Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

\ Megvalósítjuk a párt és a kormán) népünk felemelkedését szolgáló célkitűzéseit Választási nagygyűlés Kiskunma jsán Pénteken délután nagygyűlésre gyűltek egybe Kiskunmajsa község lakói. Zsúfolásig megtelt vátesztókkal az a hatalmas, reprezentatív művelődési ház, amely az előző választás egyik ígérete volt. Akiknek a széksorokban nem jutott hely, az elő­csarnokban hallgatták a szónokokat. A község lakosságának minden rétege — termelőszövetkezeti gazdák, üzemi munkások, alkalmazottak, értelmiségiek, először választó fiatalok — kép­viselve voltak a hallgatóság soraiban. A választási nagygyűlés elnökségében helyet foglalt dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke, Fekete Pálné dohány­üzemi munkás, országgyűlési képviselőjelölt, Ispánovits Márton, a járási pártbizottság első titkára, dr. Cseh László, a járási tanács vb-elnöke, Varga Antal, a községi pártbizottság titkára, Papp István, a községi tanács vb-elnöke, Sisák Péter, a községi népfmntbizottság elnöke, Kiss Józsefné, a községi nőtanács el­nöke, Németh Gizella papírüzemi munkás, Fülöp Sándor vas­üzemi munkás, Kürti Kálmán, a Rákóczi Tszcs brigádvezetője, Faludi Sándor, a gépjavító állomás igazgatója, ifj. Terbe Sándor választókerületi bizottsági elnök, Görög István, a Hazafias Nép­front Kiskunfélegyházi Járási Bizottságának titkára nyitotta meg a gyűlést, majd átadta a szót dr. Varga Jenő elvtársnak. A nagygyűlés szónoka dr. Varga Jenő elvtáns. Tiszteit Választási Nagygyű­lés! Kedves Elvtársak! Elvtárs­itok! Meleg szeretettel köszöntőm Önöket, s egyben tolmácsolom a megyei pártbizottság, a Ha­zafias Népfront megyei bizott­sága, és a megyei tanács üd­vözletét. Ezen a nagygyűlésen —- mint annyi más összejövete­len most, a választók és jelölt­jeik kicserélik gondolataikat. A trn választásaink nem járnak együtt nagy látványossággal. A felszabadulás előtt a választá­sok valóban látványosak voltak. A burzsoá párttok jelöltjei egy­másra licitáltak a választási ígéretekben, amelyek azután ígéretek is maradtak. Azoknak pedig, akik meg is valósították volna ígéreteiket, meg sem en­gedték, hogy jelöltek lehesse­nek, a Horthy-M agyarországon üldözték a haladó erőket. A nép képviselői ma tények­kel állnak választóik elé. Elő­ször számot adnak az elmúlt négy év alatt végzett munká­jukról, választókerületük fejlő­déséről. Szigorú számadás ez, ugyanakkor elmondják mit akarnak megvalósítani az elkö­vetkező választási ciklusban. Megkönnyíti helyzetünket, hogy ma a legkisebb község, te­lepülés sincs kirekesztve az or­szág vérkeringéséből. Könnyebb­ség, hogy nálunk nem a vá­lasztások előtti ígéretek hatá­rozzák meg a fejlődést. Azt igen körültekintően megalapoz­ták az MSZMP IX. kongresszu­sán, valamint az országgyűlés­ben, amikor elfogadták a har­madik ötéves népgazdasági ter­vet. Pártunk és kormányunk országos vezetői Kádár János elvtárs budapesti, Kállai Gyula elvtárs debreceni és Nyers Re­zső elvtárs kecskeméti beszédei részleteiben értékelték a meg- iyrt utait és taglalták azokat« tennivalókat, amelyek a követ­kező ciklusban előttünk állnak. Ahonnan elindultunk... Engedjék meg nekem, hogy mint a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, s a megyei ta­nács vb elnöke, elsősorban megyei kérdésekkel foglalkoz­zam. Arról beszéljek, hogy a megyei pártértekezlet, valamint a megyei