidékről jelentkezik? — Kényelmes és korszerű kollégiumi ellátást biztosítunk, teljesen ingyen A kétéves képzésért egy fillért sem kell fizetni. A kollégiumban éppen táncpróba folyik, mikor ott járunk. A népi tánccsoport próbál, holnap mennek az egyik honvédségi alakulat KTSZ-eseivel Szolnokra szerepelni. A társalgóban pedig magnózenét hallgatnak a leendő nővér kék. Szöveg: Balogh József Fénykép: Pásztor Zoltán Sütiösd községi tanács, Kozma József elnökhelyettes telefonál az Üj Élet Tsz-be. — Te vagy az, Boros elvtárs? ... Jól van, csak azt akartam tudni, ott vagy-e? Megy hozzád egy újságíró... Akkor várod, ugye? Így indulok a sükösdi főutca árnyékos oldalán az Üj Élet Tsz-be, ahol még nem jártam. A párttitkárral szeretnék beszélgetni. Szerencsém van; bent található. A tsz-központ nem hivalkodóan nagy ház, de a porta forgalma is elárulja, hogy itt azért mezőgazdasági nagyüzem központja él. Kocsik, teli zsákok, gép, jellegzetes irodaajtók, még ha ezek alig is különböznek a lakóházakéitól. De már itt is a párttitkár. Jóvágású, kreolos arcú fiatal férfi. „Valódi” városi megjelenésű ember. Könnyed beszélgető. ez már az első mondatváltásoknál kitűnik. Kellemes cigarettázás közben beszélgetünk egv éppen néptelen helyiségben. Mindjárt, első gondolatával megfog. Mivel kezdte a párttitkári munkát, amikor — 1064-ben — ide került? » — Érezte már az elvtárs. mi- lyen megalázó is, amikor egy nagyobb közösségben — például egy tsz-elnök, agronómus vagy párttitkár — még hosszabb idő múltán sem nevén szólítja az embert. Mert nem ismeri névről... Ebből nem egyszer amolyan „mai” hallja kend, gyűjjön kend helyzetek adódnak. Ilyen helyeken joggal érzi magát csak létszámnak a tsz- tag. Pedig ugyanolyan gazdája ő is a szövetkezetnek, mint a vezetője. Addig semmi időt, határjárást nem sajnáltam, míg végig nem beszélgettem minden tagtárssal. Mentem a földeken, egyik brigádtól a másikig. Megismerkedtünk, beszélgettünk, s nem is olvan soká eljött az idő, amikor kölcsönösen tudtuk egymásról, kik vagvunk, miről hogv gondolkodunk, ki minek örül, vagy mi bántja éppen. S ez — megtanultam — űgv kell az embereknek. Mikor egyszer-másszor több napra másfelé volt dolgom, utána már szólogattak: „Miért nem járt mifelénk, titkár elvtars?” Dél felé iár. Kis intermezzo szakítia félbe a beszélgetést Csinos hornn lánv iön be. letesz ppv fértviő héíi't fríq^ kenyeret az asztalra. Valaki járt a boltban, s neki is hozott, a titkárnak. — Ügy megkívántuk, titkár elvtárs, de sajnáltuk megkezdeni — mosolyog' a lány. De nem is fordul ki rögtön az ajtón, mintha tudná, mi következik. — Lássanak csak hozzá nyugodtan, — vigye csak! — biztatja a párttitkár, s a nagylány köszöni a kínálást. Ha már itt tartunk, természetes az érdeklődés, hogy milyen szerepet visznek a tsz-ben a nők? Egy adat is mond valamit. A kétszáz-kétszáztíz rendszeresen dolgozó közül 100—120 nő. Három főbb termelési területen működnek. Ök a kertészek, komlótermelők, dinnyések. — Komlósok? Dinnyések? — Mégpedig egész specialisták. Szigeti Istvánná, Lovák Istvánná, Petrás Istvánná például tavaly a komlóban dolgozott. Hogv mit jelent a komló, ha jól beüt? 80 hold kertészet másfél millión felül Jövedelmez; 18 hold komló több mint fél milliót hoz. De ki ne feleitsíik a kitűnő kertészek közül Kernva Gvörgy- nét. Bajai Pétimét, vagy a KIS^ vezetőségi tag Szerletics Júliát. Wpíriuí vendég jön. Haj- donfős, tavaszi felöltős fiatalember. Egyik pedagógus ugrott be — szünet alatt —,hogy egy
