Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

t oldal

1967. március 8, srcrffa

Választási nagygyűlés Kecskeméten

(Folytatóx az 1. oldalról) első helyre kell kerülnie a másik forrásnak, a termelékenység és a jövedelmezőség növelésének, mert különben lelassul a gazdasági növekedés. Éppen ez történt hazánkban a má-odik ötéves tervidőszak második felében és ezért kell most „átváltanunk” a gazdaságpolitikában. A jövőben tehát s növekedés első és fő forrása a termelékenység emelésével elért jövedelmezőség növelése lehet, csak kisebb mértékben lehet forrás a foglalkoztatottság bővülése. Politikai cél marad persze ezután is a társadalmi szintű teljes foglalkoztatottság fenntartása.

Tudatában vagyunk annak, hogy ma és a közeljövőben olyan értelemben beszélhetünk teljes foglalkoztatottságról,

hogy társadalmi szinten az ösz- szes munkaerőkereslet felülmúlja a munkaerő-kínálatot. Emellett megoldandó feladat marad néhány vidéken a fiatal női munkaerő foglalkoztatása, valamint a termelőszövetkezetek rejtett munkaerőfeleslegének hasznosítása, a jelenlegi több hónapra tehető holtidény munkával való kitöltése. Ezeknek a problémáknak a megoldását már nem szolgálhatja a foglalkoztatottság általános növekedésének korábbi szorgalmazása, ehhez speciális megoldásokra van szükség, ilyen lehet egy-egy vidék speciális iparosítása, beleértve ebbe a decentralizált iparok — a szolgáltató szektor és a gazdaságos kézműipar — bővítését.

Gazdaságpolitikánk bizonyos fokú módosításáról beszélhetünk a szövetkezetek szerepével és megítélésével kapcsolatban. Mi, marxisták, elvileg mindig támogattuk a szövetkezeti mozgalmat, anélkül, hogy a szövetkezeti társadalom utópista illúziójába estünk volna. Mindig abfeől indultunk ki — és ezt ma is fenntartjuk —, hogy a népgazdaság egészét szolgáló nehéziparban, közlekedésben és nagykereskedelemben az állami szektornak kell

Önállóság és k

Életszínvonal-politikánkon is időszerűnek tartunk bizonyos módosítást. Ha ugyanis minden területen növelni akarjuk a munka hatékonyságát, akkor a személyi jövedelmek nagyobb részét kell függővé tenni a végzett munka mennyiségétől és minőségétől. Vagyis a jövedelem elosztásánál alapelvnek kell tekintenünk azt, hogy jobban nőjenek a fizetések, mint a társadalmi juttatások. Mindezt úgy érhetjük el, ha egyfelől a vállalati dolgozók nagyobb mértékben részesedhetnek a nyereségből, másfelől pedig, ha sikerül lestoppolni azokat az állami dotációkat, melyek bizonyos áruk és szolgáltatások fogyasztását állami juttatásokkal kapcsolják egybe. Nem lehet szó ezzel kapcsolatban a lakosság személyi jövedelmének még átmeneti csökkentéséről sem, de arról igen, hogy a dotációk növekedésének megállj-t parancsoljunk, és ennek érdekében ésszerű árarányokat valósítsunk meg mindenütt, ahol politikánk sérelme nélkül ez lehetséges. Ez úton a dolgozó tömegek szempontjából kiküszöbölhetünk egy olyan gazdasági tényezőt, amely gátja a bérek emelkedésének, és amely az emberek közötti spontán, nagyon gyakran igazságtalan egyenlőtlenség szülője.