tanácsülések határo­zatai nyomán hogyan változott megyénk helyzete, miként haj­tottuk végre az országos politi­kát, milyen mértékben éltünk azokkal a rendkívüli lehetősé­gekkel, melyeket pártunk és kormányunk több milliárd fo­rint rendelkezésünkre bocsátá­sával biztosított számunkra. A megyei politika sajátos. De csak annyiban sajátos, hogy pártunk és kormányunk központilag meghatározott terveit az orszá­gostól eltérő körülmények kö­zött kell alkalmazni megyénk­ben. Az eltérő alkalmazást nem kívánta kormányunk aprólékos előírásokkal körülbástyázni, ha­nem a megyei párt vb és a me­gyei tanács, valamint a megye lakossága számára tette lehető­vé, hogy úgy használja fel a rendelkezésre bocsátott nagy lehetőségeket, úgy éljen a ren­delkezésre álló anyagi erőkkel — elsősorban a legnagyobb ér­téket jelentő lakossági munka­erővel —, hogy a legoptimáli­sabb előrehaladást érhessük el. Önök a tanúk arra, hogy mit valósítottunk meg az elmúlt választási ciklusban. Ha vissza­tekintünk az elmúlt időszakra, megállapíthatjuk: élni tudtunk a lehetőségekkel. Nincs a me­gyének olyan kis lélekszámú köz­sége, vagy területe, ahol ne len­nének meg erre a bizonyítókok. Az elmúlt öt évben nagyot vál­tozott a világ, ezen az elmara­dott Duna—Tisza közén is je­lentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, növekedett a mezőgazdaság és az ipar ter­melő kapacitása. Sokat változ­tak az életkörülmények, kultu­rális, egészségügyi és kommu­nális ellátás területén egyaránt. Mielőtt ismertetném a fejlő­dést, még egy sajátosságra sze­retnék rámutatni. A felszaba­dulás után Bács-Kiskun megye minden tekintetben a legelma­radottabb volt. Nem véletlen, hogy az úri Magyarországon itt voltak a leghangosabbak a hor­thysta böllérbicskás, fasiszta gyilkosok-. Itt volt, innen indult el Endre László, Héjjas Iván, Franczia Kiss Mihály, a szalon­képesek közül Zsitvay Tibor. Itt volt képviselő Reményi Schneller, a németek kémje. Horthy-birtok vq^t Katymáron, Darányi miniszterelnök birtoka- Tasson. Nem akarok most min­den népnyúzó hazaárulót az önök emlékezete elé idézni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy ezek az urak a mi apáink előtt szónokoltak a magyar nép ezer­éves jogairól, de ennek a nép­nek minden jogát lábbal tipor­ták. Jellemző, hogy ebben a me­gyében a felszabadulásig mind­össze a városokban és néhány nagyközségben volt villany, az is leginkább csak a főutcán égett. Egyedüli megye volt az országban a városokat is bele­értve, ahol nem volt vízvezeték. Emiatt a lakosság egy része kü­lönböző — többek között goly- vás — betegségekben szenve­(Folytatás a 2. oldalon.) Fekete Pálné országgyűlési képviselőjelölt választóival beszélget a kiskunmajsa! Művelődési Ház előcsarnokában. xxn. evf., 6i. sz. Ára 80 fillér tsei. marc. n, vasárnap Eltemették > Kodály Zoltánt Országos és nemzetközi részvét a nagy zeneköltő sírjánál Szombaton — végakaratának szövetség képviseletében Eugen megfelelően — a Farkasréti te- Suchon állami-díjas zeneszerző metőben helyezték örök nyuga- és felesége, a lengyel zeneszer* lomra Kodály Zoltánt, ahol el- zők szövetsége'részéről St. Sled- ső feleségének hamvai is pi- zinski elnök és A. Dobrowolski hennek. A temetésen szinte az főtitkár, az NDK zeneművészeti egész ország lakossága képvi- szövetségének nevében N. Noto seltette magát. A párt és a witz elnök vett részt a temető, kormány, a Magyar