A gazdasági mechanizmus reformja a legszorosabban ösz- szefügg gazdaságpolitikánk céljaival. Az a felismerés vezeti pártunk Központi Bizottságát, hogy a gazdasági mechanizmus következetes reformja a legfontosabb feltétele annak, hogy a gazdaságpolitika céljai közül ne csak egyik-másik valósuljon

uralkodnia, mert ezúton érvényesíthetők jól az össztársadalmi érdekek. Emellett nélkülözhetetlen kiegészítő szektornak tekintettük a szövetkezeti szektort. A szövetkezetek körül azonban sok minden tisztázatlan maradt, amit most már tisztáznunk kell. Elsősorban az, hogy átmeneti formának tekintsük-e a szövetkezeteket, vagy perspektivikus formának?

Pártunk ana a következtetésre jutott, hogy a szövetkezeteket nem helyes átmeneti kategóriának tekinteni, hogy a szocialista Magyarország egyik perspektivikus gazdasági szervezetei. Elvetjük azt a korábbi tételt, hogy az állami tulajdon következetesen szocialista, a szövetkezeti tulajdon pedig alacsonyabb fokú szocialista tulajdon lenne. Azt tartjuk, hogy maga a tulajdon mindkét esetben következetesen szocialista, de bevalljuk, hogy a tulajdon felhasználása nagyon sokszor egyik szektorban sem nevezhető még kőyetkezetesen szocialistának. A gyakorlatban az állami vállalatoknál is, a szövetkezeteknél is bizony van még mit tenni annak érdekében, hogy következetesen szocialista szervezetek legyenek. Pártszervezeteink egyik legfőbb feladatuk, hogy mindkét szektorban elősegítsék, ösztönözzék ezt a folyamatot.

Szövetkezett politikánkból következik, hogy támogatjuk a termelőszövetkezeti földtulajdon kialakulását, hogy egymással való kapcsolatunkban egyenjogúságot teremtünk az állami vállalatok és a szövetkezetek között. És főként az következik belőle, hogy a termelőszövetkezetek számára is biztosítanunk kell az önálló gazdálkodás minden feltételét, beleértve a háztáji gazdaság termelésének fenntartását Ez a szövetkezett politika hivatott jobban ösztönözni az élelmiszer-termelést hazánkban, megteremteni a népjólét gyorsabb növekedésének egyik legfontosabb anyagi alapját

meg, hanem a célok összessége,

vagy legalább is a célok sokasága a legjobb összhangban.

A reform sok irányú gazdasági hatása közül négyet szeretnék kiemelni: elsőnek azt, hogy szigorúbb feltételekhez köti a vállalati gazdálkodást, másodiknak azt, hogy a forint értékét hosszabb távon szilárdítja, harmadszor, azt. hogy lökést ad a nemzetközi árucserének, negyedszer azt, hogy lehetőséget teremt a bürokrácia visszaszorítására. Miben lesznek szigorúbbak a vállalati gazdálkodás feltételei? Főként abban, hogy kötelezettség és elszámolás nélkül nem kapnak a vállalatok pénzt sem az államtól, sem a bankoktól. A folyó gazdálkodáshoz meglesznek a vállalatok saját pénzalapjai, de azon túl minden állami eszközzel úgy kell gaz- dálkodniok, hogy az megtérüljön a köz számára. Ez a feltétel szigorúbb, gazdaságosabb és végső fokon gyümölcsözőbb, mint az állami tervmutatószámok lebontásának rendszere.

Mennyiben szilárdulhat majd a forint értéke? Annyiban, amennyiben javul a forint mögötti árufedezet összetétele, és ezáltal ésszerűbben, hasznosabban lehet a forintot árura cserélni. Egyaránt vonatkozik ez a vállalati forintokra is, a lakosság kezében forgó forintokra Is. Ami a forint mai helyzetét illett, azt mondhatjuk, hogy az utóbbi tíz évben eléggé szilárdnak és értékállónak bizonyult. Hazánkban az árszínvonal — tízéves időszakot értékelve — a világon esyike a legszilárdabb, legkevésbé változó árszínvonalnak. Nem változtat-e

ezen az árreform? Szeretném aláhúzni, hogy az árreform lényege hazánkban nem az árszínvonal változtatása, hanem a termékek közötti árarányok olyan kialakítása, ami az értékarányoknak megfelel. Éppen ezért az árreform megvalósítása nem igényli tőlünk, hogy szakítsunk azzal a gazdaságpolitikai elvünkkel, amely a stabil árszínvonalra vomakozik. Az alapvető közszükségleti cikkek stabil árszínvonalát telj« következetességgel érvényesítjük majd, ugyanakkor számolnunk kell persze azzal is. hogy a többi áruk közül az áruválaszték bővülése, a világpiaci árak változásai, sőt a rossz vállaűati gazdálkodásból származó önköltségemelkedés is felfelé nyomhatják majd bizonyos áruk árát Pártunk és kormányunk fellépése ilyen esetekben mindig arra irányul majd, hogy elsődleges szempont legyen a dolgozók életszínvonalának biztomVisszatérve pénzünk jövőjének kérdésére, véleményem szerint abból indulhatunk Ikj, hogy a forint értékállandósága két tényező összhatásának függvénye: egyrészt a fel- és lefelé irányuló ármozgások egyenlegétől, másrészt a forint árura cserélhetőségének mértékétől függ.

Végeredményben leszögezhetjük, hogy a két tényezőt szám- bavéve, pénzünk szilárdsága kellőképpen biztosítottnak látszik.

Helyenként aggodalommal találkozhatunk, hogy vajon a reform 1ÍK>8. január 1-én történő .....

bevezetése után nem követkéz- A vendégek megtekintették a Z1M rekonstrukcióját. Mint kepun- hetnek-e váratlan, kiszámítha- kön látható. Szabó Lajos főmérnök adott tájékoztatást Nyers

elvtársnak és kíséretének a beruházásokról.

tatlan folyamatok, amikor esetleg a vállalatok a helyes célokat túlhajtanák, s ezzel társadalmi nehézségeket okoznának? A túl gyors termelékenység-növekedés nem járhat-e munkanélküliséggel, az értékarányos árrendszerre való túl gyors áttérés nem vezethet-e inflációhoz? Ilyesfajták a kérdésfeltevések. Semmi sem történik majd túl gyorsan, vagy kapkodva. A reform egyidőben, január 1-én lép életbe, mert az egész (szisztéma életbeléptetésében gyakorlatilag lehetetlen a fokozatosság. De a gazdasági célok felé fokozatosam, halad majd a népgazdaság. A vállalatok irányában semmiféle kényszer nem lép életbe a kapun belüli munkanélküliség azonnali megszüntetésére, az ösztönzés fő iránya lesz, hogy a ma nem kellő immkaellátottsá- gd dolgozókat Is jobban foglalkoztassák. A következő két-há- rom évben, fokozatosan bontakozik majd ki a munkaerők

n agyobbfoktí átáranrrláaa a lassabban fejlődő ágazatokból a gyorsabban fejlődő ágazatokba.

A termelés növekedése mellett ez a folyamat társadalmi zavarok nélkül végbemehet. Ugyanígy, fokozatosan érvényesülnek majd a fogyasztási cikkek értékarányos árai. E cél elérésére az előbbinél hosszabb időt kell számításba venni, talán két-három ötéves tervet is, hogy az árarányok változásai sohase keresztezzék az életszínvonallal kapcsolatos politikánkat Igaz tehát, hogy a reform nem minden vállalat és nem minden egyes dolgozó számára biztosíthat helyet a gazdasági élet napos oldalán, dehát ilyen feltételt nem is szabhatunk. Társadalmi szinten azonban zavarmentesen, a folyamatos gazdasági növekedés mellett, a szociális eredmények fenntartásával valósul majd meg.