Tudomá- sen. Az NDK művészeti aka- nyos Akadémia-, a Magyar Ze- démiáját J. Cilensek, a weimari neművészek Szövetsége és más Liszt Ferenc zeneművészeti fő­vezető társadalmi intézmények iskola főigazgatója képviselte, koszorúin kívül száz meg száz Ott volt Mr. Dahl, a norvég helyről érkeztek a ravatalozó- kulturálisugyi minisztérium ze- hoz és a Kodály-sírhelyhez a nei osztálytanácsosa, valamint a kegyelet és megemlékezés vi- nagy nemzetközi zeneműkiadók rágai. képviselői, Angliából, Ausztriá­A végtisztességen ott volt Kanadából. Ott voltak a Kállai Gyula, a Minisztertanács szlovák magyar társaság, a Ce- elnöke és Szirmai István, az uiadok és Galanta küldöttei. MSZMP Politikai Bizottságának egyházi szertartás után a tagjai, Ilku Pál művelődésügyi Koporsót a térén felállított ra- miniszter, a Politikai Bizottság va^1^ helyezték. A ravatal póttagja és Cseterki Lajos, a mellett állt Kodály Zoltarane Központi Bizottság titkára; A a tagjaival. A koporsót főváros lakosainak tízezrein ki- Kodály Zoltánná és a család vül eljött a temetésre Kecske- *®kér szeműből készült kosz<> mét, a szülőváros küldöttsége és r*n borították Előtte helyezték sok dolgozója. A város küldött- , .. vánkoson az elhunyt ségének vezetői: Erdélyi Ignác, ki.tüntetéseit. A ravatal korül a a városi pártbizottság első tit- part ^ ® ®? Ajm.dé­kára, Reile Géza, a városi ta- a Művelődésügyi Minisz­nács vb-elnöke, Fehér Sándor, ten.u^1’.. ® Magyar Zeneművé- a Hazafias Népfront városi bi- szék Szövetsége, a Hazafias Nep- zottságának elnöke. Nemes- ;rop^’ a ye?etp szeghy Lajosné, az Ének-Zenei testületek, külföldi követségek Általános és Középiskola igaz- koszorúit helyezték eL _ gatója. Öregek és fiatalok az “ ravatalnál díszorséget Alt- ország minden részéből nagy ^ , ® magyar művészeti, íro számban utaztak fel a főváros- dalim es tudományos elet neves ba, hogy leróják kegyeletüket, személyiségei, a társadalmi szer- ítvm- .. v«k képviselői. Ott voltak a Ott volt a tefrcotepén a dip- díszőrségben Kecskemét kép- lomáciai testület számos veze- viselát 1^amint a szovjet, a toie es tagja. A szovjet zene- j^gy^j ^ ^ NDK zenész társa- szerzök szövetséget K, Scsednn dalmának küldöttei, professzor, a titkárság tagja es ^ utolsó díszőrségben KáRaí !. Nyesztyev professzor képvL G^Ut|^af^vSl'lku S selte. A csehszlovák művelődés- Ferenc, a Hazafias Nép­ugyi minisztérium es zeneszem) fro(nt 0rszág0s TanáesálMk ^ titkára, Rusznyák István, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Szabolcsi Bence akadé­mikus és Tóth Aladár, az Ope­raház nyugalmazott igazgatója állt Kodály Zoltán koporsója mellett. Pontosan ti órakor kezdő­dött a gyászszertartás Kodály „Székely keservesének” hangjai­val, amelyet a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola vegyes­kara adott élő Vásárhelyi Zol­tán vezénylésével. Ezután Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter a párt és a kormány nevében búcsúzott Ko­dály Zoltántól; Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Kodály Zoltánnak — a ma­gyar nép világhírű alkotó mű­vészének halála mélységesen megrendítette népünket, az egész zeneismerő világot. Halála egy küzdelmekben és eredmények­ben gazdag pályafutásnak ve­tett véget. A magyar kultúra művelői, alkotói, a művelődés­ügyi kormányzat nevében bú­csúzom Kodály Zoltántól, a tFolyttttás a 6. oldalon,) »

Next

/
Thumbnails
Contents