Demokrácia nélkül nincs szocializmus

Nyers elvtárs ezután a szocialista demokrácia helyes értelmezéséről beszélt

— Hogyan gondolkodunk mi, kommunisták a demokráciáról? — tette fel a kérdést — Miután mostanában jóval többet beszélünk erről, mint korábban, tájékozatlan embereknek úgy tűnhet, hogy „lám-lám, a kommunisták is felfedezik a demokráciát”. A tájékozottabbak viszont tudják, hogy nem új felfedezésről van szó, hogy a magunk értelmezésében mindig is a demokrácia hívei voltunk. Igaz, hogy mi a demokráciát nem öncélnak fogjuk fel, mert hisz a demokrácia nem fejezheti ki társadalmunk végső célját, amely a szocializmus és még később a kommunizmus. Elfogadjuk és támogatjuk viszont a demokráciát, mint a szocializmus felé haladó társadalom nélkülözhetetlen létformáját. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus eléréséhez nem elegendő önmagában a demokrácia, tudatos vezető erőre, útkeresőkre is szükség van, de azt is valljuk, hogy demokrácia nélkül viszont nem létezhet a szocializmus. Azért beszélünk mostanában többet a szocialista demokrácia fejlesztéséről, mert elérkezettnek látjuk az Időt ahhoz, hogy társadalmunk mai fejlettségi fokának megfelelően korszerűsítsük hazánk demokratikus intézményeit.

Milyen irányban halad Magyarországon a demokrácia korszerűsítése? összegezve azt mondhatjuk, egyik fő iránya az, hogy a közvetett, erősen képviseleti jellegű demokráciát közvetlenebbé tegyük a tömegek számára, a másik fő iránya pedig, hogy nagyobb teret engedjünk a társadalmon belül a kollektív érdekek nyílt felszínre kerülésének és képviseletének.

Társadalmunk forradalmi, szocialista átalakításának időszakában szükségszerű volt a közvetett képviselet útján létrejött felsőbb állami szervek operatív irányítása, az a fajta irányítás, amely mindig a nép érdekében tevékenykedett, és ezt gyorsan tehette, de nem mindig a széles tömegek bevonásával hozta a döntéseit. Ma már viszont a szocializmus győzelmével és megszilárdulásával olyasfajta kérdésekben kell dönteniük az állami szerveknek, melyeknél nem a döntés gyorsasága lehet a fő szempont, hanem az előzetes, alapos ás viszonylag széles körű megvitatás, az így elérhető egyetértés a lényegesebb.

Miként lehet szélesíteni a demokráciát a munkások és a parasztok szélesebb rétegei számára? Ügy, hogy megkönnyít- jük számukra kollektív gazdasági érdekeik kinyilvánítását a szakszervezetekén, a szövetkezeti szövetségeken keresztül, s hogy biztosítjuk érdekeik mindenkori számbavételét az állami irányításban. Továbbá, hogy bővítjük a dolgozók közvetlen ellenőrzésének lehetőségét a vállalatok és a vállalatokon belüli részlegek munkájával kapcsolatban. Ügy, hogy a dolgozók szakszervezeteiken, a termelési értekezleteken keresztül, vagy a szövetkezeti közgyűléseken gyakorlatilag élhessenek beleszólási jogukkal minden olyan kérdésben, amely nem kimondottan szakkérdés. Aktív munkások és aktív parasztok nélkül nem lehet igazi, nem lehet szocialista jellegű a demokrácia egyetlen vállalatnál, egyetlen szövetkezetben sem. Gazdasági demokrácia nélkül pedig a politikai demokrácia is előbb- utóbb formálissá válhatna.

Hogyan növelhetjük az államigazgatás demokratikus felügyeletét? A tömegek közvetlen ellenőrzése itt Is nagy jelentőségű, de viszonylag szűkebb a lehetősége mint a gazdasági életben. Az államigazgatás ellenőrzésének döntő szervei az Országgyűlés és a választott helyi tanácsok. A szakértő bizottságok is hasznosan közreműködhetnek ebben a funkcióban, ha nem szaporodnak el túlságosan, ha munkájuk nem merül ki szüntelen ülésezésekben, bi- zottságosdiban. A szakértő bi-